Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. december 16. Nyolcszoros levélforgalom Mennyi terhet bír el egy postás ? — Felkészült a posta és a vámhivatal a karácsonyi nagy csúcsforgalomra Néhány hét még a karácsony, de az ajándékcsomagok már szeptember óta utaznak a ten­gerentúli országokból, hogy idő­ben a címzettekhez érkezzenek. Tőlünk is elmentek a messzire küldött ajándékok, s a szomszé­dos országokban is készítik a magyar rokonoknak, ismerősök­nek, barátoknak szánt ünnepi meglepetéseket. Belföldön még •csak ezután írják feladóik a ka­rácsonyi jókívánságokat, meg az utalványokat, a következő hetek­ben adják fel a csomagokat, de a Postavezérigazgatóság és az Országos Pénzügy- és Vámőri Parancsnokság az elmúlt évek íapasztalataiból okulva már jó előre felkészült a nagy kará­csonyi csúcsforgalomra. Mindkét szervnél kész tervekkel fogadtak bennünket, és azzal a szándék­kal, hogy a címzettek és feladók legnagyobb megelégedésére vég­zik el nagy munkájukat a pos­tai és vámhivatali dolgozók. A kritikus decemberi napok Gyorsaságáról, pontosságáról híres a Magyar Posta, de az irányítók és kézbesítők erejét, képességét különösen a kará­csonyi finis, a december 16—24 közötti időszak teszi alapos pró­bára. Ilyenkor a napi levélforga­lom az évi átlag nyolcszorosára növekszik, a csomagoké öt-hat­szorosára, az utalványok forgal­ma pedig négy-ötszörösére. Fő­ként a december 20—23 közötti napok kritikusak. Míg az átlagos levélforgalom egy hónap alatt 40 millió az ország területén, a ta­valy decemberi csúcsforgalom például 190 százalékkal növelte ezt a mennyiséget. A havi egy­milliós esórrf'agforgatom a múlt év utolsó hónapjában másfél mii. Móra emelkedett: az átlag havi két és félmillió utalvány helvett löbb mint hárommilliót adtak fel tavaly decemberben. A tavalyi nagy postaforgalom tehát az idei ünnepekre is ha­sonlót ígér, és ez különösen a levél- és utalványkézbesítőkre ró majd terhet. Harminc kilónál is súlyosabb táskájukkal járják ilyenkor naponta a házakat, és lelkiismeretes munkájuknak kö­szönhető, ha a címzettek időben megkapják a küldeményeket. De­cemberben egyetlen postai dol­gozó sem megy szabadságra, sőt, túlóráznak, és a vezérigazgatóság jó munkaszervezéssel igyekszik lebonyolítani a nagy forgalmat. Adminisztrátorokat irányítanak át, nyugdíjasokat foglalkoztatnak a legnagyobb budapesti irányító és kézbesítő hivataloknál, és a nagyobb forgalmú vidéki hivata­lokban. Házi levélszekrény Az ország 250-nél több mozgó­postájának legforgalmasabb út­vonalaira karácsony előtt 14—15 tehermentesítő menetet állítanak be. és a posta szakiskoláinak har­mad-, negyedéves növendékeit is munkába fogják. A Postaforgal­mi Technikum, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum, a Felső­fokú Postai Technikum, a Felső­fokú Távközlési Technikum hall­gatói a vakációban levél- és cso­magkézbesítéssel. irányítással foglalkoznak, és ez az időszak jó alkalom arra. hogy megismer­jék a gyakorlati munkát. A Fel­sőfokú Forgalmi Szakiskola 22— 28 éves felnőtt hallgatói — mint­egy nyolcvanan —, ugyancsak részt vesznek a karácsony előtti nagy munkában, főleg Budapes­ten. Az öt legnagyobb vidéki postaigazgatóság is kap segítsé­get. — 100—130 főt —, az ottani bentlakásos tanfolyamok hallga­tóinak személyében. Az évente növekvő nagy posta­forgalommal — különösen kará­csony táján — a jövőben csak a komplex gépesítés birkózhat meg. A bélyegzőgépek már százszámra működnek a hivatalokban, és a levelezőlap-, bélyegárusitó auto­matáknak is nagy a sikerük. A posta egyik törekvése, hogy a feladóra minél több művelet elin­tézését bízza. Egy kísérlettel pró­bálkoznak. A kapuk alatt elhelye­zett levélszekrényekből minden lakó saját kulcsával szedi ki a kézbesítő által bedobott küldemé­nyeket. A szovjetunióbeli Voro- nyezsben például 22 ezer lakás­nak van már saját levélszekré­nye. Budapesten, Komlón, Duna­újvárosban, Pécsett, Salgótarján­ban kísérleteznek a jól bevált módszerrel. Az ünnepi csomagok útja A postához hasonlóan készült fel a karácsonyi ünnepekre érke­ző csomagok fogadására, és az in­nen külföldre küldöttekre a bu­dapesti Verseny utcai Vámhivatal is. Az egy hónap óta tartó nagy forgalom már eddig hét-nyolc nap hátralékot okozott, de az erősí­tést fokozatosan kapják más vámhivataloktól. Az elmúlt évek decemberi ta­pasztalataiból okulva az idén már jobb munkaszervezéssel, azonnal kezelik a vámhivatalban a napi négyezer csomagot. Legkevesebb munkát azok az egy kilogrammön és 400 forint értéken aluli, vám­mentes ajándékcsomagok adják a hivatal dolgozóinak, amelyekre öt szocialista ország: a Szovjet­unió, az NDK, Csehszlovákia, Bul­gária és Magyarország kötött vámegyezményt. Ezek a kis esc magok nem kereskedelmi jellem gűek, és főleg gyerekjátékokat, csecsebecséket, apróbb ruházati cikkeket, népművészeti, iparmű­vészeti, ajándéktárgyakat tartal­maznak. Az Országos Pénzügy és Vámőri Parancsnokság, csakúgy mint a Postavezérigazgatóságnak azonos a célja: a karácsonyi ün­nepekre szánt küldemények min­den címzetthez eljussanak az ün­nepekre. Varga Aranka JORZY EDIGEY Fordította: BÁBA MIHÁLY Szerencsés község Mucsi Mucsi község lottó szerencse­játékosait sűrűn látogatja „For­tuna”. Alapja ennek, hogy a kislétszá- mú községben igen komoly ered­ményt ér el a postahivatal, a földszöv. lottó-bizományos és a mozgóárus' szelvényértékesítés te­rén. A postahivatal 800, a föld- szöv bizományosa 600, s a mozgó­árus 200—300 lottószelvényt ad el, havi átlagban. S a következmény: 1960-ban budapesti öröklakást, 1961-ben 5000 forintos éléskamra-utalványt, 1963-ban magnetofont és mosógé­pet centrifugával, 1964-ben tele­víziót, és Junak motorkerékpárt nyertek mucsi lakosok Ezenkívül két négyes, több hármas és szá­mos kettestalálattal is dicseked­hetnek a szerencsés nyertesek. A postahivatal vezetőjét —, aki a községben a lottószelvény-érté­kesítést vezeti — kétízben környé­kezte meg a szerencse, ő nyerte 1961-ben az 5000 forintos élés­kamra-utalványt, és az 1964. októ­ber havi tárgynyeremény-sorso- lásnál a 24 000 forint értékű Ju­nak motorkerékpárt, 20. — Megtalálták nála a csekket? — kérdezte az ügyész. — Nem tudok semmit. A hely­színen kihallgatom Macioszkát, és Varsóba hozom. Remélem, hogy a csekk nála volt. ♦ Két nap múlva Krzyzowski őr­nagy már reggel nyolc órakor be­lépett Kur ügyész szobájába. Az ügyésznek még arra sem volt ide­je, hogy levesse kabátját; Halinka pedig azzal foglalatoskodott, hogy az írógépet az asztalra állítsa. Annak a szólásmondásnak az igazsága, hogy „aki egyszer meg­égette magát, az még a hideget is megfújja” rányomta bélyegét az ügyészségre. A „Dunaubank” csekkjének elvesztése után még az írógépeket" is vasszekrénybe zárták. — Mi újság a tengerparton? — kérdezte türelmetlenül az ügyész. — Köszönöm, esik. mint Varsó­ban. Két napig voltam ott, és öt percig sem láttam a napot. So- potban nagy a forgalom, de közel sem olyan, mint tavaly volt. — Én meggyilkollak, te — sza­kította félbe az ügyész — és ezért minden bíróság fel fog menteni! Arról beszélj, hogy mi van Mació- szekkel? — Már tökéletesen jól van. öngyilkosságot akart elkövetni, de megmentették. Elhoztam Var­sóba és kiadtam az utasítást, hogy reggel vezessék át a Cwierszewski utcába. Elébe kell tárni a vádakat és egy újabb letartóztatási pa­rancsra van szükségünk, mert a gdyniai ügyészség csak néhány napra, az ügy kivizsgálására adott letartóztatási parancsot. A másik egy óra múlva itt lesz az asztalo­don. — És mi van a csekkel? — az ügyész csakugyan idegesnek lát­szott. A csekket nem találták meg Macioszkánál. Mivel öngyilkossá­got akart elkövetni, beleugrott a tengerbe, kimentése után másik ruhát adtak neki. A régi rongyait nagyon alaposan átvizsgálták, mert a vámosok azt gondolták, hogy a fickó devizát dugott el a ruhájában, vagy a cipőjében. A merénylet napjára biztos alibije van. .Gdyniában volt és a kikötő­ben dolgozott. Különben magad is meggyőződhetsz erről, ha kihall­gatod. Megengeded, hogy jelen le­gyek? — Meg sem tilthatnám neked, mint a csekkügy nyomozását ve­zető tisztnek. Tehát azt mondod, hogy semmit nem tud az egészről. — Az ügyről nagyon sokat tud, de a csekkről fogalma sincs. Sőt, a csekk létezéséről sem tudott semmit. Azt állítja, hogy Lisews- ki senkit nem avatott be a kül­földi elszámolásaiba. Félek, hogy ez igaz. Az egyik rendőr még tíz óra előtt az ügyész szobájába vezetett egy középtermetű, ráncokkal ba­rázdált arcú. őszes hajú férfit. Az ügyész javaslatára az „előállí­tott” az íróasztal előtti széken foglalt helyet. Halinka kisasz- szony egy „gyanúsított kihallga­tásának jegyzőkönyve” feliratú ívet helyezett a gépbe. Az őr­nagy oldalt ült, semmibe be nem avatkozott. Az ügyész feltette az első kér­dést; — Adam Macioszek — ötven­nyolc esztendős. Iskolai végzett­sége — felsőkereskedelmi iskola. Nős, három gyermeke van. Mint főkönyvelő dolgozott a cement­gyárban. Ugyanott lakik. Három hónappal ezelőtt a hatóság körö­ző levelet adott ki ellene. Az „Upsala” svéd hajón tartóztatták le az illegális határátlépési kísér­letért? — Minden egyezik, ügyész úr. Halinka kisasszony gyorsan le­kopogta a kihallgatott személyi adatait, az ügyész pedig tovább kérdezett: — A Lisewski mérnök által szervezet bűncselekményben való bűnrészességgel vádoljuk. A bűn- cselekménynek az volt a célja, hogy az állam kárára hatalmas pénzösszeget tulajdonítsanak el, amelyet a 404-es gyorskötő ce­ment ausztriai eladásából szerez­tek. Figyelmeztetem, hogy mint gyanúsítottnak, joga van megta­gadni a választ az egyes kérdé­sekre, sőt joga van megtagadni magát a tanúvallomást is. Ugyan­akkor felhívom a figyelmét arra, hogy az őszinte vallomás, amint ön is tudja, enyhítő körülmény­nek számítható be és figyelembe vehető a büntetés kiszabásánál. Bűnösnek érzi magát? ra. Nagyon, nagyon szerényen kellett élnünk. Később az egyik kislány az érettségi után Lublin- ban dolgozni kezdett és gyorsan férjhez ment. Megint komoly kiadások. Mindig kellett venni valamit. Kénytelen voltam adós­ságot csinálni. De mindent becsü­letesen visszafizettem az utolsó fillérig. Az ügyész félbeszakította és ezt a részt azonnal lediktálta a gépírónőnek. Macioszek folytatta: — A szomszédomnak. Lisewski- nek sokkal jobban ment a sora. Magasabb fizetése is volt és prémiumot is mindig sikerült szerezni magának, ha máshonnan nem, hát a központból — akkor még léteztek a központi hivata­lok — vagy a minisztériumból. Később, amikor megkezdtük az exporttermelést, akkor export­prémiumot kaptunk. Lisewski osztotta el, mindig ő kapta a legtöbbet. Azt azonban el kell ismerni, hogy jó szervező volt és nagyszerű szakember. Neki kö­szönhető, hogy a termelés meg­~ú w \ * V / ■X x — Igen — válaszolt röviden Macioszek. — Van valami mondanivalója ebben az ügyben? Akar vallomást tenni? — Igen. Elmondok mindent, úgy, ahogy volt. Az ügyész Halinkának jegyző­könyvbe diktálta a kérdést és a választ, s cigarettával kínálta meg Macioszkát. A főkönyvelő rágyújtott, egy pillanatig hallga­tott, mintha a történetet rendez­getné emlékezetében, végül be­szélni kezdett: — Tíz esztendővel ezelőtt kerültem a cementgyárba. Jó ál­lás volt. Szép szolgálati lakást kaptam. A földszinten Lisewski igazgató lakott, a közvetlen fe­lettesem. Ezért is tudott Lisewski mindent rólam és gondjaimról. Bár főkönyvelői fizetésem vi­szonylag elég jó volt, mégis egyre szaporodtak anyagi gondjaim. Három gyermekem a lublini is­kolában tanult. Öltöztetnünk, táplálnunk kellett őket, aztán a sok tankönyv és minden hónap­ban néhány zloty apró kiadások­gyorsult és megnövekedett. Egy szó, mint száz, Lisewskinek állan­dóan volt pénze és gyakran kölcsönzött nekem. Macioszek mélyet lélegzett és tovább beszélt; — Négy esztendővel ezelőtt Li­sewski Ausztriában járt. Nagyon elégedetten tért vissza és beszéd közben nevetve mesélte el, hogy jó üzletet kötött. „Egyszer még mindnyájan gazdagok leszünk” — mondta. Röviddel ezután ész­revettem, hogy a cementtermelés rohamosan csökken. De még sem­mit sem gyanítottam. Később valahogy nem egyezett a rako­dásra beállított vagonok száma az Ausztriába kiküldött cement­mennyiséggel. Az előbbiekből sokkal több volt, mint a megra­kott és a kiküldött vagonokból. Bizalmasan közöltem Lisewskivel; (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents