Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-12 / 265. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. november 12. HAL, HAL, HAL Gyermekkorunk kedvelt Wallace regényeiben Bosambo, az ochori-törzs csavaros eszű főnöke, „halevőknek” nevezte azokat, akl két az átlagosnál súlyosabban akart megsérteni. Alig kétséges, hogy Bosambo sértésének élét Magyarországon, de elsősorban Tolna megyében kevesen érezték volna. A hal közkedvelt, azon kívül pedig fontos népélelmezési cikk. Hozzátehetjük, hogy éppen a megyeszékhelyen — ahol a Halértékesítő Vállalat az ország legszebb és legmodernebb boltját tartja fenn — közbeszéd tárgya. Nem mindig hízelgő közbeszédé. Részben erre is gondolva, kérdeztük meg Földényi Sándort, a Halértékesítő Vállalat igazgatóját, milyen távlatok nyílnak a jövőben Szekszárd halászlé- és más halételkedvelői előtt? — Szeretném előre bocsájtani, — mondotta Földényi igazgató — hogy Szekszárd. éppen az ottla- kók ilyen hajlandósága, ízlése miatt, az országos ranglistán kiemelt helyet foglal el. Sok esetben még akkor is igyekeztünk a szekszárdi szükségleteket kielégíteni, amikor ez komoly akadályokat jelentett. így például az év első felében a Tiszántúl tógazdaságaiból szállítottunk halat Szekszárdra. — Megtudhatnánk valamit a legutóbbi idők eladott halmeny- nyiségéről? — Akár összehasonlítva is. Például a múlt év harmadik negyedévében 902, az ideiben 1084 mázsa halat értékesítettünk. Tavaly októberben 346, az ideiben 553 mázsát. 1963. júliü's. augusztus, szeptember, októberében, tehát négy hónap alatt 1248, az idén 1637 mázsát. Nemcsak a szállítás jelent problémát a nagykereskedelmi vállalatnak, hanem a termelés rendszertelensége is, hiszen nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi értékesítés a termelés függvénye. — Ez se tavaly nem volt különlegesen sikeres, és az idén se a legjobb. Főleg az év első felében jelentkeznek problémák. Mi valamennyi halgazdasággal rendelkező termelőszövetkezetet időben felkértük, hogy kössenek velünk szerződést. Ez számukra épp úgy előnyös, hiszen az úgynevezett holtszezonban nagy felárat fizetünk, mint ahogy a közellátás számára is az. Tolna megyében voltak akik megfogadták tanácsunkat — így a háromszáz mázsára szerződött tamási Vörös Szikra, vagy a simontomyai Kossuth Termelőszövetkezet — mások azonban nem. — Milyen ellátással számolhatunk az 1965. esztendőben? i — Az idei szintet minden körül mények között tartani tudjuk. Annak ellenére, hogy vannak az országnak olyan, idegenforealmi szempontból elsődleges területei, mint a Balaton-part és a Dunakanyar, ahol az eddigieknél is nagyobb mértékben kell gondoskodnunk a halellátásról. i — Boltfejlesztést, hálózatbővítést tervez-e a vállalat? | — Tolna megyében nem. Ez nem jelent azonban akadályt az ellátásban, hiszen szekszárdi modern halboltunk mellett — mely 3/4 vagonos hűtőtérrel is rende1- kezik — tőlünk kapja a halat a ' földművesszövetkezet, a kiskereskedelem, a népboltok és a vendéglátóipar. Ez utóbbinál külö- I nősen törekedtünk arra, és azt hiszem sikerrel, hogy az ellátás folyamatos legyen. A következő év végén átadják a nagy bajai hűtőházat, ez elsősorban az importált halfilé tárolásánál lesz majd segítségünkre. ] Kitért még az igazgató a szekszárdi bolttal kapcsolatos sze- I mélyi problémákra is és nyilatkozatát azzal fejezte be, hogy: — Lehetőségeinkhez mérten , mindent megteszünk a Tolna megyeiek, elsősorban a szekszárdiak igényeinek kielégítésére. I Amiben őszintén bíznak a halkedvelő megyebeliek épp úgy, mint a szekszárdiak. (O. I.) A mérgek titka Érdekes esetek a bűnözés történetéből EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkus* Lássló Rajzolta: Záród Ernn 2. Röviddel később Luise Lecomte hirtelen meghalt. Holttestének kihantolt maradványaiban Beroud testsúlykUo- grammonként 35 .milligramm arzént talált. További gyanús körülmény: Marie Besnard többször felkereste betegsége alatt férje nagynéniét. és ilyenkor rendszerint megitatott vele egy pohárka bort. Tehát kitűnő alkalma volt arra, hogy megmérgezze. 1940. szeptember 2-án meghalt Léon Besnard nagyanyja. Minden vagyonát Besnardék örökölték. Marié Besnard röviddel halála előtt többször meglátogatta az idős asszonyt. Az exhumálás után arzénnyo- mokat fedeztek fel a holttest maradványaiban. Annál gyanúsabb volt Marie Besnard apjának halála. 1940-ben ! halt meg, akkori megállapítás szerint szívszélhüdés következtében. A méreganalizis kilogram- montként 30 milligramm arzént mutatott ki a kihantolt csontokban. Marie Besnard tekintélyes vagyont örökölt apjától. 1940. november 19-én újabb haláleset történt a családban. Ezúttal Marie Besnard apósa halt i meg. Dr. Beroud toxiológus kilogrammonként 38 milligramm arzént talált a holttest maradvá- I nyaiban. i Besnardék e haláleset folytán több mint 200 000 frankot örököltek. Néhány héttel később Marie Besnard anyósa is követte férjét a halálba. Akkor tüdőgyulladás volt a diagnózis. A kihantolás után 60 milligramm arzént mutattak ki a csontokban. Marie Besnerd az utolsó napig ápolta anyósát. Halála után tekintélyes összeget örökölt. Az újabb családi halálesetig alig valamivel több, mint két hónap telt el, 1941. március 27-én lakásán felakasztva, holtan találták Léon Besnard húgát, Lucie-t. öngyilkossága nagy feltűnést kelltett. mert hithű katolikus volt, és a közvélemény nem tudta elhinni, hogy önkezével vetett véget életének. Az exhumálás után még kevésbé látszott valószínűnek, hogy öngyilkosságot követett el. mert holttestének maradványaiban Beroud 30 milligramm arzént talált. A gyanús halálesetek listája ezzel még korántsem ért véget. 1939. július 14-én meghalt Besnardék szomszédja, Rivet cukrászmester. özvegye életjáradék ellenében átadta vagyonát Bes- nardéknak, és hozzájuk költözött. 1941. decemberében ő is meghalt. Halálával a Besnard házaspár mentesült az életjáradék fizetése alól. Az orvosok tuberkulózist állapítottak meg a halál okaként. A beteget Marie Besnard ápolta. Az exhumálás után mindkét holttestben kilogrammonként 18 milligramm arzént találtak. 1941. májusában a Besnard család állandó viszálykodásai folytán Léon Besnard két unokahúga Pauline és Virginie az ő házába költözött. Pauline július 3-án, Virginie július 9-én meghalt. Vagyonukat Léon és Marie Besnard örökölték. Beroud analízisének eredménye: 40 milligramm arzén Pauline, és 30 milligramm arzén Virginie holttestében. Csaknem két évig tartó nyomozás után. 1952. február 20-án, országos érdeklődés mellett megkezdődött a nagyszabású bűnper Marié Besnard Franciaország egyik legkiválóbb ' büntetőjogászát. Albert Gautrat, neves párizsi ügyvédet nyerte meg védőjéül. A vádlott nyugodtan végighallgatta a hosszú vádiratot, utána határozott hangon kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Sem első, sem második férjemet, sem bármelyik rokonomat nem mérgeztem meg! FELVONULTAK A TANÚK Giraud államügyész nem sokat várt a tanúvallomásoktól, hiszen tisztában volt azzal, hogy egyik tanú sincs kétségbevonhatatlan bizonyítékok birtokában. Legfeljebb csak gyanúokokkal szolgálhatnak a vádlott ellen. ' Egyikmásik tanú még meg is rendítette a vád állításait. Kétségbe vonták. hogy a vádlottnak lehetősége volt a felsorolt állítólagos áldozatok némelyikét megmérgezni. Az államügyész türelemmel hallgatta a tanúvallomásokat. Dr. Beroud szakvéleményébe vetette minden bizalmát, abban bizakodott, hogy a neves méregszakértő szakvéleménye meggyőzi a bíróságot a vádlott bűnösségéről. Február 23-án, a tárgyalás negyedik napján került sor dr. Beroud kihallgatására. Részletesen beszámolt a bíróság előtt hónapokig tartó munkájáról. Ismertette a vizsgálat során alkalmazott módszereket, és határozottan kijelentette, hogy megállapításaihoz nem férhet kétség: minden megvizsgált holttestben kisebb-nagyobb mennyiségű arzént talált, de minden esetben olyan mennyiségben, amiből csakis mérgezésre lehet következtetni. Szakvéleményét azzal zárta, hogy a kihantolt sírok körül talajpróbát vett, a talajpróbákat is vegyelemezte, és egyik sír körül sem talált a talajban olyan meny- nyiségben arzént, amiből arra lehetne következtetni, hogy a holttest-maradványokban kimutatott arzén a talajból származik. A védő támadásba megy át. Giraud államügyész nagy megelégedéssel hallgatta a szakvéleményt. Az volt az érzése, hogy^ feltétlenül megnyerte a csatát és a bíróság a meggyőző szakvélemény alapján elítéli a vádlottat. Azonban nem vette számításba, hogy Franciaország legnevesebb büntetőjogászával, Albert Gautrat tapasztalt párizsi ügyvéddel áll szemben. Gautrat védő rögtön támadásba ment át. Azzal kezdte, hogy dr. Séta és dr. Guillon orvosok tanúkénti kihallgatását kérte. Ök hántolták ki a louduni temetőben a holttesteket, ők helyezték üvegekbe és küldték Marseillebe a maradványokat. — Meg vagyok győződve, hogy a kihantolás alkalmával a legnagyobb gonddal és körültekintéssel jártak el. Bizonyára lajtstromozták a kihantolt maradványokat és megszámozták a gondosan lezárt üvegeket, mielőtt Marseillebe küldték — mondta barátságosan mosolyogva a két orvosnak. — Természetesen a legnagyobb gonddal jártunk el — válaszolta Dr. Guillon. A védő néhány listát vett fel asztaláról és szétosztotta a bírák és esküdtek és az újságírók között. Azután a következő magyarázatot fűzte hozzá: — Ha az urak összehasonlítják Dr. Séta és Dr. Guillon listáit a maradványokról, azzal a listával, amit dr. Beroud készített a megvizsgált 'maradványokról, könnyen megállapíthatják, hogy dr. Beroud sokkal több üveg tartalmát vizsgálta meg, mint amennyit Lou- dunból vizsgálat céljából Marseillebe küldtek. A neves toxikológust olyan váratlanul érte a támadás, hogy a meglepetéstől szólni sem tudott. Lekapta és idégesen törülgette a szemüvegét. — Nyugodjon meg doktor úr — folytatta a védő. — Egy olyan nagy intézetben, mint amilyenben ön dolgozik, könnyen megtörténhet ilyesmi. Hiszen ott napról napra több üveg tartalmát vizsgálják meg. Mivel ezek az üvegek polcokon állnak, könnyen össze- cserélhetők. Csalás ezzel magyarázható — folytatta most már emelt hangon —, hogy madame Gouin (Besnard nagyanyja) belső szerveiben arzént állapíthattak meg, holott a louduni temetőben készült li^ta szerint az idős hölgy maradványai között nem voltak belső szervek, hanem csak izomrostok és csontok; (Folytatjuk)
