Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-20 / 16. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. január 20. Milyen állami támogatást kapnak az idén a tsz-ek? A szakemberellátás új rendszere ív. A 3004/7 számú kormányhatá­rozat kimondja: az állam tovább­ra is segítséget nyújt a tsz-eknek, megfelelő képzettségű mezőgazdá­szok, könyvelők és egyéb szak­emberek alkalmazásához. A tsz- ek szakemberellátásának új rend­szeréről külön kormányhatározat (1024.1964) intézkedik, amelynek végrehajtási utasítása a 16/1964. számú földművelésügyi miniszteri rendelet. Az említett határozat megszün­teti a szakemberek termelőszövet­kezetbe irányításának eddigi rend­szerét, Ennek legfőbb oka az, hogy a legutóbbi években végre­hajtott átcsoportosítások után már jóval kisebb a lehetőség másutt dolgozó szakemberek tsz-be helye­zésére. Most mindenekelőtt új szakemberek kiképzésével kell gondoskodni arról, hogy elegendő és megfelelő agronómus,. köny­velő legyen minden tsz-ben. Azok azonban, akik 1965. január elseje előtt kerültek tsz-be, aszerint ré­szesülnek különféle kedvezmé­nyekben, ahogyan annak idején a rájuk vonatkozó szabályok elő­írták. Ezek érvényessége az át­irányításuk alkalmával megálla­pított határidő lejártáig tart. A tsz-ek szakemberellátásáról szóló rendelet lehetőséget ad arra, hogy társadalmi tanulmányi ösz­töndíjak adományozása céljából állami támogatást kapjanak a gaz­daságilag meg nem erősödött és kivételes esetben a közepesen mű­ködő tsz-ek. Az ilyen címen igénybe vehető támogatás rnérté- két a járási tanács állapítja meg. Az állam magára vállalta azok­nak a kezdő szakembereknek a fizetését, akik gyakorlóidejüket az előbb említett kategóriába tartozó tsz-ekben töltik. Annak a kezdő szakembernek, aki szakmai gya­korlatának befejezése után a me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lya által kijelölt tsz-ben legalább öt évi működésre kötelezettséget vállal, letelepedési segélyt adnak. A segély összege 10 000 forint, ha pedig a szakembernek vele együtt élő házastársa van, akkor 15 000 forint. A közgyűlés hozzájárulásával levelező oktatásban részt vevő termelőszövetkezeti tagokat ugyanazok a tanulmányi kedvez­mények illetik meg, amelyek a Munka Törvénykönyve szerint a munkaviszonyban lévő dolgozók­nak járnak. A tanulmányi sza­badság idejére a tagnak az előző naptári évben elért átlagos része­sedését kell jóváírni. Az a szak­ember, aki a Mezőgazdasági Mér­nöktovábbképző Intézet által, vagy felügyelete alatt szervezett továbbképző tanfolyamon vesz részt, kiegészítő javadalmazását a tanfolyam ideje alatt is megkapja. Ha kiegészítő javadalmazásban nem részesülő szakemberről van szó, akkor kiküldetési költség- térítés illeti meg. Előírja a rendelet, hogy a leen­dő szakembert a termelőszövet­kezet közgyűlése elsősorban az arra alkalmas tagok közül jelöli ki, illetőleg a szakemberjelöltet annak kérésére tagként felveheti. Ha ez nem lehetséges, akkor fel­kérés, illetve pályázat útján munkaszerződéssel lehet szak­embert alkalmazni. Ha állami, társadalmi, vagy szövetkezeti szervnél munkaviszonyban áll, akkor a tsz kérheti a munkáltató­tól a szakember népgazdasági ér­dekből történő áthelyezését. Az így áthelyezett szakembert akkor is megilletik az ilyen esetben járó kedvezmények, ha tagként kerül a tsz-be. Szakembert mukaszerződéssel csak előzetes közgyűlési határo­zat alapján lehet alkalmazni. Ha a tsz a szakember javadalmazá­sára állami támogatást vesz igénybe, akkor a munkaszerződés ÄfRÖ MNOS megkötéséhez a járási tanács elő­zetes hozzájárulása szükséges. A rendelet javasolja, hogy a mun­kaviszonyba lépő szakember munkaszerződésében kölcsönösen legalább hathónapos felmondási időt állapítsanak meg. Ezt a meg­oldást a mezőgazdasági termelés sajátosságai indokolják. Fontos intézkedése a rendelet­nek az is, hogy a tagként műkö­dő szakembernek — kérésére — ; ugyanolyan mértékű szabadságot | kell engedélyezni, mint amennyit a Munka Törvénykönyve a ha- j sonló beosztásban munkaszerző­déssel alkalmazott dolgozóknak biztosít. A rendelet .részletesen foglalko­zik a termelőszövetkezeti szak­emberek javadalmazásával. Meg­állapítja az alapjavadalmazás mértékét és kimondja, hogy az eredményességi javadalmazás egy naptári évben elérheti a szak­ember évi alapjavadalmazásának 40 százalékát. Ha a termelőszövetkezet anyagi helyzeténél fogva nem képes a szakembernek legalább a rende­letben javasolt munkadíjat el­érő alapjavadalmazást nyújtani akkor az alapjavadalmazást ál­lami támogatásból kiegészíthetik. Ilyen kiegészítésre csak gazdasá­gilag meg nem erősödött és — kivételesen — arra rászoruló kö­zepesen gazdálkodó termelőszö­vetkezetben kerülhet sor. A ki­egészítő javadalmazást három évig folyósítja az állam, s utána, kivételes esetben, még két évre meghosszabbíthatják. Legfeljebb havi 800 forint erejéig terjedő kiegészítő ja­vadalmazást lehet engedé­lyezni olyan szakembereknek, akik állami gazdaságban, ku­tatóintézetnél vagy másutt alkalmazásban vannak és ottani munkájuk mellett vala­melyik, még meg nem erő­södött tsz-ben vállalják a szak­mai vezetést, illetve annak segítését. Azt a szakembert, akit állami, társadalmi, vagy szövetkezeti szervtől önkéntes jelentkezés alapján termelőszövetkezetbe át­helyeztek, állami támogatásból különféle költségtérítések, segé­lyek illetik meg. A rendelet pon­tosan meghatározza ezeknek a kedvezményeknek a feltételeit és mértékét. A termelőszövetkezetek hosszú lejáratú hitelt kaphatnak arra, hogy szakemberek részére ké­szenléti lakást építsenek. Típus­terv szerint épített, 2—3 szobás közművesített lakás esetén 80 000 forint vissza nem térítendő ál­lami támogatást vehet igénybe a tsz. Lehetőség van arra is, hogy a szakemberek — évenként meg­határozott keretben — családi lakóház építésére kölcsönt kapja­nak. ^Mindezek és a rendeletben még részletezett, de most nem emlí­tett intézkedések igen előnyösek a termelőszövetkezeteknek és a tsz-ekben dolgozó szakemberek­nek. Lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy tovább javuljon a tsz-ek gazdálkodásának szakmai irányítása, ez pedig alapvető fel­tétele a nagyüzemi társas gazda­ságok eredményesebb működésé­nek. G. P.- SmMKUS KISREG £ Ny [ Alsótengelici Állami Gazda­ság felvesz azonnali belépés­sel vizsgával és több éves gyakorlattal rendelkező mo­torszerelőt. Jelentkezni a gazdaság köz­pontjában lehet Középhidvég. (71) i 10. A közbiztonságiak pedig, ami­kor elhagyták az utolsó házat is, nótára zendítettek. Kurjongattak, ahogy a torkukon kifért. Persze Csak a stráfszekéren ülők, mert Kicsi Biri rangján alulinak tartot­ta a puszta közepén kurjongatni. Mindenesetre, mintha hájjal ke- negették volna, olyan jóleső ér­zéssel hallgatta emberei óbégatá- sát. Tudta, a győzelem miatt ke­rekedett ilyen jókedvük. Most nem is szólt egy dorgáló szót sem, pedig észrevette, hogy amíg ők odabent kínlódtak a papír miatt, azok egy hordó bort szereztek va­lahonnan. Emiatt azonban nem akarta elrontani a hangulatot. Megérdemlik a bort, igyanak. Csak Kérészt sajnálta maga mellett. Az „ezredes” olyan bá­natos ábrázattal ült a hintóbán, mintha nem győzelemről, de te­metésről térne haza. Két zápfo- gát, amit a békésházi Nemzeti Bizottság elnöke ütött ki a jól­sikerült pofonnal, zsebkendőjében szorongatta. Néha óvatosan szét­hajtotta a gyolcsot, megleste a két szép, nagy fogát, és keserve­sen felsóhajtott. Ezt bizony nem gondolta. Azt hitte, csak az ar­ca ég és elmúlik a fájás hama­rosan. Az imént azonban kiderült: sajnos, többről van szó. A falu­ból kiérve, inni akart egy kis szíverősítőt a Kicsi Biri üvegjé­ből, aminek az alján lötyögött még néhány korty. De alig öblö­gette meg szájában a pálinkát, menten kifordította a nvelve ezt a két fogat. így hát bal oldalon most már nem tud rágni egyálta­lán. mert a többi fog már ré­gebben hiányzott. Nagy részét ki­verték annak is. Neki bizony sok­ba került ez a kis portya. Az elnök hangulatát azonban a Kérész fájdalma sem tudta elron­tani. Különösen, amikor a szeké­ren új nótára zendítettek: Biri Tibor katonája vagyok, első katonája ... Ettől az elnök szívét melegség járta át. és legszívesebben az „ez­redes” nyakába borult volna Örö­mében. Integetni kezdett az em­bereinek, hogy igen. ez derék do­log ha így haladnak, viszik még valamire a mai közlegények is. Sajnos, szívből jövő felkiáltással nem toldhatta meg örömét, hiszen az elnöki tekintély miatt tartania kellett magát az „ezredes”, meg a kocsisa előtt. Ezért hát komoly képpel kucorgóit az ülésen, csak belül repesett az öröm benne. — Ez vagyok én! Csak nekem kellett áthajtani, és már megvan a há­romezer hold... Vezérnek szü­lettem. vezérnek, akárki mondja is az ellenkezőjét. Igen ... ez való nekem, nem a háromlábú szék — áradozott magában egészen hazá­ig. Otthon, jókedvében fél liter pá­linkát engedélyezett fejenként. — A további sikerekre koccint­satok. polgártársak! — így bizta­tott a szíverősítő elpusztítására. A hála a közbiztonságiak ré­széről nem is maradt el. Három­szoros harsogó éljennel köszön­ték meg a jóságát. Majd az el­ső koccintásnál még hangosabban éljenezték az elnököt. Biri ezen még jobban fellelke­sült. Nem engedte elszéledni az embereket, hanem zsebéből előhú­zott egy kis vászonzacskót, és sa­ját elnöki hangján „Vigyázz, so­rakozó”-! kiáltott. A közbiztonságiak katonás rendbe álltak. Még Kérész és Molnár Anti is beállt a sorba. Hát hiszen nagy dolog volt ez, még sose érték meg. hogy az elnök személyesen vezényeljen. Mocca­nás nélkül álltak; Biri pedig ki­bontotta a zacskót, és érméket szedett ki belőle. Effélét n leven­téknek osztogattak annak idején járási versenyek alkalmával. Pus­ka, hosszan ugró alak. magyar címer egy karddal, meg ehhez ha­sonlók voltak az érmeken, attól függően, hogy melyik, milyen al­kalomra készült. Még a szalagjuk is különbözött. Egyik színtiszta zöld volt. másikban már fehér 6tráf is húzódott. Még olyan is akadt, amelyiknek zebracsíkos volt a szalagja Biri a sokfajta éremmel ünne­pélyesen lépkedett a közbiztonsá­giak sorai közt. Az érmeket le­akasztotta. majd egy ügyes moz­dulattal zsebrevágta, azután egyenként a harcosok mellére tűzte a kitüntetést jelentő szala­got és gratulált mindegyiknek. — A köztársaság megnagyobbí- tásának emlékére — mondta, mi­közben hosszan rázta emberei kezét. Legvégül egy ezüst, ötpengős nagyságú érmet húzott elő a zacs­kóból. Tenyerébe fektette, csillogó szemmel nézegette, majd vissza­ment a közbiztonságiakkal szem­közt. és saját kabátjára szúrta fel, de ezt már az éremmel együtt. Szegedre való nemzetgyűlési kép­viselő adta ide, ezelőtt egy órá­val. De nemcsak nekem adtak, hanem osztottak a faluban min­denkinek, aki csak kérte. Kicsi Biri azt hitte, itt a vég, hogy menten megüti a csendes guta. Ez a marha olyan faarccal jelenti a felháborító eseményt, mintha ez lenne a világ renlje: itt jártak, terjesztették a röpcé­dulákat és slussz. Ebbe bele kell bolondulni! Nem, mintha nem tudtak volna már a kormány lé­tezéséről, de mégis. - Ki hallott még olyat, hogy a Köztársaság te­rületére érkezik valaki, röpcédu­lákat terjeszt, azután nyugodtan továbbáll. A gyermekképű ügyeletesre or­dított: — Miért nem fogtátok el őket? — Mert nem lehetett... — Hogyhogy nem lehetett?! Bihari Sanyi rángatta a vállát, és motyogott valamit az orra alatt. Biri pedig odament elébe, dühösen megráncigálta a fiú ka­bátját, s ordított: — Miért nem lehetett? Pisszenés sem hallatszott, amíg az elnök saját kabátján végezte a műveletet. Csak miután az ezüst kitüntetés is felkerült a rendelte­tési helyére, használta ki Kérész a kedvező pillanatot. Felemelte kezét, intett a közbiztonságiaknak, és legelőször maga kezdett kiál­tani: — Éljen Biri! Éljen Biri! Visszhangzott a Községháza ud­vara. Biri nevétől volt hangos az egész Fő-utca. Még a lovak is felhorkantak a hangos ünnpelés- re. Mintha csak értették volna, miről van szó, végül ők is tele- szájjal röhögtek, s rugdosták pa­tájukkal a földet. Soha ilyen ünneplést nem lá­tott még az öreg Községháza épü­lete .., * Kicsi Biri elégedetten hagyta ott az ünneplő társaságot. Derű­sen ballagott befelé a szobájába és szeretettel simogatta kabátja hajtókáján a kitüntetést. Jóked­ve azonban abban a pillanatban elszállt, amint belépett az ajtón. Az asztalon ugyanis nagy halom röpcédula, meg újság feküdt. Ujjnyi vastag betűk hirdették — nem is hirdették, hanem egyene­sen a képébe kiabálták — az Ideiglenes Kormány rendeletéit. Az elnök fakó arccal nézte a rengeteg papírt és Bihari Sanyit, a legfiatalabb közbiztonságit. — Ki hozta ezt? — ez volt az első mondat, ami felszakadt be­lőle. Az ügyeletes tisztességtudóan válaszolt: — Elnök polgártársnak aláza­tosan jelentem, az újságot két — Orosz katonai autóval jöt­tek. Azok vitték őket szivességből Békéscsabáig. Az elnök tehetetlenül lehup­pant a székre. így csakugyan nem lehetett. Behúzta a nyakát, nézett maga elé kétségbeesetten. Az ügyeletes pedig újra beszéd­re nyitotta a száját: — Mondanék még valamit, el­nök polgártárs! — Halljam... A fiú tekergette a nyakát, to­pogott, mint a kisgyerek szokta, ha ráérik a dolog. Látszott, ne­hezére esik kimondani, ami még hátra van. Nekifohászkoiott vagy háromszor, amíg végre nagyne- hezen kinyögte: — Mihályi, a kovács megszö­kött... — Megszökött... megszökött... — mondta utána csendesen Kicsi Biri, és szemlátomást egyelőre nem tudott magához térni a meg­lepetéstől. Ennyi baj egyszerre még őt is levette a lábáról. De ez egy pillanatig tartott csupán, aztán megrázta magát, mint a kutya szokta hideg fürdő után, és már újra kiabált: — Téged csukatlak a helyére, gazember! Összejátszottál vele, bűnrészes vagy! A fiú ijedten tiltakozott: — Dehogy vagyok én bűnré­szes. Kikéredzkedett félre való dolgára, és mivel látta, hogy egyedül vagyok, elkapta a torko­mat. A puskát kicsavarta a ke­zemből, belökött a budiba, az aj­tót meg rám zárta. Ott ordítoztam egy fél óráig, amíg a kisbíró elő­került, az engedett ki. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents