Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

♦ Í9G4. december í. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A csúcsforgalom parancsnokai Három hónapja múlt a napok­ban, hogy visszatért Dombóvárra Haraszti Ferenc állomásfőnök­helyettesnek. A szolgálati évek alatt megjárta már egész Dél­Dunántúlt. Mindig oda küldték, ahol nagy szakértelemre, határo­zott vezetőre volt szükség. mmßmm — Apám is itt volt állomás­főnök, majd két évtizede. Vissza­kerültem ide, a régi ismerősök közé, a nagy forgalomba. Mert szinte példátlan most az őszi csúcsforgalom. Naponta kö­rülbelül tízezer utas, és közel két­száz tehervonat gondja, baja ne­hezedik rá. A forgalmi műszakok tizenkét órai munka után haza­mennek. Az állomásfőnök he­lyettese mindig itt van; Talpon van reggel és még éjfélkor is az állomási kocsirendezők között vi­tatkozik a jobb megoldásokról, a tengernyi vonat fogadásáról. Ki­csi, rövid, szűk a dombóvári ál­lomás. Ilyen helyzetben különö­sen nagy szerepe van a találé­konyságnak. És nagy szükség van a munkát elismerő, és a munkát bíráló vezetőre. Haraszti elvtárs az őszi csúcs- forgalom egyik parancsnoka. Jó parancsnoka, tegyük azonnal hoz­zá, Pedig itt soha nem könnyű a munka. Kiszámították, hogy most körit 1 bel ül kétszer annyi vona­tot indítanak és érkeztetnek, mint tizenöt évvel ezelőtt — ugyan­annyi vágányon, azonos létszám­mal. A parancsnokot követik a be­osztottak: példaképnek tekintik Haraszti Ferencet beosztottai. Hi- vatásszeretetet. hűséget tanulnak tőle — és a szakma ezernyi for­télyát. Haraszti Ferenc Egy több mint százéves váltó­torony, három váltókezelő, és mintegy ötven váltó parancsnoka Marton István. A vasútállomás pécsi oldalán, ahol naponta nyolcvan vonat is elcsattog a to­rony előtt, nagy-nagy figyelem, szakértelem szükséges ahhoz, hogy a menetrend szerint ponto­san közlekedjenek a vonatok, és főleg: balesetmentes legyen a forgalom. Pecsét Géza, Marton István váltókezelője, aki még alig három éve áll a torony felelős posztján — mondotta, hogy még éjszaka is vonatszámok, indulási és érkezési idők sokaságától zúg a feje. Itt a toronyban, ahol csak a telefonok sokasága, a biztonsági berendezések pontos működése kapcsolja össze az ország vérke­ringésével, nincs idő arra, hogy fontolgassa Marton István tér­mester, ezt vagy azt a vonatot hogyan indítsa, hol várakoztassa. Itt mindent pontosan tudni kell. Itt nem lehet tévedés, rossz moz­dulat. Ezrek, milliók mennének tönkre, emberéletek múlnának ki egy rosszul számított vonatfoga­dásnál ... Tizenhat éve parancs­nokol a pécsi oldal váltótornyá­ban Márton István. A tizenhat év legérdekesebb, legemlékezetesebb szolgálatáról érdeklődünk. Azonnal tu<3 vála­szolni, óra percet mond, mikor és hogyan csúszott bele egyik gép az érkező vonatba,. Akkor sem ő volt a hibás. A mozdony vezetője nem tartotta be a pa­rancsot, azért történt baleset. Idén ősszel még egy „koccaná­suk” sem volt. Az őszi csúcsfor­galom kettes számú parancsnoki posztján megbízhatón áll őrt, dolgozik Marton István térmes­ter. Könyvek és olvasók Hol, mennyit olvasnak a tamási járásban ? — 19 pusztai könyvtár Tízezer ember olvas a tamási járásban. Helyesebben, a könyv­tári tagok száma ennyi, mert akadnak bőven olyanok is, akik saját könyvtárral rendelkeznek. Durván számolva, a járás lakos­ságának fele rendszeresen olvas. Ebben az évben tovább emelke­dett a könyvbarátok száma. A sta­tisztika szerint 748 új tag irat­kozott be a könyvtárakba. A számok azt mutatják, nem­csak az olvasótábor növekedett, hanem az elolvasott kötetek szá­ma is. Az idén kilencezer kötet­tel forgattak többet, mint 1963- ban. A könyvállományra nem pa­naszkodhatnak az olvasók, min­denki megtalálhatja az érdeklő­dési körének megfelelő könyvet. A megyében először, de orszá­gosan is az elsők között a tamá­si járásban sikerült elérni, hogy ezer olvasóra 1200 kötet könyv jusson. A gyönkiek az élen Úgy látszik, a járásban a gyön- ki emberek szeretnek leginkább olvasni: egy negyedév alatt átla­gosan 13 kötet könyvet kölcsön­zött minden olvasó. Hozzávetőle­gesen számolva, a könyvbarátok hetenként egy kötetet „emésztet­tek meg”. Hasonló jó eredményt csak Tolnanémediben sikerült el­érni, ahol 10 könyvet forgatott minden olvasó a három hónap alatt. Nem mindenütt ilyen a helyzet. A községek nagy többségében jó közepes az olvasottság, akad azonban olyan falu is, ahol alig olvasnak az emberek. Kisszéke- lyen például a harmadik negyed­évben minden beiratkozott olva­só átlagosan 1,6 könyvet kölcsön­zött. Sokan tehát egyetlen köte­tet sem olvastak el. De ha felté­telezzük is, hogy mindenki olva­sott: három hónap alatt alig több mint egy kötet könyv nagyon szegényes „fogyasztás”. Igaz, hogy a harmadik negyedév a nagy be­takarítási munkák idejére esik, és ez is befolyásolja az olvasást. Marton István 800 ezer forint társadalmi munka Kocsolán Kocsolán törpevízmű-társulás alakult, hogy jobb legyen a falu ivóvízellátása. A csőszerelési mun­kákat befejezték, most már csak a szivattyúk és a villamossági be­rendezések beállítása van hátra. A költségeket a lakók részletek­ben törlesztik, a termelőszövet­kezet pedig egy hidroglóbusszal járult hozzá a törpevízműhöz. A csőfektetési munkáknál és az árokásásnál 800 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói. Úgy számítják, hogy jövő tavaszra már üzemel a törpe vízmű. kW» cÁ é i eiub ev Átmegyünk egy eldugott, hátsó szobába, leülünk a hosszú asztal két végén egymással szemben, s mondom, hogy mit akarok. Úgy kezdi el, mintha betanult szöve­get mondana, mint aki már sok­szor elmondta ugyanazt. Hallgatom és csalódást érzek. Csupa sematikus dolog: az apja napszámos, erdőmunkás volt a felszabadulás előtt, aztán földet kapott, ő maga bevonult katoná­nak és fogságba esett, három hó­nappal később elengedték, a fel­szabadulás után még ő is bele­kóstolt a napszámoséletbe, de 47- ben földet kapott, párttag lett, majd párttitkár Pörbölyön, 1950- ben tanácselnök Alsónyéken, 59- ben pedig megválasztották tsz-el- nöknek. Amikor úgy látom, nagyjából befejezte, azt mondom: — Ez eseménynaptár. Most ve­gyük sorra és boncolgassuk, ami nehéz volt. izgalmas, vagy szép. — Nehéz? Hát az nehéz volt, araikor 52-ben meg kellett söpör­ni a padlásokat. Emlékezetes év. Ősszel nem akartak vetni az em­berek és' ón pártfegyelmit kaptam. Nehéz volt 56 is. Először az ár­víz, az egész községet kitelepíteni, menteni az értékeket. Októberben összeverődött egy társaság, tün­tetést szerveztek, ezek a „jó em­berek” betelepedtek a tanácsház­ba. Én is bejártam, amíg tudtom­ra nem adták, hogy nem kívána­tos személy vagyok. Két nap múl­va újra visszamentem és ők tá­voztak. — Nyilvánvaló, ; hogy szerzett haragosokat az ötvenes években azzal a bizonyos söprögetéssel. a bókakölcsön-jegyeztetéssel. aka­ratlanul is. sőt talán még más miatt is. Most együtt dolgozik a termelőszövetkezetben az egész faluval, közvetlenül vezetője szin­te mindenkinek. Eltűntek-e a régi ellentétek, nem érződik-e, hogy egyes emberek képtelenek levet­kőzni a múltat, eltemetni a sé­relmeket? — Nem vettem észre, hogy sze­mélyes ellentétben állnék valaki­vel a régi dolgok miatt. Például van egy tsz-tag, aki igen módos ember volt. sok békekölcsönt kel­lett neki jegyezni, néha 10 ezer forintnál is többet. Az illető em­ber most vezető funkciót tölt be a szövetkezetben, ellenőrző bizottsá­gi tag, soha egy szóval nem em­lítette a békekölcsön-jegyeztetést. Dolgozunk. — Ezek szerint azt lehet mon­dani. hogy nemcsak a politika vál­tozott meg Magyarországon az el­lenforradalom után, hanem az emberek is. sőt: pontosan tudják követei gondolkodásmódban, ér­zésekben is azt, ami történik? Tudniillik, ha nem ez lenne, akkor magában a régi embert látnák, a régi vezetőt, illetve látták volna a tsz-szervezéskor. az elnökválasz­táskor és az a vélemény alakul ki, hogv Horváth József számításba se jöhet. — Igen. Ez a helyzet. Megvál­tozott az emberek véleménye a politikáról, vezetésről, úgy. aho­gyan változott maga az élet. Eennem már nem a hajdani ta­nácselnököt látják, egyedül csak a szövetkezeti elnököt, aki vagyok — Mi volt nehezebb? Az ötve­nes évek, vagy a tsz megalakulá­sa után következő néhány év? — Mindegyik. Az első két év itt is küzdelmekkel telt el. De egyen­letesen megyünk fölfelé, tavaly már 38 forintot ért eg,y-eigy mun­kaegység, nem számítva a részes művelésből eredő jövedelmet. — Szépre is tud emlékezni? Ami szép volt a tizenöt év alatt. — Szépre? Gondolkodik. — Pörbölyön napközi-otthonos óvoda épült és orvosi rendelő. Alsónyékén is építettünk új óvo­dát. Máson nem töpreng. Bizonvo- sán lenne még valami, talán több is, ami örömteljes volt. Nem ke­resi. Az a szép. amit az ember épít, és megmarad mindenkinek. Sz. J. Viszont ha összehasonlítjuk egy másik községgel, ahol szintén mezőgazdasággal foglalkoznak, el kell ismerni, hogy nem a munka az egyetlen akadályozó tényező. Gyenei József, a járási könyv­tár vezetője inkább abban lát­ja az okot, hogy a könyvtárosok nem végeztek megfelelő munkát. Nagyon kevés, vagy egyáltalán nem volt propaganda, néhány he­lyen pedig a könyvtárosok nép­szerűtlensége az oka annak, hogy kevés könyvet kölcsönöztek. A jó könyvtáros, akit szeretnek a faluban, sokszor olyan embere­ket is a könyvtárba csábít, akik egyébként nem szeretnek olvasni. Az sem árt, ha a könyvtár veze­tője némi emberismerettel is ren­delkezik, mert akitor mindenki­nek tud ajánlani képzettségének, ízlésének megfelelő olvasmányt. A kisszékelyi „szellemi válság5’ remélhetőleg megszűnik. A régi könyvtáros elköltözött a faluból, az új talán többet tesz azért, hogy gyakrabban olvassanak az emberek. Persze Kisszékelyen is van fejlődés: tavaly még keve­sebb volt a könyvtári forgalom, mint 1964-ben. Eredmény ez is, de azt hiszem inkább csak arra bi­zonyíték, milyen elképesztően ke­veset olvashattak tavaly a község­ben. Pusztai olvasók A tamási járásban 19 pusztán van kisebb-nagyobb könyvtár. Ál­talában egy, vagy két üvegezett szekrény jelenti a könyvtárat, amit egy tanterembe állítottak. Az emberek bejárnak az iskolába a gyerekekért, vagy szülői érte­kezletre. Egy ideig csak nézegetik a könyveket, aztán kedvet kap­nak az olvasáshoz. A pusztai em­berek szeretnek olvasni. Adorján- pusztán például 218 kötettel töb­bet olvastak, mint tavaly. Rác­völgyön az idén elolvasott köny­vek száma 377-el több. (A járási könyvtár vezetője azt is elmond­ta, hogy az olvasók hatvan szá­zaléka cigány.) Hogy képet kapjunk ezeknek a kis településeknek az olvasott­ságáról, hasonlítsuk össze, hány kötetet olvastak egy negyedév alatt Kisszékelyen és mennyit Rácvölgyön. A statisztika elszo­morító a jóval több lakosú Kis- székelyre nézve. Ott 432 kötetet kölcsönöztek a könyvtári tagok a harmadik negyedévben, Rác­völgyön pedig 477-et. Nem nagy a számbeli különbség, de figye­lembe kell venni azt is, hogv Kisszékelyen az olvasók száma kétszer annyi, mint Rácvölgyön. Hasznos találkozók A tamási járásban sokszor ren­deznek író—olvasó találkozót, ezeket nagy tetszéssel fogadják az olvasók. Eddig három kivéte­lével a járás minden községébe ellátogatott már irodalmi éle­tünk valamelyik képviselője. A látogatásoknak nagy része van abban, hogy ismerik az olvasók a mai magyar irodalmat. Egyéb­ként a tamási járás olvasóinak ízlése megegyezik az általánossal. Legkeresettebb minden könyv­tárban a szépirodalom. A régiek közül Jókai, Mikszáth és Mó­ricz könyveit olvassák a legtöb­ben. A mai magyar írók kö­zül Berkesit kedvelik nagyon. Különösen a „Játék a tisztesség­gel” című -könyve aratott nagy sikert az olvasók körében. A jövőben még jobban szélesí­tik a könyvtári propaganda- munkát a tamási járásban. Ter­vezik, hogy ahol lehetőség van rá, a könyvtárat a művelődési ház klubjában helyezik el. így azok is fellapozhatnak egv-egy könyvet, akik csak beszélgetni tértek be. A lapozgatástól aztán már csak egy lépés kell ahhoz, hogy valaki rendszeres olvasó legyen... Kónya József

Next

/
Thumbnails
Contents