Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

ÍSB4. december 11, TOLNA WROTE! NEPŰJSA3 5 Libakertnek nevezték Debrecennek azt a részét, ahol ma az új lakótelep épül. Néhány esztendeje itt még zöldségeskertek sora húzódott, gémeskutak bólogattak, és elavult, csaknem egy évszázada szolgáló kis házacskák. Túl a megyehatáron Egy esztendő óta Magyar Gördülőesapágy Művek néven Debrecen lett a csapágygyártás központja. Széles skálájú a termékek sora. A motorkerékpárba való csapágyaktól egészen a nagy monstrumig, a vasúti tehervagonokba készített ágytokcsapágyig. sokféle változat hagyja el a nagyüzem automata és félautomata gépsorait. Az MGM termékei szép sikert arattak belföldön, de — a szocialista országok mellett — a nagyfontosságú csapágyak felkeltették már a nyugatiak érdeklődését is. A csapágyművek ma már tíz tőkés ál­lamba exportál. Bemutatóit szép siker kísérte a legutóbbi bécsi vásáron is. M Az alig termő ősgyepek egyik legjobb hasznosítási módja a haltenyésztés. Csaknem 700« hold a hortobágyi halastavak víz­tükre s 240 vagon körüli az egy esztendei termés. Egész esztendő­ben — télen, nyáron — szállítják hazai és külföldi piacokra a friss halat. Ahol tavat létesítettek, halból ugyanannyi a holdan­ként! termés, mint valamikor a gyenge sziki szénából. De nagy­mértékű a juhtenyésztés is. Több mint 55 000 juhot őriznek a pásztorók a hortobágyi juhászat okban, s a tejet itt dolgozzák fel ízletes sajttá. Mint ismeretes, a megye szék­helyének, a 130 ezer lakosú Deb­recennek jutott az a megtisztelte­tés (száz esztendő alatt immár másodszor), hogy ideiglenesen be­töltse a főváros szerepét és böl­csője legyen a magyar szabadság­nak, 1849. április 14-én a debre­ceni Nagytemplomban hirdette ki Kossuth Lajos a Habsburg ház trónfosztását. 1944. november 30- án pedig a Debreceni Néplap, ha­zánk első legális kommunista lap­ja. a Magyar Kommunista Párt­nak a demokratikus újjáépítés programját tartalmazó felhívását : közölte. A program fő jelszava volt: Lesz magyar újjászületés! Fs alig egy hónap múlva, 1944. de­cember 23-án az Ideiglenes Nem­zeti Kormány névsorát ismertet­te már a Néplap. Még egy történelmi jelentőségű okmányt kell megemlíteni, amely > 1945. március 15-én, szintén a Debreceni Néplapban látott nap- i világot: a nagybirtokrendszer1 megszüntetéséről, a földosztásról szóló rendelet. E nagy jelentőségű törvénnyel végleg eldőlt a nagy ) per: a föld azoké lett. akik meg­művelik. S ha most. húsz év táv­latából visszatekintünk a megtett útra, bizony kevésnek bizonyul egy újságoldal, hogy csak megkö­zelítően is hű képet adhassunk Hajdu-Bihar megye, s benne Deb­recen fejlődéséről. Sem a város, sem a megye nem rendelkezett iparral. Debrecen volt talán a világ legnagyobb te­rületű városa, hiszen a Horto­bágy is ide tartozott akkor, annak a széle pedig a várostól 80 kilo­méterre van. De egy vasúti javító­műhelyen kívül — amit némi túl­zással vagongyárnak neveztek — semmilyen lényeges ipari üzem nem volt. Most pedig úgy emlege­tik, mint a magyar gördülő csapágy- és gyógyszergyártás fel­legvárát, a könyvnyomtatás jelen­tős bázisát. A megyének a Horto­bágy folyócskát nem számítva, nem volt folyója. Tíz év óta hú­zódik hazánk térképén a Keleti Főcsatorna, melynek 100 kilomé­teres hosszából 80 kilométer a megyét szeli. De nemsokára szán­tén új folyót jelez majd a térkén, mert hamarosan elkészül az épü­lő Nyugati Főcsatorna is. Hogy mit jelent ezen a vidéken a víz, azt talán azok el sem tudják kép­zelni, akik még nem látták a Hor- tobágyot, a darvasi és zsákai ha­tárt, kiszáradva, esőre áhítozva. A felszabadulás előtt itt isme­retlen volt az öntözés. Most pe­dig 80 ezer holdat öntözünk éven­te. A nádudvari Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet öntözött terüle­tén 350 mázsa terem cukorrépá­ból holdanként. A debreceni régi két egyetemhez még egy új léte­sült, az Agrártudományi Főiskola. | Az elmúlt húsz esztendő ered­ményei bizonyítják, hogy az egy­kor innen meghirdetett program: Lesz magyar újjászületés! — va­lóra vált. A megye és benne Deb­recen, nemcsak újjászületett, ha­nem új megye, új város is szüle­tett. és benne úi emberek, akik a szocializmus útját járják. PALLAS IMRE I Tizenkét éve, 1952-ben új üzem kezdte meg a termelést a debrece­ni nagyerdő homokján: a penicillingyár. A háromemeletnyi magas fermentorokban szünet nélkül zúg, zuhog a tápanyag, sűrű csőhá­lózat fonja be a munkatermek falait, a laboratóriumokban állan­dóan új kísérletek folynak. 12 év alatt sokat fejlődött, a mai BIOGAL Gyógyszergyár már exportra is dolgozik és most 400 mil­liós beruházással bővítik. A nagyerdő homokjára épült gyár vegy­iparunk büszkeségévé válik. Éppen 100 esztendeje, hogy a hónapokig tartó aszály miatt ezré­vel pusztultak el a jószágok az Alföldön, sinylődött a növény, s ezrek maradtak kenyér nélkül. Ekkor vetődött fel annak a gon­dolata, hogy Tiszalöktöl kiinduló nagy vízvezető csatornát kel­lene ásni Orosháza felé, amely elhozná erre a tájra a Tisza vízét. Messzemenő jóindulatot és segítséget ígértek. A tervből 10 esz­tendővel ezelőtt valóság lett. Akkor adott először öntözővizet az or­szág csapadékban legszegényebb vidékének a csaknem 100 kilomé­ter hosszú Keleti Főcsatorna. Ott. ahol régebben a nyár forróságától kiszikkadt földön fü­vet is alig talált a birkanyáj, most tornyok emelkednek: a Hortobágy szélén Nagyhegyesen gázfeldolgozó üzem épül. A gaz­dag lelőhelyek lehetővé teszik, hogy az üzem működése után napi három és fél, négymillió köbméter gáz jusson el a fogyasz­tókhoz. Az üzem érdekessége, hogy az országban csak itt tudják a propán és butángázt a földgázból leválasztani. Jövő ősszel több­száz kilométerre szállítják innen csöveken a földgázt.

Next

/
Thumbnails
Contents