Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-20 / 16. szám

1S65. január 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG FIGYELEM! Állami gazdaságok, mg. tsz-ek, fmsz-ek és magánszemélyek lárolásra és áruszállításra alkalmas FALÁDÁKAT megrendelésre minden méretben szállít o Göngyölegfelújító Vállalat Budapest, XIII. Daqály u. 3 Telefon : 200—285 (67) donto roham előtt a tuberkulózis elleni harcban A Novoszity sajtóügynökség tu­dósítója megkérte Filipp Sebano- vot, a Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiája levelező tagját, mondja el, hogy milyen eredmé­nyeket értek el a Szovjetunióban a legutóbbi években a tuberkuló­zis elleni harcban. íme a válasz: — Ma már megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió jelentős sike­reket ért el a tuberkulózis elleni harcban — mondotta a tudós. — E sikereknek számos oka van. Közülük a legfontosabb a szovjet emberek életviszonyainak javulá­sa. a lakosság kulturális színvo­nalának emelkedése. Ehhez még hozzá kell tenni azon gyógyszerek nagy arzenálját, amelyekkel a tbc-szakemberek rendelkeznek. A legutóbbi 12 esztendőben a tbc-s megbetegedések száma a szovjet városi lakosság körében több mint felére, a gyermekeknél pedig egytizedére csökkent. Ugyanezekben az esztendőkben a tbc. okozta halálesetek száma csaknem ötödére szállt alá. Kü­lönösen alacsony a tbc-s megbe­tegedések és halálesetek százalé­ka a gyerekeknél. Ennek nagyon örülünk. Hiszen a fiatal, még meg nem edzett gyermeki szervezet különösen fogékony a különféle fertőzések iránt. Ha a gyermeke­ket megóvjuk a tbc-től, ha a fia­talok erőssé növekednek, akkor méltán állíthatjuk, hogy érett ko­rukban is egészségesek maradnak. A Szovjetunióban jelenleg jó- néhány olyan várost — köztük a fővárostól néhány órányira fekvő Kiint — említhetünk meg, ahol az utóbbi két esztendő folyamán a gyermekek között egyetlen tbc-s megbetegedést sem találtak. Ta­lán ezekben a városokban olyan emberek élnek, akik nem fogéko­nyak a tbc iránt? Egyáltalán nem. Ellenben ezekben a váro­sokban kiválóan megszervezték a tbc-ellenes szolgálatot, a megelő­zést. A szovjet egészségügynek álta­lában a profilaktika a fő iránya. Persze az eredményes megelőzés érdekében szükség van kellő szá­mú orvosra és gyógyászati intéz­ményre. a tbc elleni harchoz pe­dig szanatóriumokra is. Itt me­gint csak nem árt a számokhoz fordulni. Míg 1945-ben a Szovjet­unióban a tbc-ellenes intézmé­nyek száma alig haladta meg az 1500-át, tavaly már 6000 ilyen in­tézmény volt. Ezen idő alatt a speciális szanatóriumokban és kórházakban a férőhelyek száma több mint négyszeresére emelke­dett. Jelenleg 18 000 tbc-s pecia- lista küzd az emberek egészsé­géért. Az üzemekben, gyárakban, in­tézményekben, szovhozokban és kolhozokban, iskolákban, óvodák­ban rendszeres szűrővizsgálatokat tartanak. E szűrővizsgálatok le­hetővé teszik az orvosoknak, hogy a betegséget csirájában felismer­jék. A Szovjetunióban évente több mint 60 millió személy vesz részt a szűrővizsgálatokon. A Szovjetunióban ma már a döntő támadások folynak a tbc ellen. Nem kétséges, hogy sok más súlyos fertőzéses betegség­hez hasonlóan hamarosan a tbc-t is felszámolják a Szovjetunióban. SÄ. Mádvágók kézi Zizzen a nád, akkor is. ha a hideg északi szél végigsuhan rajta. Méginkább zizzen, szinte énekel, ami­kor emberek jár­nak közte és nád­vágó kaszájukkal nemcsak meghaj­lítják, mint a szél, hanem a töve fe­lett elvágva — mint első képünk mutatja — el is választják az él­tető termőtalajtól a növényt. A növényt, amely ezután új életre kél. Ekkor mutat­ja meg igazi érté­keit az ember szá­mára. Nádpalló és más hasznos épít­kezési anyag for­májában még ex­portra is kerül — a hazai felhaszná­láson kívüli De míg a kiter­melés folyik — kü­lönösen ilyen hi­deg téli időben — az itt dolgozó em­bereknek a munka nem éppen ideális. A képeinken lát­ható Varga Imre, Varga János, Tar- di Kálmán, Sze­gedi Kálmán, mesz- sze a Tiszántúlról, ide a mözsi út­félre szakadt nád­vágók elmondják, nem éppen könnyű mesterség ez­A nád torzsa nemcsak a mi ha­risnyánkat, nadrágunkat szab­dalja meg, hanem az ő gumi­csizmájukat is. A hideg szél sem kellemes, s ilyenkor a képen is látható „erősítés” sem árt a büty­kösből. — Igyál egyet, sógor! — nyújt­ják egymásnak az üveget —. Mindjárt nem lese olyan, éles a SZél: 1 • ........ — Meg a nád sem szúr annyira — tódítja a másik. S akinél a bütykös halálos nyu­galommal, szép tempósan kezd az ivásnak. Tudja nagyon jól, hogy a többieket csak a türelmetlenség beszélteti. Épp ezért, mielőtt inna, még visszaszól: — Nem is öntöm a csizmám szárába, hékásók! És a munka végeztével? Más ember felül a kerékpárjára, vo­natra, s ha egy-két órával később is, de meleg otthonra talál — hazamegy övéihez. Ezek, a Bal­mazújváros, Egyek környékéről idevándorló munkások azonban ezt nem tehetik. Két lakókocsiban töltik munka után az éjszakát. Maguk főznek, s ha a hideg éj­szakában fázni nem akarnak, fel­váltva tüzelnek. Különösen az egyik kocsiban, ahol az egyik ab­lak is ki volt törve, amikor ott­jártunk. — A másik lakókocsi már laká­lyosabb. A priccseken nyolcán tudnak pihenni munka után. S mindjárt az ajtó mellett áll a legfontosabb: egy asztaltűzhely. Fűtve ez adja a meleget, de ekö­rül szorgoskodnak munka után, ;,szakácsnőkké” változva. A pol­con ott áll mindenkinek egy-egy lábasa: Úgy élnek itt, mint egy család. Ahogy Szegedi Kálmán elmagya­rázza, mindennap másikuk az ügyeletes. Akkor az jár be a fa­luba — mert ezek a lakókocsik a 6-os út mellett állnak — és hoz­za a megrendeléseket, a főzni, a szívni, és hát az inni valót is. Mindezek ellenére a nádvágók nem hátrálnak meg, széllel, hi­deggel becsülettel megküzdenek, hogy a természet eme bőséggel adott kincsét begyűjtve gyarapít­sák a haza erőforrásait. Járják gz országot, ahol nád van, dolgoz­nak, s mire képriportunkat az ol­vasó nézi, lehet, hogy Pörböly. vagy talán Mohács környékén álltak munkába. Foto: Túri Mária Szöveg: Szalai Endre E6Y EMBER rwa valaki bemegy az ireg- szemesei vegyesruházati boltba, a pénztárfülke fe­lett okleveleket lát. Különböző színű, alakú, mintájú mindegyik, csak a név azonos: „Madocsai Emil. boltvezető”. A bekeretezett oklevelektől kicsit balra vörös vándorzászló: „A legjobb egység”. A szövetkezettől kapták, helyeseb­ben, a versenyben szerezték meg 1962-ben, és ha rajtuk múlik, még néhány évig a vegyesruhá­zati boltot díszíti a vörös zászló. Madocsai Emil, az üzlet veze­tője tizenöt éve dolgozik az Ireg- szemose és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezetnél. öt évig a fűszerüzletben volt, tíz éve pedig a nagy forgalmú ruházati boltot vezeti. Nem ritka náluk az 5— 600 ezer forintos bevétel sem havon ta. Persze azért tenni is kell va­lamit, hogy szívesen jöjjenek a vásárlók. Madocsai Emil, a bolt többi dolgozójával együtt min­dent megtesz, hogy senki se tá­vozzon üres kézzel az üzletből. A környező falvakból ide járnak vá­sárolni, az emberek sokszor rán- dulnak át hozzájuk Somogy me­gyeiek is. Itt valóban mindent le­het kapni; a praktikus öltözék­től kezdve a legújabb divatú kon­fekcióruhákig, cipőkig. Amikor a boltvezetővel erről beszélgettünk, „elárulta” az' árubőség titkát: „Én úgy kezelem az üzletet, mint­ha a sajátom volna. Igaz, hogy akkor nem nyolc óra a munkaidő, de inkább dolgozom még két órát, de elégedettek legyenek a vevők”. Ha kimodjuk azt, amit ö sze­rénységből nem mondott ki a lelki- ismeretes, becsületes munka az oka annak, hogy kedvelik az üzletet a vásárlók. Nemrég a ••'földművesstövetke- zetben a felszabadulás évforduló­jára tagszervezési kampány in­dult. Mindenki belátása szerint vállalt néhány embert, hogy rá­két oklevél beszéli, legyen ő is tagja a föld­művesszövetkezetnek. Madocsai Emil tizet vállalt. Gyerekkora óta a faluban él, mindenki ismeri, van hitele szavának, ezért vállal­ta a tíz embert. Jelenleg a hetve­nediknél tart. Még vagy tizenöten vannak, akikre számítani lehet, csak el kell menni hozzájuk, egy kicsit elbeszélgetni. „Értek az emberek nyelvén” — mondta, ta­lán azért sikerült ilyen jól a szer­vezés. Titokban abban reménykedik, hogy a felszabadulás évfordulójá­ra eléri a százat, de ezt nem na­gyon mondja senkinek, ö sem biz­tos benne. Annyi azonban bizo­nyos, hogy mihelyt kitavaszodik, motorra ül, kimegy a környező pusztákra. Ott is sokan akadnak, akik vásárolnak a boltban, miért ne legyenek a szövetkezet tagjai. Nem egy olyan is akad, aki So­mogy megyei. Legtöbbet itt vásá­rolt Iregszemcsén, így szívesen vállalta a tagságot. Természetesen, ez a munka többletet jelent a napi tennivaló­kon felül. Esténként, szabad dél­utánon kell elmenni az emberek­hez, így vajmi kevés szabad idő jut. Felesége nem haragszik érte, ő is az üzletben dolgozik, maga is láthatja, hogy van foganatja fér­je munkájának. Jó középkorú ember, de úgy látszik a fiatalok nyelvén is ért. Eddig nagyon kevés fiatal volt a helyi földművesszövetkezetben. Az új tagoknak majdnem a fele KISZ-tagokból tevődik ki. Madocsai Emil munkájával elé­gedettek a szövetkezet vezetői: bizonyítja a ' hét oklevél is, amit kapott. Nemrégen pedig megkap­ta a SZÖVOSZ Kiváló Dolgozója kitüntetést. Talán még ezeknél is többet jelent neki a vásárlók ..el­ismerése”. : *:•.£

Next

/
Thumbnails
Contents