Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
Í96i. 3ecem5ér 2ft. ’ «OtNA MEGYEI NEPÜJSÄG S December Dalmandon Túri Mária felvételei Munkában a bonlóbrígáfi. A szalag elején fik aa elsők. Késük alatt teljesedik ke a traktoruk, reu taták sorsa. Szétszedik, üstre átvizsgálják, • a saalag végén majd összeáll an ájJásnUetett kijavított gé*. Ezrekkel mérik az állatok számát a gazdaságban. S ha esik, ha fúj, a jószágok etetés idején enni kérnek. A takarmánykeverőben tehát nincs megállás: ottjártunk alkalmával kombájnozott kukoricát dolgoztak fel éppen, s szállították az állattenyésztő majorokba. összeért fejünk fölött a köd, a december eleji vastag pára. Amint kiléptünk a kocsiból, két- oldalról híg latyak csapódott fel a cipőfejre. Reggel érkezett, s délre már búcsúzott is az idei első hó. A pirkadatkor még selymesen puha hótakaró sártengerré változott. Beszorult ember, állat, gép. Kölber László, a gazdaság főmérnöke maga köré mutat: — Ez Dalmand decemberben... Nem sok a látnivaló. A házak fázósan húzzák össze magukat a párás hidegben. Kijjebb persze, a pusztákon bőségesebb lenne az élmény, dehát oda most nem lehet eljutni. Csendesnek tűnik Dalmand. Ám a szakértő vezető, aki szinte minden sarkát ismeri a körülbelül 10 négyzetkilométeren fekvő gazdaságnak, rejtélyesen mosolyog. — Majd arra, lejjebb — int a fejével a falu mellett húzódó ipartelepnek is beillő üzemcsoport felé. S arra valóban igen élénk a mozgás. Elhaladunk a gyönyörű, új művelődési ház mellett, s fordulunk a gépműhely udvarába. Itt már vigyázzba állították a kombájnok nagyobbik részét. Állnak a tárolóbakon. Jobb lenne nekik a garázs, de próbáljon valaki túlnyúlni a takaróján. Mindjárt a kapu mellett fürdetnek egy SZK—3-ast. Javításra készítik elő. Az udvar végében tűz mellett birkóznak a leszerelt alkatrésszel a szerelők, kint, a szabad ég alatt. A főmérnök nem is nagyon szeret arra nézni. Nem mondja, de látszik az arcán: szívesebben látná azokat az embereket tető alatt, dehát megint az a bizonyos takaró szól közbe. Az embereket ugyanis nem lehet korrózióolajjal bevonni, mint a kombájnokat. A bélelt, vastag pu- fajka nyújt valami enyhet, pontosabban nyújtana, viszont nagyon nehéz benne mozogni. Azt vallják a szerelők: ha megfázik az ujjuk, gyorsan megmelegítik a tűznél, s aztán folytatják tovább a pillanatra félbeszakított munkát. A szerencsésebbek vitathatatlanul azok, akiknek a szerelő- csarnokban jutott munkahely. Itt nem éri őket a szél és az eső, melegebb a levegő is. A szalagrendszerű javításokhoz készülnek. Két éve, minden télen így végzik el a gépek javítását. így aztán elérték, hogy szinte minden fődarabra van már speciális szakemberük. Fiatal brigád egy Zetort „cson- tol”. ök a bontók. Martinka Ferenc, Varga András és Csengeri József az ősszel bújtak ki az angyalbőrből, két évig katonáskodtak. — Ugyanazt a munkát találtuk, amit annak idején itthagytunk. Talán még a traktor is az — mondja hármójuk közül a legbeszédesebb, Martinka Ferenc. Távolabb a hibafelvételezők működnek. Háziasszony aligha nézi át olyan gondossággal a va- salnivalót, mint az alkatrészeket Köttő János technikus, a hibafelvevők vezetője. Előtte cikklista, megrendelő, s minden, ami kell. Télbe hajlik kint az idő, de a szerelők már a tavaszra készülnek: azokat a gépeket javítják, amelyek majd tavasszal állnak neki a nagy munkának. A szerelőcsarnok szomszédságában van a gazdaság gyorsszárítója. Elvileg ennek már állni kellene, hiszen a lucernakaszálás ideje régesrég lejárt. De az üzem, akár valami méhraj, most is duruzsol. Kombájnozott kukoricát szárít. Az emberek a transzpor- tőr mellett itt is összecsapják néha a tenyerüket, a körmüket is megfújják időnként, de a téli munka nem áll meg, csak időnként szünetel. Egy ugrás a következő állomás, a takarmánykeverő. A gazdaság állatállománya igen népes, s ebben a módszerében is nagyüzemben készítik a nem kis mennyiségű napi takarmányadagot: egy- egy napra közel öt vagonra valót. Takaros summa. December van. Nagyobb építkezésnél ilyenkor inkább már a falak közé húzódnak, belső munkákat végeznek. Dalmandon azonban „átszervezték a naptárt”. A gazdaság kőművesbrigádja éppúgy végzi az általános építőmunkákat, mint szeptemberben. Először még akadt olyan, aki csóválta a fejét: nem lesz annak jó vége. Mára azonban megszokták a decemberi építkezést is az emberek. Az elfogadásban persze nagy része volt annak is, hogy decemberben is éppoly égető a lakáshiány, mint augusztusban. S a szükség bontja a törvényt. Két ikerház körül dolgoznak a kőművesek. A négy lakás nagyon kell, s nem az év vége sürgeti a ráfordított 840 ezer forint fel- használást, hanem a helyzet. így hát érthető, hogy a ködös, hideg időben is teljes ütemben építkeznek. A körút végére még a maradék hó is elolvadt. Köttő László főmérnök óvatosan vezet: nem szeretné, ha valaki beleragadna a vendégmarasztaló dalmandi sárba. Távolabb, valahol Leperd irányában duruzsol egy traktor. A december, a reggel leesett és délre latyakká átalakult hó tulajdonképpen csak közbeszólt, de nem állította meg a sok dolgozót foglalkoztató gazdaság életét. Zajlik, még akkor is, ha ilyenkor kevesebbet láthat belőle az érdeklődő. Sz. I. Két ikerházat építenek a lakásgondok enyhítésére a kőműves- Ezt bizony ki kell cserélni, s a fogaskerék helyett is másik kell — vélekednek a hibafelvevők, brigád tagjai. A lakók még az idei télen beköltözhetnek a városi Hogy naponta, a szalagszerű gépjavítás során hányszor hangzik el ez a meg állapítás, az nemcsak igényt is kielégítő lakásokba. a hibától, hanem az alkatrészellátástól is függ.
