Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-14 / 267. szám

t N t TOT NA 1VTEGYEI NfTOTSÄO 1964. november 11. A csillárok királya Kirándulás egy íiirkmén oásis - faluba Ha az ember Ashabád bármely kiemelkedő pontjáról körülnéz, a távolban kétféle tájat lát. Észak felé a Kara-Kum sivatag enyhén buckás, szürkés egyhangúsága uralkodik, délen, az iráni határon magas, csupasz hegyek tört hátú gerince rajzolódik a sötétkék ég­re. Most éppen feléjük tartunk. Körülöttünk kietlen homokos vi­dék. Gyéren szétszórt zörgő sza­mártüskéit tevék legelészik egy­hangúan. Aztán — szinte átmenet nél­kül — új telepítésű gyümölcsö­sök pompáznak. A szilva- és ba­rackfák a sivatagi homokon át szívják a Kará-Kum csatorna vi­zét. S az új gyümölcsös szélén fehérre meszelt, pirostetős ház. íme a víz életet hozott a siva­tagi tájra. Az alacsonyabb hegvek lábához érünk. Sofőrünk fékez. Csak most veszem észre, hogy pár fokkal máris enyhébb a 'hőmér­séklet, mint a homok birodalmá­ban. Mellettünk magas, bujazöld fűzfák hajlonganak, alattuk sebes vizű patak siet tova. Medrébe sörösládákat helyezett a büfés, hogy hűsítse az egyébként meg- langyosodott palackokat. X szomszédos asztalnál ülők szó nélkül is magukra hívják a figyelmet. Az egyik, fejtetőt el­fedő színes üzbég tyübityékát vi­sel, a másik élénk színű kendő­ből ügyesen kanyarított burnusz alatt mosolyog, a harmadik fejét pedig karakül juh bodor bundá­jából készített, magas kucsma fedi. Utitársaim elmondják, hogy errefelé a legnagyobb hőségben is ezt a meleg fejfedőt hordják; ősi népviselet, de ma már csak­nem kizárólag az öregek viselik. A kucsmát annál értékesebbnek tartják, minél — nehezebb. Egy valamire való türkmén kucsma legalább 6—8 kilót nyom ... A KOBRA-HEGY LÁBÁNÁL A frissen hűtött sört útjára bo- csájtjuk, s a hegyi szerpentinen felfelé indulunk. Meglepő az az éles határvonal, ami itt az élet és az élettelenség között húzódik. Lenn, a kanyargós völgyben a számunkra jórészt ismeretlen fák egymást túlnőve kapaszkodnak fölfelé a magasba. De lombkor - nőjük fölött, a hegyoldalon, m ’ r a fű is csak itt-ott fedezhető fel. Jobbfelől hirtelen magas, kopasz hegy áll elénk. — Miféle hegy ez? ' — Kobra-hegy — mondja úti­kalauzunk, Argetkin Sztipán, a köztársasági újságírószövetség titkára. — Miért nevezik így? Talán kobrák vannak rajta? I — Mégpedig igen sok... A hegy hivatalos neve is innen ered. Türkmén ül így hívják: Mor- köp. Ez „sok kígyót” jelent. — És a esabánokat — a ju­hászokat — nem bántják? (Lá­tom, hogy a hegy lábánál nagy csapat birka halad el.) — Nem. Hiszen a kobra több­nyire csak akkor támad, ha ve­szélyt szimatol. De a Csabán kü­lönben is vastagon fedett lábszár­ral jár, ha pedig megpihen, birka­bőrből varrott subájára telepszik. Ennek furcsa szagát a kobrák messziről megérzik és elkerülik. FIRJUZA, OÁZIS-FALU Uticélunkhoz, Firjuza oázis­faluhoz érkeztünk. Mintha nem is negyven, hanem legalább 200 kilométerre volnánk Ashabádtól: köröskörül rendkívül dús lombú fák. Felfelé nézve, csaknem telje­sen elállják a tekintetünket. Alat­tuk barátságos épületek sorakoz- jnak, üdülők, alkotóházak, napközi othonok, óvodák, apró szállodák, I éttermek, kulturális létesítmények mindenütt. A hőmérséklet leg­alább 10 fokkal alacsonyabb, mint A kongói szabadságharcosok hősiesen küzdenek a többszörös túlerővel szemben Leopoldville (MTI). A kongói! felszabadítósi mozgalom katonái elkeseredett harcot vívnak a ki­tűnő amerikai és belga fegyverek­kel ellátott Leopoldville-i kor­mánycsapatok és a fehér zsoldo­sok ellen, — jelenti a TASZSZ Párizsból. A felkelők, akiket B—26 és T—28 típusú amerikai bombavető repülőgépek szakadat­lanul rakétalövedékekkel támad­nak, az utóbbi napokban kényte­lenek -voltak feladni több straté­giai fontosságú helységet. A felkelők nehéz helyzetben vannak: súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiánnyal küszködnek, nincs elég fegyverük és lőszerük. Matadi kikötőjében viszont egyre újabb és újabb amerikai és bel­ga fegyverszállítmányok érkeznek Csőmbe hadserege számára. A Katangában lévő kaminai támasz­pontról amerikai repülőgépeken folyamatosan szállítják a belga, dél-afrikai és dél-rhodesiai zsol­dosokat a frontvonalba. Nyugati távirati irodák leg­újabb jelentéseikben arról szá­molnak be, hogy a kormánycsa- patók egyik délről előrenyomuló oszlopa egészen megközelítette Stanleyville-t. Az AFP arról tu­dósít Elisabethville-ből, hogy a kormánycsapatok előőrsei a Kon­gó folyó balpartján tíz kilométer­nyire vannak a várostól. a sivatag felett. Mindezt az oázis­falun átfutó „Csuli”, a keskeny hegyipataK varázsolja ide. A széles, egyenes főutcán sétá­lunk. Kétoldalt vastag törzsű, platánszerű „csinár”-ok állnak Őrt, majd ápolt, barátságos par­kon haladunk át. Pár perc múlva a esi n árok királyához érkéz űnk: az óriás fát negyven méter ma­gasnak mondják. Törzsét négyen hiába próbáljuk körülölelni, még feléig sem érünk. Utitársaim sze­rint tizenhárom ember kellene ehhez, mert a fának a föld felett kereken 21 méteres a kerüle e. Miután kellően megcsodáltuk a pompás óriást, Argetkin Satipán egy közeli padra ülve magyarázni kezd: A FAÓRIÁS TÖRTÉNETE — Ennek a faóriásnak még neve is van. akár a falut, ezt is Firju- zának hívják. Firjuza ősi türkmén női név. S hogy ezt a nevet mi­ért éppen ez a fa kapta, annak is megvan az oka. A szájhagyo­mány szerint 8C0 éves ez a csinál-. Annak idején az erre lakó népek nagyon sokat hadakoztak. Az egyik összecsapásban hót fiú­testvér is részt vett, s valamenv- nyien elestek. De Firjuza, a nő­vérük életben maradt és kedves halottainak emléket akart állítani. A közeli fáról lenyesett egy vesz- szőt, s egy patak partján a talaj­ba szúrta. A vessző megeredt, gyorsan fejlődött, s idővel hatal­mas fává terebélyesedett. Ezért-e, vagy azért, mert Türk- méniában a fa igen nagy érték, az iskolás gyerekek fát ültetnek. Figyelmesen gondozzák, s ha be­fejezik tanulmányaikat, bárhová is vetődjenek, visszatérnek hoz­zá. Megnézik, mekkorát fejlődött, ugyanakkor számot vetnek saját gyarapodásukkal is. Elgondolkoz­nak azon’, fíogy iskolás fájuk elül­tetése óta mennyit gyarapodtak szellemileg. Mondani se kell, mi­lyen hasznos ez a népszokás, amely Türkméniát duplán is gaz­dagabbá teszi. És szebbé... Pedig a Firjuza fái fölé emelkedő fen­séges hegyek alkonyaikor így is varázslatosak. Milassin Béla 4 Wilson-kormány megkezdte lakbéruzsora-ellenes hadjáratát London (MTI): A Wilson-kor­mány megkezdte hadjáratát a lakbéruzsora ellen, amely a tory­. kormányzás idején példátlan ará­nyokat öltött. Crossman lakás- j ügyi miniszter benyújtotta tör- I vényjavaslatát a kilakoltatások- [ ról. A jelenlegi állapot az 1957. évi tory-lakbértörvény szerint az, j hogy a háztulajdonos a felmon­dás lejártával, vagy a bérleti , szerződés bármely más megszün- | tetőse után, bírói végzés nélkül eltávolíthatja a bérleményből a lakót. A törvényjavaslat 100 fon­tig terjedő pénzbírsággal és hat­havi fogházbüntetés terhével tilt­ja a kilakoltatást külön bíród el­járás nélkül, és korlátlan jogot ad a bíróságnak, hogy saját belátása szerint egy évre felfüggeszthesse a kilakoltatást a bérlő, vagy a legközelebbi rokona és az albér­lők javára. Ugyancsak bünteti a javaslat a vízellátás, a villanyáram, és gáz­szolgáltatás megvonását, valamint bútorok eltávolítását a bérle­ményből. Ez a háziurak egyik kedvenc fegyvere, amivel a lakó­kat a bérlemény „békés” kiürí­tésére kényszerítik. A javaslat nehéz választás elé állítja a tory-ellenzéket, mivel az új jogszabályok korántsem válnak a konzervatívizmus leghívebb tá­maszainak, a háziuraknak az ínyére, viszont a javaslat nyílt el­lenzése a parlamentben a legszé­lesebb körű felháborodást keltené, ami ártana a toryk választási ér­dekeinek, miután a választók kö­zött több a lakó, mint a háziúr. Nyekraszov a Pravdában az angol munkáspárti kormány tevé­kenységének első hónapjáról szól­va azt írja, hogy a munkáspárti kormány bonyolult viszonyok kö­zött került hatalomra. Nemcsak arról van szó, hogy a parlament­ben minimális többséggel rendel­kezik. Az új munkáspárti vezető­ségnek fizetnie kell elődeinek po­litikájáért. A munkáspárti elődök a pártot a kispolgári radikalizmus álláspontjára taszították, és igye­keztek a pártdokumentumokból és a munkáspárt gyakorlati politi­kájából még a nyomait is eltün­tetni a szocialista gondolkodás­nak. Igen lényeges kérdés az is, hogy milyen állapotban találta az or­szágot a munkáspárti kormány. Anglia arany- és dollárkészletei — mutat rá a Pravda — aligha fedezik a fizetési mérleg deficit­jét, és a Douglas-Home kormány mindent elkövetett, hogy adóssá­gokat csináljon egy sor külföldi banknál. Ugyanakkor roppant összegeket fecséreltek el katonai célokra. Nem kétséges — írja Nyekra­szov —. hogy az angol dolgozók megelégedéssel fogadják a mun­káspárti kormány minden terve­zett intézkedését, bár kétségtele­nül e részleges intézkedések mé? nem mutatnak reális törekvést arra, hogy új útra akarnák ve­zetni Anglia társadalmi és gaz­dasági életét Wilson háromnapos miniszteri értekezletet hívott össze London (MTI). Cheguersben, a mindenkori brit miniszterelnök vidéki rezidenciáján a jövő hét végén Harold Wilson elnökleté­vel háromnapos tanácskozásra ül­nek össze a szigetország „nemzet­közi és katonai helyzetének át­fogó felülvizsgálásában” közvet­lenül érintett miniszterek, kato­nai vezetők és tanácsadók. Angol hivatalos körök magya­rázata szerint Wilson és Johnson találkozóját London kérésére hoz­ták legalább egy hónappal előbb­re a tervezettnél. Jól tájékoztatott politikai körökben azonban nyílt titok, hogy Washington sürgette a találkozót. Az amerikai kor­mány ugyanis azt akarja, hogy a két angolszász hatalom — hosz- szúra nyúlt választási „polgár- háborújukat” lezárva — ismét kö­zös erővel lépjen fel az atlanti tá­borban, mielőtt Párizs és Bonn újabb alkura léphetne a hátuk mögött. Kémkedésért 11 évi szabadságvesztés A budapesti katonai bíróság pénteken tárgyalta Tófalvi János, 60 éves gépkocsivezető, vecsési lakos kémkedési bűnperét. Tófalvi János 1962 tavaszán a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, hogy Rudesbergben élő nővérét, Stász Jánosnét megláto­gassa. Amikor a vonat osztrák területen a nyugatnémet határ­hoz közeledett, Tófalvit magyarul megszólította egy Krammer néven bemutatkozó férfi. Krammer né­hány nap múlva jelentkezett Ru­desbergben, majd autóval Ulmba vitte Tófalvit, ahol egy másik férfi anyagi ígéretekkel rávette, hogy álljon a nyugatnémet kém­szervezet szolgálatába. Tófalvi János május 26-án tért vissza Magyarországra és nyom­ban megkezdte a kém-mpgbizatás teljesítését. Négy alkalommal kül­dött jelentést titkosírással megbí­zóinak. Tófalvi Jánost a kémkedésen kívül lőfegyverrel való visszaélés bűntettével is vádolta az ügyész­ség, mert lakása padlásán rejte­getett egy, 1956 novemberében talált pisztolyt töltényekkel, s nem szolgáltatta be. A katonai bíróság bűnösnek mondta ki államtitok tekintetében és rendszeresen elkövetett kém­kedésben, továbbá lőfegyverrel való visszaélésben és halmazati büntetésül 11 évi szabadságvesz­tésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, ezenkívül 10 évre eltiltotta a közügyek gvakorlásától. Az íté­letet az ü»vész tudomásul vette, az elítélt védőié enyhítésért fel­lebbezett. (MTI) Fenyves Róbertnak hívják. De ez talán teljesen mindegy. Egy ember közülünk, a sok százezer j volt proletár- közül. Egyforma élet nincs, de hasonlóság van. A gazdag ember élete a gazdagéhoz, a szegény ember élete a szegé­nyéhez hasonlít. A szegény ember a kenyeret nehezen kereste, a családot nehezen nevelte, de nem egyformán: ki így, ki úgy. Feny­ves Róbert elvtársat talán a szo­kásosnál is jobban pofozta a Sors. Becsülik őt a községben, de néhá- nyan a múltból megmaradó érték­mérők szerint még ma sem tart­ják azért teljesen maguk közé valónak, mert még cirkuszos is volt. Pedig ezzel is csak a ke­nyerét kereste, a mindennapi be- tévő falatot, amelyért ugyanúgy kellett kínlódnia, mint a többi volt szegényembemek. Negyvenhárom évvel ezelőtt ke­rült Medinára. Észak-Magyaror- szágon és Szolnok környékén vö­röskatonaként harcolt. Jövőre lesz hatvanöt éves, 1900-ban, ami­kor megszületett, már kezdődött a kivándorlás. A fiumei kikötő­ből induló hajók ezerszám vitték a hajdani amerikás magyarokat vagy meggazdagodni, vagy meg­szakadni. De az első világháború még messzi volt: a századforduló egét Ferencz Jóska hazug csillo- gésú. boldognak nevezett arany­kora ragyogta be, és a százezrek még nem sejtették, hogy alig más­fél évtized múlva jön majd a Doberdó, s a Kárpátokon túl a nnnírtalpú bakancs, a fagyhalál- lal. Fenyves Robert sem sejthette, hogy alig két évtized múlva egy lesz azok közül, akiket a Héjjas­Egy ember különítmény banditái vernek fél­holtra. Sokunknak Kun Béla, Szamuelly Tibor — történelem. Neki nem. Látta Kun Bélát és Szamuelly Tibor cigarettával kí­nálta. Erre a cigarettára rágyúj­tani nem tudott, ezt a cigarettát el sem bírta fogadni, mert moz­dulatlanul feküdt, légnyomás ér­te. A proletársereg névtelen ka­tonájaként előbb a harcot ismerte meg és az elv lényegét csak jóval később. A kizsákmányolókat ha­marabb tanulta meg gyűlölni, mint elemezni a kizsákmányolást. Sokkal előbb volt vöröskatona, mint kommunista. Húsz évvel a felszabadulás után körülöttünk sok minden ter­mészetes és magától értetődő. A közélet demokratizmusa ugyan­úgy, mint például a technikai bá­zis növekedése a mezőgazdaság­ban, vagy a középiskolába járó narasztfiatalok sokasága ugyan­úgy, mint mondjuk a szocialista rendszer humánuma a volt ki- zsákmányolókkal szemben. De mindazt ami ma már van, 1945- ben valakiknek kezdeniük kellett. Kezdeniük a romokon, és a párt­harcok energiákat veszejtő vias- kodásai közepette, a nincstelensé- gen. a reményvesztettségen. A kezdők érdeme tehát nem szabad, hogy elévüljön. Medinán Fenyves Róbert is a kezdők közé tartozik. Ami ebben a kicsi köz­ségben ma már természetes, mindabban neki része van. Magas beosztása soha nem volt. Ha tehát életét a polgári érvényesülés, a karrier szempontjából nézi az ember, akkor róla azt lehet mon­dani, hogy nem sokra vitte. Ö ezzel persze nem értene egyst, hiszen a maga módján sokra vit­te. Nem pozícióban „csak” becsü­letben és emberségben. És ez alig­hanem valami, ha nem több, mint bármilyen pozíció. 1956 őszén fel­derítő küldetést végzett, az ellen­forradalmárok hadmozdulatait ment kikémlelni, így tért be a kocsmába. Két suhanc érkezett, egyik rászólt. „Maga mit keres még itt? Megiszik egy féldecit és elkotródik.” Tizenkét gyereket nevelt fel. ha mást nem, ezt és a kort néz­hették volna benne. De persze nem nézték, hiszen ha többet nem, annyit azért tudtak róla, hogy bár nem viselt felelős be­osztást, tőle mégis tartani kell. Medinán 1945. április 4-én alakult meg a Magyar Kommunista Párt. ő a pártszervezet alapítói közé tartozik. E húszéves szinte törté­nelmi távlatból szinte kuriózum, hogy vele és több proletártáx-sá- val együtt a kommunista pártnak egy akkori malomtulajdonos és egy volt gazdatiszt is tagja lett. A malomtulajdonos még mg is él: beteges, törődött ember, de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents