Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

1964. november 12. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Téli felkészülés mküzMiciken November első felében va­gyunk, havazást még csak egy­két alkalommal — akkor is csak hegyvidékekről — jelentett a me­teorológiai intézet. Azonban nincs már messze a tél, ami különösen az utóbbi években gyakran tette próbára a közlekedést. Számítani kell tehát az idén is a havazás­ra, az utak jegesedésére, felké­szülni a keletkező közlekedési akadályok elhárítására. Tegnap délelőtt Szekszárdon a Pécsi Közúti Igazgatóság szek­szárdi kirendeltsége megbeszélést tartott az érdekelt vállalatok, in­tézmények képviselőivel, a téli felkészüléssel kapcsolatban. Mint a beszámolóból és az azt követő vitából kiderült, a téli forgalom biztosítására alaposabban készül­tek fel, mint az előző években, felhasználva az elmúlt évek ta­pasztalatait. A kirendeltség részletes intéz­kedési tervet dolgozott ki, amely­nek nagy részét már meg is va­lósították. Megszervezték a hóje­lentő szolgálatot, az útőrök és a körzetvezetők naponta kétszer — reggel és délután — adnak jelen­tést a hozzájuk tartozó útszaka­szok állapotáról. A hófogó rácso­kat már mindenütt a hófúvás ál­tal veszélyeztetett helyekre szál­lították, azok javítása és felállí­tása most van folyamatban. De­cember 1-ig mindenütt felállítják a hófogó rácsokat. A nagyteljesítményű hóeltaka­rító gépeket elosztották a körze­tekbe. A teherautóra és UTOS-trak- torra szerelt hóekéken és a „Peter” hómarjn kívül hat­van hóeke áll készenlétben, hogy a tsz-ek, gépállomások traktorainak igénybevételével elvégezzék velük az utak megtisztítását. Az intézkedési terv szerint hó­fúvások alkalmával nem végez­nek hóeltakarítást, mivel ez tel­jesen értelmetlen lenne, a meg­tisztított utat percek alatt be­hordja hóval a szél és magasabb lesz a hófal, mintha nem járt volna ott a hóeke. Ilyenkor csak a mentőautónak és az utasokkal telt autóbuszoknak biztosítanak szabad utat. (A mentőállomások — szemben a korábbi gyakorlat­tal, amikor csak a központi hó­ügyelettől kaphattak információt és segítséget — megkaphatják a körzetvezetők telefonszámát is és veszély esetén közvetlen kapcso­latba léphetnek a körzetvezetők­kel, sőt az útőrökkel is.) Ha azon­ban megszűnt a hófúvás, azonnal munkába áll az egész hóeltaka­rító apparátus. Úgy készültek fel, hogy a hatos műutat és a bá­nyászjáratok útjait maximum nyolc óra alatt, az egyéb, autó­buszjárta utakat tizenkét, a töb­bi utat pedig tizenhat óra alatt tisztítják meg a hóakadályoktól. A hóeltakarítást, ha nincs hó­fúvás, akkor kezdik meg, ha a hó­réteg vastagsága a tíz centimétert elérte. Kivételt képez a hatos út, amelyen a havazás megkezdődé­sekor azonnal munkába állnak a hóeltakarító gépek. December 1-ig lehet jelentkezni a KI HIT TUD? versenyekre Amint arról már hírt adtunk, a Magyar Rádió és Televízió a KISZ-szsrvezetekkel közösen az idén is megrendezi a korábban népszerű KI MIT TUD? verse­nyeket. Hasonlóan a régebbi gya­korlathoz, vidéki selejtező ver­senyeiken válogatják ki az indu­lók közül a legjobbakat. A ver­senyekre december 1-ig lehet je­lentkezni a KlSZ-bizottságok ál­tal kiadásra kerülő jelentkezési lapokon. A program szerint az iskolai, üzemi és községi vetélkedőket de­cember 31-lg rendezik meg. Ezt követően az előbbiek győztesei január 31-ig találkoznak, s járási versenyen döntik el, ki jut to­vább, a megyei döntőbe. A me­gyei döntőt két csoportban bo­nyolítják le. Február 6-án a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneis­kolában az énekesek, szólóhang­szeresek és zenekarok találkoz­nak. Február 13-án a paksi ifjú­sági házban a vers- és próza­mondók, a színjátszók, népi tán­cosok, valamint az egyéb produk­ciókat bemutató pályázók döntik el, ki kerül majd a televízió ka­merái elé. Nagy gondot okoz a jegesedés elleni védekezés is, erre ugyanis gyakrabban van szükség, mint a hóeltakarításra és nehezebben is oldható meg. Nem ritka az olyan eset, hogy a jeges utat felszórják és az újabb eső ráfagy az útra, félóra múlva ugyanolyan síkos, mint volt a felszórás előtt. Ezért néha szükség lesz arra is, hogy a gépjárművezetők — a nagyobb emelkedőknél — maguk segítsenek magu­kon, az odakészített depómák­ból vehetnek szóróanyagot. Megkezdték a szóróanyagoknak a kiszállítását az utakra. Eddig az előirányzott nyolcezer köbmé­ter szóróanyagnak — salak, ho­mok stb. — körülbelül egyhar- madát szállították ki a veszélye­sebb helyekre, útkanyarokba, emelkedőkhöz. Négy teherautó állandó őrjáratot tart majd a 6-os úton és szükség esetén felszór­ja a jeges utat. Itt egy újítást is alkalmaznak az idén. Tavaly még kézierővel, lapáttal szórták a te­herautó platójából az anyagot az útra, ez balesetveszélyes is volt, amellett nem lehetett az egyenle­tes szórást biztosítani. A nyáron elkészültek a szóró-berendezések, ezeket a napokban szerelik fel a gépkocsikra. j Mivel a jegesedés ellen nehéz védekezni és a hatás, amikor az időjárás kedvezőtlen, nem tartós, elsősorban a bányászjáratok útvonalain, de szükség esetén másutt is, a jeges utak felszó­rását az autóbuszok indulása j előtt végzik, a munkát össze­egyeztetik a busz-menetrend­del. A Közúti Igazgatóság és az ér- dekelt vállalatok felkészültek a téli közlekedési nehézségek elhá-1 rítására, azonban előfordulhat,' hogy egy-két napig, különösen erős hófúvás esetén, nem lehet biztosítani a forgalom zavarta­lanságát. Ilyenkor nem lesz ta­nácsos gépjárművel elindulni, mert bekövetkezhet, hogy egv személygépkocsi elakad a hófú- j vasban és emiatt nem tudnak továbbjutni olyan nagyobb gép­járművek sem, amelyek különben 1 „átvágnának” az akadályon. Hó-1 fúváskor csak azt tudja biztosí­tani a szekszárdi kirendeltség, hogy a mentőknek és esetleg az utasokkal telt autóbuszoknak nyisson szabad utat. Fiataljaink, őszi mérlege: 141 ez társadalmi munka A KISZ Tolna megyei Bizott­sága fontos faladatként határoz­ta meg a niegye ifjúságának, hogy minden erővel segítsenek a sze­szélyes időjárás miatt megnehe­zült betakarításban, s a jövő évi kenyér biztosításában. A KISZ VI. kongresszusára készülő fia­talok megfogadták a felhívást, s komoly elképzelésekkel, tervekkel láttak munkához. Vállalkozásuk eredményeit a napokban összegez­ték. E szerint a megyében több mint Ö500 fiatal dolgozott az őszi tennivalók során, s a felnőttek­kel egy sorban 141 ezer óra tár­sadalmi munkát végeztek az út­törők és a kiszesek. A nem jelen­téktelen teljesítmény eredménye­képpen közel 2400 holdnyi terü­leten végezték el a betakarítást. A vállalások teljesí i<23 0 közben több figyelemre méltó eredmény született. Ide kell sorolni feltét­lenül a paksi gimnazistái: tettét, akik a termelőszövetkezetekben összesen 13 ezer óra társadalmi munkát végeztek. Felszedtek 20 hold burgonyát, 50 hold cukorré­pát. leszüreteltek 25 hold szőlőt, 1 s letörtek 12 hold kukoricát. Nem (sokkal maradt el mögöttük a pa­lánk! mezőgazdasági technikum KISZ-szervezete sem. A kislét- 1 számú iskola fiatal hallgatói több mint 8500 óra társadalmi munkát teljesítettéit. Az úttörőcsapatok 1 közül a tengelicit illeti megérde- ■ melt dicséret. A pajtások több mint 3500 órát dolgoztak a közös 1 gazdaság földjein. Épül a kórház — Várják a kór­házai? — Nagyon. Kép­zelje, öreg orvosok kijárnak az építke­zésre, nézik a nagy gépeket, hogyan túr­ják jóidét. Ök már már látják a kór­házat. pedig a tervei még nem is ismerik. Kórházat kapunk. A senki földjén is lesz kórház! Dr. Sáfár lAszlóné járási főorvossal be­szélgetek. Talán csak ők az orvosok a meg­mondhatói annak, mennyire kell Dom­bóvárra kórház. — öt kórházba kel­lett betegeinket utal­ni. Pécs, Kaposvár, Pincehely. Szekszárd, Komló kórházai vár­ták betegeinket, ha éppen nem voltak zsúfoltak. Sajnos leg­több alkalommal min­den kórház zsúfolt volt. Nem egy alka­lommal kellett a mentőnek súlyos be­teggel Pécsről vissza­fordulni Kaposvár, vagy Sz kszárd fe'é. Évtizedeken át vár­ták a dombóváriak a kórházai. Most meg­kapjuk. Az ötvenes évek közép? táján, amikor ebbe a legnagyobb Tolna megyei község­be került a Sáfár- házaspár, már akkor foglalkoztatni kezdte a főorvosasszonyt a gondolat: kórház kel­lene ide. Hej. de sokszor be­széltek erről az ége­tően. fontos kérdésről a pártbizoitsági ülé­sen, tanácsülésen. Te­le reményekkel ko­pogtattak ország- gyűlési képviselőnél, érvekkel fegyverez­ték fel küldötteiket, akik fontos tervtár­gyaló tanácskozások­ra utaztak... S egy­szer hír jött; kórház épül Dombóváron. Hozzáfoglak a terv adaptálásához, elké­szítették a kivitelezé­si tervet és megjelen­tek a földmegmun­káló gépek. Építeni kezdték a kórházat. Ekkor kezdődött az orvosok, a betegek, de még az egészséges emberek látogatása is a leendő kórházhoz, az építkezéshez. — Megkönnyítjük öt kórház munkáját, az orvosi továbbkép­zés is végre meg­oldódik. A községi orvosoknak nem kell betegeik után öt kór­házba utazgatni, az érdekes esetek klini­kai tanulmányozásá­ra. A környéken is szárnya kelt már a hímek. A járás köz­ségi orvosai, ha bent járnak a főorvos­asszonynál nem mu- lasz j ik el megkér­dezni: „Hogy áll az építkezés? Látni már vale lit?.. .» s ha nem is látni, elmen­nek az építkezésre, a senki földjére, nézni, hogyan épül a kór­ház. Dóserek túrják a földet szképeireik hordják, terítik, egyengetik az alapot. Épül a kórház. — Pi — Nemrég szóba került, hogy a szövetkezetben dolgozó falusi em­berek milyen nagy utat tettek mes. Megnőtt felelősségérzetük a közös gazdaság iránt, részt vesz­nek a közéletben, figyelik és vi­tatják a világ eseményeit. Moz­galmi munkában nagy tapaszta­lattal rendelkező ismerősöm ne­veket is említett. Az egyikről el­mondta, hogy esti egyetemen ta- aul. Ennyi előzetes tájékozottság után elindultam, hogy találkoz­zam a magyarkeszi Petőfi Tsz párttitkárával. A tsz-irodába vezető, bukszus- bokrokkal szegélyezett, úton ki­felé igyekvő embertől Béleczki elvtárs felől érdeklődtem. — Az a kérdés, melyik Bélecz­ki t keresi. — A pártszervezet titkárát. — Magyarkeszin, ha valaki Bé- leczkit keres, tegye hozzá a ke­resztnevét is. mert van belőlük néhány. A párttitkár, a Béleczki Józsi. Nemrég az agronómusnál találkoztam vele, ott keresse — igazított útba. Már az első pillanatban isme­rősnek tűnt, de nem voltam biz­tos abban, hogy hol találkoztunk. Ezért a beszélgetés elég hivatalos hangon indult. Először a pártve- zetőség-választás került szóba. Főleg arra voltam kíváncsi, a pártmunka sajátos eszközeivel se­gítették-e a gazdaságvezetés mun­káját?. — Ez a gazdasági év nehéz volt, de nem eredménytelen. A köny­velés kimutatása szerint amit az idei év február 24-én megtartott egyesitő közgyűlésen ígértünk, — a három tsz-ben elért jövedelem átlagát — teljesítjük. Az ered­ményekben természetesen benne van a pártszervezet munkája is. A párttagság bízott elsősorban abban, hogy a jó munka ered­ményes lesz. Minden időszerű kér­désben és minden nagyobb mun­ka előtt a pártvezetőség tájé­koztatta a tagságot a gazdaság­vezetők terveiről, elképzeléseiről. Ezek megértésre, támogatásra ta­láltak. Aztán ösztönzött bennün­ket az is, amit a tsz-tagok mond­tak. „Megfogadtuk a párt taná­csát, egyesültünk, bízunk abban, hogy az első esztendő jól sikerül, hiszen a párt nem akarhat ne­künk rosszat. A pártvezetőség, a párttagok idevalósiak, velünk együtt vannak.” Ebben teljesen igazat adtam Béleczki elvtársnak, de megkér­deztem: — Most az év végén is így v-Mekednek-e az emberek? — Igen, így vélekednek. Ök maguk végeztél: el a munkát, és láthatják az eredményeket is. Az ígért 14 ezer forint évi jövedel­met megkeresik azok a tsz-tagok, akik egész éven át rendesen dol­goztak. Irtják, hogv a gazdaság- vezetés érti a dolgát, és bizakod­nak. Nálunk ez is nagy szó, mert elég sok rossz példát lát­tunk, Bizony nem kevés gondjuk volt a Petőfi Tsz vezetőinek, a párt- szervezet titkárának, az idei év­ben. Nagyon meg kellett dolgoz- niok az eredményekért, hogy azok a jövő esztendő még eredménye­sebb gazdálkodását segítsék elő. A zárszámadás jónak Ígérkezik. Lehetne még jobb zárszámadást is csinálni, úgy, hogy nem nézik a jövő évet és csak osztanak. Lennének a tsz-tagok között né- hányan, akik mindent a saját padlásukon szeretnének látni. De Magyarkeszin most már egyre többen látják és értik meg, hogy a közös alap növelése nélkül nem fejlődhet a gazdaság. Ezek­ről a kérdésekről bátran beszél­nek a párttagok. — Az is bebizonyosodott, hogy nem helyes a régi vagyoni hely­zetből kiindulva megkülönböztet­ni az embereket. A jól végzett munka mindenki számára bizto­sítja a szebb jövőt — mondta a párttitkár. Beszélgetés közben elnéztem Béleczki elvtársat. Arra gondol­tam, milyen nagy utat tett meg ez az egyszerű falusi parasztem­ber, áld néhány évvel ezelőtt mozgalmi tapasztalatok nélkül a párt útmutatásán indult el. Ele­ven példán keresztül bizonyítva láttam, hogy a párt eszméje ho­gyan formálja, milyen sokat vál­toztat az emberen. Tudását a közösség számára hasznosítja. Elődeitől azokat a jó tapasztala­tokat vette át. amelyeknek he­lyességét az élet igazolta. Poli­tikai fejlődésével párhuzamosan vált magabiztossá és meg tudja határozni, hogyan kell képvisel­ni helyileg a párt politikáját. Az emberek bizalommal fordulnak hozzá egyéni gondjaikkal, a falu napi problémáival. — Ki legyen az adminisztrátor a tanácsnál? — Ki legyen a földművasszövet- kezet boltvezetője? — kérték ki véleményét. Az ilyen, de más kérdésekben Is őszintén mondta meg vélemé­nyét, de arra mindenkor vigyá­zott. hogy egyszemélyben ne dönt­sön. — Minden szervezet végezze el a maga munkáját. Döntsön a kol­lektív testület — hangoztatta többször, amikor személyi kérdés­ről volt szó. Az emberek — különösen azok, akik a vezetést nemrég gya­korolják, hibás elképzeléseket hozhatnak magukkal. Ezek egyike az is, hogy akaratukat szívesen kényszerítik rá másokra. A ma­gyarkeszi pártszervezet titkára nagy utat tett meg úgy is, hogy különbséget tud tenni a közösség szempontjából lényeges és kevés­bé lényeges dolgok között. A vele való beszélgetés sok tanulsággal szolgált. S ezt meg is mondtam neki. Már a búcsűzkodásnál tartot­tunk, amikor a következőket mondta: — A beszélgetés során igencsak az elvtársnő kérdezett. Most én is kérdeznék valamit. Nem talál­ja-e furcsának, ha összevetjük mai beszélgetésünket, a néhány évvel ezelőtti találkozásunkkal? őszintén szólva, óriási különb­séget tapasztaltam. Akkor más volt a témánk, s emlékszem, ne­hezen is értettük meg egymást; Akkor Béleczki elvtárs még egyé­ni gazda volt, aki ragaszkodott a maga nyolc hold földjéhez. Távol állt a közügyektől, s nem igen ismerte a párt politikáját. Ennek ellenére akkor is az volt a véle­ményem, ha belép a tsz-be, jó szövetkezeti gazda lesz. Erre gon­doltam, de arra, hogy néhány év után Béleczki József az esti egye­temen tanul és szülőfalujában párttitkár lesz, őszintén szólva nem mertem gondolni. P. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents