Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-12 / 265. szám
1964. november 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 5 Gyár a halom mögött A kocsiúíon rókelők és a kerékpárosok a salakos gyalogjáró közepén, egyensúlyoznak, messzire húzódva a ragacsos, vendégmarasztaló kuli- másztól. S az állomás melletti vasúti átjárótól még jó másfél kilométerre sejlik a gyár, ott valahol a halom mögött. A rámpától csak a kéménye látszik. A halom tetejére kell felkapaszkodni, hogy előtűnjenek a párafüg- gönyből az üzem épületei. Utána pedig megint egy kilométer, mire a kopogó pallójú fahíd fölött olvasható a tábla: Rostkikészítő Vállalat Tolnanémedi Kendergyára. A sajátos kenderbűz, ez a mindent átjáró, torokkaparó szag szinte teljesen betölti a levegőt. Pöttömnyi gyerek hadakozik az érkezőre szaladó kutyával. Aztán a vendégvédő tisztjét Komáromi János áztatási művezető veszi át. Nem futott, csak sietett, s amikor megáll erősen fűi tat. — Régi kendergyári betegség ez — legyint az érdeklődésre. — A por belepi a légutakat, gyengül a légzés, a vérellátás, fullad az ember, mintha asztmás lenne. A belső üzem ajtajánál állapodunk meg. Belül csörömpölnek a gépek és majdnem átláthatatlan a porfüggöny. Czeller János üzemvezető zsebkendőt tart a szája elé. Ö is zihál, hörgőiből nehezen szakad fel a köhögés. Több évtizede dolgozik a kendergyárban, s ez kitörölhetetlen nyomokat hagyott az arcán, a lélegzetvételén. Csakúgy mint Ferenczi Imréén, Kapinya Sándorén, Sebestyén Ferencén, s mindazokén, akik hosszú esztendők óta állnak a törők, a tilolók mellett, vagy az áztatógödrök vízében. — Rásüthetne a Nap már erre a gyárra — fakad ki Ferenczi Imre — ne hervadjanak el az emberek... A közben odaérkező Szilágyi Aladár mintha ugratni akarná. — Mit akarsz? Ez egy aránylag korszerűen felszerelt üzem. Menj el Furkó-pusztára, lia látni akarsz valamit. Nekünk legalább porelszívónk is van ... Ferenczi válasza olyan, hogy azt csak férfitársaságban lehet pirulás nélkül elismételni. Majd egy kicsit higgadva: — Már akkor mondtuk a mérnöknek, amikor szerelték, nem lesz jó az a porszívó. S tudják, mit válaszolt? Azt, hogy nem kapunk majd levegőt, mert azt is kiszippantja. Sajnos, nekünk lett igazunk. Nemhogy a levegőt, de még a port sem szívja el. Egy újabb cifra mondás után majdnem kiabálva bizonygatja: — Alá tehetik a cigarettapapírt, azt sem viszi... A következő órákban nyakig merülünk a problémákba. Czeller János üzemvezető országos gondokat emleget. — Elhany / lt a rostipar — vélekedik — pedig egyelőre szó sincs a kiszuperálásról. Kell az áru. Az idén annyi kendert gyűjtöttünk össze, amennyit máskor két év alatt szoktunk. Nem volt könnyű munka. Neveket említenek, e^baa rek nevét, akik a beszállításoknál egy hónap alatt két hónapra való időt ledolgoztak. — Megmentettük az árut, kazalban érte csak az őszi esőzés. — Jövőre lesz mit áztatni — nyugtázza kissé keserű mosollyal Komáromi János. S itt ismét helyben vagyunk. — Még mindig úgy áztatunk, ahogy az elmúlt században. A különbség annyi csupán, hogy most már nem földet dobunk a berakott kenderre, hanem vasak szorítják le a vízbe. — Újítani, korszerűsíteni kellene. Rövid, csattanós nevetés a válasz. Szilágyi Aladár jut először szóhoz. — Ahhoz feljebb kellene lakni... Meghökkentő a válasz. Hogy azonban kétség ne legyen, egy történetet mondanak el. Néhány éve, Komáromi János javasolta, próbálkozzanak meg ultrahangos áztatással. Az egyik fórumon azt mondták: Nincs rá pénz, meg az-, tán olyan ez az ötlet, amilyennel még a külföldi szakirodalomban sem találkoztak. Aztán következett a másik fórum. Ott így érveltek: ötletről van szó csupán, ennélfogva újítási díj nem jár érte. Különben a kérdéssel már több neves hazai szakember foglalkozik, s a díjat majd az kapja meg, aki megoldja a problémát Még senki sem csinált azonban semmit, minden maradt a régiben. Czeller János a légzőszervekre káros port próbálta volna lekötni. Azt javasolta; olcsó olajfélékkel kezeljék a töretlen kendert. Ez valamennyit lekötne a porból. Ebből sem lett semmi..; — Messze vagyunk mi nagvon — erősítgeti korábbi állítását Szilágyi Aladár. — Túlságosan a gjfep szélére szorultunk. Az például egészen furcsa, hogy a mezőgazdasági munkának már szinte minden ágát szakmásították, de itt az üzemben még minden mezőgazdasági munka, segédmunkás órabér mellett. Pedig lehetne szakmásítani. Belebonyolódik a magyarázatba. Elmeséli, hogy két éve küldött volt a textilipari dolgozók szakszervezetének kongresszusán. Ott sok minden elhangzott, szóba került a kendergyárak egészségügyi problémája is, de intézkedés azóta sem történt. Furcsa üzem ezdt^gy^n‘ Most, mivel elmúlt az áztatási szezon, csak 170 dolgozót foglalkoztat. Az étkezdéje azonban olyan, hogy az ember szurkol, megússza-e egyáltalán, vagy nyakába szakad a mennyezet. Nem is szívesen ülnek asztalhoz itt az emberek. Akik nem fizetik elő az üzemi kosztot, azok leginkább ott ebédelnek, vacsoráznak, ahol az idő éri őket. Igénytelenség lenne ez? Bizonyára az is van benne. De a körülmények sem lényegtelenek. Ezeken sem ártana változtatni. Mert közrejátszanak abban, hogy évről évre öregszik a gyár munkásgárdája. A fiatalok nem szívesen jönnek, vagy ha jönnek, elmennek. Az őszi munkaátszervezés után például az első napon csak négyen mentek el a por miatt. S azok már nehezen jönnek ide vissza. Beszélgetés közben ránkesteledett. Hármasban vágunk neki a Tolnanémedibe vezető útnak. A Tamási Járási Pártbizottság munkatársa, Komáromi János és e sorok írója. Amikor a halom aljára érünk. Komáromi János már hangosan lélegzik. — Lassabban próbáljunk — zihálja. — Harminc éve vagyok kendergyári, s ebből bizony tíz esztendő is elég, hogy utána mást keressen az ember... Szolnoki István Baróikozás a parkban Kilenc jelentkező a kisgépkezelői tanfolyamra Dombóváirott a járási nőtanács foglalkozik a falusi nők szakmai képzésével. Felmérték, bogy a járás területén lévő tsz-ekben milyen a kisgépellátottság és ezek kezeléséhez hány nőd munkaerőre lenne szükség. Ezt követőén a termelőszövetkezetek elnökeivel beszélték meg. hogy a tsz- ben melyik asszonyt, lányt találnák alkalmasnak arra, hogy a tanfolyamét elvégezze, • villanymeghajtású gépeket, kismotorokat kezeljen. A községi tanácsok elnökei, és a nótanács-titkárok is bekapcsolódtak a szervezésbe. A nőtanács titkára olyan irányban foglalkozik az asszonyokkal, hogy kedvet kapjanak a tanulásra, a tanfolyam elvégzésére. A községi tanács elnöke olyan segítséget ad, hogy a férjekkel beszélget, hogy engedjék az asszonyokat a tanfolyamra. A dombóvári járásban, a szervezés első hetében kilenc nő jelentkezett a kisgépkezelőd tanfolyam elvégzésére. November 18-án nyílik a méhészek szabadegyeteme A TIT és a Megyei Méhész Szakbizottság szervezésében a méhészek magasabb szintű ismereteinek megszerzésére egyetemi tanárok, kutatók és más szakemberek előadásokat tartanak Szek- szárdon. Az utolsó előadás 1965. március U-én hangzik el. Beiratkozás november 14-ig a TIT Tolna megyei Szervezeténél. Hunyadi u. 5. sz. Az előadásokat vendég hallgatók is hallgathatják. Bővebb felvilágosítást a Megyei Méhész Szakbizottság titkára nyújt. (Szek- szárd, Wossdnszky M. u. 10. Tel.: 120—56, 20—57, Zehám Gergely.) A kettészakadt falu A mázai útelágazótól talán ötven méterre áll a tábla: Baranya megye. A falu még Tolnához tartozik, területileg, közigazgatásilag is. Mégis furcsa kettősség, valamiféle kettészakítottság van ebben a községben. Lélekszáma alig haladja meg a másfél ezret. Mezőgazdasággal a falu lakosságának talán tíz százaléka foglalkozik. Egyetlen termelőszövetkezete van, 38 taggal. A csekély számú szövetkezeti gazdából is tizenöt öreg, járadékos nyugdíjas. A férfiemberek túlnyomó többsége bányában dolgozik. És emiatt látszik bizonyos kettősség a faluban. A bánya már Baranya megye területéhez tartozik, a Mecseki Szénbányászati Tröszt irányítása alatt áll. A mázaiak két megyét is „szolgálnak”: baranyai üzemben dolgoznak, közigazgatásilag Tolna megyéhez tartoznak. Onnan kapják a fizetést, itt vásárolják el. Lakásokat is építtetett a bánya, tulajdonképpen Tolna megyének. A községben egy KlSZ-szerve- zet működik. Üzemi, és a szénbányászati tröszt KlSZ-bizottságá- hoz tartozik. Érdekes viszont, hogy ennek a szervezetnek, amelynek vajmi kevés köze van irányításban Tolna megyéhez, nagyobb része mázai fiatalokból áll, akik nem bányászok, hanem tanulnak valahol, vagv termelő- szövetkezetben dolgoznak. Németh János, a mázai tanácselnök azt mondta, hogy a KlSZ-szerve- zetben nemrégiben választottak új titkárt, úgy vélték, rátermett arra, hogy vezesse a fiatalokat, és remélték, fellendül majd az élet a faluban. Csakhoev a fiatalember, akit a bányaüzemből választottak, rövid idővel azután, elment Komlóra dolgozni, nemsokára elköltözött. Nem mondta ki, de a vb-elnök is arra gondolt, jobb lenne olyan KISZ-titkár, aki jelenleg tanul, vagy ipari tanulóként dolgozik, és a faluban marad. Pártszervezet kettő van Mázán. Egyik üzemi, másik községi alapszerv. Munkájukat egymástól függetlenül végzik, csak néha tartanak közös vezetőségi ülést. Minőkét szervezetbe mázai emberek tartoznak. Annyi a különbség, hogy a bányában dolgozó párttagoknak nem a járási bizottság a közvetlen irányító szerve. Érdekessége a dolognak, hogy a községi alapszervezet vezetője, Ágoston Ferenc is a bányában dolgozik. A pártoktatásokat külön tartják. Egyik a KlSZ-szervezet helyiségében, a másik a községi tanács épületében, egy és ugyanarról az anyagról, témakörből. A kettősség kulturális téren is megmutatkozik. A falu művelődési otthona az üzemi aknabizottság kezelésében van. Mivel az épület Tolna megye területéhez tartozik, az állami támogatást Szekszárdról, a Szakszervezetek Megyei Tanácsától kapják. A művelődési házat a bányaüzem most 300 ezer forintos költséggel felújítja. Társadalmi munkát a község szervez hozzá, a megnövekedett állami támogatást pedig továbbra is Szekszárdról kapják... A községi könyvtár fele-fele arányban oszlik meg. Ez úgy értendő, hogy a könyvek fele az üzemi szakszervezet tulajdonában van, másik félte pedig Tolna megyei, vagyis a községi tanács rendelkezik vele. Orvos van a faluban. Mégpedig üzemorvos, akinek hovatartozását nagyon nehéz lenne eldönteni. Egy a fontos: ellátja a falu lakosságát, tekintet nélkül arra, hogy a bányában, vagy máshol dolgozik a beteg. Andrási Ferenc, a bányaüzemi pártszervezet titkára ezt valahogy így fogalmazta meg: „Azt hiszem, státuszilag Tolna megyéhez tartozik az orvos, de gyakorlatilag a bányaüzemhez. De ellátja a körzeti orvosi teendőket is.” Az érdekességek közé tartozik még az is, hogy Mázán a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat üzemel, a bányától bérelt helyiségben... A felsorolás, az előbb említett tények valóban furcsa kettősséget mutatnak a faluban. Ez viszont a mázai embereknek jelenti a legkevesebb problémát. Pontosabban: a kettősség, a kettészakítottság inkább csak látszólagos, lényeges kérdést nem érint. Például, ha társadalmi munkáról van szó a faluban, ugyanúgy segít a baranyai bányaüzem fogattal, mint a falu lakói a kezük munkájával. Sőt, az üzemi pártvezetőség nem egyszer szervezi meg a társadalmi munkát Mázán. Az ünnepi gyűléseket, összejöveteleket közösen szervezik meg. Nem nagyon bánja ezt a furcsa viszonyt senki a faluban, észre sem veszik, — ha jól mennek a dolgok. Azt viszont említette az üzemi pártszervezet titkára, hogy nem ártana, ha a kiszeSek irányításában jobban összefognának. Kónya József
