Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
2 tOT.NA MEGYEI NEPÜ.TSÁ<5 1964. december 9. Harciéi! beszámolója a JKSZ Vili. kongresszusán Belgrad (MTI). A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VIII. kongresszusán Joszip Broz Tito beszámolójának elhangzása után A JKSZ Központi Bizottságának titkára végül kijelentette, Jugoszlávia előtt két társadalmi-gazgasági feladat áll: a hétéves terv Edvard Kardelj, a JKSZ Központi célkitűzéseinek megvalósítása és a Bizottságának titkára tartott beszámolót a napirend 3. pontjáról. A szocialista Jugoszlávia — mondotta — fontos társadalmi és gazdasági eredményeket ért el. A gazdasági fejlődésünkre a gyors ütem jellemző — hangoztatta a szónok. — A nemzeti jövedelem 1947. és 1963. között évente 7 százalékkal növekedett, míg a két világháború között csupán évi két százalékkal. ' A gazdasági fejlődésben még mindig súlyos aránytalanságok mutatkoznak — állapította meg. — E tekintetben fontos feladat a nemzeti jövedelem elosztásának megváltoztatása a személyi fogyasztás javára. Ez azt jelenti, hogy szigorú intézkedéseket kell tenni a túlméretezett beruházások megakadályozására és fel kell számolni a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságát. A további haladáshoz az út a belterjes mezőgazdasági termelésen át vezet. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a nagyüzemi szocialista gazdaságokat és ki kell terjeszteni az egyéni termelés, valamint a szocialista gazdasági szervezetek együttműködését. A szónok a továbbiakban kijelentette: a termelési költségek sok helyütt még mindig magasak. A társadalmi, gazcRfegi fejlődés problémáiról és célkitűzéseiről szólva Kardelj hangoztatta: A kommunisták legfontosabb feladata, hogy küzdjenek a társadalom anyagi bázisának megerősítéséért, a szocialista és demokratikus viszonyok előmozdításáért. M szocialista társadalmi gazdasági viszonyok továbbfejlesztése. E két feladat szorosan kapcsolódik egymáshoz és megvalósításukban a kommunistáknak' élenjáró szerepet kell betölteniök. Ezt követően a 4. napirendi pontról Alekszandar Rankovies tartott beszámolót a „JKSZ szerepe és további munkájának időszerű kérdései” címmel. „A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a dolgozó nép társadalmi öntudatát irányítja, nymodon a szövetség vezető szerepe nemhogy csökkenne, hanem minőségileg erősödik” — hangsúlyozta. Rankovies kifejtette, hogy a pártszervezetek legfőbb feladata jelenleg a termelés és a termelékenység növeléséért folytatott harc segítése. Komoly hiányosságként említette azonban, hogy egyes pártszervezetek a problémákat kizárólag technikai és gazdasági oldalukról, nem pedig társadalmi, eszmei és politikai nézőpontról közelítik meg. Ezzel nemcsak lebecsülik, hanem csökkentik is a JKSZ igazi eszmei, politikai vezetőszerepét. A szónok hangoztatta, a JKSZ vezető szerepe növelésének fontosságát, majd kijelentette: A JKSZ csak akkor valósíthatja meg maradéktalanul forradalmi szerepét, ha leszámol a különböző bürokratikus, dogmatikus, antiszociális és liberális nézetekkel. Rámutatott a párt egységének szükségességére. Természetes, hogy különböző nézetek vannak, de „nem engedhető meg a széthúzás a szocialista fejlődést érintő alapvető kérdésekben, amelyekről már korábban világos elhatározások születtek”. A káderpolitikának szükségszerűen nyilvánosnak kell lennie. „Minél inkább a dolgozók, a kollektívák és a társadalmi közösségek közügyévé válik a káder- politika, annál kevesebb lesz az ezzel kapcsolatos félreértés” — mondotta. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének a legutóbbi kongresz- szus óta végzett munkájáról szólva Rankovies kijelentette, hogy a JKSZ az elmúlt időszak során a társadalom vezető és irányító szerve volt. Az önelégültség azonban súlyos hiba lenne. Éppen ezért a kritikai szellem továbbfejlesztésével megfelelő következtetéseket kell levonni az eddigi munkáról, hogy a jövőben még jobb eredményeket lehessen elérni — fejezte be beszámolóját Rankovies. A JKSZ VIII. folytatja munkáját. Kongói helyzetkép Leopoldville (MTI). A Csombe- kormány minden jel szerint diplomáciai ellenoffenzívát indított a felkelőkkel rokonszenvező afrikai államokkal szemben. Csőmbe miniszterelnök hétfő esti sajtóértekezletén Algériát, Szudánt, és az Egyesük Arab Köztársaságot azzal vádolta meg, hogy segítséget nyújtanak a kongói felkelőknek, s kilátásba helyezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi az ügyet. A miniszterelnök ezután bemutatta a Stanleyville-i eseményekről készült, úgynevezett fehér könyv példányait. A keservesen összetákolt művet a kongói kormány az ENSZ-be is elküldte, Mint nyugati hírügynökségek beszámolóiból kitűnik, a távolról sem meggyőző fehér könyv imitt- amott alaposan elveti a súlykot. A miniszterelnök sajtóértekezletén azonban kényelmetlen kérdéseket is felvetettek. — Mi lesz azoknak a felkelőknek a sorsa, akiket a zsoldosok Stanleyville- ben összetereltek? — kérdezte valaki. Csőmbe kijelentette, hős? „különleges bíróságok elé állítják kongresszusa őket.” „Ez a kongói nép dolga” — I fejezte be a témát. Letartóztatták Lumumba fivérét Schröder Rómában Róma (MTI) Kedden Rómába érkezett Schröder, az NSZK külügyminisztere. Olasz kollégájával. Saragattal folytat majd tárgyalásokat. Előzetes jelentések szerint találkozik Moro miniszterelnökkel is. A megbeszélések három fő témája — Schröder reVÍZÖZÖN ELŐTTI SZÖRNY EGY SZIBÉRIAI TÓBAN Szibéria, úgy látszik, konkur- rálni akar a híres skótországi Loch Ness-szel, ahol mint ismeretes, még a háború előtt valami titokzatos ősállatot véltek fölfedezni. Persze a turisták sokkal nehezebben juthatnak majd el a kelet-szibériai Kajir-tó vidékére, ahol a tudósok és néhány moszkvai egyetemi hallgató egy eddig ismeretlen óriási méretű ősállat nyomaira bukkantak. A szörnyetegnek állítólag kis feje, hosszú nyaka, de óriási törzse van, bőre pedig kékes-fekete. A Kajir-tó Jakut tartományban van, a Laptyev-tenger partjától körülbelül 150 kilométerre, túl az északi sarkkörön. A vidék lakóinak állítólag már eddig is volt tudomásuk a titokzatos állatról, s nem egy monda szállt szájról szájra róla. Eddig azonban a legvakmerőbb vadász se nagyon merészkedett a körülbelül 600 méter hosszú, s 500 méter széles tó partjára, éppen a szörnyeteg miatt. A Kajir-tó különben az úgynevezett termikus tavak közé tartozik vize csak jó néhány héttel később fagy be. mint a vidék többi taváé, folyójáé. Vannak vadászok, akik azt állítják, hogy több ízben mély morajlást hallottak, sőt hullámverést is láttak, amelyet a vízből felbukkanó szörny idézett elő. A Jakut Tudományos Akadémia egyik földrajztudósa pillantotta meg elsőnek, még a múlt pülőtéri nyilatkozata szerint — a nyugateurópai egység, a sokoldalú NATO atomhaderő és a német kérdés. Saragat néhány nappal ezelőtt a parlamentben ismét a multilaterális atomhaderő mellett fog' lalt állást. A miniszterelnök közölte, hogy hamarosan Brüsszelbe utazik és gazdasági megbeszéléseket folytat a belga kormánnyal. Célja az, hogy- kormánya számára kieszközölje a Belgium által 1960-ban zárolt, háromnegyed milliárd dollár értékű részvényköteg felszabadítását. Ezt annak idején Belgium „biztosítékként” fagyasztotta be, amikor a kongói válság kibontakozott. Csőmbe sajtóértekezletével egy- időben a kongói ENSZ-megbizott is tanácskozásra szólította fel a világszervezet afrikai tömbjének tagjait, hogy „bizonyos országokat” megvádoljon a felkelők támogatásával. Az amerikai külügyminisztérium is bekapcsolódott a Csombe- féle ellentámadásba. MccLoskey szóvivő kijelentette, hogy kormánya tisztázni akarja, igaz-e, hogy egyes afrikai országok utánpótlást szállítanak a kongói felkelőknek. Annak az amerikai kormánynak a szócsöve, amely embert, katonát szállítóeszközt és fegyvert adott Csőmbe véres háborújához, most „sürgős és fontos kérdésnek” nevezte, hogy a végére járjanak az afrikai országok! állítólagos „beavatkozása” ügyének. Ellentétes jelentések kaptak szárnyra Gaston Soumialot-nak, a kongói felkelők hadügyminiszterének hollétéről. Egy megbízható hírforrás szerint Soumialót jelenleg is Kairóban tartózkodik, itt várja meg, hogy amerikai vízumot kapjon és elutazzék az ENSZ-be. Louis Lumumbát, a mártírhalált halt első kongói miniszterelnök fivérét a Leopoldville-i repülőtérre történt megérkezése után fegyveres katonák vették körül és letartóztatták. Letartóztatása után ismeretlen helyre vitték. Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) ÉRDEKESSÉGEK mindenfelől mmmmmrnTmwT?TTw ■nyáron. Állítólag legelt a tó partján. A tudósnál fényképezőgép is volt, és bármennyire meg volt rémülve, annyi bátorsága maradt, hogy fölvételt készítsen róla. Azután rögtön elmenekült, s fellármázta társait. Ezek nem sokkal később a helyszínre érve. szintén látták a leginkább ithoszau- ruszra hasonlító őslényt. A Ms fej, a hosszú nyak, az óriási törzs és a hosszú hátgerinc ugyanis leginkább az ithoszauruszról készült rekonstrukciókra emlékeztet. A Jakut Tudományos Akadémia most elhatározta, hogy a jövő nyáron expedíciót szervez a kérdés tisztázására és alapos kivizsgálására. FEJES AZ EIFFEL-TORONYRÓL A kocsinak vége. Pedig nem szaladt fának, folyóba se zuhant, össze sem ütközött. Nem. Az Eiffel-torony 338. áldozata, azaz öngyilkosjelöltje zuhant rá ötven- hét méter magasságból. Hogyan történt a dolog? — Arra sem volt idő. hogy Lás. sam — mondotta a földszinten szolgálatot teljesítő Őr. — Olyasféle puffanást hallottam csak, mint amikor egy gépkocsi valaminek nekivágódik. Aztán látom, hogy a Dauphine bezúzott tetején egy lány ül... Délután háromnegyed öt volt. Az életúnt. 17 éves Christine élt és nyöszörgőit: „Anyám, anyám, segíts!” Pedig szegény anyja már hat éve halott. Christine nemrég került Párizsba Normandiából. Arról álmodott, hogy elárusítónő lesz egy szép, fényes illatszertárban. Az álomból nem lett semmi. Be kellett érnie a háztartásbeli alkalmazottak sorsával, havi 250 frank fizetéssel. Aztán jött a szakítás az udvarlójával... Vége — gondolta — mindennek vége. Nem akart tovább élni. Felvette kockás, skót szoknyáját, elindult fel a torony második karzatára. Na, most... A korlát azonban túl magas, a szoknya túl szűk, s nem képes átvetni magát. Lemegy az első karzatra, s két és fél órán át járkál, vívódik. Aztán lepillant, níncs-e lent valakj. Senki. Leugrik. — Semmit sem éreztem — mondja később. — A szél teljesen elszédített. ÓRÁNKÉNT 14 MILLIÓ DOLLÁR — FEGYVERKEZÉSRE Az UNESCO folyóirata múlt hónapi számában, a leszerelés gazdasági és társadalmi jelentőségével foglalkozik. Ä nyilvánosságra hozott adatok bemutatják, milyen óriási haszna lenne az emberiségnek abból, ha ez a régi terv végre megvalósulna. Mennyibe kerül például egy újfajta bombázó prototípusának elkészítése? Annyiba. amennyi elegendő volna 250 000 tanár és tanító egyévi fizetésére, vagy harminc fakultás alakítására ezer-ezer hallgatóval. Egy atomtengeralattjáró árából ötven várost lehetne ellátni korszerűen felszerelt kórház- teái. Ennél is meglepőbb azonban, hogy egy hangnál sebesebb vadászgép előállítási költségéből hatszázezer lakóházat lehetne felépíteni, amelyben legalább hárommillió lakónak lenne helye. Elképesztő adatok. Ennél is elképesztőbb azonban az a szörnyű veszedelem, amely az emberiséget fenyegeti, ha az atomrobbantásokat és az atomfegyverek halmozását haladéktalanul meg nem szüntetik. Linus Pauling Nobel-díjas amerikai atomtudós véleménye szerint már az eddig végzett próbarobbantások is azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy 16 millió újszülött téstileg és szellemileg megnyomorodik. Az Egyesült Nemzetek további adataiból kitűnik, hogy a világon ma óránként 14 millió dollárt költenek fegyverkezésre! Mondani sem kell, micsoda óriási jelentősége volna annak, ha ezt a gyilkosaidnál gyilkosabb fegyverek gyártására fordított hatalmas összeget lakások, kórházak, iskolák s más efféle hasznos intézmények építésére fordítanák. Elkészült a Dunakanyar fejlesztésének új, regionális terve A balatoni regiemális terv az ország első átfogó üdülőterületi fejlesztési programja, amelyet a kormány is elfogadott, jóváhagyott. A Minisztertanács múlt évi határozata alapján az Építésügyi Minisztériumnak hamarosan elő kell terjeszteni a Dunai-kanyar regionális tervét is. A módosított tervben már figyelembe vehették a régi elgondolások megvalósításának tapasztalatait, a mezőgazdaság szocialista átalakulását, a dunai erőmű terveit és még egy sor más adatot. Az új tervjavaslat elsősorban a budapestiek és a fővárosba látogató külföldi vendégek kiránduló, — hétvégi pihenő és üdülő — helyévé kívánja fejleszteni a Duna-kanyart. A szállodák és a fogadók férőhelyeinek bővítésében tízszeres, a fizetővendég-szolgálat és a campíng-tábor fejlesztésében mintegy harmincszoros fejlődést javasolt a terv. A terv három fontos területre osztja a Duna-kanyart. A Duna- parti területeket elsősorban a tar- tósabb üdülésre, a Pilis és Börzsöny erdős vidékét turisztikára, a fennmaradó területeket pedig a kényelmesebb kirándulásokra kell felkészíteni. A nagy üdülőterület központjainak javasolták Esztergomot, a szentendrei szigetcsúcsot, Nagymaros-Visegrádot, Vácot, Szentendrét, Nagybörzsönyt és Diósjenőt. Gyermeküdülőt javasolnak Csabánkéra, Leányfaluba, Nagybörzsönybe, Pilismaróira, Szentendrére, Diósjenőre, Mária- nosztrára és Királyrétre, Ugyanakkor az üdülőterület védelmében a Duna-kanyar 33 településén ipartelepítési tilalom elrendelését és egyes régi üzemek „kilakoltatását” indítványozták, hogy a gyárak ne szennyezzék a levegőt, a Duna vízét és ne zavarják az üdülők csendjét. Az új regionális üdülőterületi tervjavaslatot most egyeztetik más minisztériumokkal és a közös elgondolásokat terjesztik a kormány elé.
