Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

6

A képzőművészeti nevelés korszerű formái

Az alumíniumlemezbő] készült láda mérete 25x100x70 centiméter. Súlya 38 kilogramm. Tartalma 11 darab színes reprodukció — XIX. és XX. századi nagy mesterek (Munkácsy, Szinyei. Rudnay, Fényes, Derkovits, Sző- nyi, stb.) művei, valamint mai fjatal művészek alkotásai. Az alumíniumládák a megyékben működő művelődési autókon indulnak útnak a tanyavilágba. Ha megérkeznek rendeltetési helyükre, 5 perc alatt kiállítást varázsolnak belőlük. Bekapcsolják a magnetofont — amelyet ugyancsak az autó visz magával —. és máris hallható a kistárlat népszerű magyarázata: miért szépek ezek az alkotások, mi a rézkarc...

A kistárlatok népszerűsége

A Képcsarnok Vállalat legújabb vállalkozásáról szólt a beszámoló, amikor az újszerű vándorkiállítás első három kollekcióját átadták Békés, Csongrád és Hajdú megye számára. Azóta, mint ismeretes, több ezren nézték meg a kistájatokat. s bebizonyosodott. hogy a képzőművészeti nevelésnek egyik igen népszerű hatásos módszerét dolgozták ki.

Ám ez csak az egyik forma. A Művelődésügyi Minisztérium köz- művelődési főosztályán a közelmúltban foglalkoztak a képző- művészeti nevelés országos helyzetével; s igen sok problémát elemeztek, több újabb lehetőségre hívták fel a figyelmet. Megállapították például, hogy a képzőművészeti nevelés ma még távolról sem kielégítő a művészeti ízlés elmaradottsága, a giccs kedvelése. a korszerű művészeti szemlélet hiánya sokoldalú fel- világosító munkát kíván.

Bővíteni kell a képzőművészeti körök nevelési programját. Az országban jelenleg több mint 350 képzőművészeti kör működik, körülbelül 10—11 000 taggal. (A körök egyharmadában gyermekek vesznek részt). A vezetők szakmai munkája színvonalas, túlnyomó többségük főiskolát végzett szakember. Hiba azonban, hogy a körök egy részénél nem folyik rendszeres oktató-nevelp munka, képzőművészeti ismeretterjesztés. A rajzolás, festés, mintázás alapelemeinek elsajátítása ezt nem pótolja. A fejlesztési terv, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet kidolgozott, a legfontosabb tennivalók között említi a képzőművészeti körök és a többi műkedvelő művészeti ág együttes munkáját.

A képzőművészeti körök tagjai például hasznos tanácsokat adhatnak a színjátszóknak a díszletek elkészítésében, a jelmeztervezésben. Különösen gyümölcsöző lehet az együttműködés a bábmozgalomban. A műfaj sajátosságaiból adódóan (bábdíszlettervezés, stb.) fokozott érdeklődés mu. tatkozik a képzőművészetek iránt. Helyes lenne, ha a bábosok, azokban a városokban, községekben, ahol erre lehetőség van, rendszeresen látogatnák a képző- művészeti körök foglalkozásait. A művészeti csoportok, szakkörök tagjainak képzőművészeti nevelését előadások, műelemzések, múzeumlátogatások közös megszervezésével is szolgálhatják a képzőművészeti körök. így megvalósulhat a komplexebb képző- művészeti nevelés, a modern, haladó művészeti törekvéseket nemcsak a körök tagjai ismerhetik meg, hanem a résztvevő nézők, felnőttek és gyermekek is.

Tárlatvezetés

A program azonban nem szorítkozhat pusztán az egyes alkotások megismerésére. A legfontosabb feladat jelenleg az ismeretterjesztés körének kibővítése, új módszerek, új ismeretterjesztési formák bevezetése. Ilyen újszerű kezdeményezés alakult ki a közelmúltban Fejér megyében. A kihelyezett kiállításokhoz a legjobb képzőművészeti előadókat küldik; megnyitójukat végighallgatják a helybeli rajztanárok, a képzőművészeti szakkörök tagjai, s a hallottak, valamint a rendelkezésükre bocsátott írásbeli anyag alapján a továbbiakban a tárlat- vezetést ellátják. Ahol erre mód van, be kell vonni a tárlatvezető munkába a fiatalokat is. Követendő példa ugyancsak a budapesti Műcsarnok kezdeményezése. — 150 VII. osztályos úttörő részére 2—3 foglalkozásból álló ..tárlat felelős-tan folyamot'1 rendeztek, azzal a céllal, hogy a tanfolyamon részt vett fiatalok — a kapott útravalóval — a kiállítások propagandistái, népszerűsítői legyenek társaik körében, s ilyen módon is segítsék a képzőművészeti érdeklődés felkeltését. Erre nemcsak Budapesten van lehetőség. Minden megyeszékhelyen s nagyobb vidéki városban megoldható!

Öltözködési és lakáskultúra

A képzőművészeti kultúra terjesztésének egy másik, korszerű

ÚTÉPÍTŐK

formája a díszítőművészeti szakkörök megújhodott tartalmú munkája. Régebben pusztán a népművészeti díszítőelemek megismerésével és megismertetésével foglalkoztak. Néhány éve kialakult az a meggyőződés, hogy ez koiántsem elég, meg kell ismerkedniük a lakáskultúra és az öltözködés korszerű eszközeinek, formáinak elméletével és gyakorlatával is. Ily módon a gyakorlati tudnivalók egész sorát sajátítják el a résztvevők; megismerkednek a különböző anyagokkal, színekkel, formákkal, aszerint, hogy textillel, bőrrel, fával, vagy fémmel kívánnak foglalkozni. Ezeknek a köröknek a munkájában újabban több asszony és lány vesz részt, olyanok is, akik a népművelés más ágazatai iránt jelenleg még nem érdeklődnek. E szakkörök igen alkalmasak arra, hogy közvetlen segítséget nyújtsanak az ízlés fejlesztéséhez, a mindennapi élet esztétikai igényeinek, kulturáltságának emeléséhez.

A megyei tanácsok ma mái mind gyakrabban élnek állam- hatalmi jogaikkal és tiltják be olyan vásári árusok, előnyomok, stb. működését, akik giccset készítenek és terjesztenek. Ez jó jel (természetesen csak szakembereit sokoldalúan megindokolt véleménye alapján szabad élni vele!), mert arra mutat, hogy a tanácsok mind jobban törődnek a dolgozók képzőművészeti kultúrájának fejlesztésével.

Taniás István

Pálinkás Györgyi

jrjrol van már kupecvilág. HiJ_j szén a lóvásártér helyén bogárhátú luxusautókra, robogókra, motorkerékpárokra áll az alku, mégis csárda maradt a vásározó csárda. Az ivópulton most is üvegfödél alatt van a zsömlébe ékelt fasírozott, a tö- pörtyűs pogácsa, a zselatinnal fagyasztott kocsonya. És a tarka abrosszal leterített tizennyolc asztalnál? Tizennyolcféle náció. Egy haloványképű szemüveges férfi kivételével többnyire vidékiek. Talán ezzel magyarázható, hogy alig-alig kerül egyetlen asztalra is a kocsonya, elszáradhat felőlük a fasírozott, elszikkadhat a pogácsa is az üveg alatt.

Karácsony előtt, disznóölés után jár az iiő, és ilyenkor füs- töletlen még a hajdinás hurka, illatos még a tejjel sütött házi- töpörtyű. Legszívesebben talán még a bort is hazulról hoznák, ha nem volna törvénye a csárdának. De van! Ezt abból is látni, hogy a két pincér pillanatra sem marad veszteg. Amelyik asztalon bátyút bont a vendég, ott azonnal letakaritiák a korábban ott maradt üres poharakat, lecsapkod ják a morzsát, kiürítik a hamutartót, és már nyomják is oda az italjegyzéket.

Persze vannak szegényebb asztalok is. Szegényebb, de tipikus asztalok. Ezeknél ülnek az alibivendégek. Az egvik előtt órája ott áll érintetlenül a málnaszörp és a legnagyobb lelkmvugalom- mal szugperálja az esti lap apróhirdetéseit.

A másik asztalnál harmndna- dos szakállal szólóban üldögél pov bőrkabátos, sváiei'apkás vendég. ö már valamivel őszintébb

SERFÖZŰ SIMON i

LEVÉL

Mondd kedves, neked milyen volt e térdünkhöz ölelt élet?

Milyen volt a csillag, mely szemedben sorsodat egykor fölszentelte?

Ültél-e úgy a bánat miséin, miként én, s nem tudott kedved fölszállni a porban, esték reneszánsz-kori dűlőiben.

Kedves, te merre vágytál, milyen árnyas falvaiba a szívnek, merről jöttek álmod kísértői a lélegzet ciripelő homokján?

Milyen nagy éghajlatok holdja alatt ölelted a magányt, minden tornácra fölsírva a lankák szánalmas múltjában?

Aszályos csalánok tövében hol leltél a lelkesedés kis pacsirtafészkeire, s merre vitt onnan a forró keréknyom?

Mondd kedves, mi mutatta az eszmélet máglya-őrházikóit, hogy kószálni menj, merre a múltat a szántások bchantolták?

Merre hallod a madárra,jókat, hogy dalukról rám emlékezz, csókolni hivj, kék fácánok fészek-mulatóinak sávos udvarába?

KÓPIÁS SÁNDOR:

Szerelmes vers

Kisérj el, mint a fény.

Kísérj, mint erdőt a hűvös patakok. Te vagy a hullámzó idő,

4 szavak közötti tűnődés, a virágok naponkénti feltámadása. Olvaszd fel sorsom eljegesedett sarkvidékeit.

Hajolj íölém, szelíden, mint az ég.

Szíts fel lelkemben új nyarakat.

őrizd a törékeny

hajnalokat és éjeket.

őrizd a tisztaság délelőttiéit,

Vigyázok rád,

mint völgyre a hegy.

Vigyázz rám,

mint tengerre a világítótorony.

szándékú az előbbinél. A három- decis pohárban kétujjnyira sárgállik az ital és a pohár fülét pillanatra sem engedné el. Az az ébresztő órája. Néha-néha lebi- csaklik a feje, és amikor hozzákoccan a pohárhoz, fölijed és kortyol néhányat belőle. Igaz, így egy kicsit lassan fogy az ital, de a pincér is segít neki. Amikor elviszi mellette a tálcát, egy nagyon picit oldalbalöki a könyökével. De igazán finoman, diszkréten csinálja, mert egyszer sem fordult le tőle a székről a búbánatos vendég. Még két-három ilyen akció és majdcsak kiürül a pohár.

Hiába, valamit tenni kell. Egyre többen toporognak az asztalok körül az újonnan érkezők, azoknak is helyet kell szorítani. De lám, némelyik talpon álló mégsem zavartatja magát, mint az a bokáig bundás férfiú sem, aki szemérmesen a falnak fordulva nyakalja befelé a féldecijét. Csak amikor kifelé megy és felteszi a fejére a siltes sötétkék sapkát, akkor érteni meg a szemérmességet. Soha sem árt egy kis óvatosság. Különösen, amióta feltalálták a véralkohol próbát.

Aztán egyszerre csak előkerül valahonnan Lajoska. Mintha a falnak támasztott karácsonyfák erdejéből lépett volna ki a gyülekezet elé. Gyantaszagot, fűszeres erdei ózont hozott magával és furcsa balettszökellésekkel odalibegett a klozet ajtajához. Az volt a színpad. Apró termetét még jobban összenyomta az irdatlan, csupaváll pufajka. amelvből vékonynyelvű, baltaformájú fej és két tétova egérszem vizslatta végig a publikumot.

A kora is törpekor lehetett, mert a feslett kucsma alól bizonytalan vonalú, ködszínű, tor- zsos szemöldökök szaladgáltak fel, le a kucsmaszegély és a két kusza pillangója között. Busó fejének mély ráncai sugárformában futottak le a két szem tájékáról és ott vesztek el valahol a pufajka gallérja alatt.

Ahogy megjelent a színen, azonnal szünetelt az italozás. A kifelé induló sofőrnek egyszerre nem lett sietős a dolga, és az alibivendég is megropogtatta a derekát, kétujjnyi bora mellett. A szomszéd asztalnál egy sokác- féle ember éppen kifelé bontogatta apró elemózsiásbatyuját, de csak az egyik csomót bogozta ki, a másikat hagyta ahogy van, csak az ujját szúrta belé. A pincér is megadóan dugta zsebre a számlálóblokkot és diszkréten eltűnt a konyhaajtó mögött.

Kezdődött a műsor.

Lajoska a publikum felé fordult. Apró egérszemét a plafonra meresztette és lassan, szertartásosan felemelte jobb kezét. Motyogott valamit, aztán hirtelen sar- konfordult és dobolni kezdett. — Először csak hármat a mutatóujjával, utána odaszorította fülét az ajtófélfához.

És meghallotta. Az ajtó zöld máza mögött meghallotta azt a gyengécske, fémes csengést, amiben az ő igéző ereje rejtőzött. És lehullott a lába elé az első tízfilléres. Kicsit lehajolt, megnézte, de nem nyúlt utána. — Újabbért kopogott és újra odahullo’tt elé egy pénzdarab.

— Dobolj Lajoska dobolj! — bíztatta vihogva egy autóbusz«