Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 196-1. december 16. Nyolcezer orvos Egészségügyi alakulatok, tömegek kiképzése A Magyar Vöröskereszt munkájáról, feladatairól nyilatkozik Ros­tás István főtitkár. Működik az országban egy nagy szervezet, mégis csak akkor hallat magáról, amikor valakin, vagy valakiken segíteni kell. A Ma­gyar Vöröskereszt ma — alig fél- évvel második kongresszusa után — 570 ezer tagot számlál, s kö­rülbelül ugyanennyi a tagsági dí­jat nem fizető ifjúsági vöröske­resztesek száma. A kongresszus után a vöröskeresztes szervek újjáválasztották vezetőségüket: 19 megyében — Budapest nél­kül — 32 ezer vezetőségi tagot bíztak meg az ügyek további vi­telével. — Milyen feladatot látnak el a vöröskeresztes szervezetek? — erről kérdeztük meg Rostás Istvánt, a Magyar .Vöröskereszt főtitkárát. — Munkánk korábban túlságo­san is szerteágazó volt — mond­ta. — A kongresszus határozatai alapján hét főfeladat köré cso­portosítottuk tennivalóinkat. Ezek: az egészségügyi felvilágosítás, a polgári védelem egészségügyi tö­megalakulatainak megszervezése, a véradómozgalom, a tisztasági mozgalom, a vöröskeresztes mun­ka a mezőgazdaságban, az Ifjúsá­gi Vöröskereszt és a nemzetközi kapcsolatok. Van még egy sereg úgynevezett „besegítő” feladatunk, például a családvédelem, üzemi vöröskeresztes munka, az alkohol- ellenes mozgalom, stb. Mindez a Magyar Vöröskereszt életképességét mutatja. Utalhat­nánk egyes városokban, falvakban a véradómozgalom kiemelkedő sikereire. De az aktivitást jel­zi az is, hogy a kongresszus idején ötezer 'r orvos tagunk volt, a legújabb adatok szerint pedig már nyolcezer tartozik tagjaink sorába. Természetesen ennél sokkal több orvos kapcsolódik be a vöröske­resztes tevékenységbe. Az egészségügyi felvilágosító munkába sok minden beletarto­zik, a vöröskeresztes tanfolya­moktól a filmvetítésekig és a könyvkiadásig. Érdemes megemlí­teni, hogy a véradásról szóló színes fil­münk, amely a Nemzetközi Vöröskereszt Liga fennállá­sának 100. évfordulója alkal­mából készült, a nemzetközi zsűri előtt első díjat nyert. Az egészségügy} alakulatok megszervezése új feladat szá­munkra. Ebben az évben még in­kább csak a szakosok megszerve­zése és az önkéntes jelentkezők közötti válogatás folyik, 1965. ja­nuár 1-től azonban már megkez­dődik a tömeges kiképzés. Addig meg kell alakítani a szakasz- és csoportvezetői gárdát, amely ezt a honvédelmi jelentőségű munkát a városokban és falvakban irá­nyítja majd. Külön kell szólnunk a véradó­mozgalomról, amely egyre na­gyobb méreteket ölt. Ismeretes, hogy gyakran azon múlik egy- egy ember élete: a gyors orvosi beavatkozás során kaphat-e elég vért. így volt ez például Horváth Zoltán vívóvilágbajnoknál is, aki­nek életét a művese és a több­szörös vérátömlesztés mentette meg. Több szocialista országban csupán térítésmentes véradás van — nálunk ez a mozgalom most van kifejlődőben. A fejlődés gyors: a vöröskeresztes aktivisták jó felvilágosító, mozgósító tevé­kenysége nyomán két év alatt megháromszo­rozódott az önkéntes, térítés- mentes véradók száma és az idén összegyűjtött 120 ezer li­ter vér kétharmadát már így kapta az Országos Vérellátó Szolgálat. A legfontosabb feladatok közül is szeretném kiemelni a mező- gazdasági nagyüzemekben végzett vöröskeresztes munkát. Nemcsak gazdaságilag, egészségügyileg sem azonosak a munkafeltételek egy párholdas kis parasztgazdaságban és egy több száz, vagy több ezer holdas nagyüzemben. A gépesí­tés, a vegyszerek alkalmazása és a nagyméretű élelmiszerszállítá­sok nyomán megsokasodtak a mezőgazdaságban az egészségügyi problémák. Ezért a Vöröskereszt megyei szervezetei a termelőszö­vetkezetek és állami gazdaságok egészségügyi felelőseit 3—6 na­pos bentlakásos tanfolyamokra hívták be, hogy megismertessék velük a nagyüzemi gazdaságok­ban követendő egészségügyi elő­írásokat. Sokat várunk ezektől az aktivistáktól akiknek száma ma is meghaladja a hatezret. Feladatuk nem csupán az elsősegélynyújtás, hanem fő­leg az, hogy megelőzzék a baleseteket, ismertessék meg a dolgozókkal a védekezés legbiztosabb módjait. Ehhez természetesen a tanfolya­mok csak az alapokat adták, fon­tos, hogy az egészségügyi felelő­sök tovább képezzék magukat. Az ötszáznál kevesebb munkást foglalkoztató üzemekben, (ilyen a vidéki üzemek nagy többsége), nincs üzemorvos és így az első­segélynyújtástól a konyha higié­niájának felügyeletéig sokféle ten­nivaló hárul a vöröskeresztes ak­tivisták, az üzemi egészségőrök hálózatára. Dicsekvés nélkül mondhatjuk: ahol ilyen hálózat működik, huzamos idő óta nem fordult elő ételmérgezés. Végül néhány szót a nemzetközi kapcsolatainkról. Kongresszusun­kon részt vett a Nemzetközi Vö­röskereszt Liga képviselője, aki felszólalásában a Magyar Vörös- keresztet mint a Liga egyik leg­aktívabb és leghatékonyabb tag­ját méltatta. Nemzetközi kapcso­latainkhoz tartozik, hogy föld­rengések, árvizek, egyéb elemi csapások esetén mindig segítünk a bajbajutottakon. A Magyar Vöröskereszt első és második kongresszusa között 11 millió forint értékű segít­séget adtunk különböző or­szágok károsultjainak. — Nem öleltük fel a Magyar Vöröskereszt egész tevékenységét — mondotta végül Rostás István. — Nem szóltunk . például a csa­ládvédelemről, amely a terhes anyák védelmétől az öregekről gondoskodásig sok mindent tar­talmaz. Beszélhetnénk kereső szolgálatunkról, amely a Magya­rok Világszövetségével együtt már sok hazánkfiának tette lehe­tővé a visszatérést családja kö­rébe. De mindezzel és a többi vöröskeresztes munkával a lakos­ság úgy is mind gyakrabban az életben találkozik. (V. E.) JORZY EDIGEY 3s*». ü*, > Fordította: BABA MIHÁLY 25. Az archívumban dolgozó kolle­gák felnevettek, amikor meghal­lották az őrnagy kívánságát. Ma- gyarázgatták neki: ha egy-egy fickót nem ítéltek el, és az ügy nem volt valamilyen úton-módon jellemző, akkor semmiféle nyom nem marad a jegyzetekben, vagy a napa parancsok gyűjteményében, ami az ország minden részéből ideérkező iratokból áll. — Ha minden varsói részeges­kedést, verekedést és huligánko­dást számon tartanánk — neve­tett az archívum vezetője, — ak­kor erre a célra, a miénknél leg­alább egy tízszer nagyobb épüle­tet kellene építeni. A deviza-bűncselekmények le­küzdésével foglalkozó osztályon sem hallott senki a „sápadt Niko” álnevű valutaüzérről. — Ez biz­tosan valami mendemonda, — magyarázta Malinovski alezre­lárral üzérkedés specialistái ha­tározottan állították: egyetlen kliensük sem visel „Niko” gúny­nevet. A legkülönbözőbb ál- és gúnyneveket sorolták fel. általá­ban angol eredetűek, minthogy valutaüzérkedéssel foglalkozó fia­talok között, amíg egy-egy komo­lyabb bűntény miatt rács mögé nem kerülnek, a jazz és az angli- cizmus uralkodik — de ilyen ne­vűre senki sem emlékezett. Sőt az erkölcsrendészetiek, (az őrnagy lement a második eme­letre is, mert tudta, hogy a dol­lár és a prostitúció a bűnözők vi­lágában nagyon közelálló szak­mák), sem tudtak felelni kérdé­seire. Igaz, emlékeztek egy „Niko” nevű fiatal stricire, aki kiskorúa­kat rontott meg, és áldozatait a prostitúcióra kényszerítette. Az ipse ezért két évvel ezelőtt sú­lyos börtönbüntetést kapott, ami­A jól ápolt haj kiemeli az arc szépségét. Hajszíne különböző lehet, — a jólápoltság követelménye mindegyikre vonatkozik. Gondosan válassza meg hajápoló szerét A TOJÁS-SHAMPOO táplálja, tökéletesen tisztítja a hajat és a fejbőrt! Selymes, szép fényű lesz haja, ha fojás-shampool használ! ' (29) des, az osztály vezetője —. Azt mondja, hogy ez a Niko, „diós” a bank előtt? A „diósokkal” a Mos- towsk Palotában foglalkoznak. Legtöbb esetben letartóztatják őket, a végén mégis szabadulnak, mert csak abban az esetben lehet eljárást indítani ellenük, ha valutavásárlás, vagy -eladás köz­ben érték őket tetten. Ha a „diós­nál” nincs semmi, szemtelenül ki­jelentheti: a lengyel alkotmány nem tiltja meg, hogy egy állam­polgár ne sétálhasson nyugodtan a Traugutta utcában. A priuszosok jegyzékén, és azok között, akik körözés alatt állnak, sem „diós”, sem késelő huligán nem szerepelt ilyen gúnynévvel. Az őrnagy átment a fővárosi rendőrpa ránc-nokságra. Itt egy másik sikertelenség érte. A dől­nek még a felét sem töltötte ki. De biztosnak látszott, hogy ez a Niko, nem azonos a sápadt Ni- kóval. Krzyzewski őrnagy, hogy kiak­názzon minden lehetőséget, meg­látogatta az ügyészek főnökeit, akik a Swierczewski utcai bíró­ság épületében dolgoztak. Mind­egyiktől elkérte a munkatársak teljes listáját, a feltüntetett szü­letési időponttal és a lakóhellyel. Természetesen nagyon rossz­kedvűen fogadták kérését. A ke­rületi ügyészek pedig egyenesen tiltakoztak ellene. Minthogy azonban az ügyész­ségnek és a rendőrségnek jó vi­szonyban kell lennie egymással, a közös munka eredményessége érdekében; végül is az őrnagy el­érte célját, Megígérték, hogykét­három nap múlva megkapja a listákat. Később Wielawski, a fővárosi ügyészség főnöke keserű szemre­hányást tett a vajdasági ügyész­nek, akivel kávézás közben a bü­fében találkozott. — Kolléga úr, a szabadságolá­sok legviharosabb időszakát él­jük. Mostanában két hétig vár­nak gépelésre a vádiratok, sőt az „őrizetbevételek” is, és akkor jön hozzám ez az őrnagy a főkapi­tányságról, azzal a kívánsággal, hogy mindent tegyek félre és csináljak a munkatársakról egy kimutatást, mert neki kell a nyo­mozáshoz! És még magukra hi­vatkozik, mondván: „feltétlenül szükséges a nyomozás érdekében, az ügyészség főnökeinek különö­sen fontos ez”. De minek neki a lista? Mintha az ügyészségen csak tolvajok dolgoznának, és az ügyészek a Mokotówon ülnének* Az ügyész nagynehezen ki­engesztelte barátját. — Vajon jól tettem-e, hogy beleegyeztem Kur kérésébe, — gondolta az ügyész — és interve­niáltam Wlochewicz ezredesnél; bízza ezt az ügyet Krzyzewskire. Nem látom benne a mi Sherlock Holmesünket. Lassan eltelt három hét és a nyomozásnak semmi eredménye. Ha így megy tovább, kérnem kell, hogy egy energiku- sabb nyomozónak adják át az ügyet. Időközben Krzyzewski őrnagy nem is sejtette, hogy borús fel­hők gyülekeznek feje fölött; meg­látogatta a járási bíróság, a var­sói vajdasági bíróság, a varsói bíróság és a legfelsőbb bíróság elnökét, sőt a Pruszków-i járási és városi bíróság elnökét is. Végül csak arra kapott enge­délyt, hogy átnézheti a bíróságo­kon a dolgozók személyi lapjait és kijegyezheti azt, ami érdekli. A kerületi ügyészségek némi huzavona után, de eljuttatták hozzá a listákat. Az őrnagy egy egész sereg nevet jegyzett fel no­teszébe. Aztán megszámolta a neveket, egész szép eredményt ért el. Szányolcvanhét személy dolgo­zott a bíróságon és az ügyészsé­gen. Vajon sikerül-e ennyi ember közül megállapítani annak az egynek a személyazonosságát? S egyáltalán, vajon rajta van-e ezen a listán? Efelől az őrnagy maga is kétel­kedett, de mivel rendkívül fontos ügyben felelősségteljes nyomozást vezetett, semmit sem mulasztha­tott el, ami esetleg célhoz vezeti. * Zienkiewicz ezredes, akinek az őrnagy a szabályoknak megfele­lően jelentést tett a nyomozás utolsó fázisáról, ugyancsak szkep. tikusan vélekedett a fáradtságo­sán összegyűjtött nevek listájá­ról. Az őrnagy mégsem veszítette el a kedvét. — Ezredes úr, a nevek alapján igyekszem megállapítani, hogy e személyek közül ki volt legszoro­sabb kapcsolatban az ügyészség­nek és a bírósági apparátusnak a „fehér gengszterek” ügyével foglalkozó dolgozóival. Ki az, aki különösen érdeklődött az ügy iránt. Ez a módszer legtöbb ne­vet érdektelenné tesz, nem hi­szem. hogy tíznél több név marad a listán. Ne felejtse el, őrnagy úr, hogy a csekket minden nap ki­vihetik Becsbe, és beválthatják a Donaubankban. És akkor eső után köpönyeg! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents