Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPtJSAO 1965. Január 17. Varsó nagy ünnepe A lengyel főváros 700 esztendős, a XIII század derekán alapították. A XIV. században már az egyik nagy hercegség székhelye, 1596-ban pedig III. Zsig- mond király az ország fővárosává emeli. De nemcsak az évek, hanem a történelmi nyomok sokasága, az óváros, a barokk paloták, a gótikus templomok, Varsó jelenlegi belvárosának köze1 800 műemléke is bizonyítja, hogy a város régi. és 1945. között Varsó háromszor pusztult el. Erre a városra hullottak először Európában a náci orvtámadók bombái, s ez volt a pusztítás első felvonása. Itt ragadtak fegyvert a teljes megsemmisítésre ítélt varsói gettó foglyai. amit a nácik irtózatos rombolással toroltak meg, s éz volt a második felvonás. Varsóban robbant ki a 63 napos, hősi felkelés] amelynek leverése érdekében a hitleristák történelmi példát mö A varsói piactere 1945. januárjában. S mégis, mindössze 20 esztendős. Fiatal, mert az épületek 75 százalékát az elmúlt 20 évben építették, 25 százaléka pedig a romokból épült újjá. Fiatal, mert valamennyi híd, a közlekedési útvonalak 80 százaléka, a víz- és a csatornavezeték 80 százaléka a felszabadulás után épült. Fiatal, mert a jelenlegi lakosság nagy része mindössze 15—20 éve él Varsóban. A nagymúltú lengyel fővárosról egy-egy időszakban úgy beszéltek, mint „a politikai eszmék és forradalmi mozgalmak forrásáról”, „Lengyelország szívéről, agyáról, kincsestáráról”, „a világ egyik legnagyobb temetőjéről”, a „hős városról”, „romjaiból újjáéledt Főnix-madárról”, „a modern nagyvárosról, a következő évtized egyik világvárosáról”. Ezekben a felemelő, drámai, büszke meghatározásokban Varsó egy-egy korszaka elevenedik meg. Tükröződik egyebek között a XVII. század, amelyben Varsó vezette a harcot a függetlenségért és a társadalmi haladásért, ébren tartotta a hazaszeretetei, a harci elszántságot és a hősiességet. Szót kér 1918., amikor Varsó a lengyel állam önálló létének első pillanatában visszanyerte fővárosi rangját és gyors fejlődésnek indult. Elszomorít 1945., amikor az egykor virágzó város kihalt, rombadőlt, a világ egyik legnagyobb temetője lett. Talán kevesen tudják, hogy 1939. produkáltak: a történelemben először fordult elő, hogy egy nagy várost tudatosan, előre kitervelt és következetesen végrehajtott akciókkal teljesen elpusztítottak. Ez volt a harmadik felvonás, s 1945. január 17-én, amikor a szovjet és a lengyel csapatok bevonultak Varsóba, a hős város felszabadításáról csak jelképesen lehetett szó. A város helyén romhalmaz sötétlett. Varsó felszabadulás utáni történelme optimizmust, derűt sugároz. Varsó él, mert lakói élni akarnak. Ma 200 000-rel több munkahely és 150 000-rel több lakószoba szolgálja a lakosságot, mint a háború előtt! Tizennégy főiskoláján 50 százalékkal több fiatal tanul. A mai Varsó széles utcáival, korszerű lakásaival modem város amely hangulatosan olvasztja egybe a féltve őrzött hagyományt és bátran alkalmazott újat. S habár mindez nagyon tetszett, hosz- szú ott-tartózkodásom legmélyebb és legszebb emlékei nem a kövekhez, hanem az emberekhez, a mindig siető és mosolygó, büszke és szorgos, élnivágyó és élnitudó lakókhoz fűződnek. A főváros felszabadulásának 20. évfordulóján őket — e két évtized hőseit, a népi Lengyelország egyik legnagyobb művének végrehajtóit, Varsó építőit, gazdáit — köszöntse e szerény írás. Pálos Tamás- mmncas KisReaeNyNekem. Ki akar a falunak jót? Én. Pedig én nem vagyok paraszt. Még csak nem is csizmanadrágban járok, polgártársak, hanem pantallóban. Ezért azt mondom: rossz ez az elmélet. Mert nem a nadrág a lényeg, hanem ami a nadrágban van! — Na, ezt nagy komolyan, jól megmondta. — A nevetés kirobban az emberekből azon nyomban. Hiába hápog Bíri a dobogón, integet, hogy folytatni akarja, észre se veszik. Tele szájjal röhögnek. ismétlik a szónokot. Még hogy az a lényeg. Hát hiszen az is, de most főleg a föld ... Veres Jóska nem bír betelni a hahotá- zással. Csapkodja két térdét, és közben a szónoknak kiabál: — Ilyet mondjiál még vagy kettőt. mert ez többet ér az előbbinél. — Most a földről van szó — vág vissza kétségbeesetten Biri, — Erről beszéljünk most. ezért jöttünk össze. — Hát majd utána. Ráér azután is, mi kivárjuk — kiáltja az előbbi hang. Molnár cseppet sem sajnálja az elnököt ebben a nehéz helyzetben. Megérdemli, maga kereste magának — ez a véleménye. Mert mi az istennek kell itt prédikálni? Közölni kellett volna, hogy ezt határozták, és kész. Vagy még azt se. A dobolás is megtette volna a hatását. Ehelyett az elnök a lelkét akarja kibeszélni nekik, mintha tehetne . velük valamjre menni. Megmondta délután, hogy ez lesz a vége, és íme. itt is van a baj. Egy sorozatot kellene beleereszteni a levegőbe, attól elhallgatnának. Lassan elcsendesednek enélkül Látszólag Molnár Anti is egyetért az emberekkel. Együtt nevet velük. Amikor Veres Jóskával találkozik a tekintetük, még jobban elvigyorogja magát, és int a fiatal kubikosnak, hogy jöjjön közelebb. Veres nagyon jókedvében van, így hát eleget tesz Molnár kívánságának. odamegy hozzá. Ott, Molnár megint int a fejével, és hivja kifelé a teremből. A legény nem sejti, mit akarhat, de azért megy utána. Kint, a Gazdakör udvarán ácso- rog két közbiztonsági. Molnár magához szólítja őket. és kiadja a parancsot: — Vigyétek a pincébe ezt az alakot! Veres úgy néz rájuk, mint a tébolyult. A minap hallotta, hogy Kicsi Biri ki akarja végeztetni a pincébe zártakat. Amilyen ütő- dött. ki is telik tőle. S most őt is odaviszik, a kivégzendők közé. Hát mit tett ő, hogy ezt teszik vele. Megpróbál ellenkezni, de néhányszor oldalba vágják a puskatussal, és ez lecsendesíti. Molnár nézi őket. amíg eltűnnek a saroknál, aztán elégedetten bemegy a Gazdakör újonnan megnyílt ivójába. Két féldecit gyorsan felhajt, majd visszaballag a terembe. ahol az elnök még mindig az emberekkel vesződik. A hallgatóság, meg Biri feleselnek egymásnak. — A bebörtönzöttekről is szóljál valamit, Biri. Igaz, hogy el akarod őket tüntetni? — Ez rágalom!... Ok megérdemelték a sorsukat, börtönben a helyük. Amíg észhez nem térnek, ott is maradnak. — Még te is odakerülhetsz! — ordítják hátulról. Biri meg csak nézi, kutatja, ki lehetett ez a gyalázatos alak. De már kapkodhatja a fejét másfelé, mert újabb kiáltás hangzik: — Az embereid rekvirálásáról se feledkezzél meg. Arról is szeretnénk hallani valamit. Kicsi Biri. Látva, hogy úgy sem boldogul a zajongó tömeggel, taktikát változtat. Másképp beszél. — Mélyen tisztelt polgártársak! Javaslom, hogy szerezzük meg írásban is a Liesthein-birtokot. Majd csak azután döntsünk arról, hogy miképpen sajátítsuk ki. — Helyes! Megszerezzük, azután kiosztjuk' tíz holdanként — rikkantja el valaki magát a tömegből. A többiek pedig helyeselnek a közbeszólónak. szólhatna, és a rekvirálást vagy a bebörtönzötteket emlegetné, Kicsi Biri már el is tűnik a színpad oldalsó nyílásán, mint a gondolat. Bevágja a színpadi bejáró ajtaját és szaporán szedi a lábát a Községháza felé. Nem kívánja most senki emberfia jelenlétét. • Február utolsó hetében, két nappal azután, hogy az elnök ultimátumot intézett a szomszéd község vezetőihez, egy hintó meg egy stráfszekér rázódott a szállingózó hóesésben a Békésházára vezető úton. Apró hópihék kergetőztek a levegőben. mielőtt földre huppantak volna, még visszaröppentek a szél szárnyain egy utolsó táncra. Aztán megnyugodva leérkeztek a fiákra, a kövesútra, és betakarták a kopár, téli határt, meg az utazók ruháját. Jaj neked, engedetlen Békésháza! Elérkezett a leszámolás órája. Ezek a komor arcú, hóval meghintett. fegyveres emberek a Bi- harberettyói Köztársaság rendbiztonsági alakulatának tagjai, megtorolják a sérelmet. Elöl a hintóbán, az elnök személyesen vezeti a csapatot, az „ezredes”, meg a kocsisa társaságában. Kicsi Biri arca gondterhelt, komor, de azért lelkiismeretfurdalása nincs. Nem rajta múlott, hogy idáig fajult a dolog. Tegnapelőtt még levélben kérte, adják át a Liesthein-birtokot szépszóval, egyezzenek bele a döntésbe. De nem, a békésháziaknak a szép szó, vagyis az írás nem használt. Tegnapelőtt délután Kérészt szégyenszemre kizavarták a faluból. Még a lovát is elvették, és azt üzenték a Nemzeti Bizottság emberei, hogy egyelőre egy dekányi földét se adnak át, mert. ha eljön az ideje, a saját nincstelenjeiket elégítik’ ki először a Liesthein-birtokból. és ha véletlenül marad ..; Arról a birtokról beszéltek így, amelyiknek a lakói csatlakoztak a köztársasághoz. Hát igen... Ezért megy most megtorló expedíció Békésházára. Mesziről senki sem mondta volna erre a csapatra, hogy ilyen véres kalandra készül. Inkább lakodalmas menetnek látszott a hintó, meg a zsúfolt stráfszekér. Majd kiosztom én nektek a nem tudom mit — dühöng magában Biri. Ezt azért nem mutatja, igyekszik nyájasan mosolyogni, és a mondókáját minél előbb befejezni, — Bízzák énrám a föld megszerzését, polgártársak. Én megszerzőm, annyi szent, arra elnöki becsületszavamat adom. A többit meg majd megbeszéljük, ha itt lesz az ideje. A közbiztonságiak jó példával járnak elöl. Tapsolnak. Utánuk a Varsó óvárosának piactere ma. __ CAF i 1 .- tömeg is. azöriftal. bár nem túlsá— Az ám, akár egy rablóbanda! gös lelkesedéssel. • tódítja valaki, Még mielőtt valaki egyebet A Liesthein-uradalomnál kett válik az út. ök jobbra fordu nak a majorba. A kastéllyal szén közt megállnak, majd Kicsi Bi kiabál befelé a házak felé. — Hé! Polgártársak! A hívásra kigördül a maj< udvarából egy szekér. Rajta h: rom ember. Mindegyiknek a h bán, fel, egészen a derekáig, égj egy jó meleg perzsaszőnyeg va körülkerítve. A majorságiak az elnök széké re mellé hajtanak. Felcihelődne az ülésről, és kezet ráznak a hir tóban ülőkkel. (Folytatjuk.)
