Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

*

l

£

3 <

Av

I-i gy német szociáldemok- rata 1920-ban Oroszországba utazott, hogy saját szemével lássa az ottani helyzetet és találkozzék Leninnel. (Sokan érkeztek akkor ezzel a céllal.) Vrangel és Pilsudski ellen még íolyt a harc, s a vendég szemében Oroszország a teljes ösz- szeomlás és éhinség képét mutatta. „No igen, valami csoda folytán átvészelte néhány nehéz esztendejét, ezután azonban — gondolta a német — a forradalmi lelkesedésnek már el kellett apadnia, az emberek halálosan kimerültek.”

Kertelés nélkül akart beszélni Leninnel — éles, nyílt kérdéseire ugyanolyan nyílt válaszokat várt. Felkészült, hogy elfogulatlan bírája legyen mindannak, ami Oroszországban végbemegy.

Ehelyett pedig lélekszakadva kellett válaszolnia azokra a kérdésekre, amelyekkel Lenin halmozta el őt. Lenin arról faggatta: miként volt lehetséges, hogy az egyik német fejedelemségben kikiáltott tanácsköztársaság, melynek kormányzatában ez a független szociáldemokrata is részt vett, mindössze három napig tarthatta magát. A német logikusan kifejtette, hogy a szociáldemokrata párt jobbszárnya elárulta őket, a nép nem volt eléggé öntudatos, nem készült még fel eléggé a szocializmusra s a döntő pillanatban nem támogatta munkáskormányát.

— És maguk mit tettek azért, hogy a nép higgyen és támogatást nyújtson önöknek? — kérdezte bizalmatlanul Lenin.

— Kellett, hogy higgyenek nekünk — felelte sértődötten a „független”. — Mi hús vagyunk a nép húsából. Úgy vagyunk a néppel .. i no, mondjuk, mint a gomb a kabáttal, amelyhez hozzávarr- ták. ,

Lenin elmosolyodott:

— Hm, tegyük fel, hogy így van. De mégis mit tettek önök saját népükért?

— Mit tehettünk volna három nap alatt? — álmélkodott a német.

— Úgy? Nos, nevezzen meg csak egy olyan törvényt vagy rendeletet, amelyet a három nap alatt kihirdettek és megpróbáltak végrehajtani.

— Törvényekre, rendeletekre nem is került sor. Kormányunk, ismétlem csak három napig létezett.

Lenin azonban kérlelhetetlenül

folytatta:

— Három napi Önök ezt egyáltalán nem használták ki! Hogy is támogatta volna önöket a proletariátus, amikor még a gyárak munkás-önkormányzatát se tudták életbe léptetni! A parasztok azért nem álltak önök mellé, mert önök egy mukkot sérti ejtettek ki arról, hogy felosztják a nagybirtokokat. Egyáltalán mit értek el önök? Annyit, hogy feszesen begombolkoztak és ünnepélyesen bevonultak a megszökött miniszterek dolgozószobáiba? Ez kevés. Ez megbocsáthatatlanul kevés. Ezért nem tarthatták magukat három napnál tovább. Mi viszont amint látja, már több mint három esztendeje tartjuk magunkat és bízunk benne, hogy örökre!

A „függetlent” lenyűgözte ez a sok önbizalom és hirtelen, elvesztve hidegvérét, így kiáltott fel:

— örökre? Hát a gomb?

— Miféle gomb? — kérdezte csodálkozva Lenin.

— Ha holnap akár önnek, akár énnekem leszakad és elvész egy gombunk, akkor mi lesz? őszintén megmondom: mint volt szabó, utána érdeklődtem ..:

— Á, ön szabó? — érdeklődött Lenin.

— Az, de mit érek vele? Itt, önöknél, Oroszországban nem árusítanak gombokat. Az ember a hősiesség csodáira képes, legyőzi minden ellenségét és egyszerre csak egy nevetséges apró dologban tehetetlen: elvesztette a gombját! Önöknél leálltak azok a gyárak, amelyek a legegyszerűbb, mindennapi holmikat állítottak elő. Az emberek már évek óta úgy élnek, hogy képtelenek beszerezni azt, amire szükségük

Leonyid Rahmanov:

Ágomb

van. Nem luxustárgyakról beszélek, hanem a gombokról!

Lenin elnevette magát:

‘— Azt akarja ezzel mondani, hogy ha leszakad a nadrágunkról a gomb... Valóban igaza van: a nehézkedési törvény értelmében le kell csúsznia. (És bizalmasan közel hajolt a némethez.) Elárulok egy* titkot önnek: nem fog lecsúszni. A zsineget még szorosabbra húzzuk a hasunkon és remekül tartani fog, amíg csak el nem űztük Vran- gelt. Azután pedig lesz bőven a mi országunkban gomb is meg mihden egyéb hasznos holmi. Nem kisebb lelkesedéssel fogjuk gyártani ezeket, mint ahogyan harcoltunk. Addig azonban arra kérném, kedves elvtárs, hagyja békében az én gombomat.

— Bocsánat — hebegte a német, aki heves vitájuk során mindvégig csak csavargatta Lenin kabátgombját.

Később együtt indultak egy munkásklubba, ahol Leninnek gyűlésen kellett felszólalnia.

Nyár volt, Leninnek a sietségtől melege lett, kigombolta kabátját, s ekkor — lepattant a gomb, amelyet vitapartnere oly buzgón csavargatott. Lepattant és elgurult a járdán. Lenin észre se vette. De nem úgy a német, ő észrevette, még nagyobb zavarba jött, felvette és zsebre tette a gombot. Minden eshetőségre — ezt gondolta —, aztán valahogy majd módja lesz helyrehozni baklövéseit.

Miután a klubban a gyűlés véget ért — Lenin a szovjet hatalom időszerű feladatairól, a katonai és a termelési arcvonalról beszélt —, ismét kiléptek az utcára: Ekkor a német elképedve

megváltoztak. Azelőtt elszaladt volna a boltba vásárolni.;. Nos, gondolta, hátha sikerül, és letépte saját mellényének egy gombját (persze nem volt ugyanolyan mint Leniné: kisebb és az alakja is más), aztán jó erősen, legvastagabb fonalával hozzávarrta a kabáthoz.

Nemrég a községi szövetkezeti boltban járt, s ott Lenin nagyméretű képét pillantotta meg. Ránézett és — egek! — ott látta a kabáton azt a gombot (jobboldalt, felülről» a másodikat), amely az ő mellényéről származott .. 2

Elkérte a képet, hazavitte és a tükör mellé tette.

Azóta naponta többször is megnézte.

— Az én gombom látható rajta!

A német vendég végighallgatta a történetet, alaposan szemügyre vette a képet, némán bólintott, mintha ezt mondaná: „pontosan így történt”. — majd előhúzta mellényzsebéből a gondosan papírba göngyölt gombot (a papíron ott állt a séta dátuma), s a sok éve magánál őrzött emléktárgyat Lenin gombját az asz- szonynak ajándékozta; őszinte örömmel.

így gondolkozott ugyanis: minden jog és méltányosság értelmében csak ez az asszony lehet , gnnak tulajdonosa. íme, gondolta, bizonyítéka ez annak, hogy a szovjet hatalom belső lényegénél fogva a nép hatalma, s a világhírű politikai vezető meg a takarítónő e hatalomnak nem két pólusát jelenti. Hanem ez a parasztasszony Lenin valamiféle nénikéjének, dajkájának érzi magát... Nos, hát. amint mondani szokás: Isten adja, hogy örökké így is maradjon!

Fordította: Radó György

földeák János :

Nem feledheted!

Amíg élsz, mindig hallanod kell az Auróra ágyúját, azt az egeket is fölszántó, földet rengető csattanást; látnod a vakító villámot, mely az ágyúcsőn kicsapott,

.s éles lövedéke, surrogva, világot rázó riadót harsant rá a nyomorúságra, s pillanat alatt verte szét a cárok, hercegek, bankárok elterpeszkedett erejét...

Nem feledheted azt a hajnalt, nem feledheted el soha — nemcsak annak az őszi napnak volt szikrázó hajnala, de a föleszmélt proletárnak történelembe robbanó első perce is: szenvedéllyel és diadallal fölcsapó, megállíthatatlan hatalma — nem feledheted el soha: nemzeteket szabadított fel az Auróra ágyúja!

Halottak vannak már mögötted —» ó, hányszor láttál folyni vért negyven esztendő alatt, hányszor* a kommunista emberért; ne is számold, kimondhatatlan, annyi a drága vértanú, s a történelemben sem volt még áldozatosabb háború, de meggyógyítóbb győzelem se, s hogy nem lesz jövőd mostoha (óvják lenini nemzedékek), nem feledheted el soha!...

Magyar vagy, egy nép, de nem árva emeld magasra homlokod,

Európa véres viharait egy évezredre jussolod, s iszonyú megpróbáltatások figyelmeztetnek; ostoba , uraid is! idegen zsoldon:

nem feledheted el soha —■' amíg élsz, mindig hallanod kell az Auróra-ágyúszót, azt a földet-eget dörrentő, örökké hangzó riadót!...

rjv/jvvuvjvu\PAnrjvw.vv fjuw/wwi« 11 ***** t m «vvyvwivwawwwawwfMVWWW

Molnár Zoltán s

Októberre emlékezve

B

álint bátyám így mesélt azokról a napokról: Krin- dacsevka mellett dolgoztunk, egy bányában. Mikor februárban a cárt elkergették, máslátta, hogy Lenin kabátjának minden gombja a helyén van.

Hát ez miféle csoda? Hiszen Lenin alig tíz percre tette le a teremben a kabátját és maga mögé, a székre rakta. Kinek sike-,, , , .. , , ., . ...

rüit ezalatt felvarrni a gombot? keppenjtezdtek beszelni a hadi- És honnét vette? Kétségtelen: az 1 foglyokkal, nekünk is mondogatország vezetőjének öltözékét egy itaK" Á?^uis'u , , , ,,

külön ember figyeli állandóan, . Októberben, a forradalom hintésként nem is lehetne megJ rere mar nem nőit kedvünk a hamagyarázni a történteket - hi. fogsághoz, nem is nagyon önzőjén a lepattant gomb még vál- lek mlnket- Jonehanyan osszesze- tozatlanulP ott lapult a német [delőzködtünk és elhatároztuk, vendég zsebében .:. elmegyünk haza. Nyugodtan

vonultunk végig a bányák mellett, Néhány évvel később, amikor senki sem állított meg. s baj nél- Lenin már nein élt, az említett kül beértünk Jekaíyerinoszlávba. független szociáldemokrata, aki Odaözönlöttek mindenfelől a ha- kommunista lett, újra a Szovjet- difoglyok. Ilyen nagy városban

unióba utazott. Örömmel tapasztalta, hogy az ország feléledt, pezsgő építőmunka folyik benne

könnyebb tájékozódni: merre felé dől a világ sorja.

A jekatyerinoszlávi lágerben

és sok mindenféle áru kapható t addig vártunk, vitatkoztunk, míg nemcsák Moszkvában, hanem az egyszer csak hallottuk, hogy sebeáltala felkeresett falvakban is. Az egyik parasztházban, amisen. nyomulnak előre a németek. Mi lesz velünk, ha itt érnek minkor belépett, mindjárt ’Lenin két? Akadt aki azt mondta, várképe vonta magára figyelmét. A P*k meg okét, hamarabb hazaju- fényképről nagyított képen Le-: tunk,

nin kabátot, sapkát viselt: pon- Hogyne, mondtak masok, hogy tosan ugyanazt, amely az emléke-1 megintt kivigyenek valamelyik zetes séta idején volt rajta. Az, jrorUra.

idős háziasszony látta, hogy a\ Járt be hozzánk a táborba egy külföldi vendég figyelmesen né- í bolsevik agitator. Nem állt fel az zegeti a képet, büszkén mondta emelvényre hanem leült közénk,

szívta velünk a rossz mahorkai, s csendesen elmagyarázta:

— Látjátok, mi nem tekintünk benneteket ellenségnek. Olyan emberek vagytok, mint mi. parasztok, munkások. Titeket a csáhát neki:

— Iljicsnek ezt a kabátját különösen jól ismerem.

— Mit akar ezzel mondani? —

Az asszony erre elmesélte, hogy

öt évvel ezelőtt, amikor még a! szár, minket a cár kergetett ki a városban dolgozott — egy gyári frontra. Mi nem akarunk többet klubnak volt a takarítónője —,1 ellenetek harcolni, azért is zavar- Lenin odaérkezett egy gyűlésre.! tűk el a mi tábornokainkat. S Ő szokás szerint egy pohár teát nemcsak a cárt. látjátok, még Ke- tett a szónok elé, s közben egy j renszkijt is; senki se kell nekünk, gyors pillantást vetett Leninre, aki tovább akarja folytatni a há- majd a széken fekvő kabátjára.1 borút.

Feltűnt neki, hogyv a nem új, de I Hát ezen nagyon el kellett gon- még jól használható bársony gal- dolkozni.

léros kabátjáról hiányzik egy i — Jól van, igazad van. Nem gomb. Lopva elvette a kabátot akarunk hazamenni, amíg tart a és bevitte saját kis kamrájába a háború; nem akarunk még egyszer lépcsőfeljáró alá. Node ezután ellenetek jönni, de senki ellen mit tehetett? * Tartalékgombjai sem, az olasz frontra sem, sehova. nem voltak, és hát az idők i,$ - Ám mit csináljunk. mindjárt a

nyakunkon vannak a németek?

— Adunk nektek vonatokat, elmentek beljebb az országba.

Ha valami nagy tiszt beszélt volna így velünk, nem hittünk volna neki. De ez magunkszőrű legény volt, emberség volt a szavában, bíztunk benne. Nem is hiába.

Kaptunk vonatokat. Aki maradt, maradt, nem tudom, mi lett velük, talán a németek hazavitték, s mehetett újra valamelyik frontra. Magam a legelső vonatra felkapaszkodtam.

Hanem ez az út nem volt öröm. Hamarosan tapasztaltuk, hogy nemcsak a németek vannak a vörösök ellén. hanem a fehérek is szervezkednek. Láttuk, hogy ebben az országban nagy seregek gyürkőznek egymás ellen. S valószínű. hogy nem nagyon szeretik azt, aki sehova sem tartozik, csak a kenyeret fogyasztja.

Nem tudtuk, kik azok, akik Moszkva ellen zászlókat bontottak. Egyet azonban a magunk eszétől is megértettünk.

Zötyögünk, zötyögünk fiúk, de nem tudjuk, hova visz végül minket ez a vonat; valamibe meg kellene kapaszkodnunk.

Kuporogtunk a vagon padlóján megtiport szalmán, s hánytuk-ve- tettük a sorsunkat.

— A vörösök, látjátok, nem dzt mondják nekünk, hogy ti csak hadifoglyok vagytok, ausztricki. hanem továris. S ők nem csak az ő uraik ellen harcolnak, hanem a világ .minden népe szabadságáért.

Amikor kisütöttük, mit kell tennünk, néhányan átkcfpaszkod- tunk a szomszédos vagonba, azután a következőbe, s mindenütt elmondtuk a magunk véleményét.

Nem nagyon kellett a javaslatunk mellett viaskodni. Benne volt az már a levegőben. Még ott a vonaton megalakítottuk mi, hadifoglyok a vörös ezredet.

Nem sokat teketóriáztak velünk, elfogadtak a csillagos zászló alá. Kaptunk fegyvert, felszerelést, Amit nem adtak, azt szereztünk. Könnyebb volt akkor lóhoz jutni, mint nyereghez.

Hej. de más érzés volt megint katonának lenni! Katonának, s mégis szabad embernek. Aki akkor abba belekóstolt, nem felejthette el, s nem mondhatott le róla egész életében.

— Nézzétek, én baka voltam, s mégis hogy szót fogad alattam a ló!

Mérhetetlen nagy pusztaságok vannak arra, akkorákat kívánt az ember vágtatni rajtuk! S nem is lehetett nekünk idegen az a táj. Azt mondják, őseink is jártak, legeltettek azon a vidéken, mielőtt a Kárpátok felé elindultak.

Harcoltam sokfelé. Nyáron a kozákok ellen, Csapajev alatt. Vas> fogú decemberben, mikor Gyeni- kintpl egy néma éjjelen váratlanul elvettük Boriszoglevszket. Futottam Petljura elől Kamenevszk- Podolszkból. Védtem napokig száznyolcvanadmagammai a haj- damákok ellen Jarmolincit. Olt voltam, amikor elvesztettük Kievet, s ott voltam, amikor visszafoglaltuk. Megfürödtem a Gyeszna vizében, mikor átkaroltuk és szuronyrohammal elvettük a kadétektől Csernigovot; s a végső győzelem után még a banditák ellen is harcoltam Balta vidékén.

Amerre jártam, mindenütt találkoztam magyarokkal.

Ezért mondom, hogy az októberi forradalom a miénk is. Papp és Szántó elvtársak, az első ezred parancsnoka és helyettese, Koszta Béla, akivel haza akartak küldeni minket a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére, a volosinszki ezred magyarjai. Taliga, a félelmetesen pontosan lövő tüzér, és mind a többiek, akiknek rohamra torzult, verejtékes arcát, vagy a halálos seb után lefogatlan maradt szemét nem Jelejthetem el.

Előre néznek ezek a halott szemek ma is, az emberi jövőbe, ahol népünk megbecsült és tisztes helyen ül az egyenlőjogú népek asztalánál.