Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
1961. december 3. {TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 185 VELENCE KOCSI As általános és a megoldás A Szekszárdi Vasipari Vállalat idén fontos megbízatásokat kapott különböző vállalatoktól, kooperációs munkára. A VISZÉK szövet* kezeti vállalattól például a Velence típusú indítókocsik vázának elkészítésére kaptak megbízást. A kocsi vázát a vállalat lakatosüzemében készítik, és a gépkocsiindító berendezés műszereit a rendelő vállalatnál szerelik be. Az idén elküldték már 145 kiváló minőségben készített műszerkocsivázat, hétfőn tíz kocsit indítanak útba és az év hátralevő részében még harmincat készítenek. A jövő évben négyszáz Velence típusú gépkocsiinditó kocsit gyártanak a vasipari műhelyében. Amikor elkezdődött az okta- tásügy reformja, pedagógusok és szülők egyaránt sokat vártak. Várakozásukban nem csalódtak: főként az általános iskolákban hozott már eddig is szép eredményeket a reform. Ám, ha az oktatás egész szervezetét nézzük, akkor is feltétlenül elmondhatjuk: szakembereink jó úton járnak s az elképzelések, amelyek az élet az iskola kapcsolatát próbálják szorosabbra fűzni mindenként jók. Semmivel sem értéktelenebbek azok a kezdeményezések, am®ly©k a fiatalkori tanítás lépcsőzetes és folyamatos rendszerét próbálják kialakítani. Ebben az utóbbiban már felfedezhetünk bizonyos döccenőket. Olyan akadályokat, amelyek főként a középiskolai Oktatás során jelentkeznek. Köztudomású, hogy az utóbbi néhány évben technikumok és gimnáziumok iránt igen megnőtt az érdeklődés. Amennyiben tíz évvel ezelőtti helyzetet nézünk, szinte meghökkentő eredményekről kell beszámolni. Ez alatt az aránylag rövid, s történelemnek még egyáltalán nem számítható idő alatt Tolna megyében körülbelül négyszeresére emelkedett a középiskolai hallgatók létszáma. S ez határozottan jó. De az érdeklődés megnövekedése, illetve a tanulólétszám rohamos emelkedése az oktatásnak csak az egyik oldala. A másikról Wu- kován Sándomé, dombóvári középiskolai tanár, de mások is úgy beszélnek, mint a fontosabbról, olyanról, ahol nem tartottunk lépést megfelelően a méltán támasztott igényekkel. Arról van szó, hogy a középiskolát megelőző általános adja meg a szükséges alapot a tanulónak. A képzésben tehát ez a fokozat játssza talán a legfontosabb szerepet. Képességet munkál ki, Mit tudunk már teljes biztonsággal? A pártigazolvány ma már vitathatatlanná teszi a pártszervezet megalaku1 ásának pontos idejét. December 6-a előtt nem alakulhatott meg a legális pártszervezet. Egy hét feltétlenül kellett a szervezéshez, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a pártszervezet megalapítói közül többen kaptak időközben megbízatást közfunkció betöltésére is. Csaknem teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy sikerült összeállítani az alapitó tagok névsorát. Az alapító tagok között találunk 1919-es vöröskatonát (Ribling Lajos), az antifasiszta ellenállási mozgalom két vezetőjét (Senye Sándort és Dániel Bélát), ott volt az alapító tagok között az is, aki az ellenállási mozgalom vezetőit bújtatta (Szabó Ádám). Eddigi ismereteink szerint a szekszárdi pártszervezet alapítóinak száma tíz volt. Névsoruk a következő: Dániel Béla, Horváth József, Klein Kálmán. Kohányi Szabelli Károly, Pekári István, Ribling Lajos, Scherer Sándor, Senye Sándor, Szabó Ádám es Tamás József. A pártszervezet megalakítása öntevékenyen, helyi kezdeményezésre történt. Felsőbb szervektől utasítást, útmutatást, irányítást nem kaptak. Dániel Béla visszaemlékezése szerint több hét telt el, amíg a párt felsőbb szerveivel fel tudták venni a kapcsolatot. Hogyan dolgozott 1944 decemberében a pártszervezet? A kis- létszámú pártszervezet a helyi viszonyoknak megfelelően, a szükséglet által diktált feladatokat oldotta meg. ,.Hivatalos” ülésekre, titkári beszámolókra, taggyűlésekre, jegvzőköny készítésre nem fordítottak, de á tennivalók miatt nem is. fordíthattak gondot Tennivaló bőven akadt, s ezek mindegyike sürgős cselekvést igényelt. Annak ellenére, hogy a pártszervezet a felsőbb szervektől függetlenül, a közlekedés hiánya miatt az első időben kissé elszigetelten dolgozott, mégis megegyezik a tevékenysége az országosan jelentkező igénnyel, feladattal: rendezni kellett a köz- igazgatást, él kellett kezdeni a hatalmi szervek megalakítását vagy újjászervezését, meg kellett szervezni a rend fenntartása érdekében a rendőrséget. Létre kellett hozni a politikai rendőrséget, biztosítani kellett — a viszonyoknak megfelelően — a közellátást, stb. A feladatoknak megfelelően a pártszervezet tagjai közül hattagú pártbizottságot választottak. Elnök: Klein Kálmán; pártvezető: mag?aj? mm szzkssM». muTErnKM A kép a pártigazolvány címoldalát mutatja be. A csillag alatti orosz nyelvű feliratot később — a kiállítás után néhány nappal — írták rá az igazolványra. A hátlapon orosz nyelvű fordításban is megtalálhatók a pártigazolvány adatai. A fontosabb ideiglenes jellegű igazolványokat, a frontviszonyok miatt, általában két nyelven írták. fc» valószínűleg elnökhelyettesi funkciónak felelt meg — Horváth József; a párt adminisztrátora: — jegyzője — Dániel Béla lett. A többi pártbizottsági tag pártfunkciója ma még ismeretlen. (A pártbizottságnak tagja volt még Ribling Lajos, Senye Sándor és Kohányi Szabelli Károly). A pártfunkciók mellett más vezető tisztséget is betöltötték a pártbizottsági tagok. Klein Kálmán főispán, Senye Sándor Szek- szárd város polgármestere, Dániel Béla a politikai rendőrség vezetője lett. Tudunk arról is, hogy az ideiglenes tagsági igazolványokat Szekszárdon a Molnár-féle nyomdában készítették, mégpedig alig fél nap alatt. Erre vagy harmadikén, de valószínűbb, hogy december 4-én került sor. Nem tudjuk, hogy hány igazolvány készült, de az alapitó tagok véleménye szerint semmi körülmények között sem készülhetett belőle ötvennél több. * Húsz esztendővel ezelőtt alakult meg a szekszárdi pártszervezet. Ribling Lajos, aki húsz esztendővel ezelőtt másodszor is megkezdte a harcot a magyar munkásosztály hatalmának megteremtéséért, már nem él. Mások. — bár idősek, és többen elérték a nyugdíjkorhatárt, — ma is aktív tagjai a pártnak, folytatják ma is a 20 évvel ezelőtt megkezdett harcot népünk felemelkedéséért. Ismét mások rövidebb. hosszabb idejű párttevékenység után idős korukra való tekintettel, vagy más személyi jellegű okok miatt, visszavonultak a politikai élettől. Az elmúlt két évtized azokat a harcosokat, kommunistákat igazolta, akik magukévá tették a mu.nkősosztálv álláspontját, célját és készek voltak ’ a legnehezebb időben cselekedni. K. Balog János bevezet a tanulás mechanizmusába, s olyan ismerteket ad, amelyeknek birtokában a gyermek képes nagyobb tanulási feladatok megoldására is. De vajon megadja-e maradéktalanul minden általános iskola e_zt a nagyon szükséges készséget, annak a tanulónak, aki általános után gimnáziumba, avagy valamilyen technikumba megy. Bizton mondhatjuk a következőt: városi, vagy a nagyobb községekben működő általános iskolák megfelelő fel- készültséggel engedik ki a nyolcadik osztály után a tanulókat. Az iskolák többsége azonban, s különösen nálunk, Tolna megyében, falusi kisiskola. S ezekben bizony néha közepesnek is alig mondható a szaktanári ellátottság, a nagy osztálylétszámok következtében szinte megvalósíthatatlan a korrepetálás, a tanulókkal való egyéni foglalkozás. A hiányos felszerelés pedig alig engedi meg az oktatás megfelelő szemléltetéséti IVézzük azonban ezt a fon- tos problémát közelebbről. A bonyhádi járásban 42 általános iskola működik. Ebből 16 osztott, 15 részben osztott és 11 olyan kis iskola, ahol együtt tanul az 1—4., illetve az 5—8. osztály. A 16 osztott rendszerrel dolgozó iskola figyelmen kívül hagyható, ezeknél nem látszik különösebb probléma, a gyerekek nem esnek vissza a gimnáziumban, vagy technikumban, illetve az iparitanuló-iskolákban, csak any- nyira, amennyit az új anyag, vagy az újabb formájú tanítás következtében ideiglenesen nem lehet kikerülni. A fennmaradó 15 részben osztott és a 11 kisiskolánál már meglátszanak azok a bajok, amelyek az iskolai oktatás folyamatosságának megvalósíthatóságát nehezítik, gátolják. Bajor László, a bonyhádi járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője egy beszélgetés alkalmával azt mondta: „A nehezebb helyzetben lévő iskolákban rengeteget dolgoznak a nevelők. Nagy hiba lenne őket elmarasztalni, mert a helyzet kényszerít gyakran félmegoldásokra”. Milyen is a helyzet? Elöljáróban annyit: módfelett hátrányos, mert ezekben az iskolákban még mindig a régi tanítói módszerrel folyik az oktatás, mivel nincs szaktanár, vagy csak nagyon kevés. A szemléltetés csak abban az esetben valósitható meg többször, ha a nevelő magánszorgalomból készít szemléltető eszközt. De még az sem bizonyos, hogy ezt alkalmazhatja, hiszen gyakran egy tanteremben négy, különböző korú gyermekekből álló osztály tanul. S ha mondjuk a harmadikat kísérli meg szemléltetés segítségével tanítani, lehetséges, hogy a másodikosok, vagy a negyedikesek figyelmét vonja el a más természetű tanulástól. Hátrányban vannak ezek a kis iskolák akkor is, ha az óraszámot tekintjük. Itt a következőkkel kell számolni: ha felsőtagozatos osztályokról van szó, akkor egy nevelő tanítja a matematikát, a fizikát és minden egyéb szaktárgyat Namármost, az, a mondjuk két óra, ami osztott iskolában elégséges egy anyagrész átvételéhez, itt a létszám, a különböző életkori sajátosságok, a korábbi felkészítés hézagai miatt nem kevés, hanem szinte semmi. S mindehhez számoljuk hozzá, hogy gyakran képesítés nélküli nevelők végzik a tanítást, tehát olyan embereK, akikben minden jó szándék megtalálható, viszont hiányzik a pedagógiai gyakorlatuk, sőt néha a szakmai ismeret sem olyan, amilyennek szeretnénk. jVfigyot léptünk előre az ok1 ” tatása reform megvalósításában, de mint a tapasztalat tanúsítja nem eleget. Az irányelvek maradéktalan megvalósulása, nagy részben attól függ, mennyire- sikerül javítani az általános iskola^ e nagyon fontos típus színvonalán. A körzetesítés, kisebb nagyobb körzeti iskolák megszervezése határozottan jelentős, főleg a szaktárgyak oktatásához nyújt a korábbiaknál alaposabb lehetőségeket. Ez azonban úgy - látszik, csak indulásnak jó. A jó megoldást hatnapos általános iskolai kollégiumok jelentenék, meg a szaktanári ellátottság javítása. Tolna megyében egy kollégium már működik, s remélhető, hogy a közeljövőben a második is megkezdi működését. Sok előítélettel kell még majd megküzdeni, amire minden akadály elhárul, s a kollégiumokban kialakulnak az új helyzet új módszerei. Ám ezeket feltétlenül szervezni szükséges, mert különben a kis iskolákban tanuló mai gyerekek nem képesek lépést tartani a középiskolában jelentkező követelményekkel, s ebből eredően csorbát szenved az oktatás folyamatosságát célzó elképzelés. SZOLNOKI ISTVÁN Külföldiek szekszárdi nyeregben Háromszázezer kerékpárnyerget és szerszám táskát készítenek ebben az évben a Rákospalotai Bör- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi telepén a Csepel gyár részére. Köztük mintegy százezer úgynevezett „hollandi nyerget” gyártanak műbőrhuzattal piros. zöld, fehér és kék színben, Ezek a színes nyergek és szerszámtáskák a külföldre jutó magyar kerékpároknak kényelmes és tetszetős tartozékai. A szekszárdi üzemből ezen a héten ötezer darabot küldtek a szép kerékpár-felszerelésből Csepelre. Játékkiállítás helyett, játék a vásárlókkal A Tolna megyei Népbolt Vállalat az elmúlt napokban játékkiállítást hirdetett a nagyáruház emeletén. Színes plakátokon ígérték, hogy ezer féle különböző gyermekjáték között válogathatnak majd a vásárlók. A kiállítás valóban nagyon megkönnyítette volna az ünnepi vásárlást, csökkenteni tudták volna a nagy forgalmat is, ha mindenki könnyen válogathatott volna a kiállított játékok közül. A terv meghiúsult, mert a Gabonafelvásárló Vállalat későn ürítette ki a termeket. Ez így rétidben is lett volna, elismerjük, hogy a megvalósítás nem a Tolna megyei Népbolt Vállalaton múlott. De azt joggal várta volna el a plakátokkal felaj- zott közönség, hogy erről a változásról legalább egy — az épület kapujában elhelyezett — felirattal a tudomásukra hozzák. így ugyanis az történt, hogy mindenki kereste, várta akiállítást és csak: ho'sz- szú idegesítő utánjárással tudta meg, hogy ebben az esetben velük játszottak...
