Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
4 TOLNA MEGYEI KÉPÚJSÁG 1084. december 6. Déryné késői követői. •• Hétmillió ember színháza — A kezdet: bohócok, bűvészek — „Tartuffe“ diadalát ja — Miller és Donizetti — Jókai sírjának megkoszorúzása — Illyés Gyula új darabja LONDONI ÁMULAT A londoni Daily Worker a minap érdekes cikket közölt „a világ egyedülálló színházáról, melynek' nézőterén esténként 6—8 ezer ember kíséri figyelemmel a színpadi hősök sorsát”. Kevesen tudják: az „egyedülálló színház” számunkra olyannyira természetessé vált, mint akármelyik más „testvére”, a tizennegyedik évadjába lépett Állami Déryné Színház — amelyről az említett londoni cikk szólt —, meghódította magának a magyar falu apraját-nagyját. Estéről estére az ország legkülönbözőbb részén 12 társulata lép a közönség elé: eddig körülbelül 30 ezer előadást tartottak, hétmillió néző előtt! Autóbuszaik esőben és sárban, hóban és fagyban több mint 7 miliő kilométert tettek meg: tehát minden egyes látogatóért ezer métert! Játék a számokkal? igen, az: a meghökkentő statisztika azonban gondolatébresztő Moliéret, élményfakasztó Shakes- pearet, mesés kedvű Jókait, drámai ihletésű Katona Józsefet, klasszikus Sophoklést, modem Arthur Millert jelent. 1837 óta például Magyarországon a „Tar- ttiFfé’-ot 591-szer mutatták be: a Déryné Színház azonban egy- mgga 700 alkalommal játszotta. Az „Ahogy tetszik”, s az „Arany- ember” hasonlóképp, csaknem kétszer annyiszor szerenelt műsorukon; mint másfél százada az összes hazai színházban együttvéve, S amit képtelenség számokba foglalni: százezreket formáltak érzelemgazdagabb, műveltebb emberré! JÓKAITÓL LORCÄIG Az első előadást 1951. augusztus 20-án tartották a dunapen- telei általános iskola udvarán. Az esztrádműsorban bűvészek, bohócok is felléptek. Nehogy a színészek magvasabb versei, jelenetei, darabrészletei „unalomba fulladjanak. ..”. A' második évadban már hódított Jókai, s persze az „elmaradhatatlan” operett A közelmúlt sikerei: Sophoklés, Lorca, Shakespeare, Hosszú az út Jókaitól Lorcáig. Az előbbi manapság főleg az iskolások, utóbbi a fogékony fiatal értelmiség kedvence. Az igények differenciálódtak: hanyatlóban az operettkultusz — inkább a modernebb hangvételű zenés vígjátékot szeretik. —, s aligha akad olyan klasszikus, vagy XX. századi darab, amelyet „nem értenek vidéken”. A Déryné Színház tényekkel bizonyította! az igazi művészet nemcsak a városi kő- sZinházakban, hanem a művelődési házak „szerényebb” színpadán is utat talál a közönséghez. A darabválasztás szempontiából fejtörést okoz az a bizonyos „szerényebb” színpad, amelyen öt-hat szereplőnél több nem fér el. A kényszerűség törvénye késztette — elsősorban Kertész László Jászai-díjas főrendezőt — a kamara-előadások Déryné Színházra olyannyira jellemző művészi koncepciójának kialakítására. Sallangmentes tömörség, világosságra és közérthetőségre törekvő egyszerűség e stílus fém- jelzője. Eszközei a klasszikus színészi iskola kifejezésvilágának, s a modern technika legegyszerűbb vívmányainak ötvözéséből alakultak ki. Csoda-e, hogy Lorcának — s századunk többi, igazán korszerű művészének — népi ihletésű, modern formavilágú alkotásait sikerült a Déryné Színháznak megértetnie és megszerettetnie a vidékkel? .; i MI LESZ HOLNAP? íme, dióhéjban a következő idei bemutatók: „Édes fiaim” Az első Millerpremier. Pár évvel ezelőtt még meglepődtek, amikor egy tanyai vendégszereplés alkalmával „Nagyvilág”-ot láttak a nézők kezében. Most már senki sem csodálkozik a Miller-bemutatón. Jókai? „A szerelem bolondjai”. Első előadás november 28-án Komáromban. A fantáziadús mesemondó születésének 150. évfordulója alkalmából, sírjának megkoszorúzásával, csehszlovák— magyar baráti találkozóval egybekötve. Gyárfás Miklós „Kisasszonyok a magasban” című darabja az utolsó 1964-es bemutató. Vereczkey Zoltán vezetésével már javában tartanak a próbák: ő egyébként nemcsak színész, rendező, hanem szerző is. Az előbbi Jókai-regény színpadi változata ugyancsak az ő munkája. Mi lesz jövőre? Két felújítás: Mikszáth: „Tavaszi rügyek” és Mark Twain: ..Koldus és királyfi” című darabját játszák, — utóbbit ifjúsági előadásként. Valószínűleg az „lyen nagy szerelem”, s a „Vol- pone” zárja az évadot, A színház mind jelentősebb részt vállál a mai magyar dráma hépszerüsítéséből. (Eddig csaknem száz ősbemutatót tartottak!) Sikerült Illyés Gyulát is megnyerni: az évad során új darabját láthatják a faluszínház nézői. A másik meglepetés egy ismeretlen pápai pedagógus, P. Horváth László drámája lesz. A „Viaszrózsák”, kalandos úton jutott el a dramaturgiára, amely tehetségesnek, s bemutatandónak ítélte a vidéki pedagógus-házaspár konfliktusát kibontó színdarabot. A premiert jövő tavaszra tervezik. Mert új szerzők felkutatását is feladatuknak tartják. Szeretnék, ha a klasszikusok mellett Illyés Gyula és több mai magyar szerző ihlető-patronáló műhelyre találna a Déryné Színházban.,, S megpróbálkoznak az operával is! így került a műsortervbe Donizetti dallamos, vidám hangulatú kisoperája, „Az ezred lánya”. Az úttörő jellegű előadás rendezője, szereplői bíznak abban, hogy a vidéki színházlátogatók együttérző elismerésével találkozik az igényes zenei kö- zönségnevlést is magának érző színház szándéka. Veszprémi Miklós Fordította: BABA MIHÁLY 17. — Idehallgasson, Kabátujj! Hányszor csinált már „leterítést” mi? Tíz jogerős ítélete van, mégis úgy magyarázkodik, mint egy ostoba fickó. Világosan beszéltem: bizonyítékaink vannak. Megismerte magát az Oktatásügyi Minisztérium portása és a szemtanúk a megállónál. Megtaláltuk a kabátujjat is a homokkal, maga pedig itt dajkamesékkel traktál engem. Maga is tisztában van azzal, ha bevall mindent, itt a sit- ben könnyít a helyzetén, és az ítélet is enyhébb lesz. Mi ütött magába, hogy fényes nappal megtámadott egy ügyészt? — Főhadnagy úr, én még mim dig nem tudom, miről beszél! — Mondja, azt akarja, hogy elítéljék a 225-ös paragrafus szerint? Eddig elég sok minden sikerült magának. Csak egyszer kapott öt évet. Nemsokára arra fog gondolni, hogy milyen jó is volt, amikor öt esztendőre ítélték. Nézzen ki az utcára, tekintsen körül, nézze meg, hogyan járnak-kelnek odakint az emberek, mert az a gyanúm, utoljára láthat ilyesmit az életben. — Miért ijesztget engem a főhadnagy úr. Nem vagyok én olyan ijedős fickó. Állandóan gyilkosságról beszél, meg a 225-ös paragrafust emlegeti. Már rám is csukja a koporsó fedelét, mint egy halottra. De még hátra van a bíróság, és lesz még tárgyalás is. Még semmit sem bizonyítottak rám. Hol van az a halott, akit meggyilkoltam? Mutassa meg nekem. — Kabátujj hangján érezni lehetett a gúnyolódást. így érezte ezt Rajski főhadnagy is, mert hangot változtatott, áttért a „puhításra”. — Kabátujj, gondolja meg, milyen szomorú ez az ügy. Ha mindent tagad és ha csak gyanúokok maradnak fenn. akkor is kap egy pár esztendőt. Legkevesebb tíz évet! Az ügyészség is, a bíróság is, elrettentő ítélet kiszabása mellett lesz, nehogy más gazemberek is ügyészekre, meg bírókra fenjék a fogukat. Nos, Kabátujj, vegye elő a jobbik eszét. Hiszen tudom én azt, hogy nem a maga agyában született meg ez a „munka”* Ki volt a társa? — Én nem tudok senkiről, és semmiről — felelt tompán Kabát, ujj és a padlóra meresztette a tekintetét. — Macioszkát ismeri? — Nem ismerek semmiféle Macioszkát. — De makacs ember maga! Jót akarok magának, ki akarom húzni a csávából, maga meg bolondnak tetteti magát. Miért tagadja, hogy ismeri Macioszkát. aki az N-i cementgyárban dolgozik? — Semmiféle Macioszkát nem ismerek — ismételte Napiórkows- ki. — A csekket sem látta? — Miféle csekket? — Kabátujj hangja valóban őszinte csodálkozást árult el. — Idehallgasson Kabátujj, beszéljen, amíg szépen kérem ... — Én nem tudok semmiről főhadnagy úr. — Hát ahogy akarja, — mondta színlelt nyugalommal a főhad. nagy. Raiski behívta az ügyeletes rendőrt. — Kísérje le az őrizetest az elkülönített cellába. Vigyázzon, hogy senkivel ne érintkezzék. Még valami! Ugye, Kabátujj, maga le akar szokni a dohányzásról, mert árt az egészségének? — Értem, főhadnagy úr, akkor hát nem fogok dohányozni, — mondta megadóan Kabátujj, aztán kiment a szobából; — Na látta, milyen hatökör — robbant ki a főhadnagy. — Ne idegeskedjék, főhadnagy úr. Emberünk majd ül néhány órát, kissé elgondolkodik, aztán lassacskán megszelídül. Most pedig elosztjuk egymás között a szerepet. Három-négy óra múlva ismét felkísérik ide, ezúttal én beszélek vele négyszemközt. — Nagyszerű! — egyezett bele a főhadnagy. — Tehát azt javasolja, hogy négy óra múlva iderendeljem Kabátujjt? — Úgy, ahogy mondja. Nekem most el kell ugranom az ügyészségre, a Swieczewski utcába, de azonnal visszajövök. Kabátujj addig hadd elmélkedjék. • Az ügyészségen az őrnagyot, mint rendszerint, a szokásos kérdéssel üdvözölték: — Mi újság a mi ügyünkben? — Lassan kibontakozik. Már vannak bizonyos támpontjaink. Azt hiszem, hogy végre kezünkben a megfelelő szál. — Milyen szál? — derült fel Jerzy Kur ügyész. — Nem is egy, sokféle szálacska. Csavargatjuk,. fonjuk őket, hogy hurok legyen belőlük. Ismerünk már néhány adatot, vannak bizonyos feltevéseink és őrizetünkben van az az ember, aki leütötte Zygmunt Kalinkows- kiL — Ő vitte el a csekket? — kérdezte Halina Wilskas — Lehetséges, hogy 5, de ez még nincs megnyugtatóan tisztázva. Ebben a pillanatban nem is ez a legfontosabb. — Veled elég nehéz szót érteni. Mi itt mindnyájan már a fejünk tetején állunk — KUr ügyész láthatólag dühös volt — és akkor te azt mondod, hogy neked a 80 000 dollár értékű csekk nem a legfontosabb. — Természetesen, Hogy nem a legfontosabb. Legfontosabbak a tettesek, ha őket lefüleljük, akkor a csekk is a kezünkben lesz, Kabátujjt már letartóztattuk. Könnyen be tudjuk bizonyítani, hogv részt vett a merényletben. Tehát elsősorban szóra kell bírni, Kabátujjt, még azzal a feltétellel is, ha szemet hányunk afelett, hogy egyszer egy kicsit fejbekólintotta a tiszteletre méltó Kalinkowski joggyakomok urat. — Miért beszélsz olyan fintorogva Zygmuntról? Panaszkodott, hogy őt is gyanúsítod. — Mindnyájatok közül leginkább Kalinkowskit gyanúsítom. — Tehát én is gyanús vagyok? — csodálkozott az ügyész. — Nagyon köszönöm, Stach. — Nincs mit — felelte az őrnagy —, számomra mindenki gyanús, akinek valamikor, valamilyen lehetősége volt az akták közelébe férkőzni és tudott a csekkről. Például itt van Halinka kisasszony. Mondja, nehéz volt kicsalni Zygmunt urat a bírósági épületből és amikor megbizonyosodott róla, hogy nála van a „fehér gengszterek” aktája, másnap támadást szervezni ellene? — Miért szerveztem volna ellene támadást? — Halinka őszintén derült az őrnagy szavain. — Kiveszem az aktát a páncélszekrényben fekvő dossziéból, hisz nekem ahhoz kulcsom is van és passz. — Igen ám, de ha a csekk az ügyész dolgozószobájából tűnik el, akkor nagyon könnyű lett Volna megállapítani, hogy kinek volt utoljára a kezében és ki vitte el; A gyanúsított személyek száma csak három lenne: Jerzy, ön, kedves Halinka kisasszony és Kalinkowski. Így viszont a gyanúsított személyek száma sokkal több. Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a tettes az az ember. aki ebben a pillanatban minden gyanú fölött áll. — Nagyon bölcsen kiagyaltad ezt. Ügy, ahogy egy lengyel kri- minalista-csillaghoz illik. — Az ügyész igyekezet mindent tréfára fordítani; — De mondd, mit jelent az, hogy közülünk leginkább Zygmuntot gyanúsítod? — Nagyon egyszerű ez. Rajtakaptam, amikor azon mesterkedett, hogy félrevezessen. Ariiig nem tudom meg, hogy mi volt ennek oka, Zygmunt a gyanúsítottak listáján az első helyen szerepel. •— Megmondhatja nekünk, miről van szó? — Halihka nem lett volna nő, ha nem kíváncsiskodik. — Tulajdonképpen nem lenne szabad, de megmondom. Kalinkowski azt vallotta, hogy este hét óra előtt hagyta el a bíróság épületét és egyenesen hazament. Viszont a nagynénje révén úgy tudjuk, hogy Kalikow- ski kilenc óra tájban ért has», Ujlazdovra. Vajon mit csinált két óra alatt? Az út legfeljebb 45 percet vehet Igénybe. — Őrnagy úr, maga sohpsetn volt fiatal? — nevetett Halika. — Biztosan randevút beszélt meg egy kislánnyal. — Akkor miért hallgat róla? — Egyszerű. Meg akarja kímélni a rendőrségi kihallgatástól. De az is lehet, hogy az illető asz- szony, akivel titokban találkozott. Fél a mendemondától; nehogy eljusson Plockba a menyasszonyához. •— Várjunk csak — kapta el a szót az őrnagy. — ön azt mondta. hogy van itt valakije a bíróságon? — Nincs senkije, de tetszik neki Zosia Samaszkówna. Zosia azonban nem a bíróságon, hanem a fővárosi ügyészségen dolgozik. — Halinka, van egy kérésem magához. Ügyesen kérdezze ki ezt a Zosiát. valóban randevút beszélt-e meg Kalinkowskival. Lehetséges, hogy valóban minden alapot nélkülöző az én gyanúsításom! — Nagyon szívesen segítek Önnek ■— egyezett bele Halinka. — Már úgyis át akartam menni a fővárosi ügyészségre. Várjon meg. Legkésőbb egy negyed óra múlva itt leszek. — Amikor a titkárnő kiment, az őrnagy megjegyezte: — Szép kislány, és esze is van? Észrevetted? — Hagyj nekem most ezzel békét! Jobb, ha az ügyről beszélsz és nem Halinka szépségéről, meg az eszéről. (Folytatjuk)
