Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

2 TW,NA STROYEI NEPŰJSAÖ 1064. «fecemb« fa Megkezdte tanácskozását a JKSZ Vili. kongresszusa Belgrad (MTI) JBzakszervezetek Belgrádban, a Az első napirendi pontként sze- A dokumentum harmadik fe­Székházának replö fő referátumot, írásban ősz- jezete a Központi Bizottság és a állama” címmel szerkesztőség,i Az egész nép állama Moszkva (TASZSZ). A Pravda konkrét hordozói ellen. De hiszen vasárnapi száma ,:Az egész nép mindenki, aki legalább a marxiz­nagytermében hétfőn reggel meg- tották ki a küldötteknek. nyílt a JKSZ VIII. kongresszusa. tanácskozáson mintegy 1500 MntiKRevíziós^fzot+fáEréiefp.^cZ JKSZ nemzetközi tevékenységéről ‘ politikai szervezetének fejlesztése •nzHcra iriffosiilt küldőt.«- vesz . - - • S 1 'és tökéletesítése a szocializmus és a kommunizmus egyik Végrehajtó Bizottság munkájával : cikket közöl.'A cikk bevezetőben foglalkozik, a negyedik pedig a I megállapítja, hogy a társadalom szavazásra jogosult küldött vesz részt, s meghívott vendégként több mint 30 külföldi pártkül­döttség — köztük az MSZMP kül­döttsége — van jelen. A kongresszust Joszip Broz Ti­to főtitkár nyitotta meg. Egyhan­gúlag az alábbi napirendet fogad­ták el a küldöttek: 1. A JKSZ Központi Bizottsá­gának és Központi Revíziós Bi­zottságának jelentése a VII. és a VIII. kongresszus közötti időszak­ban végzett munkáról. 2. A JKSZ szerepe a szocialista fejlődését, társadalmi viszonyok további épí­tésében és a nemzetközi munkás- mozgalom, valamint a békéért és a szocializmusért vívott harc idő­szerű problémái. Élőadó: Joszip Broz Tito. 3. A gazdaságfejlesztés társa­dalmi-gazdasági céljai a soron következő időszakban, előadó: Edvard Kardelj. 4. A JKSZ további építésének időszerű kérdései, előadó: Alek- szandar Rankovics. 5. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszának eszmei kérdései és a JKSZ további feladatai, előadó: Veljko Vlahovics. 6. A JKSZ szervezeti szabály­zatának módosítása és kiegészí­tése, előadó: Lazar Kolisevszki. 7. A JKSZ soron következő fel­adatairól szóló kongresszusi hatá­rozati javaslat elfogadása. 8. A JKSZ Központi Bizottságá­nak megválasztása. számol be. Joszip Broz Tito bevezető részében hangsúlyozza, hogy a JKSZ két kongresszusa között eltelt időszakban (1957 — 1964) nagymértékben hozzájárult szében a nemzetközi helyzet álta- az ország társadalmi fejlődéséhez, lános értékelésével és a nemzet- az élért eredmények lehetővé tét- .... , , , , , ték az új alkotmány elfogadását. koa munkásmozgalom helyzete­Az első fejezet vázolja Jugo- ve* f°£lalkozott. szlávia társadalmi fejlődését a A főtitkár elítélte az imperia- VII. es a VIII. kongresszus ko- ... . zöfti időszakban listák külföldi katonai tamasz­A beszámoló ezután részletesen Pont-rendszerének fenntartását és értékeli a JKSZ munkáját és síkraszállt atomfegyvermentes övezetek megteremtése mellett. Apró Antal hazaérkezett Moszkvából Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, aki gazdasági kérdésekről tárgyalt Moszkvában, hétfőn délután ha­zaérkezett a szovjet fővárosból. Koszorúzás és kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából Hétfőn délelőtt a magyar sajtó napja alkalmából koszorúzási ün­nepséget rendeztek a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának Visegrádi utcai székházának — a Vörös Újság egykori szerkesztősé­gének — falán elhelyezett em­léktáblánál. A Népszabadság szerkesztőségének koszorúját Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének koszorúját Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének elnöke, a Nyomda- a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének koszorúját Te- rényi László főtitkár helyezte el. Délben a Parlament Munkácsy- termében Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnö­ke kitüntetéseket adott át. A munka érdemrend aranyfoko­zata kitüntetést négy újságírónak; 36 újságíró, kiadóhivatali, postás­lapterjesztő és nyomdai a Dárt főtit- i “ cso^-k. alapvető kára beszámolói Áriak bevez-tő ré ielméleti és gyakorlati problémá­imra beszámolójának bevezető ré- A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szocialista állam formái, tevékenységének tartalma és módszerei minden történelmi szakasz konkrét feladataival össz­hangban módosulnak. A cikk megállapítja: az össz­népi állam eszméje nem íróaszta­lok mellett született meg. Annak a mélyreható elemzésnek az ered­ménye, amelyet a párt a szovjet társadalomban végDement válto­zásokról adott. A szocializmus fel­építéséhez elengedhetetlenül szük­ség van a proletárdiktatúrára, a szocializmusból a kommunizmus­ba való átmenethez pedig az össznépi államra. Helytelen len­né _ szembeállítani a proletárdik­tatúrát az össznépi állammal. Ez éppen olyan képtelenség, mint szembeállítani egymással a kom­munista társadalom építésének különböző szakaszait. Mindaddig, amíg a kapitalizmus erői és ha- bizonyos társadalmi csoportok támogatását élvezik, I mindaddig, amíg a régi és az új | harca osztálycsaták formájában I jelentkezik, mindaddig, amíg nem I szilárdult meg és nem diadalmas­kodott _ teljesen az új társadalmi- gazdasági alakulat, a munkásosz­tálynak az államban uralkodó osztálynak kell lennie. Megszűnnek azok a funkciók, amelyeket az tett szükségessé, hogy el kellett nyomni a kizsákmá­nyoló osztályokat. Az össznépi ál­lam amellett sikerrel teljesíti azo­kat az internacionalista feladato­kat is, amelyeket ezideig a pro­letárdiktatúra állama váltott való­ra: harcol a békéért, a békés kapott munka érdemrend ezüst-, illetve munka érdemrend bronz- fokozata kitüntetést. Kitüntetést j gyományai. kapott Szegedi György a Szek­szárdi Nyomda gépmestere is. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter átadta az idei Rózsa Fe­renc díjakat, majd a sajtó több dolgozójának a szocialista kul­túráért miniszteri kitüntetést”. A Rózsa Ferenc díj I. fokoza­tát kapta: dr. Pálfy József, a Ma­gyarország főszerkesztője és Szentkirályi János, a Szabad Föld főszerkesztője. II. fokozatát dr. Garam József, a Figyelő főszerkesztője és Kal­már György, a Népszabadság fő­munkatársa. III. fokozatát Fodor Gábor, a Népszava főmunkatársa és Sár­közi Andor, az Északmagyaror szág főszerkesztője. A kitüntetettek nevében Szent- dolgozó1 királyi János mondott köszönetét. Jlméí rDíí- cAjfjikábél A Kínok Háza A Greys a dél-afrikai titkos- rendőrség johannesburgi főhadi­szállása. A Kínok Házának hato­dik emeletén hallgatják ki a poli­tikai foglyokat. Nemrég egy 32 éves férfi, a kínvallatás közben kitépte magát rabtartói kezéből és levetette magát az ablakból. A férfit Sakmginak hívták, indiai származású volt, s az úgynevezett kilencvennapos törvény alapján akkor már minden bírói ítélet nélkül 65 napot töltött magán­zárkában. Az öngyilkosság másnapján a hatóságok intézkedtek. A hatodik emeleti, kínvallató-helyiségek ab­lakait berácsozták. Salongi volt egyébként a ne­gyedik. áld az úgynevezett kilenc­vennaposok közül öngyilkosságot követett el. Az ok: a Verwoerd- rezsim hóhérai a legválogatottabb fizikai és lelki kínzásokat alkal­mazták a foglyokon. A börtönből kicsempészett, le­vél egy új kínzási módszerről szá­mol be, amelyet most sok afrikai, indiai és fehér szabadságharcoson alkalmaznak, férfiakon és nőkön egyaránt. A módszer neve: szo­bor, ugyanis az áldozatot arra kényszerítik, hogy éjjel-nappal moccanás nélkül álljon, miközben folytonos vallatásnak vetik alá. A módszer egyébként a portugál titkosrendőrségtől származik. Nem régiben a1 pretoriai legfelsőbb bí­róság előtt 'kilenc politikai fogoly és a tizedik felesége leleplezte a Verwoerd-féle hatóságok ember­telen vallatási módszereit. Elmon­dották például: Norman Levy is­kolaiba z.gatót csupán rabságának 54. napján (54 nap magánzárka után) vitték először kihallgatás­ra. Amikor megtagadta, hogy vá­laszoljon a kérdésekre, vallató! krétával kis négyszöget rajzoltak a padlórá és kényszerítették Le- vyt. hogy ebben a krétaszögben álljon órák hosszat, mozdulatla­nul. A kínvallatás 42 óra hosszat tartott egyhuzamban. Paul Truchelu újságíró elmond­ta, őt magát 69 óra hosszat val­latták., Dr. Costa Chasidisnek szintén azt mondták rabtartói, hogy a 18 hüvelykes krétaszögben lesz az otthona mindaddig, amíg nem hajlandó a vallomásra. Kihallga­tása, amelyet természetesen vad ütlegek kísértek, kora reggeltől késő éjszakáig tartott. A szeren­csétlen ember később kijelentette: Verwoerdék embereinek szemmel láthatólag nem annyira a kihall­gatás a célja, mint inkább maga a vallatással járó kínzás. „Ezek az emberek — mondotta — csu­pán afféle idomított kutyákként arra vigyáztak, hogy végig állva maradjak és el ne aludjak”. A börtönviszonyok és a kínzá­sok elleni tiltakozásul sok fogoly éhségsztrájkot kezd. Pixy Benja­min 48 napon át koplalt, amíg elérte, hogy végre a bíróság elé állhasson. így kényszerítette ki a rendőrségből, hogy valamilyen formában legalább vádat emeljen ellene, és ügyét — bármilyen ké­tes is — nyilvános bíróság elé utalja Amikor Pixy Benjamin a bíróság elé került, testsúlya mind­össze negyven kiló volt. Azok, akiket a kilencvennapos törvény alapján tartóztattak le, a bíróság előtt nem hozhatnák fel bizonyítékokat arra, hogy a bör­tönben rossz bánásmódban része­sültek. Ha mégis megkísérelnék, a paragrafusok értelmében ezeket a bíróság nem veheti figyelembe és vallomásuknak ez a része nem szolgálhat érvül a védelem kezé­ben. „Ez a törvény — mondotta egy magasrangú rendőrtiszt a kilencvennapos letartóztatási le­hetőségről intézkedő paragrafus­ról — fegyver a kezünkben. Most aztán igazán köphetünk a bíró­ságra”. 1963-ban a Dél-Afrikai Köztár­saságban a különböző, úgyneve­zett biztonsági törvények alapján 3355 embert börtönöztek be. Idén március óta az országban 11 poli­tikai perre került sor, 1315 vádlot­tal, akik közül 44-et halálra ítél­tek, 12-t életfogytiglani börtönre, 994-et összesen 5713 évi börtön­re, egyet pedig 25 korbácsütésre... Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete is elítélte a Dél-Afrikai Köz­társaság fajüldöző politikáját, és ezzel kapcsolatos bűncselekmé­nyeit, ám a dél-afrikai kormány továbbra is a legkegyetlenebbül számol le politikai ellenfeleivel. Kérjük a világ közvéleményét a tiltakozás legkülönbözőbb formái­val igyekezzék oda hatni, hogy a dél-afrikai kormány felhagyjon a gyilkosságokkal, s kénytelen le­gyen véget vetni annak az ember­telen bánásmódnak, amelyben ^a politikai foglyokat és általában a letartóztatottakat részesítik. G. Gardner Johannesburg együttélés elveinek diadaláért,. tá­mogatást nyújt.a forradalmi mun­kás- és nemzeti felszabadító moz­galomnak és a világ összes haladó erőinek. A cikk megjegyzi: az össznépi állam egyik jellemzője a régi po­litikai intézmények átalakulása és újak keletkezése. Gyakorolhatja-e a proletariátus a kizsákmányoló osztályok felszá­molása után is diktatúra segítsé­gével a társadalom állami irá­nyítását? Fenntarthatja-e a mun­kásosztály az ilyen viszonyok kö­zött is a diktatúra módszereit? Mihez vezethet a porletárdikta- túra fenntartására irányuló kísér­let az olyan szákaszban, amikor e diktatúra belső feladatait már megoldották? Az ilyen kísérlet fenntartaná az osztályelnyomás gépezetét, amikor nincs már rá többé szükség, és lehetővé tenné, hogy ezt a gépezetet nem az el­lenség, hanem a proletariátus szövetségesei, maga a munkásság ellen alkalmazzák. Ugyanakkor mindez elősegítené az osztálydik­tatúra módszereinek fenntartását az olyan feladatok megoldásánál, amelyek merőben más vezetési formákat igényelnek, nevezetesen a már szocialista jellegű kultú­ra vezetésénél, a dolgozók széles tömegeinek nevelésénél és szer­vezésénél. jóllehet a dolgozók mór megingathatatlanul a szocia­lizmus mellett vannak, a mun­kásosztály köré tömörülnek a kommunizmusért, vívott harcban. Nyilvánvaló, hogy az ilyen mód­szer súlyos kárt- okozna a szocia­lizmus további fejlesztésének, akadályozná a kommunista épí­tést. Azok. akik az SZKP program­ját bírálják, semmit sem tudnak válaszolni e konkrét kérdésekre. Ezért olyan fogásokat alkalmaz­nak, mint a szocializmust már felépített társadalom osztálvarcu- latának elferdítése. Úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a kizsákmá­nyoló osztályok felszámolása után is tovább folvnék a társadalmon belül az osztályharc. De ki ellen? Kiderül, hogy a bűnözők, a nap- Iopók, a Haszonlesők ellen, a ma­gántulajdonosi pszichológia és mus abc-jét ismeri, világosan lát­ja, hogy az ilyen elemek koránt­sem jelentenek osztályt és a bű­nözők vagy a szocializmustól ide­gen hangulatok és beállítottság elleni harc nem azonosítható az csztá'yharccal. , |i Pártunn saját tapasztalataiból tudja — folytatódik a cikk —, kinek és miért volt arra szüksé­ge, hogy mindenféle vezetést azo­nosítson a diktatúrával, hogy ra­gaszkodjék ahhoz a tételhez, amely szerint az osztályharc meg­marad (sőt éleződik) azután is, hogy felszámolták a kizsákmá­nyoló osztályokat. Ezek olyan tipikus fogások, amelyekkel a személyi kultusz ideológiájára és gyakorlatára jellemző voluntariz- must, önkényt és törvénysértése­ket próbálják igazolni. A sze­mélyi kultusz idegen a marxizmus —leninizmus elveitől, a szocialista eszményektől, a kommunista moz­galom egész szellemétől. A bur- zsoá és revizionista propaganda állításai ellenére a személyi kul­tuszt nem a prodetárdáktatúra szüli, hanem annak csupán eltor­zítása, amely kizárólag bizonyos történelmi körülmények között vált lehetővé. A Pravda rámu­tat, hogy az SZKP nemcsak el­ítélte a sztálini személyi kul­tusz korszakának hibáit és visz- szaéléseit, hanem arra is gondja volt, hogy teljes bizonyossággal szavatolja e jelenség kiküszöbö­lését, A személyi kultusz híveinek érthető okokból nem volt ínyére pártunk tevékenysége, amellyel fejlesztette a szocialista demokrá­ciát, erősftette az össznépi álla­mot — szögezi le a Pravda cikke. A személyi kultusz hívei nem mernek nyíltan fellépni, hanem azzal próbálkoznak, hogy száj­ízük szerint értelmezzék á pro­letárdiktatúrát, hogy' olyan zász­lóvá tegyék, amely alatt a szo­cializmus természetétől idegen személyi kultusz ideológiája és gyakorlata felé vezényelhetik a szocialista országokat — írja a cikk. Most az a feladat áll előt­tünk — írja a Pravda —, hogy tárgyilagosan értékeljük az utób­bi években az irányító appará­tusban végrehajtott átszervezé- sek pozitív és negatív oldalait. Néhány olyan esetben, amikor nyilvánvaló hibák fordultak elő elég lesz, ha a hibák kijavítása érdekében visszatérünk a koráb­bi bevált formákra. A szerkesztőségi cikk a továb­biakban megállapítja, hogy fo­kozni kell a szovjetek szerepét, egyes állami funkciókat társa­dalmi szervezeteknek kell átadni, ki kell terjeszteni a szovjet em­berek jogait: mindez elősegíti a kommunista önkormányzati szer­vek létrehozását, megteremti .an­nak feltételeit, hogy az állam minden polgára részt vegyen az az állami élet irányításában. A cikk rámutat, hogy a párt min­den akadályt eltávolít a szovjet társadalom fejlődésének útjábóh Ezzel kapcsolatban különösen nagy jelentőségű az SZKP Köz­ponti Bizottságának októberi plé­numa, amely megtisztította az utat az SZKP XX. és XXII. kong­resszusa határozatai és az egész szovjet nép által jóváhagyott pártprogram következetes, töret­len megvalósítása felé. A párt to­vábbi biztosítékokat teremtett arra vonatkozóan, hogy ne össz­pontosulhasson egyesek kezében túlságosan nagy hatalom, biztosí­tékokat a szubjektivizmus és aZ önkény ellen, az állami élet fon­tos kérdéseinek megoldásánál. A cikk megállapítja, hogy a párt valamennyi állami és társadalmi szervezet politikai irányítását vég­zi. Nem vállalja magára azok funkcióit, nem végez közvetlen irányítói funkciókat. A párt lét­érdeke, hogy az össznépi állam gépezetének valamennyi eleme hibátlanul működjék; a párt he­lyes irányt szab nekik, össze­fogja és szervezi a társadalom erőfeszítéseit a kommunista épí­tés feladatainak megoldására« ,

Next

/
Thumbnails
Contents