Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-10 / 289. szám
1364, december 16. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Negyvenezer földművesszövetkezeti vezető ismerkedik meg a háztáji gazdaságok termelési kérdéseivel A kétmilliónál is nagyobb taglétszámú földművesszövetkezeti mozgalomban — a községi és körzeti földművesszövetkezeteknél, a szakcsoportoknál, a különböző szövetkezeti vállalatoknál és intézményeknél — a tél beálltával több tízezren élnek a sokoldalú képzési lehetőségekkel. Az elterjedt és népszerű szabad előadás, illetve vdtasorozatra épített oktatási formában ez év telén körülbelül 40 000 községi és körzeti földművesszövetkezeti választott vezető ismerkedik meg a legfontosabb szövetkezetelméleti és gyakorlati kérdésekkel. Az egyik legfontosabb téma a háztáji gazdaságok szerepével, a háztájiban termelt áruk — zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás, bab, stb, — termelésszervezési- és agrotechnikai kérdéseivel, a házikertek és a Szórványgyümölcsösök növényvédelmével, illetve a felvásárlási problémákkal kapcsolatos. A mezőgazdasági szakszövetkezetek vezetői részére indított tanfolyamok elsősorban a közös állattenyésztés kialakításához nyújtanak segítséget. Az országos méhészeti szövetkezeti központ megszervezte a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola méhésztagozatát. A háztáji méhészek oktatására a járási székhelyeken indultak szak- tanfolyamok. A TIT és az OMSZK rendezésében január elején Budapesten egy nagyobb szabású méhésztovábbképző tanfolyam kezdődik. Egy hónappal később, februárban, nyitják meg a méhész szakcsoportok fásítási szakértőinek rendszeres képzését. E tanfolyam hallgatói képviselik majd a méhészetek érdekeit az erdészeteknél, ők irányítják a szakcsoportok önálló, a méhlegel ők javítását célzó fásítási munkáját. Az országos gyógynövény- és selyemgubó-forgalmi szövetkezeti központ gyógynövény- és selyem- szakértőd tanfolyama a gyógynövények és a selyemgubók termeléséhez, felvásárlásához tárolásához, feldolgozásához és értékesítéséhez szükséges elméleti és gyakorlati felkészültséget biztosítja. December eleje, február vége között rendezik meg a megyékben a gyógynövény-felvásárlók és termelési felelősök továbbiképzését. Felkészültek a télre A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felkészült a télre. Amint Bíró György vállalati főmérnök, munkatársunknak elmondotta, a munkát úgy szervezték az év folyamán, hogy a belső munkálatok lehetőleg a télre maradjanak. Sikerült elérni, hogy csaknem félezer munkást tudnak foglalkoztatni, még akkor is, ha a külső hőmérséklet mínusz öt fok alá süllyed. Ez azt jelenti, hogy a most következő téli időszakban még egyszer annyi munkásnak tudnak benti munkát adni, mint az elmúlt télen. A munkahelyeket fűtik, s hogy a fűtés gazdaságosabb legyen, két műszakban foglalkoztatják a munkásokat. Ilyen két műszakot szerveznek egyebek között a szekszárdi bér- ház-építkezéseknél, a Garay-szálló átalakításánál, a Garay téri csemegeüzlet építésénél, a Söripari Vállalat raktárépítésénél, valamint a Gépjavító Vállalat iroda- átalakításánál. Mivel a vállalatnál a korábbi években állandó problémát jelentett a munkaerőhiány, az idén társadalmi megsegítéssel próbálkoztak. Amikor a vállalat kivitelezési szerződést kötött, egy-egy munkára, akkor az építtetőtői bizonyos számú szak- és segédmunkást is kórt, meghatározott időre. A kezdeményezés bevált. Legtöbb helyen a tanácsok és termelőszövetkezetek egyaránt megértéssel fogadták a kérést és kölcsönöztek munkaerőt, anélkül, hogy az saját munkaterületükön fennakadást jelentett volna. Társadalmi segítséggel mintegy három és félmillió forinttal sikerült növelni a vállalatnál a termelési értéket. Dombóváron például ennek köszönhető, hogy a kesztyűüzem építése a tervezettnél gyorsabban halad. A vállalat számottevő segítséget kapott többek között Szekszárd város Tanácsától, az őcsényi és a pálfai termelőszövetkezettől. Nyolcezep-otszáz mázsás szénkészlet a szekszárdi TÜZÉP-telepen A naptár szerint még nem, de a valóságban már itt a tél. Megjött az első hó és a hőmérő higanyszála már gyakran száll a fagypont alá. Bizonyára sokakat érdekel, milyen az idei tüzelőanyag-ellátás, van-e és lesz-e elegendő tüzelő a hidegebb napokra. A szekszárdi TÜZÉP-telepre látogattunk el, hogy tájékozódjunk. Tavaly ilyenkor, délelőttönként hosszú sorban várakoztak a szekszárdiak és környékbeliek, hogy kaphassanak néhány mázsát az előző napon érkező szénből, brikettből. Most nyoma sincs sorbanállásnak. Amióta a fűtési idény megkezdődött — mondja Galág János telepvezető — nem volt fennakadás az eladásban. Utoljára a nyár végén, szeptemberben volt sorbanállás, akkor is csak azért, mert az utalványosok nagy része ekkor jött a tüzelőért és pár napig nem volt brikettünk. Most inkább az a gondunk, hogy nem elég gyorsan fogy a szén és a brikett. Brikettből — mégpedig 6600 —6700 kalóriás, magas fűtő- értékű hidasi kőszénbrikettből — jelenleg hatezer-ötszáz mázsás készletünk van, ezenkívül tárolunk ötszáz mázsa hidasi lignltbrikettet és ezerötszáz mázsa pécsi aknaszenet. — Talán az eddigi enyhe időjárás az oka a magas készletfelhalmozódásnak? — Egyáltalán nem. Inkább az, hogy a nyáron és az ősszel jobban megleltek a fáskamrák, szenespincék, mint tavaly. Míg a múlt évben csak decemberben tudtuk befejezni a SZOT-utal- ványok beváltását, az idén már szeptember végére elláttuk a részletutalvánnyal rendelkezőket. Egyszóval, az idén több és jobb szenet kaptunk — és tudtunk eladni — mint tavaly. De talán nézzük az adatokat, A szekszárdi TÜZÉP-telepen tavaiy, április 1-től december 15. ig a lakosság negyvenezer mázsa szenet vásárolt, a közületek negyvenkétezer mázsát kaptak. Az idei adat — április 1-től a mai napig — ötvemnyolcezer, illetve hatvannégyezer mázsa. Tehát szénből kereken negyvenezer mázsával többet adtak el. másfélszer annyit, mint tavaly. A lakosság tavaly, — a nyolc és fél hónap alatt — harmincnyolcezer mázsa brikettet vásárolt, a közületek hétezer mázsát. Az idén — azonos időszakban — negyvenezer, illetve tizenhárom- ezer-ötSzáz mázsát. Egyedül kokszból adtak el kevesebbet, összesen ezerkétszáz mázsával, ezt azonban bőségesen ellensúlyozza a közel ötvenezer mázsa szén- és brikett-többlet. Mindez azt jelenti, hogy még az esetben is, ha a tavalyihoz hasonló kemény télnek néznénk elébe, az ellátás sokkal jobb lesz. December végéig még tizenegyezer-ötsziáz mázsa szenet várnak a háromezer mázsa brikettét. Az össz-tüzelő- mennyiségen belül nőtt az aránya a jobb minőségű szeneknek, brikettnek, iszapszénből kapnak jóval kevesebbet a tavalyinál, ez most a ,,hiánycikk”. Különösen az új hidasi brikettgyár terméke, az import-kőszénből, magasnyomással készült brikett „belépése” emelte meg a minőségi összetételt. Ez ugyanis nagy fűtőértékű és — mivel kevesebb kötőanyagot tartalmaz — nem kormoz. i! . i é 'H A kőszénbrikett készletből négyezer mázsát tartalékolnak arra az esetre, ha valamilyen ok miatt — hófúvás, szállításkorlátozás stb. — elakadnak a szállítmányok, hogy ekkor se maradjon tüzelőanyag nélkül a város. A vállalat a Mészáros Lázár utcai telepen kisboltot létesített, ahol kis 'tételben lehet vásárolni építőanyagot és tüzelőt. Az ötmázsán aluli szén-eladásokat itt bonyolítják le. Itt szervezték meg a házhoz szállítást is. Ugyancsak ezen a telepen rendezték be az eladási irodát. A vásárlóknak: tehát nagyobb tétel esetében sem kell kijönni a Keselyűs! úti telepre. Az eladási irodában működik az AKÖV házhoz fuvarozó részlege, tehát a tüzelőbeszerzést itt lehet lebonyolítani. A távolabbi tervekben szerepel az eladási irodának a városközpontba való áthelyezése. — Milyen a lakosrág építőanyag-ellátása? — E téren 'is jelentős a javulás a tavalyihoz képest — mondja a telepvezető. — Mozaiklapból, cementlapból a tavalyi mennyiségnek háromszorosát értékesítettük. Tavaly ilyenkor mindössze ezerötszáz darabos készletünk volt, most harmincötezer a készlet. Téglából félmillióval többet adtunk el, mint tavaly az év végéig összesen. Parkettából nőtt p_ választék, most már a magyar gyártmányú parketta mellett csehszlovák és lengyel importparkettánk is v. n. Telve vannak a mészraktáraink, oltott mésszel vannak tele meszesgödreink. Egves cikkekben azonban nem tudtuk mindig kielégíteni a szükségletet — ilyen például a hajópadló, a nyílászáró szerkezetek egyes fajtái, eternit- lap stb. Sajnos, sokan nem ismerik eléggé az anyagbiztosítási szerződések nyújtotta lehetőséget. Az építtetők úgy tudnak hozzájutni ezekhez, az olykor nem kapható anyagokhoz, hogy szerződést kötnek velünk. Amint megérkezik a hiányzó anyag, a szerződés alapján levelezőlapon értesítjük őket. Elsősorban mindig a szerződéssel biztosított igényeket elégítjük ki. (J) dió, a rácsos gyermekágy még újnak látszik. A két nyoszolya, öreges színű, régi. — És magának mit szerzett Tóth elvtárs? — Az égvilágon semmit. Nehéz tisztességesen élni, ie jó. Nyugodtan kelek, nyugodtan fekszem és bárkinek a szeme közé tudok nézni. Arra gondolok, érdemes lenne néhány embernek Tóth Józsefhez ellátogatni. Olyanoknak is, akik elfelejtették honnét jöttek, akik harcos forradalmárként indultak, s később, amikor megtollasodtak, puhányokká enerválódtak. Tóth József kemény és rendíthetetlen maradt. Szinte akaratlanul jött ki a számon a kérdés: — Ki a példaképe Tóth elvtárs? — A saját meggyőződésem volt és marad a példaképem. — Ne vegye rossz néven, hogy megkérdezem, milyen iskolát végzett? — ötvenhárom éves korban tettem le a hetedik és a nyolcadik osztályt. — De azért egyetemi évei is voltak. Elérti, bólint: negyven esztendő. — Mi volt a legnehezebb? — Tíz valahány évig soha nem volt szabad estém, ez volt a legnehezebb. — Bírta? — Bírni kell a végtelenségig. — De miért? — Látok magam előtt valamit. — Most már igen Tóth elvtárs, de tizenöt évvel ezelőtt még nem sokat láthatott. — Magamban igen. — Akkor is, amikor megbántották? — ezt azért kérdeztem tőle, mert tizenöt évvel ezelőtt ő lett a dombóvári járási mező- gazdasági osztály vezetője. Adtak neki egy kis szobát, benne íróasztal, hat fiókkal, háromhoz volt kulcs, háromhoz nem. A bizalmas iratokat mindig magával hordta. Egyszer éjjel éberségi ellenőrzést tartottak a szobájában. Másnap reggel ezzel kapcsolatban érte bántódás. — Akkor is láttam — mondja a mestergerendás szoba alatt határozottan. Hatvannégy éves, nyugdíjas. És hatvan év után a parasztemberek szinte mindegyike egyforma. Pantallóját gumicsizmába gyűrte a lábán, és amikor kikisért, akkor néztem meg mégjobban. Ezerszer találkoztunk, hiszen ő az, aki a tsz-ben a fogatot hajtja, aki ősszel búzát önt a vetőgépbe és tenyerével simítja el a szemeket, aki a hizlaldák végében etetés után rágyújt a cigarettára és ő az, akire a vonaton rámutatnak, azt mondják, ül ott egy idős parasztbácsika, mellette még van hely... A kamrában, a vödörben dara ázott. — Etetik még a cocát? Rámnézett, nem szólt, ám észrevette, én meg ő, mi ketten is, rokonok vagyunk. — Vasárnapig. Vasárnap reggel kést kap — mondta. Még valamit megkérdeztem tőle. — Hallott Tóth elvtárs Csihaj- da Pálról? Elgondolkodott — Nem. Nem hallottam. — Kár. Szinte kedve támad az embernek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy élnek még a C6i- hajda Pálok, csak negyvenöt évvel idősebbek. Olyanok, mint Tóth József: hajuk megőszült, derekuk kissé meggörbült, csak a szemük él még ugyanolyan fényességgel, mint régen. Rég megkezdték a tanulást, de közben mindig jöttek az új harcok. Ök pedig, ha szól a riadó, még ma is j felkapják fejüket, a messzi múltból hallani vélik a forradalmi indulók zenéjét, és indulásra mindig készek. Szekulity Péter ÁTAD AS ELŐTT A Budapesti VII. kerületi Reklám Dekorációs Vállalat szakemberei lassan befejezik az OTP új irodájának belső építését. A több hétig tartó munkálatok eredményeképpen már beköltöztek a modern, tetszetős új irodahelyiségbe. A képen Vadász Jenő és i Kiss Nándor a vállalat két szakmunkása. Foto: Bakó.
