Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
4 « TOLNA HEGYEI NEPÜJSÁG 1064, november 29. Bongós gyerekek A Béla téri Iskola előtti téren hétről hétre fiata_ lak csoportját lehet látni, amint körbe-körbe „dongóznak”, tanulják a motorvezetést. Szekszárd város három iskolájának VIII. osztályos tanulói adnak itt találkozót, hogy a politechnikai órák keretében gyakorlatilag is megismerkedjenek az elméletben már megtanul tak- kal. Az első félévben a kerékpúr- és motorszereléssel ismerkedtek meg a tanulók Boda István fiatal pedagógus gondos, szakszerű ismertetése és felügyelete mellett. Képsorozatunk már a vezetési gyakorlat közben mutatja be a lelkes dongózókat. Első képünk Vass Sándort, a Il-es számú iskola tanulóját mutatja, amint indításra készíti elő a Dongó motort. Második képünkön Boda István tanár megmutatja az ifjú vezetőknek, milyen útvonalon haladjanak. Harmadik képünk éppen az egyik vezetőt mutatja motorozás ' közben: Bakodi 'Árpád szintén a "II-es saimú iskola tanulója, biztosan ül a nyeregben. — A második ■félévben-' — mondja Boda László búcsúzóul — már elektrotechnikai gyakorlatokat vettünk tervbe az ifjú poli technikások számára. (Foto: Túri Mária) JORZY EDIGEY _ 1„ .’iÉtfeV-~ ’ Fordította: BÁBA MIHÁLY 1L — Igen. tegnap. Ma csak befejezzük a vallomását. Különböző kérdéseket tettem fel neki. Lehet, hogy valóban semmit sem tud, vagy egyszerűen ügyesen sánész- kedik. Még csodálkozott is, hogy miért kérdem olyan dolgokról, ‘ amelyeket a korábbi kihallgatáson j bevallott. Javasolta azt is, a „Bu- I dex”-ból valakinek a nevére meghatalmazást állit ki, s így fel tudják venni a pénzt a „Donaubank- ban”. Közölte, számít arra, hogy a bíróság ezt enyhítő körülménynek tekinti. Ebben az ügyben telefonáltam a „Budex-be” is. Azt javasolták, Lisewski adjon egy meghatalmazást a bécsi kereskedelmi tanácsosnak. Ha Lisewski t idevezetik, akkor odaadom neki aláírásra. asztalt, mert innen jól láthatott mindenkit, aki belépett a klubba. Kávét rendelt, és türelmesen várt. Nem kellett sokáig várakoznia. Egy negyedóra múlva feltűnt az ajtóban Kizlo ezredes alakja. Az őrnagy felugrott, üdvözölte és meghívta asztalához. Krzyzewski az ezredes egészsége. munkája felől érdeklődött, s arról, hogy mi történik a kul- túrházban.’ Kizlo hirtelen félbeszakította a társasági beszélgetést, és így szólt: — Őrnagy úr, ne szédítsen engem. Vén róka vagyok én. Ha engem ilyen fiatal ember az asztalához hív, kávét akar fizetni, és a reumám miatt aggódik, akkor érthető, hogy valamit akar tőlem. Tehát kivele őrnagy úr, mert az idő is kevés, meg a játék is vár. — Még, csak egy pillanatra, kedves ezredes úr — az őrnagy igyekezett visszatartani az idős urat. —' Ismer olyan bűnözőt, akinek deformált füle van, lapos, aki valamikor bokszoló lehetett? — Miért érdeklődik Kabátujj felől, őrnagy, ha ismeri. Az öreg Kizlot vizsgáztatja, vagy mi a szösz? Hiszen Kabátujjnak lapos a bal füle. — Bocsánatot ezredes úr, de én valóban nem tudtam semmit erről a Kabátujjról. Egyszerűen azt a bűnözőt keresem, aki megtámadta az egyik bírósági joggya- komokot, és egy homokzsákkal ütötte le. Amint a merényletnek az egyik, nem közvetlen szemtanúja mondta, a tettesnek deformált füle van. — Az nem lehet más, csak Ka— Hált igen. Ez azt jelentené, hogy vagy nagyon biztos a dolgában, vagy valóban semmit sem tud. Ém inkább úgy gondolom, hogy nem tud semmit. Egy rendőrőrmester lépett a dolgozószobába, és jelentette az ügyésznek, hogy Lisewski letartóztatottat előállította a földszinti rabszobába. — Vezesse fel, őrmester — mondta az ügyész. — Akikor én megyek — állt fel az őrnagy és elbúcsúzott, Wiska kisasszonytól és az ügyésztől. — Ha valamit megtudok Kizlotól, akkor holnap reggel telefonálok. A varsói rendőrség és a Belügyminisztérium dolgozói között kj ne ismerte volna Kizlo ezredest? Idősebb, őszülő halántékú úr azzal a diszkrét eleganciával öltözködött, amely annyira jellemző a hatvan éven felüli férfiakra. Mindig sötétkék ruhában volt, szivarzsebében fehér zsebkendő, a cipője pedig tükörfényes. Az ezredes az egyik legismertebb alakja volt Varsónak. Bár két esztendővel ezelőtt a jól megérdemelt nyugdíjba ment, mégsem vesztette el kapcsolatát az apparátussal. Részt vett a kultúrotthon munkáiban, a „Gwardia” vezetőségi tagja volt, de mindenek előtt tanácsokkal segítette fiatalabb kollégáit. Élő lexikon volt, nemcsak a Lengyelországban, de az Európa-szerte elkövetett bűnügyeket is ismerte. Még az Interpol is gyakran fordult az ezredeshez véleményért, információért. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy Krzyzewski őrnagy elhatározta: felkeresi az idős urat és kikérdezi a bokszoló fülű bűnözőről. Az ezredest nem volt nehéz megtalálni. A Rakowiecka utcán, a Belügyminisztérium új épülete mellett áll egy emeletes épület. Széles lépcső és üveges ajtó vezet a Belügyminisztérium dolgozóinak klubjába. Krzyzewski őrnagy igen gyakran utazott vidékre, így a klubban ritka vendég volt. Ezért a ruhatáros, amikor este hat óra tájban elvette tőle a kabátot, meg is jegyezte: — Az őrnagy úr egy fél éve, vagy talán még hosszabb ideje is, hogy nem volt nálunk. — Istenem! — nevetett az őrnagy — látja, mégiscsak eljöttem. Kizlo ezredes itt van? — Még nincs, de minden pillanatban jöhet. Ptak őrnagy már várja. Kawon igazgató nem régen telefonált, hogy Wyrzewicz doktorral rögtön itt lesznek. Az őrnagy a kávéházi részben választott magának egy kis — Ezredes úr emlékszik olyan bűntényekre, amit homokzsákkal követtek el? Az érdekel engem, mikor használtak zsákot, illetve homokkal megtöltött kabátujjat, amivel a támadó elnémítja áldozatát, hogy aztán kirabolja. Az ezredes elgondolkodott. — Voltak ilyen specialisták. Emlékszem égy Mamája nevűre, Krakkóból, és á sosnowi Karski- ra. De ennek szénpor volt a zsákocskájában. No, és a mi varsói „Kabátujjunk”... — Miféle kabátujj? Azt hiszem, ez érdekel engem! ;— „Kabátujj”, ez csak amolyan gúnynév. Amikor először kapták el -„munka - közben”, találtak nála egy régi. kabátból kitépett ujjat, az egyik végén bevarrva. Ezzel a homokkal megtöltött hurkával kólintotta fejbe a mi emberünk az áldozatát. Amikor az áldozat elájult, akkor szépen megkopasz- totta. Ezért nevezték el „Kabát- ujj”-nak. A családi neve viszont nem jut eszembe, de a bíróságon az ipsét ismerik. Legalább tízszer volt büntetve. Legutóbb öt esztendőt sóztak rá, még biztosan ül, hacsak amnesztiát nem kapott' Kérdezze még WpHcówon. Ott mindent elmondanak róla, mert szeretett inni és mulatozni. Gyakran, minden héten a rendőrőrsön kötött ki. Na. de nincs időm, őrnagy úr. a doktor éppen integet a lépcsőn... Ha szüksége lesz, ne feledkezzen meg rólam, az öregről. bátujj. Biztos, korábban engedték ki. De, hogy Kabátujj valamilyen jogigyakornokot támadjon meg? — csodálkozott Kizlo. — Ö mindig a kocsmából kijövő részegekre vadászott, elsősorban azokra, akiknél nagyobb pénzösszegeket látott. Ment a kiszemelt áldozat után, és valahol, egy sötét utcában „elaltatta”. El kell ismerni, nagyon finom keze van. Olyan nagyszerűen tud ütni, hogy az áldozat rövid időre, csak tíz- husz percre veszti el az emlékezetét — Valószínű nem rég jött ki a börtönből, és még nem nyerte vissza régi gyakorlatát — nevetett az őrnagy —. mert az én kliensemet csaknem egy napra „altatta el”. Ebben a pillanatban az asztalhoz lépett Ptak őrnagy. Az őrnagy megitta a kávéját, néhány szót váltott még az ismerősökkel, és elment a klubból. Elégedett volt. Végre rátalált az első nyomra, csak e] ne veszítse, és türelmesen érjen célhoz, amely e?y kis darab papír volt, a „Do- haubank Wien” cégjelzésével. Egy papírdarab, amelynek értéke 80 ezer dollár. (Folytatjuk)
