Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-16 / 13. szám
4 TOLNA MEGYEI VEPtJJSAG 1965. január IC. Milyen állami támogatást kapnak az idén a tsz-ek? Talajjavítás, Ezekben a hetekben tartják zárszámadó közgyűléseiket a termelőszövetkezetek. Elemzik, értékelik a múlt év gazdálkodási eredményeit, s megvitatják azt is, hogy az új esztendőben miképpen lehet többet, olcsóbban termelni. Igaz ugyan, az idei terveket jóváhagyó közgyűlésekre csak későbben kerül sor, de az előrelátó szövetkezeti vezetők és tagok már most számba veszik lehetőségeiket, tennivalóikat, s erre egyik jó alkalom a zárszámadás időszaka. Megkönnyíti a tervezést, hogy nem csupán a régebbi és a tavalyi tapasztalatokra, tanulságokra támaszkodhatnak, hanem tanulmányozhatják annak a messzemenő támogatásnak a módozatait is, amelyben az állam részesíti a termelőszövetkezeteket. Megállapíthatják, hogy saját adottságaik figyelembevételével hogyan tudják az ország és a maguk javára leghasznosabban gyümöl- csöztetni a különféle kedvezményeket. A Magyar Közlönyben és a Mezőgazdasági Értesítőben közzétették azokat a rendeleteket, amelyek a tsz-ek 1965. évi állami támogatásának rendszeréről, illetve a termelőszövetkezetek szakember-ellátásáról szóló kormányhatározatok részletes végrehajtását szabályozzák. Köztudomású, a mezőgazdasági termelés és árutermelés fokozásának milyen kiemelkedő szerepe van népgazdaságunk további erősödése, az egész nép életszínvonalának emelkedése szempontjából. Ezért fordít nagy gondot kormányzatunk arra, hogy a tsz- ek állami támogatásának rendszere a legfontosabbat, a termelés fejlesztését szolgálja. A sokféle ilyen irányú támogatás és kedvezmény közül egyike a legjelentősebbeknek, az, amivel a talaj- javítást, a talajvédelmet és az üzemen belüli vízrendezést segíti elő az állam. Vannak hazánknak olyan vidékei, ahol kedvezőtlenek a természeti, gazdasági és üzemi viszonyok. Az ilyen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek az átlagosnál nagyobb költségekkel is kisebb hozamokat érnek el, mint a többiek. A szóban forgó vidékeken a földterületek megjavításához többirányú feladat elvégzése szükséges. Minthogy a népgazdaság nem mondhat le ezeknek a területeknek a terméséről sem, a talajjavítás, a vízrendezés, a fásítás és a többi munka pedig jóval meghaladja az ottani üzemek teherbíró képességét, — továbbra is jelentős támogatásra van szükség, a természeti viszonyok megjavításához. Államunk a népgazdasági tervben meghatározott ilyen körzetekben végzett talajjavítás, talajvédelem, vízrendezés, rét- és legelőjavítás ösz- szcs költségeire vissza nem térítendő állami támogatást ad az érintett tsz-eknek. A költségek, amelyekre ez a támogatás vonatkozik, magukban foglalják a tervezés, a beruházás bonyolítási és a műszaki ellentalaj védelem őrzés költségeit is. Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy a talajjavításhoz szükséges szerves-, mű- és zöldtrágya, valamint a lignitpor talajjavító anyagnak számít. Ha a tsz saját előállítású talajjavító, talajvédelmi, vagy vízrendezési anyagot használ fel, ügy, hogy a helyszínre is szállítja, akkor szintén állami támogatást vehet igénybe. Támogatja az állam azokat a termelőszövetkezeteket is, amelyek nem kiemelt körzetben működnek. Kiterjed ez az intézkedés a talajjavítási, mésztrágyázási, valamint az üzemen belüli le- csapolási és egyéb vízrendezési munkák elvégzéséhez szükséges anyagok vételárára és a rendeltetési vasútállomásra történő szállítás költségeire. A szerves trágya és a zöldtrágya vetőmagja ellenértékének kivételével vonatkozik a kedvezmény azoknak a talajjavító anyagoknak az ellenértékére is. amelyeket a tsz maga állított elő. A talajjavítással kapcsolatos gépi munkák költségeinek ötven százaléka erejéig szintén támogatást ad az állam. A gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek első csoportjába tartozó tsz-ek esetében ez a támogatás a költségek 80 százalékát jelentheti. Ha a gépi munkákat a tsz saját gépeivel végzi el, az állami támogatás akkor is jár neki. Ebben az esetben üzemviteli célokra is felhasználható a támogatás összege. Az üzemen belüli vízrendezésnél a földmunka minden köbmétere után tíz forint állami támogatás illeti meg a tsz-t, ha a földmunkát saját, vagy bérelt gépekkel, a szövetkezet munkaerejével végzi el. A tsz az így kapott összeget is felhasználhatja üzemviteli célokra. A talajjavítási, talajvédelmi és az üzemen belüli vízrendezési munkákhoz szükséges tervek és szakvélemények költségeit az állam megtéríti a termelőszövetkezeteknek. Uj intézkedés, hogy a talaj- javítás és a talajvédelem hatékonyságának fokozása érdekében szerződésben kell meghatározni azokat a feladatokat, amelyek egyfelől az érdekelt vállalatra, másfelől a tsz-re hárulnak. A kedvezmények igénybevételének feltétele, hogy a termelőszövetkezet hiánytalanul teljesítse szerződéses kötelezettségeit. A termelőszövetkezetek állami támogatásáról szóló kormányhatározat és a végrehajtást szabályozó miniszteri rendeletek természetesen részletesebben foglalkoznak mind a talajjavítás, mind a szőlő- és gyümölcsös-telepítés kedvezményeivel. Jól teszik a tsz-ek vezetői, ha nem elégszenek meg azzal, hogy ők megismerik ezeket a jogszabályokat, előírásokat. Beszéljenek ezekről a tagokkal is, mutassanak rá a talajjavítás, a telepítések előnyeire és arra, hogy milyen nagy segítséget jelent ehhez az a támogatás, amelyet az állam nyújt a termelőszövetkezeteknek; %■ PFIGYELEM! Áruházak, cipőboltok, ruházati kiskereskedelmi vállalatok az üres összehajtható vándor cipődobozokat sürgősen küldjék be a Göngyölegfelújító Vállalóihoz Budopest, XH1. Dévai u. 26. Telefon : 204—650 (67) aeRó mos SZATIRIKUS KISREGENy 7. Kicsi Biri lepődött meg legjobban attól a hatástól, amit utasítása kiváltott az emberekből. A közbiztonságiak, közrekapták, éljent kiabáltak. Egyik pecTl, táncra perdült örömében, és elordította magát. — Ha ezt az alsó soron megtudják, vállra emelnek bennünket. Abzug Liesthein! Éljen Kicsi Biri! Az utóbbit azért nem kellett volna mondani, mert az elnök arca elkomorodott, s magában háborgott: Nem tisztelnek ezek sem Istent, sem embert? Hogy merészelik a nevét csak úgy emlegetni: „Kicsi” Biri?! Kicsoda itt a köz- társasági elnök, ki a kenyéradó gazdájuk? Még a múltban is a képibe mászott annak, aki kicsinek csúfolta. Hát még most! — Gyalázatosak! Molnár kapcsolt először, az vette észre, mi a baj. Elordította magát: — Vigyázz! A közbiztonságiak pedig engedelmesen megmerevedtek, úgy maradtak egészen addig, amíg az elnök dühösen elviharzott... * Az ötösön már régen túlhaladt a mutató, az emberek mégsem tolongtak a Gazdakör nagytermében. A múlt héten elterjedt a híre a bebörtönzéseknek, a pártok megszüntetésének és Kicsi Biri egyéb tevékenységének, így aztán nemigen érdekli az embereket a suszter gyűlése. Kicsi Biri már hatszor is átüzent megkérdezni, hogy mi a helyzet, mehet-e szónokolni? A küldönc azonban mindig azzal a válasszal jött vissza: várni kell még. Hiszen, ami azt illeti, én várhatok, most nincs egyéb dolgom — gondolja Biri, de azért mégis bosszantja a dolog. Hát hogyne, amikor ilyen hálátlanok. Érdemes ezekkel annyit kínlódni, ha csak ennyit ér a szava? Érdemes nekik földet szerezni? Hetedszer , már nincs kedve üzenni, átmegy jómaga a Gazdakörbe. Annyian vannak, ameny- nyien, a gyűlést meg kell tartani — így gondolja, és apró léptekkel igyekszik a helyszínre. Hátul megy a színpad felől, mint a színielőadásokon a szereplők. Felmászik a kulisszák mögé, ott egyet lép és már kint is van a pódiumon, az emberekkel szemközt. Azaz, kissé oldalvást libben be, mintha harapós kutyától féltené a nadrágját. Pedig csupán arról van szó, hogy nem tudott hirtelenjében kiigazodni, nem tudja merre van a tömeg, hová forduljon. Ez a bevonulás aztán zavarba is hozta. Nem így akart megjelenni. Tekintélyesebben, ünnepélyesebben, mint ahogy egy köztársasági elnökhöz illik. De most már nem mehet vissza, mert az a nyolcvan-kilencven ember, aki összeverődött, egyszerre elhallgat, amint megpillantja a szónokot. A csend olyan nagy, hogy Kicsi Biri nem mer megszólalni. Pedig milyen szépen eltervezte! Elmondta magában a beszédet vagy ötször, az irodában bezárkózva, s most mégis néma, mintha nem is akarna szónokolni. Az emberek morognak. . Nem értik, miért állt ki Biri, ha meg se mukkan. Szerencsére, Molnár Anti „százados” odalent van a hallgatóság között, és gyenge felfogása ellenére is megsejti, mi üthetett az elnökbe. Elordítja magát: — Halljuk az elnököt! Éljen a szónok! — Halljuk! Halljuk!... — csatlakoznak azonnal a tömegből többen is. Ez meghozza az elnök bátorságát. Köhécsel, s kezdi: — Tisztelt polgártársak! Szeretett honfitársaim... — Csak a lényeget! Ezt Veres Jóska, a kubikos kiáltja, aki Biri utcájabeli. Jóska ott szokta csináltatni a csizmáját Birinél, ezért jogosnak érzi előre figyelmeztetni az elnököt, hogy rövidre szabja a beszédet. — Pszt, csend legyen! Az újabb közbeszólás a közbiztonság részéről hangzik el. Ök vannak megbízva a rend fenntartásával. Szigorú utasítást kaptak, akadályozzák meg, ha az elnököt meg akarná zavarni valaki. Mindenesetre Veres Jóska mellé két közbiztonsági húzódik észrevétlenül, hogy kéznél legyenek, ha újabb merényletet követne el az államfői tekintély ellen. Lassan elül a morgás és Kicsi Biri folytatja: Pedig neki csak másfél hold földje van, az se a legjobb, mégsem tetszik neki a földreformnak ez a fajtája. De erre nem is számított senki. Micsoda földosztást akar ez? Semmilyet! Ebbe nem lehet belemenni! Eddig csak egy-egy szót kiáltottak közbe. Most már azonban zajonganak megállás nélkül. — Ilyen földreformból nem kérünk! Ezt innen a dobogóval szemközt kiáltotta valaki, de hátul még cifrábban kezdik. — Vágjatok mán hozzá valamit! Még ez akar itt elnök lenni. Le vele! — A csizmákat csináld meg tisztességesen, hogy a sár ne menjen bele — okvetetlenkedett valaki. — Parasztok döntsenek a földről. ne suszterek! — kiáltja megint Veres Jóska, a Biri utcabeli— A föld miatt doboltattam össze a tisztelt polgártársakat. A Liesthein-uradalomról van szó, azt akarjuk kisajátítani. Meg keli előznünk a békésháziakat, különben nekünk nem marad semmi. A majorbeliek itt vannak köztünk, ők csatlakoznak a köztársasághoz. így hát a magunk földjéről döntünk. — Hol vannak? Kik azok? — szakítják félbe a szónokot, és keresik a pusztaiakat, akik ott lapulnak a sorokban. Egyikük, egy hosszú, meszelőforma ember, felemelkedik a lócáról. Oly vékony az árva, hogy az már szinte csudálatos. A feje egy nagy bunkóhoz hasonlít, vagy inkább a meszelő fejéhez, nagy haja, meg szakálla miatt. Az emberek várakozva tekintenek rá, ő pedig lassan, megfontoltan kezdi: — Mi csakugyan úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk. Nekünk az a föld sok, jut belőle a falusiaknak is. Biri elnök úrral már megbeszéltük, melyik darab lesz a mienk. Odafordul a többiekhez, suttognak kicsikét, utána újra hangosan kezdi: — Engedelmükkel, mi indulunk is hazafelé, mert későre jár. így is soká érünk haza. — Jól van, éljen! — kiabálnak az emberek. — Halljuk Birit! Az elnök megvárja, amíg a pusztaiak elvonulnak. Aztán mondja tovább: — Három nagy gazdaságot akarunk alakítani a Liesthein birtokán. Egyet a régi cselédeknek, kettőt a falusiaknak. Mindenki beléphet ezekbe a gazdaságokba. Az is, akinek már régebbről van földje. Persze csak akkor, ha hozzáadja a földjét, meg a jószágát a közös gazdasághoz. — Ha bolond lenne! — kiáltja Veres Jóska a szónok felé. — je. Ez már igen tetszik az embereknek. Mert válóban igaza van Jóskának; parasztok döntsenek ott, ahol földről van szó. Helyeselnek is neki mindenünnen. Kicsi Birit pedig nagyon mellbevágja ez a helyeslés. A fogát csikorgatja. Mit suszterezik ez? Vele akar kikezdeni? — Na megállj, még számolunk — sziszegi. De egyelőre csak topog a színpadon, hagyja. hogy az emberek zajongjanak. Nézi a tömeget, többször is szól, de bizony a saját hangját se igen érti. Végül is elönti a düh. Int Molnárnak, hogy teremtsenek rendet. Csakhogy ez nem megy olyan könnyen. Molnár Anti sem tehet egyebet, igyekszik mindenkit túlordítani: — Csendet, emberek! Halljuk tovább a szónokot! — Tán felajánljuk a fődünket Birinek? — ordítja valaki. A többi közbiztonsági is csitítja a hallgatóságot. Ki ezzel,Jd azzal. Lassan valóban kisebbedik a zaj, s a figyelem a szónok felé fordul * Akkor Kicsi Biri kihúzza magát. villogó szemmel néz a tömegre. Majd megmagyarázza ő, hogy mi a lényeg. így kezdi: — Polgártársak! Az imént itt valaki foglalkozás szerint akarta szétválasztani az embereket. Azt mondta: parasztok döntsenek a földről. Ez rendben is lenne. Csakhogy nem ez a lényeg. Bár én magam már nem vagyok cipész — sokkal magasabbra emelt engem a közösség —, mégis én doboltattam össze a polgártársakat a föld miatt. És a dologban ez a lényeges, ezt kell megvizsgálni. Mert vajon a foglalkozás számít, polgártársak? Vagy a ruha és a lábbeli? Az, hogy ki jár parasztosan, ki öltözik iparos módra? Nem! Bizony. Polgártársak! Hát kinek jutott eszébe a Liesthein-birtok kisajátítása? (Folytatjuk.)
