Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-11 / 290. szám
4 TOLNA MEGYEI NFPÜJSAO löö4. december Ili Tudományos kaleidoszkóp Autó, karburátor nélkül A hozzáértő meglepődik, ha megtudja, hogy tíz Volga típusú gépkocsi fut már a Szovjetunióban — karburátor nélkül. A karburátort egy félvezetőkkel működő kis műszer helyettesíti. A műszer szovjet konstrukció. A mérő- fejők szüntelenül jelzik a motor működésének adatait, a levegő hőmérsékletét, a légnyomást. Az elektronikus szerkezet pedig nyomban kiszámítja, mennyi benzinre van szüksége a motornak, szabályozza az üzemanyag-fogyasztást.. Az új módszer alkalmazása növeli a motor kapacitását: a Volga hetven lóerős motorja olyan teljesítményt nyújt, mintha nyolcvanöt lóerős lenne, fogyasztása azonban csökkent. Induláskor a gépkocsi rendkívül gyorsan indul. A szerkezet viszonylag olcsó, és ára hamarosan megtérül. Elektronikus nedvességmérő Két pei'c alatt meghatározza a vágott és a leveles dohány nedvességtartalmát a PVTK—1 elektronikus nedvességmérő, amelyet Grúziában szerkesztettek. A műszer működése a nedvességtartalom és a dohány dielektromos átvezetése közötti összefüggésen alapszik. A készülék a munkaigényes laboratóriumi vizsgálatokat feleslegessé teszi. A grúz tudósok PVTT—1 néven egy másik elektronikus nedvességmérőt is szerkesztettek, amelyet a már bálázott dohánynál is felhasználhatnak. Rekord-óra A petrodvoreci állami óragyárban elkészült az első sorozat Rekord típusú férfi karóra. Az órának nemcsak a neve Rekord: ez ugyanis a világ egyik leglaposabb kronométere — szerkezetének vastagsága mindössze 2,7 milliméter. íj villamos mozdony Moszkva környékén sikerrel próbálták ki a VL—80 K új szovjet villamos mozdonyt. Most a nehéz észak-kaukázusi vonalakon, nagy terhelésű szerelvényekkel próbálják ki, mire képes a legerősebb szovjet mozdony. Villamos- motorjainak teljesítménye mintegy 6500 kilowatt. A lokomotív tervezett sebessége óránként 110 kilométer. Nehéz, hegyvidéki vonalakra, nagy terhelésű szerelvények vontatására is kiválóan alkalmas. Jobb mint a naftalin A naftáimnál hatásosabb moly- irtót készítetlek egy moszkvai kutatóintézet vegyészed. Az új szernek már a neve is: an ti moly. Erejét egy új szintetikus és könnyen párolgó vegyianyag adja: Ezek a kigőzölgések ugyanis nemcsak a molyt irtják, hanem a petéit is. Az új szer más rovarok ellen is hatásos. Két—három tabletta elegendő ahhoz, hogy az egész helyiségből elűzze a molyokat. Százötvenezer önkéntes Az idén eddig 121 önkéntes tűzoltót tüntettek ki a tűzrendészen érdemérem arany-, ezüst-, illetve bronzfokozatával. A tűz a falu egyik legveszedelmesebb, legalattomosabb ellensége. Ha a vörös kakas felröppen a szérűre, pajtára, istállóra, vagy különösen a lakóházra, odaveszhet az egész évi munka, gyakran egy egész emberöltő küzdelmének eredménye. A közös veszéllyel szembeni védekezés eszméje hozta létre az önkéntes tűzoltószervezetet, amely a hivatásos tűzrendészen egységeket támogatja a tűzkárok elleni harcban. Ma már a községekben mintegy százezer, az ipari Szerezzen örömet hozzátartozóinak; ajándékozzon SZERENCSE SORSJEGYET j Ára 4,— Ff Főnyeremény: Családi ház garázzsal, személyautóval. Különböző személy- gépkocsik. Párizsi és feketetengeri utazás stb ; Szerencse sorsjeggyel j megnyerheti! j létesítményekben pedig több mint I ötvenezer önkéntes tűzoltó működik. Áldozatos helytállásukat bizonyítja, hogy az elmúlt évben a községekben, a mezőgazdaságban keletkezett tűzesetek túlnyomó többségének oltásában vettek I részt és nagy értékeket mentettek ' meg a pusztulástól. Az önkéntes tűzoltók rendszeres tanulással és gyakorlással készülnek feladataikra. Az idei járási versenyeken 6770 raj keretében, mintegy 55 ezren vettek részt és tettek tanúbizonyságot felkészültségükről. A Dunai Vasmű tűzoltócsapata és Jászárokszállás község önkéntesei pedig azt is be- I bizonyították, hogy a magyar önkéntes tűzoltók gyorsaságban, ügyességben, határozottságban a nemzetközi mércét is állják: a bécsi osztrák szövetségi tűzoltóversenyen nyolc ország versenyzői között szerezték meg a legjobb szerelési teljesítményért járó ezüst- és bronzjelvényt. Népi államunk minden támogatást megad az önkéntes tűzoltószervezeteknek: jelenleg négyszer annyi motorikus felszerelésűk, fecskendőjük, gépjárművük van, mint 1957-ben volt. Az önkéntes tűzoltók nem ismernek fáradságot. Éjjel és nappal, forró nyárban és fagyos télben, készen állnak, hogy meg- küzdjenek a pusztító elemekkel. Szerényen, áldozatot nem kímélve végzik munkájukat, s ha a helyzet úgy kívánja, a hősi tettektől sem riadnak vissza. önkéntes tűzoltók — a közösség katonái. Méltán megérdemlik egész társadalmunk elismerését és meleg köszönetét. í-tt) Fordította: BÁBA MIHÁLY JORZY EDIGEY 21. Kinevetett és azt mondta, hogy a vagonok nem párologhattak el a vakvágányon. Biztos a vasút tévedett. Többet állított a vakvágányra, mint amennyit kellett volna és a többletet elfelejtették törölni a kimutatásból. A magyarázkodás logikus volt. Szó nélkül elfogadtam. Különben, őszintén szólva, eléggé főtt a fejem ahhoz, hogy mindezen elgondolkozzam. Éppen akkor jegyezte el magát a második lányom, egy nagyon szolid, helybeli fiúval. Miár kijelöltük az esküvő időpontját is. Nem tudja elképzelni ügyész úr, mit jelent egy lakodalom falun, vagy kisvárosban. — Egyszóval Lisewski akkortájt egy nap felkeresett és* azt mondta: „Férjhez adod a lányod. Na, ez a mulatság sokba fog kerülni. De ne csinálj magadnak gondot. Ki álljon melléd ebben a helyzetben, ha nem én, a barátod? Sokat nem tudok adni, de tizenötezerre számíthatsz. Ami pedig a visszafizetést illeti, majd akkor adod meg a pénzt, ha lesz.’’ Szerencsétlenségemre elfogadtam ezt a pénzt, A lakodalmat megtartottuk. én pedig Lisewskinek minden hónapban 300 zlotyt törlesztettem. Miután a vallomásnak ezt a részét is jegyzőkönyvbe vették, Macioszek tovább beszélt. — Két hónappal a lakodalom után megint kezembe került a vagonkimutatás. Ezúttal sem stimmelt és ezúttal még nagyobb volt az eltérés. Megint szóltam Lisewskinek. Valahogy kimagyarázta a dolgot, de láttam rajta, hogy nyugtalankodik. „Ne szólj erről senkinek — mondta —, majd magam nézek utána az ügynek.’’ Ez hatvanban történt, a római olimpia idején. A fiam, aki akkor már a Krakkói Műegyetemen tanult, arról álmodozott, hogy eljusson Olaszországba. Különóraadassal és más Ikeresettel hatezer zlotyt gyűjtött össze. Néhány ezerrel nekem kellett kipótolnom. Mit tehettem? Gyenge voltam. Ifjú koromban magam is nyomorogtam, tehát arra gondoltam: legalább a gyermekemnek legyen jobb”; Kölcsönkértem, de nem Lisews- kitől, hanem mástól és odaadtam a fiúnak. Megbeszéltem vele, ha hazatér, részletekben visszafizeti. Természetesen ezt nem lehetett eltitkolni a barátok és a szomszédok előtt. Lisewski is mindenről tudott. Egy nappal, a fiam elutazása előtt eljött hozzánk es beszélgetés közben száz dollárt tett az asztalra a fiam elé. „Tessék, vedd el. hogy Rómában legyen néhány filléred és igyál majd egy pohár Chiant-it az én egészségemre. Apáddal majd elszámolunk valahogy. Ügy is vannak különböző elszámolásaink.” Megint gyenge voltam. Nem tiltakoztam. Lisewski még meg is tanította a fiamat, hogyan csempéssze át a határon a száz dollárt. Egyszerűen gyűrje össze, tegye bele egy cukorkás papírba és dobja le a padlóra, vagy a hamutartóba. Még ha meg is találják. akkor se vallja, hogy az övé. — Jó módszer — nevetett az őrnagy —, ezt meg kell jegyez- inem. I — Az olimpia után, amikor a ifiam már hazatért, Lisewski egy 'este behívott a dolgozószobáidba. I Azt mondta, nyakán a kés és azonnal szüksége van arra a pénzösszegre, amit kölcsönzött. De mindenekelőtt a száz dollárra. Három napig rohantam egyik ismerősömtől a másikig. Elutaztam Lublinba a rokonokhoz is. De csak alig néhány ezret tudtam összeszedni. Még egy negyedét sem annak, amivel Lisewskinek tartoztam. Dollárt meg egyáltalán nem kaptam. Lisewski erre azt mondta, egyetlen megoldás van: az Ausztriába induló kocsirakományhoz még hozzá kell tenni, nekem csak az a dolgom, hogy ne könyveljem el a plusz bevételt, a szaldót a termelés csökkentésével kell kiegyenlíteni. Biztosított, hogy teljes titokban marad. Megígérte: ilyesmihez csak most az egyszer folyamodunk, hogy a száz dollár tartozásomat rendezhesse. így kezdődött. De mivel egyszer elbuktam, már a markában voltam. Az ügyész nem szakította félbe Macioszek elbeszélését. Csak jelt adott Halinka kisasszonynak, hogy lehetőleg mindent, ameny- nyire lehet, hűségesen jegyezzen fel. A főkönyvelő tovább beszélt: — Tudom, hogy sériimi sem ment fel a felelősség alól. Felnő't ember vagyok és tudtam, mit' ■csinálok. Ma már látom, hogy elrontottam az életemet. Nos, amikor beleegyeztem. hogy együttműködök Lisewskivel. természetesen mindent elkövettem, hogy rá ne jöjjenek az ügyre. Mindenekelőtt elhatároztam, hogy a szállítólevelekért Ausztriában fizetünk. így a helyi állomások nem könyvelik el a bevételt: a cementgyár és a vasút szaldója mindig' egyezni fog. Ugyanakkor a vasút sem fogja elküldeni nekünk a vagon számbeli kimutatását. A termelést viszont semmi szín alatt nem kell csökkenteni, ahogy eddig Lisewski csinálta, hanem ellenkezőleg, fel kell emelni; csupán a felemelt temelés egy részét nem kell elkönyvelni, hogy a raktárban néhány nap alatt több vagon felesleg gyűljön össze. Ha a gyár teljesíti, sőt túlteljesíti a termelést, akkor mindenki elégedett lesz és senki még csak nem is gondol visszaélésekre. Lisewski alkalmazkodott ezekhez a tanácsokhoz és kijelentette: nem szabad elveszítenünk a fejünket, még csak néhány transzportot kell kiküldeni, aztán külföldre szökik. Rám és segítőtársainkra a gyanú leghalványabb árnyéka sem vetődhet, mert ilyen esetekben mindenki a távollévőben látja a bűnöst. Különben határozottan állította: senki sem tudja, hogy az én kezem is benne van az ügyben. Én magam is csak sejtettem, hogy a gyárban és a vasúton tízegynéhány ember lehet beavatva a titokba. Azok az emberek, akik segítenek Lisewskinek a szállítás, nál és a rakodásban. — Mennyi pénzt kapott az együttműködésért? — kérdezte az ügyész. — Lisewski a banda minden tagjának más-más összeget fizetett és csak bizonyos alkalmakkor. Én azon az összegen kívül, amit kölcsönkaptam Lisewski- től. még hatszor jutottam tízezer zlotyhoz. Lisewski megígérte, ha befejezik a szállítást, még kétmilliót szétoszt közöttünk, személyenként néhány százezret, azzal a feltétellel, hogy mindenki, egymás után, Lengyelország különböző vidékére utazik. Engem már be is ajánlott valamelyik ismerősének, egy cementgyár igazgatójának. Opoléban. ősztől már ott kellett volna dolgoznom. — Hogy történt a tűzeset? — kérdezte az ügyész. — Az már az első letartóztatások után történt. Lisewski behívatott és azt kérdezte: ha részletesebben kezdik vizsgálgat- ni a könyveket, kideríthetnek-e valamit? Elmondottam, hogy attól kezdve, amikor már én is tudtam mindenről és amikor a szállítólevelekért külföldön fizettek, — attól kezdve semmit sem tudnak felfedezni. A külföldi közlekedésügyi minisztériumból kellene beszerezniük az adatokat, mert a mi kimutatásaink megegyeznek az állomások kimutatásaival, sőt a Lengyel Államvasutak varsói igazgatóságának kimutatásaival is. Ami azonban a korábbi vagonokat illeti, ezeknél már könnyen felfedezhetik a különbséget, ahogy annak idején én magam is felfedeztem. Ekkor Lisewski azt mondta: Ezen a körülményen még gondolkodik Két. nappal később elküldött Varsóba az összeállításért. Elutaztam és a távollétem alatt, tűz keletkezett az igazga’ósági épületben és minden könyv elégett. Hogy ez gyújtogatás volt-e, azt nem tudom. Nekem már. higgye el, ügyész úr, minden mindegy. Ha még valamit tudnék. nem hallgatnám el. — Lisewski ezek után már semmit sem közölt magával? — Nem, akkor már nem sokat beszélgettünk, Lisewski érezte hogy ég a talaj a talpa alatt. Egyszer azért azt mondta: „Ha a szükség úgy hozza, van hová menned? Igyekezz külföldre kijutni, Bécsbe. Én is oda igyekszem. Csak még néhány napot kell vámunk.” Pénzt kértem tőle. Azt mondta, most neki sincs, ő is arra vár. Csak kétezret adott.. Amikor nem sokkal később Li- sewskit letartóztatták, idézést kaptam az ügyészségtől. Tudtam, nem érdemes jelentkeznem, mert onnan már nem engednek el. Tehát azt a pénzt, amit Lisewski adott, feleségemnél hagytam, aztán megszöktem. — Hol rejtőzött el? — Előbb Poznanba utaztam, aztán Szczecinbe, hogy ott egy külföldi hajóra jussak. De nem sikerült. Nem akartok a kikötőbe engedni. Ezután Gdyniába utaztam. Itt több szerencsém volt. Alkalmaztok a Kikötő Szolgáltató Vállalatnál. Egy albérleti szobácskábán laktam, Orlów környékén. Ideiglenesen már be is jelentkeztem. Néhány hétig dolgoztam a kikötőben és lestem az alkalmat a szökésre. Beszéltem néhány külföldi tengerésszel. Egy sem akart magával vinni. Egy német ugyan kötélnek állt, de kétezer dollárt kért, amiért elvisz a Klonski csatornáig, ahol az éjszaka leple alatt elhagyhatom a hajót. Mivel azonban nem volt pénzem, kénytelen voltom megkockáztatni, hogy elrejtőzzem valamelyik hajón. Kérhetek még egy cigarettát? (Folytatjuk)
