Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

1985. Január I?. ÍDLNA OTEGYW WEPÜJSA& 3 Az OTP a lakosság szolgálatában Két év alatt kétszeres betét — A kamat 75 családi ház — Társasépítkezés akadályokkal A megyeszékhelynek több for­galmas hivatala és intézménye van. Közöttük is megtisztelő hely illeti az Országos Takarékpénztár Tolna megyei fiókját. Az új iro­daházban székelő OTP dolgozói az utóbbi időben egy kis lélegzet- vételhez jutottak: irodájukat ugyan még most is javítják, ren­dezgetik, de azért máris össze­hasonlíthatatlanul jobb a réginél; Itt legalább nem tapossa egymás lábát az a 400—500 ügyfél, aki naponta megfordul a fiókbaín. A korábbinál jobb körülmé­nyek között találkoztunk Czéh Lajossal, az Országos Takarék- pénztár Tolna megyei fiókjának vezetőjével, és Szigetvári Ernő­vel, aki a hitelezési részleg veze­tője. Meglepő, ahogy beszélnek: a pénzintézetet még véletlenül sem említik úgy, mint bankot, hanem úgy, mint sokoldalú pénzügyi munkát végző szolgáltató vállala­tot. Van ebben egy kis paradoxon, de ez a dolog lényegén semmit sem változtat. És még egy. így jellemezhetnénk az OTP-t: a nagy számok fiókja! NÉZZÜK EZEKET A SZAMOKAT összegek után. Gyors a számítás, de majdnem pontos: az említett összegből körülbelül 75 családi házat lehetne felépíteni! S ez, még ha szokatlanul hangzik is, je­lentős szolgáltatás. A betétkezelés azonban csak egyik ága az OTP munkájának. A másik a kölcsönzés, a segítés. Ez is összefügg azonban a betétállo­mánnyal. Hitellel csak úgy lehet segíteni az állampolgárokat, ha maguk is segítenek az államnak. A betétképződés — ahogy szak­nyelven nevezik — lehetővé tette, hogy a megyében körülbelül 18 ezer embernek mintegy 260 millió forint kölcsönt adjanak. A SOKFÉLE HITELLEHETŐSÉG között igen népszerű a házépítési kölcsön. Több érdekes megjegyez­ni való akad ekörül. Az egyik ilyen az, amit a lakásprobléma megoldásához nyújt. Alig több mint. tíz év alatt, kedvező köl­csönnel, 6400 lakás épült me­gyénkben, s csak tavaly 700 csa­lád költözhetett új házba. S még egy adat: 1964-ben 877 megyebeli lakos 47 millió forint kölcsönt ka­pott házépítésre. nek utána a Klapka utcában is. A szekszárdi lakásviszonyok isme­retében hasznos lenne talán többet törődni ezzel a városképet is ala­kító, formáló elképzeléssel. Ta­valy elkezdődött az ilyen építke­zés, 42 lakás már épül. Az érdek­lődés, az igény azonban többet kíván még akkor is, ha 120 ezer forint kölcsön kell egy-egy lakás­hoz. A következő, ami jelentős he­lyet foglal el, AZ Aruhitelakció. Ez az országos listának megfele­lően ma már több tartós fogyasz­tási cikkre kiterjed. Sokan igény­be veszik ezt a szolgáltatást: ta­valy 7 ezer Tolna megyei lakos 39 millió forintot kölcsönzött az akció keretében. Kötetlenebb for­ma a személyi hitel. Ezzel főleg azokat az üzletfeleket támogatja az Országos Takarékpénztár, akik példáját adják takarékos életmód­juknak, s rendelkeznek betét­könyvvel. Kaphatnak persze olya­nok is, főként ha a szociális kö­rülmények indokolják, akiknek AHOCV Ml LÁTJUK 1963. augusztus — ez az építkezés kezdete! Nyolcszázezer forint — ennyibe kerül! 1965. január — a baromfinevelő még használhatatlan! A gerjeni Rákóczi Tsz főkönyvelője így látja: „Nálunk a gaz­daságban 1963. au­gusztusában építeni kezdtek egy baromfi- nevelőt. Az egész 800 ezer forintba kerül, eddig ráköltöttünk kb 700 ezer forintot. Gya­korlatilag a 10 ezer férőhelyes baromfi­nevelő tető alatt van, de még ma, másfél év után sem használ­ható. Valami tervezői hibát emlegetnek. Azt mondják, a kivitelező vállalat nem oka sem­minek. Ezt abból is gyanítjuk, hogy köt­bérügyünket a bíró­ság elutasította, sőt még a tsz-t kötelezte a perköltség megtérí­tésére, szóval így ál­lunk: körülbelül 700 ezer forint hever a baromfinevelőben, az mégis használhatat­lan, mi még egyetlen csirkét nem nevel­tünk fél benne; és erre még mi fizettük a perköltséget. Mi ezt a termelőszövetke­zetben úgy látjuk, hogy az ilyen munka kárára van a nép­gazdaságnak, de ne­künk is. Vörös László, a Tol­na megyei Beruházá­si Iroda műszaki el­lenőrzési részlegveze­tője így látja: „Ezzel a tízezres baromfi- nevelővel a követke­ző volt a helyzet: Amikor az építkezés befejeződött volna, maga a létesítmény már korszerűtlenné vált. Ennek megfele­lően az Agroterv át­dolgozta a belső köz­ponti fűtést, valamint a szellőzés terveit pontosabban. a köve­telményeknek megfe­lelően korszerűsítette. A módosított terv­dokumentáció birto kában a Budapesten székelő Csőszerelő Vállalat kapott utasí­tást a belső munkála­tok elvégzésére. E munkát 1965. febru­árjában meg kell kez­deniük. Nekem szán­dékom van a gerjeni Rákóczi Tsz vezetői­vel Budapestre utaz­ni, és megkérni a vállalat vezetőségéti hogy lehetőleg sürgő­sen végezzék el a bel­ső munkálatokat." A szerkesztőség megjegyzése: A ger­jeni Rákóczi Tsz tíz­ezer férőhelyes ba­romfinevelőjének ügyét ezzel még nem vettük le a napirend­ről. Egy hónap múlva, február közepén e problémára ismét visszatérünk. , Sz. P. ■— Egy szót se róluk, amíg el nem mondom, hogy a mi száma­ink két forrásból származnak. Az egyik, az emelkedő életszínvonal, a másik pedig a fokozódó biza­lom — véli Czéh Lajos. Az már kiegészítőként jön az eddigiekhez, hogy a biztonság, a kiegyensúlyozottság, mint fontos mellékesek működnek közre. — Megváltozott a szemlélet — erősíti az állítást Szigetvári Ernő — Hajdan azt mondták az embe­rek, az az enyém, amit meg­eszem és megiszom. Ma viszont inkább céllal élnek... A céllal élésre mindjárt mond­hatunk adatot: Tolna megyében 1964-ben 100 millió forinttal nö­vekedett a betétállomány, s az 1962-es 184 millióval szemben most 372 millió forintot kezelnek főként tartós betétben. A növe­kedés bizonyos okairól már szól­tunk, s még csak az hiányzik hoz­zá, hogy a 72 ezer betétkönyv-tu­lajdonos számára boltnak sem rossz kapcsolatban állni az Or­szágos Takarékpénztárral: 1964 végén 14 millió 300 000 forint ka­matot fizettek a betétbe helyezett telemben vett hangadók. Csalha­tatlanul tudják, hogy a közös ki­zárólag keret, s benne az ember, a maga munkájával, helytállásá­val a tartalom. Kurtán, furcsán elbánnak a bu- tellázóikkal. Sajátos, bontakozó közösségi erkölcsöket figyelhe­tünk meg. összegyűlt az embe­rekben egy sereg olyan érték, ami már a szocialista életfelfogásra jellemző. Kicsit még resteMkedve takargatják, mintha úgy vélnék: nem illik ezzel kitárulkozni. De létezik és irányítja a cselekede­teket. Hallottunk erről történeteket. Valamelyik fogatos nagyon meg­hajtotta a lovakat. A másik, ami­kor találkozott az elnökkel eze­ket mondta: — Te Jóska, szólj már neki, hogy ne pusztítsa a jószágot. — Szólj neki te... Az illető elgondolkozott. — Szerezzek magamnak hara­gost? Meg hátha terád mégis jobban hallgat. Lehet, hogy valaki ezit besúgás- nak fogja fel. Pedig nem az. Mert a fordulat: legközelebb az érintett fogatos figyelmeztette a vezetőséget, nézzenek körül a ro­zsénál, mert van, aki a megsza­bottnál vastagabbat is belenyom a kévébe. Ilyenkor visszatérő ref­rén: szólj neki te. Ez szinte bele- ívódik az emberekbe, az életbe, és már vannak akik szólnak. Volt például egy közgyűlés, ahol néhány pálfainak le kellett Mondhatja az olvasó: jó, jó, de azt vissza kell fizetni, s az adós­ság, amíg le nem tudjuk, együtt ebédel velünk. Nem érdektelen azonban hangsúlyozni, hogy a házépítési kölcsön törlesztése a lehető legkedvezőbb: amíg ugyan­is a betét után öt százalékos a kamatláb, addig a felvett pénz­re csak két százalékot fizet a fel­vevő. Arról csak melékesen szó­lunk, hogy a hosszú lejáratú, 20— 25 évre szóló kölcsön törlesztése havonta 300—400 forint, Pénzintézetekkel kapcsolatban általában van egy olyan nézet, hogy azok meglehetősen merev, zárt szabályok szerint dolgozó szervek. Az OTP mintha mást mutatna. Alkalmazkodik például a legkorszerűbb városrendezési elképzelésekhez is. Kétféle mó­don: vagy ő épít többszintes há­zat, s azt eladja, vagy pedig köl­csönnel segíti a társasépítőket. A megvalósuláshoz szükséges lenne több közművesített .telek, de eb­ből nem túlságosan vagyunk el­látva. Szekszárdán, a Póllack Mi­hály és a Benczúr utcában már épül a társasház, de érdeklődné­sütni a fejét. Tudniillik a butellá- zók a községiben a lígő-lógó em­bereket jelentik, ök szerepeltek a napirenden. Felszólalt egy em­ber. Az elején még botladozott a szava, de aztán határozottan ki­nyilvánította: — Akik a munkához balkézről állnak, azokat szorítsuk hátúira... A tényállást summázva: Pálfa szemre átlagközség. Egy tucat tizenkettő belőle. Az utcái régiek, girbe-gurbák. egymás mellett áll­nak benne a régi és új házak. Az egyik cserepes, a másik ná­das, s a harmadik zsupfödeles. mintha még a reformáció korából maradt volna itt, amikor Pálfá- ból tulajdonképpen község lett. Több mint kétezer lélek lakja. Művelődési háza nincs, iskolája is újat érez. önálló földművesszö- vetkezettel nem rendelkezik, a nagydoroginak pedig mostoha- gyereke. Működik néhány kisipa­ros, időnként végigsétál az utcán a falu meghatározhatatlan élet­korú papja. A felszínes vizsgálódás azonban becsapja az embert, mert máris sokkal több jelentkezik az új életformából, a boldogságkeresés új vonatkozásaiból, mint ameny- nyit láttatni enged a község. Mi azt kérdeztük Pálfán, ho­gyan keresik a boldogságot? A válaszokról számolunk be majd olvasóinknak a következőkben. (Folytatjuk) Szekulity Péter—Szóinak* István nincs betétkönyvük, de csökken­tett összegeket. Ezzel a lehetőség­gel is élnek az' ügyfelek. Tavaly több mint 1800 Tolna megyei la­kos boldogult könnyebben azzal a 6 millió forinttal, amit szemé­lyi hitelként rendelkezésükre bo- csájtottak. Korántsem teljes az összegezé­sünk. Sok olyan apró, de lényeges mozzanat van még a felsorolta­kon kívül, amelyek az utóbbi években az OTP pénzintézeti jellege mellé sorolták a szolgál­tatót is. Ezekről majd egy más alkalommal szólunk. Sz. I. Javulás a baromfihús-ellátásban, végleges megoldás előtt a tojásprobiéma Hibridbaromfit kapnak a háztáji gazdaságok is Morvái István, a Földművelés- ügyi Minisztérium kisállattenyész­tési osztályának vezetője tájékoz­tatásul elmondotta, hogy 1964-ben a vágóbaromfi- és tojásellátás­ban egyaránt túlteljesítették az előirányzatokat. A termelőüze­mek vágóbaromfiból kereken 900 vagonnal, tojásból pedig 185 millióval többet adtak át az ál­lami és szövetkezeti kereskede­lemnek, mint amennyit a terv előírt. A gépi keltetés volumene az utóbbi öt év alatt több mint Javítóműhely áss utcán Hidegben bizony nehéz munka az autójavítás. A napokban a DÉDÁSZ szerelőivel találkoztunk a Bezerédj utcában. Megfelelő műhely hiányában gémberedett kezekkel, fagyos szerszámokkal szerelték Tátra darusautójukat, hogy minél előbb Nagyszokolyba érjenek. (Túri M, felvétek.) háromszorosára nőtt, s 1964-ben — vegyesbaromfiból csírkeegy- ségben számítva — elérte a 74 milliót, az 1965-ös előirányzat pe­dig 92—94 millió, A húshibrid naposcsibékből a mezőgazdasági termelőüzemek tavaly hárommilliót kaptak, az idén 5,5—6 millióval számolhat­nak. A tojóhibrideknél valamivel lassúbb a fejlődés: a tavalyi 600 000 naposcsibe helyett az idei évre 650 000-et irányoztak elő. Az elmúlt évben a vágóbaromfi­ellátás általános javulásán belül számottevő a fejlődés a hízott­liba és a libatermék ellátást ille­tően. Ugyancsak erős „felfutás” volt tapasztalható a pulykate­nyésztésben. Ez utóbbinál azon­ban a felvásárlás és a feldolgozó ipar gyorsabb ütemű fejlesztésé­re van szükség. Kedvezőnek mondható a baromfitenyésztő nagyüzemek gazdaságossági mér­lege is. A korábbi évekhez ké­pest észrevehetően megrövidült a nevelési és a hízlalási idő, növe­kedett a vágóra kerülő baromfi­félék átlagsúlya, ugyanakkor csökkent az egységnyi súlygyara­podásra felhasznált takarmánv- mennyiség. A vágóbaromfi- és tojásellátás folyamatosságát illetően még sok a tennivaló. Az őszi élőbaromfi- és a tavaszi tojásdömping helyett egyenletes, a fogyasztói igények­nek megfelelőbb ütemezésű, mi­nőségben is jobb ellátásra kell most törekedni. Ezt a problémát azonban csak fokozatonként lehet megoldani: elsősorban — a nagy­üzemekben és kisüzemekben egyaránt — az elhelyezést és a takarmányozást kell tovább ja­vítani, illetve a speciális fajták igényeinek, hasznosítási irányá­nak megfelelően finomítani. Igen jó eredményekkel bíztat a tojásellátásban — különösen az őszi és téli tojástermelés javításá­ban — a hibridakciónak a háztáji gazdaságokra történő kiterjeszté­se. A szakértők véleménye sze- int a háztáji gazdaságok több­nyire vegyes hasznosítású állo­mányát érdemes fokozatosan ki­cserélni hibridekkel. A tapaszta­latok szerint ugyanis az április­ban keltetett Nick-Cick jércék 80 —85 százaléka már szeptember­től fogva rendszeresen tojik. Ez 20—30 százalékkal haladja túl az egyébként kifogástalan minőségű vegyeshasznú állományok őszi-téli toiástermelését,

Next

/
Thumbnails
Contents