Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

2 y TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG 1965. január 2?. Franz Oláh üzletei „Allampolitikai meggondolásokból” létrehozott cégek Az Osztrák Szocialista Pártból kizárt és valamennyi funkciója alól felmentett (csupán képvise­lői helyét tartotta meg) Franz Oláh fakó arca még sápadtabbá vált, szájszöglete a szokásosnál is idegesebben rángatózott, amikor sajtókonferenciáján állást fog­lalt az „Omnia” és az „Atlanta” cégekkel összefüggésben ellene emelt vádakban. „Engedjék meg nekem, hogy bővebb magyarázatot adjak — mondta védekezve — az akkori megszállásra való tekintettel e cé­gek létrehozásánál olyan okok voltak mértékadóak, amelyek a tisztán pártpolitikai meggondolá­sokon kívül feltétlenül közreját­szottak az állami politikában.” Az újságírók azonban nem sok tiszteletet mutattak az állami po­litika iránt, tudni akarták a kö­zelebbi részleteket. Amikor egy­re jobban harapófogóba szorítot­ták Olaht, az a következőképpen folytatta: „E cégeket abban az időben alapították, amikor Ausztria meg­szállás alatt állott, mégpedig hi­vatalosan azzal a céllal, hogy a faanyag az SW-akció (Soziale Wohnkultur ■= szociális lakás- kultúra) keretében közvetlenül és olcsóbban jusson el a termelők­höz. A valóságban azonban nem az üzleti szempontok állottak elő­térben. Értik, hogy mire gondo­lok? Nem az üzleti érdekek ál­lottak előtérben. Az ügyeket, amelyeket annak idején teljesen más szemszögből tekintve indí­tottak el, később, az idő múlásá­val, amikor az ember úgy véli, hogy teljesítették feladatukat, vagy pedig többé már nem telje­síthetik feladatukat, valahogyan likvidálni kell.' Ez teljesen vilá­gos. Állampolitikai okokból azon­ban ezekről az ügyekről nem aka­rok részletesebben nyilatkozni. A külpolitikai kapcsolatokra való tekintettel ma is helyesebb nem beszélni arról, amit az ember annak idején tett.” És Oláh en­nél a pontnál még titokzatosabb lett: „E cégeket a párt és az ál­lam mindenkori önvédelme ér­dekében alapították.” Mit jelentsen mindez: „Közre­játszott az állampolitikában”, „nem támasztani nehézségeket a kormánynak”, a „párt és az állam önvédelme”? Egyáltalán, miféle titokzatos cégek ezek? AZ „OMNIA” E-S AZ „ATLANTA” REJTÉLYE A cégjegyzék szerint az „Atlan­ta” fakereskedelmi társaság, az „Omnia” pedig azt állítja magá­ról, hogy áruforgalmi társaság, amely bútor kis- és nagykereske­delemre, valamint mindenfajta árura specializálta magát. 1954—55-ben különösen az „Om­nia” tőkéjét emelték jelentősen. Egyre több pénzzel tömték a cé­get. Feltűnő, hogy mindkét cég — az „Omnia” és az „Atlanta” — címe azonos: Wien I. Gluckgasse 1. Nem kevésbé feltűnő, hogy mindkét cégnél többnyire ugyan­azok a nevek szerepelnek társ­ként, üzletvezetőként és cégveze­tőként. Nyilvánvalóan strohman- nok, akik szoros barátságban áll­tak Olahval, illetve nagyon jó vi­szonyban vannak ma is vele. Itt van például Rodolf Wein- rath, aki egy házban lakik Olah­val, székhelye az „Atlanta”-ban volt és igen szoros üzleti kapcso­latokban állt a nyugatnémet „At­las” kereskedelmi társasággal. Egyébként hosszú ideig volt csen­des társ és cégvezető ennél a nyu­gatnémet cégnél Oláh egy ugyan­csak közeli barátja, a „Kronen Zeitung” tulajdonosa, Ferdinand Karpik. Az „Omniával” összefüggésben találkoztunk Franz Werdek nevé­vel, azelőtt az építő- és faipari szakszervezet titkára volt, vagy pontosabban mondva és ezt a saj­tókonferencián sem vitatták: szakszervezeti ifi-titkár volt, aki Oláh elnök rendelkezésére állott. A sajtókonferencián Oláh elis­merte, hogy Werdek teljes bizal­mát élvezte és hogy az „Omnia” megalapításánál bizonyos megbí­zásokat kapott Oláhtól (Oláh: „Igen, lehetséges, hogy kapott"). A két cég székhelye — jóllehet már régen likvidálás alatt állnak — ma is megtalálható a Gluck­gasse 1. szám alatt, a Wiener Staatsoper közelében. A ház ne­gyedik emeletén a bejárati ajtón még most is ott hivalkodik a két vállalat cégtáblája a szociális la­káskultúra elősegítésére alakult társaságéval együtt. Alatta a kö­vetkező olvasható: „Zárva, a pos­tát kérjük a portán leadni.” A portásnál felhalmozódik a posta, mert senki sem törődik már az érkező levelekkel. A legutolsó üzletvezető, egy egészen fiatal ke­reskedő, bevonult katonának. Amikor a portásnak feltettük a kérdést, látott-e olyasmit, amiből arra lehetne következtetni, hogy a két cég üzleti tevékenységet foly­tat, a következőket válaszolta: „Semmiféle tevékenység jelét sem láttam. Minden spekuláció volt, csupa „luft-üzlet”. „SZOCIÁLIS LAKASKUL­TÜRA” ES KÉMKEDÉS Ez igaz ás, me nem is. Üzleti tevékenység tény eg nem folyt a szokásos értelem! en és ezért nem vehetett észre a portás semmit sem. Olykor a ónban nagyon élénk tevékenysó, folyt, ha első­sorban nem is épi en üzletemberek hanem olyan szei íélyek találkoz­tak itt, akiknek j >1 jött a negye­dik emelet elküJ inültsége: sibe- rek, a politikai lvilág üzletelői és egyéb alakjai Az sem felel meg a valóságnak, hogy itt „luft”- üzleteket kötötte t, hanem na­gyon is kézzelfogl atókat, jóllehet az üzletek tárgyát elsősorban nem a fa, a bútorok és sgyéb áruk ké­pezték.- ■ • > > A Volksstimme Utal végrehaj­tott vizsgálatok al ipján megálla­pítható, hogy a „ zociális lakás- kultúra” keretébei és az akkori belügyminiszter, )skar Helmer tudtával létrehozót cégek kezdet­től fogva kémszer ezetek voltak, amelyek rendkí ül szorosan együttműködtek a: amerikai tit­kosszolgálattal. Tevékenységük nemcsak a keleti n egszállási öve­zetekre, hanem a sí acialista szom­szédos államokra ij kiterjedt. FEGYVERKERI 5KEDELEM ÉS CSEMPÉSZI 8 Tovább menve, i cégek üzleti tevékenységének le. főbb területe a fegyverkereskede em és csem­pészés volt. Nagy üzletek jöttek létre technikai be endezésekkel, pisztolyokkal, puskí kkal, géppus­kákkal, géppisztolyokkal és egyéb — A fegyelmi bizottság döntése jogos volt. Kizártak a pártból. Párttagsági könyvemnek nincs gazdája. — A kese -űség beszélt belőle, s a szavak tálkán, szag­gatottan, nagyon mélyről jöttek. Ijlszott rajta, megeri ltetésébe ke­rül. hogy párttagsági nak megszű­néséről, a fegyelmi t izottság dön­téséről beszéljen. A történtek után í rtényben so­kan találgatták. — E megy-e Ku- rucsai Mihály a tagg ülésre, ami­kor ügyét tárgyalják' A taggyűlésen ott olt és maga jelentette be: — E! /társak, hi­báztam, Beismerem. \z ital volt az oka. Nem voltar elég erős, nem tudtam magan nak paran­csolni, ez okozta a ? ajt. Keserves lecke, súl ros tanulság Kurucsai Mihály eset . El lehetett volna kerülni, és n m is azért írunk róla, hogy mi is „elverjük rajta a port”. Okulá képpen, ta­nulságképpen adjuk :özre. Maga is az italt oko ja. Néhány­szor az ital hatására jotrányosan viselkedett. Ez volt i oka min­dennek. Most már m ga is látja, elkerülhette volna, ha hajlik a jó fegyverekkel. A szovjet megszál­lási övezetben nagy fegyverraktá­rakat rendeztek be — az „X-nap- ra”. A szomszédos szocialista or­szágokba is csempésztek fegyve­reket. Elsősorban a magyar el­lenforradalmat látták el fegyve­rekkel. Hány magyar fasiszta, aki 1956. októberében munkásokat gyilkolt, kapta fegyverét ezen az úton? Később, a magyar ellenforrada­lom összeomlása után ezek a cé­gek érdektelenekké váltak alapí­tóik számára. A nagy deficiteket azért már nem fedezték, vagy ahogy Oláh mondotta: „Az ügye­ket, amelyeket annakidején egé­szen más nézőszögből tekintve indítottak el, később valamilyen módon likvidálni kellett.” Olyan egyszerűen azonban, ahogy azt Oláh elképzeli, nem le­het az „ügyeket” likvidálni. Ép­pen most, amikor az újságok olyan sokat írnak az Ausztriában folyó kémtevékenységről, derül ki, hogy ,,a párt és az állam önvédel­mének” ürügyével kémszerveze­teket hoztak létre, fegyvercsem­pészést folytattak és hogy mind­ezt szakszervezeti pénzekből fi­nanszírozták. ELTŰNT A FEGYVEREK ARA Nyilvánvaló, hogy a Volksstim­me is csak egy részét tudta fel­fedni ezeknek az „ügyeknek”. Fel­tétlenül fontos azonban maradék­talanul világosságot teremteni, annál is inkább, mert e hitvány mahinációk hatalmas anyagi ká­rokat okoztak a szakszervezetek­nek. Az Ausztria keleti övezeté­ben raktározott fegyvereket el­adták' ugyan, de a befolyt pénz eltűnt. Hova kerül? Egyúttal azt is ki kell deríteni, hogy a szakszervezeti és szocialis­ta funkcionáriusok, valamint párt- szíarvek milyen mértékben felelő­sek ezekért az eseményekért. El­képzelhetetlen, hogy Oláh mind­ezt a saját szakállára csinálta vol­na és senki sem tudott róla. A sajtókonferencián ő maga hangsúlyozta nyomatékosan, ép­pen ezekkel a cégekkel összefüg­gésben a következőket: „önké­nyeskedéseimet sohasem tekintet­ték nem kívánatosnak, hanem el­lenkezőleg, igen jótékony hatású- aknak tartották.” Heimeren kívül ki tudott a szakszervezetekben, vagy az Osztrák Szocialista Párt­ban még Oláh ezen „önkényeske­déseiről”. Ki szorgalmazta, vagy tűrte meg azokat? Vagy talán egészen hivatalosan hagyták jó­vá? Mind a munkásmozgalom, mind pedig a demokrácia és az állam biztonsága érdekében feltét­lenül fontos e téren teljes vilá­gosságot teremteni. (Ford: Tihanyi Vera) szóra és megszívleli a figyelmez­tetést. — Nem először történt meg, hogy ivott, de nem volt nála rendszeres. Volt időszak, amikor hetekig nem nézett az italbolt tájékára. Aztán, hogy mi jöhetett rá, magam sem tudom. Ilyenkor egy-két napig ivott és hiábavaló volt a szép szó, vagy a gorom­baság. Pedig hányszor könyörög­tem neki: Ne igyál, méltatlan ez a viselkedés hozzád, a beosztásod­hoz. Párttitkár vagy és tsz-elnök- helyttes. És most itt van — pa­naszkodott élettársa. A falu szájára vette, és nem is ok nélkül. Augusztusban történt. Akkor is rájött az a bizonyos időszak, amiről felesége úgy be­szélt, hogy maga sem tudja mi, de Kurucsai Mihály már reggel az italboltban kezdte. Estére kelve már azt sem tudta, mit csinál. Botrányt rendezett a faluban. Pál­cát tört fölötte a közvélemény. A párttagokat az ilyen viselkedés miatt még mkább elítélik, még akkor is, ha korábbi érdemeit, jó munkáját elismerik. A járási pártbizottságnak és a fegyelmi bizottságnak sok gondot Részvétnyilvánítás Churchill halála alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke II. Erzsébetnek, Nagy- Britannia királynőjének távirat­ban fejezte ki részvétét az Elnö­ki Tanács, a kormány és saját nevében Sir Winston Churchill halála alkalmából. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa megbízta Incze Jenő rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, hogy Sir Winston Churchill temetésén különleges megbízottként képviselje a Ma­gyar Népköztársaságot, Részvétlátogatás a budapesti angol nagykövetnél Szilágyi Béla külügyminiszter- helyettes, Házi Vencel rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövet a Külügyminisztérium 5. területi osztályának vezetője, valamint Gergely Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium protokoll- osztályának vezetője látogatást tett Nagy-Britannia budapesti I nagykövetségén, s részvétüket fe­jezték ki Sir Ivor Thomas Mon- tague Pink, Nagy-Britannia rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követének Sir Winston Churchill elhunyta alkalmából. A Kulturá­lis Kapcsolatok Intézete nevében Rosta Endre ügyvezető elnök és Vályi Gábor osztályvezető fejez­ték ki részvétüket. lseméitH®§í SOROKBAN Varsóban aláírták Lengyelor­szág . és a Német Demokratikus Köztársaság 1965. évre szóló áru. csere-forgalmi jegyzőkönyvi meg­állapodását, amelynek értelmében a két ország árucsere-forgalma 10,6 százalékkal növekszik az elő­ző évihez képest. • Johnson elnök meghívta Ajub Khan pakisztáni elnököt, hogy ta­vasszal vagy a nyár elején te­gyen hivatalos látogatást az Egye­sült Államokban. Sasztri indiai miniszterelnök májusra hasonló meghívást kapott Johnson elnök­től. * Adam Rapacki lengyel külügy­miniszter hétfőn, ötnapos hivata­los látogatásra Teheránbe érke­zett. nították hivatalos nyelvvé. To­vábbra is használni lehet azon­ban a hivatalokban az angol nyel­vet. A hindi, amely a lakosság 42 százalékának anyanyelve, az or­szágban a legelterjedtebb nyelv. Indiában 179 nyelvet és 544 nyelv­járást beszélnek. * Az Antara indonéz hírügynök­ség közlése szerint az Észak-Kali- mantan (Eszak-Bomeo) felszaba­dításáért küzdő mozgalom mind nagyobb területekre terjjeszti ki ellenőrzését. A mozgalom harco­sai súlyos veszteségeket okoznak a brit katonaságnak. Csupán az utóbbi hetekben — írja a hír- ügynökség tudósítója — a haza­fiak háromszáz angol és ausztrá­liai katonát semmisítettek meg. Kim Ben Dik, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszk­vai nagykövete látogatást tett Alekszej Koszigin szovjet minisz­terelnöknél és megbeszélést foly­tatott vele. * Gaston Soumialot, a kongói fel­kelő kormány hadügyminisztere hétfőn Tanzaria fővárosába érke. zett, hogy eszmecserét folytasson a kongói helyzetről. A miniszter a sajtónak adott interjúban ki­jelentette, hogy a felkelők vissza. I foglaltak csaknem minden várost, amelyet Csőmbe csapatai a belga —amerikai támogatással lefolyt Stanleyville-i hadművelet során foglaltak el. Soumialot hangsú­lyozta, hogy Csombéval semmiféle megbékélésre nincs lehetőség. * Kedden az Indiai Köztársaság ki­kiáltásának 15. évfordulója alkal­mából az ország egész területén az angol helyett a hindi-t nyilvá­Kínai tudósok és szakemberek újabb csoportja érkezett Moszk­vába. A 11 fizikus és mérnök be­kapcsolódik a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet munkájába. * A Magyar Vöröskereszt 120 ezer forint értékű takarót, tábori ágyat és gyógyszert küldött légi úton Algériába, az árvíz és földrengés által sújtott lakosság megsegíté­sére. ♦ Az Indiai Köztársaság kikiáltá­sának 15. évfordulója alkalmából Koszigin, a szovjet miniszterta­nács elnöke üdvözlő táviratot kül­dött Sasztri indiai miniszterelnök­nek, Mikojan a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnö­ke pedig Radhakrisnan indiai köztársasági elnöknek. Gromiko szovjet külügyminisz­ter Szingh Indiai külügyminiszter­nek küldött üdvözlő táviratot. Ionos ítélet okozott Kurucsai Mihály ügye. Intézése jó ideig elhúzódott. Nem­rég tették rá a pontot. Nemrég zárták le, azzal, hogy nem méltó arra, hogy párttag maradjon. A tsz-elnökhelyettesi posztról a tsz- közgyűlés hívta vissza. A járási pártbizottságon régebb óta ismerték hibáit, de amikor ezek szóba kerültek, mérlegre tet­ték érdemeit, erényeit, s ezek na­gyobbak voltak. Másfél évtizedes mozgalmi munkája, hűsége, helytállása mellette szóltak. Sokat dolgozott a másfél évtized alatt, és nem kímélte magát Kurucsai Mihály, ha a párt politikájának végrehajtásáról volt szó. Amikor a községben a két tsz-t egyesítet­ték, házról-házra járt. szervezte az ember* 1“ két az egyesülésre. Mindig talált megoldást, ha vala­mi döcögött, vagy nehezen ment. Cséplő munkacsapatot szervezett, ha kellett, takarmányos volt, vagy állatokat etetett. Gyors észjárását, tudását elismerték, lelkesedéséért, szorgalmáért szerették. Ezért vá­lasztották meg párttitkámak, s később a tsz-ben elnökhelyettes­nek. Néhány évvel ezelőtt, ha neve szóba került, dicsérték a pártta­gok, pártonkívüliek egyaránt. Később, ahogy hibái szaporodtak, elfakultak a dicsérő szavak. Élet­társa, barátai jóindulatú figyel­meztetése, átmeneti változást ho­zott, de tartós javulást nem. Az elmúlt három év alatt kétszer foglalkozott Kurucsai Mihály ügyével a fegyelmi bizottság. Se­gítő szándékkal, elsősorban oku­lásképpen, dorgálás pártbünte­tést, rá másfél évre — miután nem tudott megjavulni —. szi­gorú megrovás pártbüntetést ka­pott. Nem tudta, vagy nem akar­ta levonni a következtetést? A kérdésre a beszélgetés során sem válaszolt. A járási pártbizottság többszöri hívásának nem tett ele­get. Akkor sem akart bemenni a járáshoz, amikor ügyét tárgyal-

Next

/
Thumbnails
Contents