Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-11 / 264. szám
196-t. november 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 VIRÁGZIK A CIKLÁMEN A pártélet hírei Az elmúlt héten tartotta vezetőség-választó taggyűlését a mó- rógyi pártalapszervezet. A vezetőség beszámolóját Váncsa István, az alapszervezet titkára ter- iesztette elő. Értékelte az elmúlt két évben végzett munkát. Egyidejűleg megalakult a pártszervezet a Rákóczi Termelőszövetkezetben is, ahol szintén megtörtént a vezetőség megválasztása. A községi alapszervezetben a taggyűlés után ismerkedési estet rendeztek, ahol számos pártonkívü'i is’ megjelent — írja Lovák András levelezőnk. Elkészült a háromezer venfiilátormotor A Szekszárdi Vasipari Vállalat gyönki üzemében új terméket vezettek be ez év tavaszán. Megkezdték — az Ikladi Műszergyár megrendelésére — mennyezetventillátorokhoz szükséges villanymotorok gyártását. Háromezer darabot tett ki az idei program, aminek utolsó szállítmányát küldték el a napokban Ikladra. Az ikladi gyár exportálja a gyönki „segítséggel” készülő ventillátorokat és jövőre ötezer darabot rendelt. Az eszmei és cselekvési egység három év munkájának tükrében Jegyzetek a Dombóvári Fűtöház MSZMP-alapszervezetének vezetőségválasztásáról Alig néhány gép áll csak a szerelőaknák felett, csupán két 424-es vár indulásra. Ilyenkor mondják a vasutasok, hogy él a fűtőház. Ha sok gép bent vám, az nem jó. Akkor bajok vannak a forgalommal, nehezen megy a munka. Most jól megy. így volt három éven keresztül. Kiváló termelési eredményekkel zárták a tervidőszakokat, esetenként annyi szénmegtakarításuk volt, hogy egy község egész évi tüzelőanyagát fedezné. Kiváló dolgozók mellére kerültek csillogó kitüntetések, új szakmunkások sokasága tett eredményes vizsgát. Jól működik a fűtőház gépezete. De vajon az emberekkel való foglalkozás, az emberek tudatának változása is ilyen kielégítő? Erről tanácskozik a taggyűlés. Erről is, meg a munkáról is, mert a munka most már nem válik el a politikai tevékenységtől. Még pontosabban: az eszmei és a cselekvési egység most válik kézzelfoghatóvá. Két héttel a taggyűlés előtt jártam a fűtőházban. Párttagokat, párton kívüli eket szólítottam meg: tudmak-e a nagy eseményről? Igenlő válását kaptam. Sőt, olyanokat, hogy erről is kell majd beszélni, meg arról is. A munkások szinte maguk állították össze a pártvezetőség beszámolóját. A vezetőségi tagok is készültek. Ki-ki a maga területén összesítette a három év tapasztalatait, és úgy került Kósa József elvtárshoz, a vezetőség egyik tagjához, pártmegbízatásként: állítsa össze a vezetőség beszámoló- iát és terjessze majd a Vezetőségi ülés elé... • A vezetőségi ülés ezúttal is „vitaképes” volt. Mert most is a kollektív munka, a kollektív vezetés érvényesült, erről számoltak be. A dolgokat nem elvonatkoztatva tárgyalták, hanem a napi élettel összekapcsolva. Kemény bírálatok, őszinte elvtársi megrovás hangzott el nem egy vezetőségi tag ellen, — megmutatva a hibákból kivezető utat. Mert most is ez volt a lényeg: ne csak feltárni a hibát, ha nem segíteni azt megszüntetni. Kiegészítésekkel elfogadta a vezetőség a beszámolót. Ezután tel- les erővel a taggyűlés e'ŐKé&zíté- séhez fogtak. * Figyelő, érdeklődő szempárok tekintenek az elnöki asztalhoz. A fűtőház legjobb munkásai, pártvezetőségi tagok, a megye és a járás küldöttei foglalnak helyet szókra rikí nagy szerepük volt a szakágiaknak, akik fokozatosan a környék mozgalmának a központjába kerültek. A szakályiak próbálták a mozgalom céljára megnyerni a környék parasztjait is. Levelet írtak a regölyieknek, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. A falu bírója azonban vonakodott a levél felolvasásától, mire a szakályiak megfenyegették. Maga Szabó Ádám ment el. a regölyiekhez Tobler Mihállyal, hogy mozgósítsák a falut a földesúri elnyomás ellen. Azokat a falvakat, amelyek nem mutattak hajlandóságot a földesurak elleni közös fellépésre, megfenyegették. Az eskü szövegét is szétküldták a szakályiak a szélrózsa minden irányába. Elkészítettek egy 30 pontból álló panasziratot is, amelyben erélyes hangon felsorolták sérelmeiket. Terebélyesedett a mozgalom, mind többen tagadták meg a földesuraknak járó szolgáltatásokat. Sorra letették az esküt a parasztok, s jegyezték el magukat a földesurak elleni küzdelemmel. A parasztmozgalmak ellen császári katonaságot vonultattak fel. Szakályba is olyan hírek érkeztek, hogy közeledik a katonaság... Erre gyors szervezkedésbe kezdtek, hogy ellenálljanak. Levélben kérték a regölyiek, tamásiak, herényiek, csibrákiak, duzsiak, kurdiak, dombóváriak, gyuTajiak, szakcsiak és kocsolaiak segítségét. Elhatározták, hogy a bevonuló katonaságnak semmiféle ellátást nem adnak, sőt, a bevonulást a Kapos-híd felszedésével meggátolják, mert ahogyan át akarnak kelni a vizen, beletaszítják őket. Aztán következett a leszámolás. A vármegye törvényszéke 1766. december 2-án hirdetett ítéletet e lázadási perben. Az ítélet megállapításai szerint bizonyítást nyert, hogy „Szabó Adám, Gozovics János, Varga Mihály, Kis Tóth János, Tobler Mihály és Zakariás György legelőször és mindenekelőtt maguk között tanácskozásokat tartottak és annak eredményeként a szakályi népet arra biztatták, hoev előre megfontolt gonosz szándékjaiknak és akaratjuknak mindnyájan engedelmeskedjenek, földesúri kötelezettségeiknek ne tegyenek eleget, főleg pedig arra törekedtek, hogy az eddig békességben élő és engedelmes szakályi népet arra a vakmerő kevélységre késztessék, amelyet ők magukra öltöttek és a saját nyughatatlanságuk átültetése céljából a fenyegetésektől és verekedésektől sem riadtak visz- sza. A szomszédos falvakba küldözgetett leveleikkel ezeket is hasonló magatartásra akarták kényszeríteni és azzal az esküvéssel, amelyet maguk is megtettek, szándékaiknak követésére akarták reá bírni. Ilyen módon megvetvén minden földesúri hatalmat, majdnem az egész vármegyét megfertőzték gonosz szándékaikkal, vakmerő módon törvén az egész társadalmi rend ellen s kihajtván a munkából azokat is, akik az uraságnak engedelmes- kedve munkába álltak. A vármegyének Bonyhádon tartott gyűlésének megtámadásával a megyei tisztviselők egy részét halálra keresték, a Szakályba kivezényelt katonaság bevonulásának megakadályozása céljából pedig különböző helyekre segélyt kérő leveleket küldözgettek.. Az ítélet sem maradt el. Az értelmi szerzőket — Szabó Ádáxnot, Gozovics Jánost és Varga Mihályt — 150—150 botütésre ítélték, melyet három alkalommal kellett el- szenvedniök. Ezenkívül száműzték őket a megyéből. Botbüntetést kaptak a többiek is. A régi szép idők! Inkább így kellene mondani: A régi harcos idők. Boda Ferenc ott. Szemben velük csaknem száz kommunista. Közöttük Kovács elvtárs, aki éppen most jött meg harminckét órás útról, Horváth elvtárs, aki annyi műhelyi gond után most újabb gondot vállal magára: az egész fűtőházi kollektíva gondját Itt vannak a fiatalok, a szocialista brigádok vezetői a legjobb kiszes mozdonyvezetők. Lakatosok, fűtők, szerelők, kazánkovácsok. Eljöttek a párttagok mind. Pedig nagy gond volt a leváltásuk. Hisz most, az őszi csúcsforgalomban minden kiesett perc drága, mert kiesett idő atz, amit a leváltás miatt pótolni nagyon nehéz • Ezúttal nem szólunk teljes részletességgel a beszámolóról. Csak az eszmei és cselekvési egységgel kapcsolatos kérdések közül emelünk ki néhányat — Pártalapszervezetünk tagsága egységesen helyeselte a Központi Bizottság mezőgazdasági politikáját. Erőnkhöz mérten segítettük e politika megvalósítását — hangzik a beszámoló. Heteken keresztül a legjobb agitátorok járták a falvakat: Topa. Hoimyák, Töreki elvtársak vol.ak az agitációs munka első számú katonái. Néhány elvtárs azonban nem állt teljes szívvel az ügy mellé, nem azért, mert nem értett egyet a párt politikájával, hanem talán félt az őszinte beszélgetés, nem egyszer izzó hangú légkörétől... Nem így Hártyák elvtárs. aki most a taggyűlésen is, hozzászólásában azt fejtegette, menynyire fontos volna napjainkban is látogatni azokat a községeket, ahol a pártszervezet kommunis- !ái az átszervezés hónapjaiban dolgoztak. Több mint hatszáz munkás dolgozik a fűtőházban. Természetes tehát, hogy akad fegyelemsértő, még olyan is. aki ittasan jelent- kezik szolgálatra. De a három év alatt egyetlen párttag sem követett el semmilyen fegyelemsértést. .. De, egyes középvezetők elhanyagolják munkájukban a politikát. nem vesznek rérzt rendszeresen — és itt a rendszeres légen van a hangsúly —, a különböző rendezvényeken. És itt is keményen bírálják azokat, akik ugyan taggyűlésen helyeselték például az Élüzem címért indított verseny támogatását, de a napi munkában elfeledkeztek ennek politikai alátámasztásáról, magyarázóiéról. Nem arról van szó. hogy a művezetők most és majd a jövőben is csak politizáljanak, de politizáljanak többet. • Fontos dologról szól a beszámoló: a taggyűlések nem egy alkalommal az egyéni sérelmek tárgyalásává váltak. És itt is név szerint említi a beszámoló az egyéni sérelemre orvosságot keresőket. Mert ez egyik oka. hogy a bírálat-önbírálat formálissá vált. A pártalapszervezet régi vezetősége „úszott” a titkár mellett nem hallatta szavát, nem szólt i közbe, amikor a titkár hivatali stílust akart bevezetni a párt- munkába... Nem egy alkalommal a pártvezetőség nem is tudott bizonyos dolgok intézéséről. A titkár maga végezte a munkát, nem azért, mert ez Németh elvtársnak „passziója” volt, hanem, mert a vezetőség nem kért munkát, belenyugodott, hogy a kezdeti önszorgalom Németh elvtársnál már túlzássá vált. És nyilván ezek után a tömegkapcsolat sem volt a legjobb. A pártcsoportok is csak az utóbbi évben hallatnak magukról... * Az utóbbi év. A beszámoló, de a hozzászólók is nem egy alkalommal említették ezt a három szót: „az utóbbi évben.” Ugyanis egy-másfél évvel ezelőtt a járási pártbizottság szigorú vizsgálatot végzett, s megállapították a pártmunka hiányosságát, intézkedéseket hoztak. Ezek nyomán változott mind a pártmunka, mind a termelés és a pártmunka kapcsolata. Elvtársiassá vált például a szolgálati főnök és a pártvezetőség között a kapcsolat. De legfőképpen rendeződtek a személyi ellentétek, egyes pártvezetőségi és szakszervezeti, valamint szolgálati vezetők között. És az előbb említett „az utóbbi évben”-hez tartozik az is, amiről ugyancsak a beszámoló és a hozzászólók tettek említést: Németh elvtárs belátta tévedéseit, munkáján változtatott; Molnár és Sári elvtárs még mindig sértődött. A kapcsolatok az emberek között pártossá váltak. Az utóbbi évben valóban olyanná vált a pártmunka, olyan lesz, ha ezen az úton halad, amilyennek lenni kell: őszinte hangú, egységes elveket valló kollektívává válik az alapszervezet. * Virág István elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára többek között a következőket mondotta a taggyűlésen a hároméves pártmunka tapasztalatairól a fűtőház kommunistáinak: — Mindig biztosan számíthatunk a fűtőházi elvtársak munkájára. A kommunisták példamutatása érvényesült a munkában, a politikai tevékenységben. Sajnos, az elbizakodás következményei sok gondot okoztak az alapszervezetnek, a járási pártbizottságnak is. A nyílt és őszinte légkör kialakult, s ha ezen az úton haladnak, még nagyszerű dolgokat hallhatunk a fűtőházi elvtársakról. Kommunistákhoz méltó tanácskozáson számoltak le a három év hibáival, ismerték el, az eredményeket és a tapasztalatokból jól határozták meg a feladatokat. * Külön érdekessége a fűtőházi politikai helyzetnek, hogy a három év alatt minden évben kiváló termelési eredményeket értek el. Nem volt olyan tervidőszak, hogy az élüzem-feltételeket ne teljesítették volna, de nem volt olyan légkör sem, amely alapja az őszinte elvtársi bírálatnak, amely talajon az önbírálat nemes magasságba tud emelkedni. A torzsalkodások, az anyagiasság el- harapózása éppen egyes vezetőségi tagok között károsan hatottak a fűtőház egészének munkájára. Nem jó hatást keltettek a párton kívüli munkások körében. Most ezekkel számolt le végérvényesen a pártvezetőség, a párttagság. Még pontosabban: arról tett jelentést a pártvezetőség kommunista módon, hogyan változott a fűtőházi politikai helyzet az utóbbi egy évben, és legfőképpen: ’mgyan akar továbbhaladni... Páikovács Jené
