Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-16 / 13. szám
1963. január 16. TOLNA MEGYEI NEPŰ.ISAG 3 A mai falusi asszon A falusi asszonyok élet- és munkakörülményeinek megváltozása gyakran szóba kerül. A nő- mozgalmi munka legfontosabb tennivalói ma már a falvakban adódnak. A falusi asszonyok megváltozott életéről, a tennivalókról beszélgettünk Takács Mihály- néval, a nőtanács megyei titkárával, aki a következőket mondotta: — A nők, de különösen a falusi asszonyok fejlődése szembetűnő. Fejlődésüket gyorsította és kedvezően befolyásolta a közösségi élet, a nagyüzemi munka. A falusi asszonyok ma már felelősségérzettel vesznek részt a termelő- munkában. Nem várják, hogy hívják őket. Ahogy kitavaszodik jelentkeznek munkára. Megyénkben beiratkozott tsz-tagként több mint nyolcezer nő vesz részt a közös munkában. A családtagként dolgozókról, bár nincs pontos kimutatásunk, de magunk is számtalanszor voltunk tanúi, és a tsz- vezetőktől is számtalanszor hallottuk: „A növényápolás az asszonyok dolga. A kapálást az asz- szonyok nélkül nem tudnánk elvégezni” — hangoztatják gyakran. Érdekes az is, hogy amikor velünk, a nőmozgalom vezetőivel beszélgetnek, nem is fukarkodnak a dicsérettel, elismeréssel, amikor az asszonyok munkájáról van szó. Jó lenne, ha a közösség előtt is gyakrabban megdicsérnék a jó munkát végző asszonyokat. Mert ha asszonyaink nem is hangoztatják, várják az elismerést, a jó szót — Hány nőbizottság működik a termelőszövetkezetekben, s hogyan látják el feladatukat? — A megyében 34 tsz-ben alakult meg a nőbizottság. Kisebb községekben a községi nőtanácsok foglalkoznak az asszonyok problémáival. Mőcsényben, — hogy egy-két példát említsek —, Vörös Istvánná, a tsz nőbizottságának titkára, munkacsapat-vezető a tsz- ben. Vörös Istvánnét szeretik az asszonyok, és hajlanak szavára. Mint munkacsapatvezető, húszhuszonöt asszony munkáját irányítja, szervezi. Az asszonyok, de általában a tsz-tagok megbecsülését munkában való helytállásával és emberségével vívta ki. A múlt év tavaszán történt, hogy a munkacsapatában dolgozó asszonyok egyike elvesztette férjét. A család eltartásának minden gondja az özvegy nyakába szakadt. Apró gyermekei miatt nem tudott rendszeresen dolgozni, s úgy látszott, hogy a kimért kapásterületekkel nem boldogul. Vörösné munkacsapatának tagjai kiszámították, mennyivel nagyobb területet kell egy-egy asszonynak megkapálni ahhoz, hogy az özvegy területe is meg legyen művelve, s ne maradjon gazban. Másutt arról tudunk, hogy idős embereken segítenek hasonlóképpen a nőtanács tagjai. — Hányán viselnek vezetőségi, vagy más társadalmi megbízatást a tsz-asszonyok közül? — A megyében, ahogy már említettem, az elmúlt év adatai szerint több mint 8000 asszony, lány dolgozik beiratkozott tagként a termelőszövetkezetekben. A tsz- asszonyok közül — százhuszon- négy tsz-bői beérkezett jelentés alapján állapítottuk meg —, 181 nő visel vezetőségi funkciót a tsz- ben. Női brigá dvezetőnek hat asz- szonyt, munkacsapatvezetőnek 288 nőt választottak meg. örvendetes, és a nők politikai fejlődését bizonyítják a számadatok. Évről évre növekszik a tisztséget viselő falusi nők aránya. Sajnos, az asszonyok képviselete nem mindenütt van meg. A megyében 20 olyan termelőszövetkezetről tudunk, ahol nő egyáltalán nincs a vezetőségben. E kérdés két okkal magyarázható: az egyik ok a helyenként még ma is jelentkező, maradi gondolkodás. Ma már a férfiak szájából ritkán lehet hallani, sőt nem is hangoztatják a régi szólamot, hogy „az asszony maradjon a főzőkanálnál”. Nem, ezt már nem mondják. De azt igen: „Nem engedem meg, hogy a feleségem funkciót vállaljon, mert a család látja kárát”. A másik oldala a dolognak viszont azzal magyarázható, hogy az asszonyok azért nem vállalnak társadalmi funkciót, mert ez a munkavállalás elég sok elfoglaltsággal jár. A falvakban még ma is megszólják azt az asszonyt, aki társadalmi megbízatása teljesítése miatt este távol van otthonától. — Mennyiben segíti a nő- ianács az asszonyok szakmai továbbképzését és általános műveltségűk emelését? — A nagyüzemi gazdálkodás fejlődésére jellemző az is, hogy a mezőgazdaság egyes területei szakosodnak. Ezzel együtt a parasztasszonyok szakmai érdeklődése és az általános ismeretek iránti érdeklődése megnövekedett. A nőknek, elsősorban a falusi asszonyoknak sokat kellett pótolniuk az elmúlt húsz év alatt. Középiskolát a felszabadulás előtt kevés falusi lány végezhetett. Sokan már az elemi iskola első, második osztályából kimaradtak. A párt művelődési politikája lehetőséget ad a hiányos iskolai végzettség pótlására. Az asszonyok élnek is e lehetőséggel. A megyei tanács művelődésügyi osztálya szerint az 1963—64-es tanévben a dolgozók esti iskolájában 1674 felnőtt, s köztük sok nő tanult. A középiskolák levelező tagozatán tanuló felnőttek fele szintén nő. Az asz- szonyok az iskolai rendszerű tanulás mellett részt vesznek a szakmai képzésen is. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya szervezésébeh baromfi- és sertés- tenyésztő, zöldség- és növénytermesztő tanfolyamok folynak, több termelőszövetkezetben. A jelenleg is működő I. és III. évfolyamon 150—200 körül van a női hallgatók száma. A téli hónapokra programba vett kisgép- kezelői tanfolyam elvégzésére 60 nő jelentkezett. A tanfolyam megindítására a megyénkben ismert állategészségügyi okok miatt nem kerülhet sor. Ez az ok játszik közre abban is, hogy a téli hónapokra tervezett ismeretterjesztő előadások, nők akadémiája és egyéb rendezvények, összejövetelek száma az idénre erősen lecsökkent. — Milyen vonatkozásban kell javítani a falvakban a nőtanácsok munkáján? Ágrólszakadt szerénységgel, szemét lesütve ül, kicsit meg van görnyedve a képen, mintha attól tartana, hogy a mögötte magasodó szöghajú Petres Jancsi hátba fogja vágni. Ha tartott ettől, akkor joggal tette, mert Petres Jancsi volt közöttünk a legbátrabb: szegény anyját gyakran megrémítette. Olyanokat csinált, hogy a község istállójában felült a bika hátára. Máskor meg felszökött a toronyba fészkezni és merő szórakozásból meghúzta a nagyharangot. A gabonakereskedő fia egy kelttészta szerű gyerek, mindig könyörgött a barátságáért, ám Petres Jancsi megközelíthetetlen volt, a visszautasítás élő szobra. Ma kőművesmester. Derék, kiváló ember... Nézem a csoportképet és eszembe jut, a tanító úr azt szokta mondani, nem a ruha teszi az embert. Rajtunk, akik a kör szélén ülünk, vagy állunk, eléggé elnyűtt a ruha. Ez a fényképről is látszik. Nagyon elüt azokétól, akik a tanító urat veszik körül. Némelyikünk már kinőtte a kabátját, némelyikünkön viszont lötyögött a kabát, mert még nem nőtt bele. E holmik javarésze az „ócskás” Viktor néni bátyújából került ránk, s hogy ő honnét szerezte ezeket a ruhadarabokat, azt csak az a nagy ég tudja. Tekintetem végigsuhan az arcokon, elidőzök annak a kislánynak a képénél, aki a tanító úr balján ül. Még mindig érzem a megalázottságot, a szégyenkező szorongást. Pontosan azt, amit akkor éreztem. Hogyan is történt? Egyik télen valamelyik tanító kiharcolta, hogy a gazdák mindegyike ajánljon fel tízóraira a gyerekek részére egy-egy kanna tejet. Felváltva minden nap elküldte a soros gazda a huszonötliteres kannát tejjel teli. Ennek ellenére a mi osztályunkban ötőnknek mór nem jutott. Tíz órakor az adakozó szülők gyerekeit illette az elsőbbség — a többiek addig bódogböffréjüket előkészítették s a folyosó másik végében várakoztak azért, mert a tanító úr szerint különben rendetlenkednénk. Ez a finnyás kislány kijelentette, hogy neki nem kell a tej, otthon sem eszi meg, itt sem kér, és a szülei azt üzenték, hogy részét adja oda valamelyik szegény gyereknek. A tanító úr Ötünkre ránk parancsolt, álljunk fel. „Nekik nem jutott tej. Bözsike közülük annak adod, akinek akarod” — mondta a tanító úr és mi öten a föld alá szerettünk volna süllyedni... Igen, itt látlak benneteket. Téged is Dékány Pista, akin nagyon elcsodálkoztam, mert pár héttel ezelőtt amikor húszegynéhány év után találkoztunk, nem akartam elhinni, hogy te vagy. Azt mondtam, valóságos úriember lettél. Vigyorogtál, és ebből már tudtam, hogy a régi vagy, vigyorogtál és közölted, hogy az Állami Biztosítónál dolgozol, ahol a „megjelenés” kötelező. A Krékity kapta a tejet, de vele már nem találkozhatunk soha, mert 1951- ben belefulladt a Dunába... Nézem, nézem a csoportképet és nem tudom miért, de így szó- : lók: Zsöllér Miska, elő szoktad te: is venni? Megszoktad te is nézni néhanapján? Szekuüty Péter — Az úgynevezett „régi szellem” elleni harcot említeném meg elsősorban a tennivalók között. Ezek közé tartozik az idejétmúlt, régi dolgokhoz való ragaszkodás. Még ma is az otthoni munka csaknem minden gondja az asz- szonyra nehezedik. Helyt kell áll- niok a közösségi munkában, az anyai hivatásban, a tanulásban. A szolgáltatások fejlesztése, az üzlethálózat, a háztartási ismeretterjesztés igyekszik segíteni a nők gondjain. A szaporodó gyermekintézmények ugyancsak támogatást nyújtanak. A társadalom segít, de a nő családon be- j lüli helyzete még nem megoldott. | A visszahúzó hagyományok le-1 törése szívós munkát igényel. A nőtanácsnak abban kell segíteni, hogy a korszerűség levegőjét vigye a családi otthon falai közé. És főként abban kell segíteni a nőket, édesanyákat, hogy képesek legyenek szocialista emberré nevelni gyermekeiket. Pozsonyi Ignácné ülést tartott a városi pártbizottság Kibővített ülést tartott a Szek- szárd városi Pártbizottság pénteken délelőtt a tanácsháza nagytermében. A jelenlévőik előtt Kürti István elvtórs, az MSZMP városi bizottságának titkárhelyettese ismertette a Központi Bizottság 1964. évi december 10-i határozatát, s az abból adódó feladatokat. A második napirendi pontban a pártbizottság munkaterve került megvitatásra, majd egyéb kérdések megtárgyalására került sor. | Téli nagyjavítás a Paksi Téglagyárban A nyersgyártással már majdnem két hónapja álltak le, az égetéssel a múlt héten. Eredményesen fejezték be az évet a Paksi Téglagyár dolgozói, egymillió-hétszázezer téglával adtak többet az építőiparnak, mint amennyit az év elején terveztek. Az üzemben azonban csak a téglagyártás szünetel, a munka, nem. Kint, a 6-os út túloldalán teherautók, vontatók állnak, viszik az építőanyagot. Itt pedig serényen dolgoznak a karbantartók, nyersgyártók, kemencemunkásak.. Most valamennyien karbantartók. A téli nagyjavítást végzik. A múlt évi eredmények egyik „titka", hogy a gépek, gyártóberendezések hibátlanok voltak. A mostani nagyjavítással is ezt akarják elérni. Darabokra szedik szét a présgépet, a keverőket, a szállító-berendezéseket, kicserélik az elhasználódott alkatrészeket, kijavítják, átalakítják a kemencét. Mire elérkezik a nyersgyártási idény, hibátlan gépekkel indulhatnak. A Kertész János lakatos az egyik csille kerekének csapágyait cseréli ki. > Űj ,,köpenyt” kap a finomhenger. Balog József kemencemunkás az öntési salakrétegtől tisztítja meg a henger belsejét. A kemence másik oldalából még a meleg téglát hordják ki, de itt már a kőműveseké a „szó”. Danizs János új boltozató' épít az egyik bejáraton. V HHnK
