Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

läßt. december 16, TOLNA MEGYEI NEPÜISftTÍ 3 Lassan halad az utak korszerűsítése Köael harmincmillió forint a lemaradás Az utóbbi években megszoktuk, hogy gyors ütemben javulnak a megyében — és az országban is — az útviszonyok. Az a program, mely szerint korszerű, pormentes utakkal kötik össze a megyeszék­helyeket a fővárossal, már meg­valósult, ennek folytatásaként most a járási székhelyekhez is kiépítik a szilárd burkolatú uta­kat. Megyénkben e téren is je­lentős az előrehaladás, ma már minden járási székhely megköze­líthető beton, vagy aszfaltúton (bár Dombóvár egyelőre csak Bonyhádon és Észak-Baranyán keresztül, de befejezéshez köze­ledik a másik rövidebb útvonal átépítése is). Aki azonban járja a megye országútjait, tapasztalhat­ja. hogy az idén meglassult az útépítések, korszerűsítések üte­me. Tavaly ilyenkor arra számí­tottunk — és ennek megfelelően tájékoztattuk olvasóinkat is — hogy az év végére, sőt esetleg már a nyár végén sima aszfalt- útón közelíthetjük meg a Bala­tont, ez azonban sajnos, nem va­lósult meg. Egyes útszakaszokon dolgoznak — de inkább csak dol­gozgatnak — az útépítők. Nem ritka látvány, hogy az út men­tén sorakoznak a kőrakások, az út fel van bontva és heteken, ke­resztül legfeljebb egy-két embert, gépet, sőt csak őrt látni. Mi valósult meg — és mi nem készült el — az idei ter­vekből, mi az oka a lemara­dásnak, ez iránt érdeklődtünk Nagy Sándor főmérnöknél, a Pécsi Közúti Igazgatóság szek­szárdi kirendeltségének vezető­jénél. — Az idei program szerint hatvannyolcmillió forintot kellett volna fordítani útkorszerűsítésre — mondja a főmérnök. — Erre volt hitelfedezet, ennyire adtunk a kivitelező vállalatoknak meg­bízást. Most azonban — bár vég­leges adatok csak az év vége után lesznek birtokunkban — nem számíthatunk negyvenmillió forintnál nagyobb teljesítésre. Alig akad olyan munka, ahol ne lenne jelentős lemaradás. Ez több okra vezethető vissza. Ne­hézségek voltak az anyagellátás­ban. akadozott mind a vasúti, mind a közúti szállítás. Előfor­dultak olyan szervezési hibák is, hogy egy-egy útépítéshez, korsze­rűsítéshez nem a beépítés sor­rendjének megfelelően érkeztek az anyagok. Megkapták a felépít­ményi anyagokat akkor, amikor még az alépítményanyagok sem érkeztek meg, jóllehet, először azokat kell beépíteni. Szinte mindegyik kivitelezőnk munka­erőhiánnyal is küzdött, tehát a toha nem lesz rosszakarója. Erről érdemes azonban meghallgatni kettejük véleményét. Jancsi ezt mondta: — Igazságtalanul bánt velem, még akkor is rossz voltam, ha semmit sem csináltam ... — Dolgozott, de keresetéből nem adott haza egy fillért sem. Azt senki nem várhatja tőlem, hogy tartsak egy legényembert, csak úgy, isten nevében — véle­kedik a mostohaapa. Kinek van igaza? Nehéz volna úgy megmondani, hogy semerről se lehessen cáfolni. Valami azért nem volt rendben, mert az idén Jancsi megint csavarogni kezdett. A városban akadtak cimborák, olyan barátok, akik könnyebb élettel kecsegtették. S Jancsi, mert tulajdonképpen nem tudott meg­felelően választani jó és rossz kö­zött, a munkátlanság mellett dön­tött. Itt kezdődött a visszaesése. Szeptemberben megígérte egyik ismerősének: szerez számára ko­rábbi munkahelyén olyan hasz­nált villanyoszlopokat, amelyek nemcsak tűzre, hanem szerfának is megfelelnek. S a szomszéd hitt a gyerek szavának. Dunaújváros­ba utaztak, s az irodaház előtt átadott ötszáz forintot. Eszébe kivitelezői kapacitás sem anyag­ban. sem munkaerőben nem volt kielégítő a tervezett munkákhoz. De még ott, ahol ilyen akadá­lyok nem voltak, sem lehetett minden esetben teljesíteni a prog­ramot. Például a tamási—pince­helyi útszakaszon, ahol rendelke­zésre álltak a gépek, megvolt a munkaerő, nem lehetett megkez­deni a Tamási melletti közúti— vasúti szintbeli kereszteződés megszüntetését, mivel az előzetes bejáráskor kötött megállapoSáson túlmenően utólag olyan igényeket támasztott a MÁV, amit nem lehetett kielégíteni. A vita még most is tart és emiatt nem lehe­tett még ma sem elfogadni a végleges programot. Itt például az idei terv 18,6 millió forintot irányzott elő, ezt leszállítottuk ti­zenkettőre, de az Aszfaltútépítő Vállalat mindössze négy-ötmillió forint értékű munkát végzett el. — Mi a helyzet aszekszárd— siófoki úton? — Itt a Sióagárd melletti hat­száz méteres új szakaszon már lehet közlekedni, bár még nincs teljesen kész. 'Jellemző a vonta- tottságra, hogy ez a szakasz há­rom évig készült. A megyehatár­nál, a Tolna és a Somogy me­gyei szakaszon néhány kilométer elkészült, most mintegy hat-nyolc kilométer hiányzik még. Áz jtt levő anyagot az év végéig bedol­gozzák, nem kell tehát a gép­járműveknek kerülgetni, több ki­lométer hosszan ki van szélesítve ez a szakasz is, de még mindig van mintegy két kilométernyi út­szakasz, aminek szélesítéséhez hozzá sem kezdtek. — Hogyan áll a többi, na­gyobb összegű beruházás? — A 612-es, hőgyész—dombó­vári út átépítése befejezéshez kö­zeledik. Itt az előirányzott 16,2 millió forinttal szemben 18 mil­liót építenek be az év végéig. Sok mellékmunkával vannak még elmaradva. Nincs döntés még a kurdi átkelési szakasz tekinteté­ben, de addig is, a kimaradt 1300 méteres régi útszakaszt pormente­sítjük. Az év végére a program szerint be kellett volna fejezni a dunaföldvári átkelési szakasz kor­szerűsítését, itt az előirányzott 5,2 milliós tervből mintegy fél — vagy egymillióval maradt el a Pécsi Közúti Üzemi Vállalat. A kölesd—pincehelyi útnak Kölesd- től Gyönkig terjedő szakaszán je­lentős előrehaladást értünk el, de sok mellék- és befejező munka hiányzik még. Az 58-as út szek­szárdi átkelési szakaszánál ez év. re 6,9 millió forintot irányoztunk elő. Azonban itt eddig csak az alvállalkozók dolgoztak — csa­sem jutott, hogy esetleg alkalmat teremt Jancsinak valamire. Innen már szokványos a törté­net. Miközben várakoztak rá, Jan­csi az Aranycsillagban ült egy barátiával. Iszogattak. Nyugodtan, a kiszolgáló személyzetnek fel sem tűnt az alig serkenő bajúsz, s az sem, hogy a fröccsöket, később meg a konyakot, olyanoknak mé­rik, akiknek kiszolgálását a tör­vény tiltja! Az ötszáz forint egy része el­ment, s vele ment Jancsi bátor­sága is. Nem is gondolt arra, hogy visszamenjen megbízójához. Vonatra ült, előbb Budapestre, aztán Siófokra utazott. Innen pe- dik nekivágott a határnak. Nem volt előtte semmi cél, csak éppen ment. Szombathely és Kőszeg kö­zött azonban igazoltatták, őrizet­be vették. Most a büntetését tölti. Hathó­nap szabadságvesztésre ítélték. De érdekes módon, amikor a tár­gyalása volt, környezetéből senki sem kérdezte meg: miért tanult olyan keveset az első büntetésből, s miért esett vissza? Erre tulajdonképpen csak a bíró gondolt, aki az összes körülmé­nyek figyelembevételével hozta meg az ítéletet. SZOLNOKI ISTVÁN tomázási, hídépítési, villanyveze­ték-áthelyezési munkán — a ge­nerálkivitelező, az Aszfaltútépítő Vállalat még hozzá sem kezdett a munkához. A teljesítés így mindössze negyven százalékos. A Bonyhád főterének rendezésére készült program n'agyrésze meg­valósult, azonban itt is sok be­fejező munka van még hátra. — Miután az idei programot csak részben tudták teljesíteni, mit terveznek 1965-re? — A jövő évi előirányzatok az ideinél jóval szerényebbek. Ép­pen azért, hogy a kapacitások to­vábbi szétforgácsolódását meg­akadályozzuk, a fő erőt a meg­levő munkák meggyorsítására fordítjuk. Teljesen el kell készül, nie a 68-as szekszárd—siófoki út­nak, a hőgyész—dombóvári út­szakasznak, a dunaföldvári átke­lési szakasznak és a nagymányoki bányához vezető útnak. 1966-ra áthúzódó munkáink lesznek a ta­mási—pincehelyi út, a kölesd— pincehelyi út, az 58-as út szek­szárdi átkelési szakasza és még néhány kisebb beruházás. — Mint a továbbiakban meg­tudtuk, az idén is folytatták a megye útjainak portalanítását. A makadámutakat egy új — és olcsó — módszer alkalmazásival porta, lanítják. Kötőanyaggal kezelik az út felületét, miután betömték a kátyúkat, ezáltal az út tartósabb és simább lesz. E programnak mintegy 85 százalékát teljesítet­ték, több százezer négyzetméter már korábban portalanított utat újítottak fel és 12Ő—130 kilomé­ternyi makadámutat portalanítot- tak. Ezek közt van a tolna—dom- bori út, a gerjeni bekötőút, a bonyhád—zombai út és a 611-es paks—cecei út Tolna megyei sza­kasza. A jövő évben tovább foly­tatják ezt a munkát és a felújí­tásokon kívül 130—140 kilomé­ternyi utat portalanítanak. A programban szerepel a paks— nagydorogi út, a dunaszent- györgy—tolnai út Dunaszent- györgy és Fadd közötti szakasza, a Simon tornyát Iregszemcsével összekötő út egy része, a majos— lengyel—kurdi út, valamint a bonyhád—tevel—murgai út egy része. J. J. Az új megyéspüspök látogatása a megyei tanács elnökénél Dr. Cserháti József pécsi püs­pök kedden délelőtt bemutatkozó látogatáson volt Szabópól Antal­nál, a Tolna megyei Tanács vb- elnökénél. A látogatásra elkísérte dr. Nagy Ferenc püspöki iroda­igazgató. A megyéspüspök Sárosdi Tibor, a megyei egyházügyi hivatal fő­előadójának kíséretében szívélyes beszélgetést folytatott a megyei tanács elnökével az állam és az egyház közös viszonyáról, a béke mozgalomról, és a megyét érintő közös dolgokról. A megbeszélés­ben különös hangsúlyt kapott a magyar állam és a Vatikán közt a közelmúltban létrejött megegye­zés. Új tevékenységgel bővülnek a takarékszövetkezetek Megyénk takarékszövetkezetei január 1-től tovább szélesítik te­vékenységüket. A jövőben a ta­karékszövetkezetek bekapcsolód- nak a falusi lakosság biztosítási igényeinek kielégítésébe. Decem­ber 14-én a Tolna megyei MÉ­SZÖV székhazában a takarékszö­vetkezetek ügyvezetői és az Álla­mi Biztosító fiókvezetői ankéton beszélték meg a biztosítással kap­csolatos feladatokat. Az értekez­leten részt vett és felszólalt Szendi Pál. a Tolna megyei MÉ­SZÖV elnöke és Boros Ferenc, az Állami Biztosító Tolna megyei igazgatóságának vezetője. Évek óta Herner Lajos, a Szekszárdi Nyomda dolgozója szedi a Tolna megyei Népújság' színes falinaptárát. Képünk még szedés közben készült, de az ötszínnyomású naptár e héten teljes egé­szében elkészül és pénteken már olvasóink is kézhez kaphatják. Az utolsó zsebnaptárszállítmányok is elhagyják lassan a nyomdát. Az Idén mintegy negyven különböző zsebnaptár készült a kereske­delem, és tizenhét féle propagandanaptár a különböző vállalatok és intézmények részére, összesen mintegy 1 400 000 . példányban. Felvételünkön Kiss Lászlóné és Müller Péterné a kész naptára­kat csomagolják. (Bakó Jenő felvételei) A „naptárgyárbair Tavasszal teljesen átadják Háza művelődésé otthonát Amint arról már beszámoltunk, Máza község lakói valamint a környező bányák munkásai nagy terv megvalósításába kezdtek: je­lentős anyagi beruházással és tár­sadalmi hozzájárulással Tolna megye egyik legnagyobb művelő­dési otthonát építik fel. Az épít­kezés egyik részével már elké­szültek, átadták a több száz néző befogadására alkalmas színház- termet. A terv második szakaszában 300 ezer forintos költséggel s ugyan- ] csak nem jelentéktelen társadat-j mi munkával a régi művelődési: otthont újítják fel. Itt kapnak helyet majd a klub, a könyvtár és a szakköri szobák. A munká- ' nak ezzel a részével a íelszaba- j dulás 20. évfordulójára készül- I nek el, s az ünnep előestéjén nyitják meg a most már teljesen kész művelődési központot. Készítik működési tervét is. E szerint körzeti jelleggel működik majd, s otthont nyújt a mázaiak mellett a környékbeli négy köz­ség bányászainak is. A gazdag program sokat ígér. Érdemes pél­dául elmondani, hogy 3 színház tart majd előadásokat Mázán, s bérleti rendszer biztosítja a lá­togatók számára az előadások megtekintését. 91 I

Next

/
Thumbnails
Contents