Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
1SM. december 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Őszinte, tiszta légkörben A kórházi pártszervezet vezetőségválasztó taggyűlésén részt vett dr. Szabó Zoltán, a párt KB tagja, egészségügyi miniszter A Balassa János megyei kórház pártszervezetének jelentős állomása volt a hétfőn délután megtartott vezetőség-újjáválasztó taggyűlés. Vizsgázott a párttagság, az újonnan megválasztott vezetőségi tagok pedig sok útravalót kaptak munkájukhoz. A taggyűlés jelentőségét emelte, hogy az egészség- ügyi miniszter, megyei párt- és állami vezetők is részt vettek a kórházi pártszervezet életében oly fontos tárgyalási fórumon. Az elnökségben helyet foglalt dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, egészségügyi miniszter, Virág István, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke, Hornok István, a Szekszárdi Járási- Városi Pártbizottság első titkára, dr. Szentgáli Gyula, a megyei kórház igazgató-főorvosa, a pártvezetőség beszámolóját ismertető dr. Bíró Imre párttitkár és a taggyűlésen elnöklő Varga Sán- dorné. Az igényességgel és alapossággal készült beszámoló hű képet adott a pártszervezet munkájáról, fejlődéséről. A pártszervezet belső életének alakulását a mindennapi feladatok tükrében elemezték. A párttagok létszámához viszonyítva, kevés volt a pártszervezetben a fiatal orvos. A beszá moltatási időszakban három orvossal erősítették a pártszervezetet. A továbbiakban szóba került a KISZ-, a szakszervezet, a Vöröskereszt szervezeti munkája, a dolgozók politikai és állami oktatásban való részvétele, a pártmeg- bizatások, a tömegszervezetekben végzett munka, a párt és az állami vezetés kapcsolata. A beszámoló és a határozati javaslat élénk vitát váltott ki. Nem volt a beszámolónak egyetlen olyan megállapítása, amellyel a vitában résztvevők ne foglalkoztak volna Sokszor szóba kerültek a gazdasági kérdések, a dolgozók képzése a kórház gyógyító munkája. Kevesebbet a pártszervezet belső élete. Dr. Bryson János, főorvos, a szakorvos-utánpótlást sürgette Egészséges folyamatnak könyvelte el, hogy a megyei kórházban évről évre szaporodik a megyebeli fiatal orvosok száma. — Az is jó — mondotta —, hogy a kórház vezetősége támogatja az orvosok, tudományos kutatás iránti törekvését. Az idén két orvos külföldi tudományos kongresszuson vett részt. Péter Gyuláné főnővér a bentlakásos egészségügyi iskola felállítását említette meg, miután a szakiskolákról gyenge bizonyítvánnyal kikerült, távoli vidékekről Tolna megyébe irányított, nővérek egy része nem felel meg a követelményeknek. A másik részük, — a jó képzettséggel rendelkezők — viszont a kötelező gyakorlati év elteltével, megűnva az albérleti lakást, odébbáll. A miniszter megkérdezte a felszólalót. — A fiatal nővérek valóban nem alkalmasak önálló munkára? Péter Gyuláné válasza: — Nem alkalmasak miniszter elvtárs. Félénken és bizonytalanul nyúlnak egy-egy dologhoz. A miniszter: — Ezek szerint a minősítés, amelyet az iskoláról magukkal hoznak, fedi a valóságot? A válasz: — Igen, ez így van és sajnos a gyenge bizonyítvánnyal rendelkezők a későbbiek során sem bátorodnak meg. Császár János, a kórház palánki célgazdaságának vezetője a gazdaság eredményeiről számolt be, mely szerint a tervezetthez képest az idén túlteljesítéssel zárják az évet. Mint elmondotta, a kórház élelmezésének további javítására gombatenyésztés, csirkenevelés és halastó létesítését tervezik. Müller György és Csányi Antal az építkezéseknél jelentkező hiányosságokról beszéltek. A KISZ, a szakszervezet és a Vöröskereszt részéről felszólalók a tömegszervezetek munkájához kérték a pártszervezet segítségét. — A pártszervezet foglalkozzon az emberek problémáival is, és ne Csak akkor beszéljünk a dolgozókkal, amikor kellemetlen dolgokat kell tudtukra adni. Ne múljék el nap, hogy néhány ember problémájával mi párttagok ne foglalkozzunk — mondotta Mészáros Sándorné, a tüdősebészet műtőasszisztense. Horváth elvtárs, a kórház egyik legrégibb párttagja, ugyancsak a pártszervezet munkájával foglalkozott felszólalásában. Az elnökségben helyet foglaló Virág István elvtárs, a megyei és a járási pártbizottság, valamint a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében köszöntötte a kórházi pártszervezet kommunistáit — A kommunisták tanácskozásának mindenkor nagy jelentősége van. Ez alkalommal jelentőségét emeli, hogy a Központi Bizottság egy tagja, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter elvtárs is részt vesz a tanácskozáson. A felsöbbszintű vezetők, bár ismerik fejlődést akadályozó gondjainkat, mégis jó, ha az adott munka- területen dolgozók közvetlen tolmácsolásában hallják a gondokat, problémákat. A pártbizottság, az állami vezetés, figyelemmel kíséri az intézmény munkáját, amely évről évre javul, fejlődik Jó dolog, hogy a pártszervezet és a szakvezetés kapcsolata, elvtársi alapokon áll és kölcsönösen segítik egymás munkáját. A beszámoló és a vita megmutatta az eredményeket és azt is, hol van javítanivaló. A feladatot így lehetne összegezni: Minden szinten, minden dolgozó tegye meg a magáét. Helyes lenne, ha az újonnan megválasztott pártvezetőség mélyrehatóan megvizsgálná a pártmunka alkotórészeit. Ez feltétlenül jó hatással lenne a párt szervezeti életének fellendítésére. A pártépítés és az ideológiai munka jobbátételével, a párt ideológiai és szervezeti egysége tovább erősödne — mondotta. Virág elvtárs felszólalása után dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter emelkedett szólásra. Beszéde elején az Egészségügyi Minisztérium kommunistáinak üdvözletét tolmácsolta, majd így folytatta: — Nem a véletlen műve, hogy e tanácskozáson részt veszek. A párt Központi Bizottságának határozata, intenciója alapján veszek részt a taggyűlésen. A Központi Bizottság tagjai ezekben a napokban a párttaggyűlések százain vesznek részt, hogy minél közelebbről ismerjék meg azokat az eredményeket, nehézségeket, célkitűzéseket, amelyeket a vezetőségválasztó párttaggyűléseken tárgyalnak. Koszorúzás a Kerepesi temetőben és Kőszegen Nagy Jénő vezérkari ezredest és dr. Tartsay Vilmos vezérkari századost a magyar nemzeti felkelés felszabadító bizottsága egykori tagjait a fasiszta hadbíróság ítélete alapján 20 esztendővel ezelőtt végezték ki. Haláluk 20. évfordulója alkalmából kedden a Kerepesi temetőben koszorúzási ünnepség volt a mártírok sírjánál. Ugyancsak kedden Kőszegen a városi temetőben megkoszorúzták Kiss János altábornagynak, a magyar nemzeti felkelés felszabadító bizottsága katonai szekciója vezetőjének síremlékét, akit annak idején Nagy Jenővel és dr. Tartsay Vilmossal együtt végeztek ki. A kórház fejlődéséről szólva, a pár esztendő alatt elért változásokról beszélt: — Sok új falat, épületeket láttam a délelőtti szemlélődés során. A régi, elavult épületek bővülnek, megifjodnak. Miért lényeges ez? Azért, mert az utóbbi tíz, tizenöt év alatt megnőttek az egészség- ügyi ellátás feladatai. Sokasodnak a tennivalók, mennyiségi és minőségi vonatkozásban. Szocialista egészségügyet kell felépítenünk és ez csak úgy oldható meg, ha a dologi, anyagi feltételek is megteremtődnek. A dologi feltételek megteremtése azonban még nem jelenti, hogy elértük a célt, és megvalósítottuk a szocialista egészségügy követelményeit. A szocialista egészségügy megteremtése azt is jelenti, hogy a keretből nem hiányzik a tartalom. Azt jelenti, hogy e falak között olyan emberek élnek, dolgoznak, akik látják munkájuk értelmét, tar-' talmát. A miniszter elvtárs ezután néhány, hiányossággal foglalkozó felszólalásra válaszolt: — A nővérek bérezési és szociális ellátottságának gondja országos vetületű. A gépek, orvosi műszerek beszerzése, javítása szintén. A tárca előtt ismertek e kisebb-nagyobb problémák, de megoldásukra akkor kerülhet sor, ha a feltételek megteremtődtek. A pártszervezetek egységes erővel segítsék megvalósítani a közös célt. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter felszólalása után az elnöklő Varga Sándorné bejelentette és ismertette a pártszervezet kétfelé válásának módját. A kórházban ugyanis ezután két párt- alapszervezet működik. A taggyűlés résztvevői mindkét alapszervezetbe öttagú pártvezetőséget választottak, majd a héttagú csúcsvezetőség megválasztása után befejeződött a megyei kórház kommunistáinak tanácskozása. Pozsonyi Ignácné luíeú Minden este ugyanabban az idő- aki alig próbált még valamit. Pe- pontban hangzik el a rotációsgép dig nagyon sokat tett. A legnehe- mellett a tréfás figyelmeztetés: zebb időkben is biztosan mozdult — Vigyázz! Indul a kisautó...! a keze, s biztatóan csendült a Az ősz hajú, szikár ember meg- szava. S ha néha „úszott" az újnyomja a kapcsológombot, felzúg ság, a szedők, a lördelők meg a a rotációs gép, s hosszú szalagban korrektorok arra gondoltak: „Ezt áramlik a hengerekről az újság, a 20—30 perc késést Gyuri bácsi Ilyenkor már éjszakába hajlik az meg a társai majd behozzák. Rá- idő. Elcsendesedett a város, alig“ vernek egy kicsit.. járnak az utcán. De Szegedi Ilyenkor időnként forrott a T°- György, a Szekszárdi Nyomda tációsterem. Avatatlan előtt Izap- gépmestere, akit a szakmabeliek kodásnak látszott volna minden, csak Gyuri bácsinak szólítanak, pedig még a legutolsó lépést is talán ilyenkor törli meg először a szigorúan kiszámítják. Mert a fe- homlokát. Pedig szeretné előbb is. lesleges mozdulat késést, kiesést Aki járt gépteremben, tudja, hogy az olvasztókazán több száz fokos forró ólma nyáron szinte pokoli hőséget áraszt. De még ilyenkor, télen is elég elviselni. Szakmán kívül nem tudom elképzelni, de talán 6 sem saját magát. Negyvennégy esztendeje múlott augusztus elején, hogy először nézett szét csodálkozó szemmel abban a sajátos nyomdai vijelent. Éjszaka van mindig, amikor hazafelé indul. Arcán fáradtság ül, ám a ráncok között mosoly is bujkál. Gyuri bácsi hétfőn hiányzott a gép mellől. A Parlament Munká- csy-termében volt. Az Elnöki Tanács elnökének kezéből vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. ötvennyolc éves, negyvennégy éve nyomdász, de ahogy lágban. S azóta a nyomda lett m0ndja, kicsit elszorult a torka, második otthona Ha nem nézi az Sokkűl másképp esik itthoi, ki_ ember ősz hajat, csak a hang- mondani esténként: iát, ezt a tréfára, adomara és el- ....... ............................ ce lődésre hajlamos hanghordozást igya*z. Indul a kisautó .. .. figyeli, azt gondoljá: fiatal ember, sz. i. ÁZT TETTEM, ÁMÍT KELLETT Dunakömlödön, Kiss József traktoros már a jövő évre dolgozik. 800 normálhold teljesítmény a terve. de a teljesítésben már a 879- nél tart. No, de a mennyiségiöbb- letet nem viszi át a jövő évre. Amit azonban elvégez, annak egy része bizony csak jövőre realizálódik. Amit például most is csinál: rakja a markológéppel a trágyát a másik vontató szórásra berendezett pótkocsijára, s az viszi szerte a földekre. Iskolai festékdobozok gyártását kezdte meg nemrég a Bonyhádi Vasipari Ktsz. Az év végéig ötvenezer darabot szállítanak a kereskedelemnek. Erről a markológépről azonban ejteni kell egy-két szót. A falu végén egy nagy völgy végén már messziről látjuk, amint a hatalmas markolóvillákból álló fej emelkedik, süllyed, fordul, s ereszti terhét a vontatóra. Mesebeli szörnynek tetszik. Az ember pedig bár ura és biztos kezű paran- csolója a gépnekoly kicsinynek tűnik mellette. — Hát még ha a fiamat látná rajta — mondja Kiss József, amikor a másik vontatóra várás szünetében beszélgetünk. — Iskola után ugyanis ki-kijön hozzám tanulni. Traktoros akar lenni, s váltig kér, tanítsam. — Hogyan sikerült a túlteljesítés? — Nehéz azt így elmagyarázni — válaszolja. — Az kell, hogy az ember mindig csinálja, s mindig azt, amelyik a legsürgősebb. Tavasszal kezdődik a műtrágyaszórással, azután a gyümölcsös permetezése. * — Itt egy pillanatra félbeszakítom., mert az irodában a gyümölcsösről már hallottam. Az idén sikerült 2 vagon almát, a megtermettnek mintegy 80 százalékát exportra küldeni. Ehhez bizonyára az ő munkája is hozzásegített. Csak legyint: azt amit kellett, ennyi az egész. Ha kellett, éjjel poroztam, permeteztem, nappal meg palántáztam. Kihasználni az időt, amikor lehet, és ahogy észszerűbb. Mint most is. — És pillantást vet hűséges segítőtársára a mindent tudó gépére. — Most inkább a markolót hajtom vele. Rakterülete kicsi, kár lenne a szállításban használni. De ha vegyszeres gyomirtás, kaszálás, vagy más nincs, hogy ne álljak, akkor jöhet a szállítás is. — És ha rossz az idő? — Akkor sem lehet henyélni — mondja. — Mindig akad javítani, igazítani való a gépen. Olyan ez — ütöget rá, — mintha egy jó ló lenne, — meghálálja a törődést. Ezzel már búcsúzik is. mert újabb teherre váróan ott áll már a markológép mellett a vontató. S míg a falu felé megyek, érzem mennyire szerény Kiss József, hiszen arról sem beszélt, hogij nemcsak túlteljesítette itt a tsz-ben a tervét, hanem segíségképpen dolgozott a markolóval a Biritói Állami Gazdaságban is néhány hetet. I _ ü-e)
