Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
1964. november 29. (KM.NA MEGYEI NÉPÜJSÁG Ekekifagyásig amíg az eke nem fagy ki a földből, a mélyszántás napirenden marad. Sajnos ezen a területen nagy- az elmaradás, és még igen sok a tennivaló. A tervet a megye közös gazdaságai eddig mindössze 66,1 százalékra teljesítették. A tamási járás 59,7 százaléknál, a bonyhádi járás 56,6 százaléknál, a szekszárdi járás 67,5 százaléknál, a paksi járás 74,9 százaléknál, a dombóvári járás 75,8 százaléknál tart. Nem titok, hogy az elkövetkezendő napokban az eddiginél gyakrabban azoknak az embereknek a munkájáról fogunk hírt adni, akik az őszi mélyszántásban is derekasan helytállnak. A tét nagy. De a haszon is nagy lesz, ha a terveket ezen a területen is teljesítik a mezőgazdasági üzemek. Mint ezen az őszön oly gyakran, most újból a traktorosokon a megye szeme, hiszen legalább kéthetes késést kell behozni, és ezt megtenni a traktorosok helytállása nélkül lehetetlen. A napi teljesítmények növelése az első követelmény. E vonatkozásban egy-egy gépállomás és egy-egy tsz között igen számottevő az eltérés. Ezt elsősorban a nem egyforma adottságokkal lehet magyarázni, de mással is, főleg a nem kielégítő szervezettséggel. Hogy mennyire szem- betűnőek az eltérések, arra negatív értelemben jó példa egyikmásik gépállomás. Az egy erőgépre jutó napi teljesítmény a Bonyhádi Gépállomáson 3,3 normálhold, a bölcskein 3,6 normálhold, az iregszemcsein 3,4 normálhold. Bonyhádon félig- meddig még elfogadható a terepviszonyok mostoha volta, de Bölcskén már nem. A teljesítmények növelése, valamint az őszi mélyszántási tervek érdekében, tehát a legjobbakhoz kell igazodni. Nagyjából hasonló feltételek, és időjárási körülmények között ugyanis, amíg Iregszemcsén a napi teljesítmény 3,6 normálhold, addig a Gyönki Gépállomáson 5,2 a szedresin 8,6, a tevelin 5,5. Persze nem lehet szó nélkül hagyni azokat az összefüggéseket sem, amelyek megtörik, lefékezik a traktorosok igyekezetét. Ha a szövetkezeti gazdák az adott területen nem végzik el a szárbetakarítást, más szóval nem biztosítanak a gépeknek zöld utat, a traktoros eheti kezét lábát, tervet teljesíteni nem tud. Nos, hogyan is állunk ezzel. A cukorrépa „frontján” a termés kihordását a tsz-ek döntő többsége — sőt már a szállítást is — elvégezte, befejezte. Legtöbb cukorrépa a bonyhádi járásból vár még elszállításra: négyszáznegyvenkét vagon. A szekszárdi járásból 231 vagon, a paksiból és a tamásiból 50—50 vagon, a dombóváriból csupán 43 vagon. Ahová nem került búza, ott a répaföldeken az őszi mélyszántás gyors lebonyolítását gyakorlatilag nem akadályozza semmi. Az a terület sem számottevő, amelyen még áll a napraforgószár, ellenben késleltető tényező a töretlen kukorica, és a vágatlan kukoricaszár. EGYIK-MÄSIK KÖZÖS GAZDASÁGBAN a fontossági sorrendet tartották szem előtt, és azt, hogy az erő, különösen a gépierő ne forgácsolódjék szét — ezért a vetésterv teljesítéséig a kukoricatörést háttérbe szorították. A helyi körülmények figyelembevételével az ezzel kapcsolatos intézkedések többsége helyesnek bizonyult. E napokban viszont már nemcsak lehet, kell is gyorsítani és befejezni a szállítási kapacitás nagyon ésszerű kihasználásával a törést, a hordást, a szárvágást stb. Sárpilisen erre már nincs gond. Mindent elvégeztek. Magabiztosan jelenthették be, hogy 10 nap múlva az őszi mélyszántással is végeznek. Egyébként magával a kukoricatöréssel nincs baj. Hiszen valamennyi tsz-tag azon van, hogy a részére kiosztott területről gyorsan kerüljön haza a termés. Ott a baj inkább, hogy valamennyi gazda egyszerre szeretne sorra- kerülni. Erre viszont nincs mód. Ezért jó lenne a pálfai és a hozzá hasonló módszert követni. Pál- fán a tagok összefogtak, egy-egy kiosztott területen megfelelő sorrendben gyorsan végeztek, és így megfelelő ütemben szállíthatták haza a kukoricát, és így biztosították az őszi mélyszántást végző gépek tervszerű és folyamatos üzemeltetését. Az viszont káoszhoz vezethet, ha egy 50 holdas táblának a közepén, a szélén, szóval itt-ott a munka kész, de olyan összefüggő terület végeredményben még sincs, ahol a gépek folyamatosan dolgozhatnak. Legtöbb a töretlen kukorica a tamási járásban, összesen 1835 holdj Viszont az is idekívánkozik, hogy ez mindössze jó egyhetes munka, mert a múlt héten a járás területén 1785 holdon végezték el a törést. Hasonló a helyzet a többi járásban is, mert a számok azt mutatják, hogy egy hét alatt mindenütt végezhetnek. A szekszárdi járásban a múlt héten 1103 holdon végezték el a kukoricatörést, hátra van 1026 hold. A paksi járásban a múlt héten 859 holdon végeztek, hátra van 965 hold. Rosszabb a helyzet a szárvágásnál. Legjobban attól kell tartani, hogy a hátralévő napokban ez fogja lefékezni a szántást, ha nem gyorsul az ütem. A tamási járásban 9944 holdon, a szekszárdi járásban 5094 holdon, a paksi járásban 3331 holdon, a dombóvári járásban 2206 holdon, a bonyhádi járásban 2086 holdon vágatlan jelenleg a kukoricaszár. A SZÖVETKEZETI GAZDÁK ne feledjék az őszi mélyszántás befejezése elsősorban a tagok érdeke. Iparkodni addig kell, amíg lehet. Bármerre jár az ember, mindenütt kielégítő, jó kukorica- terméssel dicsekednek a gazdaságok. Bogviszlón van olyan terület, ahol például egy hold 60 mázsa csöves tengerit adott, ősszel megszántott terület. A jövő évi nagyobb termésnek ez a legfőbb feltétele. . Í-*---Át. ( Bakó Jenő felvétele) Ő IS HÚSZÉ Egészségügy — közügy Járási egészségügyi tanfolyam Szekszárdin A Vöröskereszt kongresszusán elfogadott határozat egyik pontja, az egészségügyi felvilágosító munka javításáról szól. A Vörös- kereszt megyei titkársága az elmúlt napokban minden járásban háromnapos tanfolyamot szervezett az üzemi, községi, termelőszövetkezeti egészségügyi felelősök részére. Orvosok, egészségügyi intézmények vezetői tartottak előadást a Szekszárdon megrendezett járási egészségügyi tanfolyamon. A véradás jelentőségéről és a szervezés gyakorlati lebonyolításáról dr. Csitári László tengelici körzeti orvos tartott előadást a tengelici véradónap tapasztalatai alapján; A mezőgazdasági egészségügyről, a tisztasági mozgalomról dr. Fe~ renczi József szekszárdi körzeti orvos, az alkoholellenes küzdelemről és a családvédelemről dr. Marton György simontomyai fogorvos, a Vöröskereszt megyei elnökségének tagja beszélt. Dr. Sarkadi Ádám az üzemegészségügyről John György, a KÖJÁL dolgozója a cigánylakosság egészségügyével kapcsolatos tennivalókról tartott előadást. A Vörös- kereszt országos kongresszusának határozatait az alapszervezetek és egészségügyi felelősök feladatait Esküdt Lajosné járási titkár ismertette. A mezőgazdasági egészségügy helyzetét ismertető előadás után élénk vita volt. A termelőszövetkezeti egészségügyi felelősök legtöbbje a munka nehéz oldaláról beszélt. Sokszor vitába kell szállni magukkal a tsz-vezetőkkel is. — Sajnos — mondották — van még néhány tsz-vezető, aki oktalan beavatkozásnak tekinti, ha a tejház, a major tisztán tartásáról a rendszabályok betartásáról beszélünk. Néhány jó tapasztalatról is beszéltek az egészségügyi felelősök: a bátaszéki Búzakalász Tsz egészségügyi felelőse elmondta; a tsz- vezetőség közvetlen támogatásával náluk az egészségügyig hálózat szervezett és jól működik. Részt vesznek a major, a gazdasági épületek, tej házak tisztaságának ellenőrzésében. Maga az egészségügyi felelős kétoldalú munkát végez. Szervezi, irányítja az aktívák munkáját, az egyik feladata. A másik a beteg tsz- tagok látogatása. A legtöbb helyen társadalmi megbízatásként végzik az egészségfelelősi munkát, de már ezen a téren is van útkeresés. A bátaszéki Búzakalász Tsz-ben havi 30 munkaegységet írnak jóvá az egészségügyi felelős részére, akinek ezért meghatározott munkakört kell ellátnia._ Alsónyéken az egészségügyi felelős végzi a balesetvédelmi és tűzrendészet! munkát is. Az egészségügyi tanfolyamon elhangzott előadások és a vita sok tanulsággal szolgál azon túl, hogy a résztvevőket az elsősegélynyújtás tennivalóira is kioktatták.- evesen emlékeznek már arra, milyen volt az az éjszaka. Húsz év nagy fi idő, s ennyi alatt elfakul az emlé- m ™ kezet. Lehet, éppen köd ülte a hegyeket, de az is, hogy gyengén cse- pergett az eső. Azt azonban a környékbeliek igen jól őrzik, hogy Szekszárdon, a Kadarka utcában, Hermannéknál mindenki talpon volt. Gyereket vártak, új családtagot. A bizonytalanság, az ismeretlentől való félelem, meg az, hogy a jelenlévők közül mindenki várt valakit haza a háborúból, megnövelte az éjszaka feszültségét. S ráadásul Hermanné mindenórás volt. Percenként követték egymást a fájások. A férj házon kívül járt, szülésznőt keresett. Amikor nyílt az ajtó, valaki mindig felugrott: hátha a melengetett remény valóra vált, s hazajött a várvavárt. Sok csalódás volt ezen az éjszakán. Az első érkező, az apa, és a bábaasszony, Dömötör Elekné volt. Szórványos puskalövések hallatszottak. S a háború sajátos zajai közben éjjel egy óra tájban megszületett a. már majdnem szabad Szekszárd első polgára, Hermann Zoltán, András. 1944. november 30-át mutatott a naptár. Az első szovjet katona három óra tájon érkezett. Aztán követték a többiek. Meglátták a gyereket, s azt sem tudták, mivel kedveskedjenek neki. ölbe szerették volna kapni, megsimogatni aprócska fejét. De mit tud kezdeni a háborúban keménnyé kérgesedéit kezű katona egy ilyen csöppséggel. Csak nézték. Miközben az otthoniakra gondoltak, áhítattal figyelték a csecsemő öntudatlan életigenlését. S aztán az egyikük a sapkáját tette a feje mellé, a másik kis ostort készített neki, a mamát meg vigasztalták: „Mamka, vége lesz a háborúnak.” Húsz év telt el ettől a hajnaltól, húsz em- bememesítö, a régi magyar világot gyökeresen átformáló esztendő. Zolikából Zoltán lett, nyúlánk, szőke fiatalember. Jelenleg harmadéves ipari tanuló a Szekszárdi Nyomdában. Amikor tízéves volt, s ünnepélték az iskolában azt a száz szekszárdi gyereket, akik a város felszabadulásának évében, 1944-ben születtek, három kívánsága volt. Szeretett volna egy csillagos sapkát, egy könyvet és egy fulball- labflát. Kicsit furcsa a már felnőtt sorba került fiatalembertől megkérdezni, teljesültek-e a kívánságai. A választ summázza: — Nekem, meg a testvéreimnek olyan gyermekkorunk volt, amilyenben még a mi világunkban is kevesen részesültek. Mindent megkaptunk, amit csak kívántunk. S ha most megkérdezné valaki, mi az újabb három kívánsága, vajon mit válaszolna? — Hamarjában nem kívánnék semmit. A közeljövőben felszabadulok, gyönyörű szakma lesz a kezemben. Itt akarok maradni, szedő szeretnék lenni a Szekszárdi Nyomdában. _ ehet, hogy sokan megcsóválják a m fejüket Hermann Zoltán András ki- vánságáta, hiszen a húszévesekről a vélemények többsége azt tartja, hogy egyszerre szeretnék meghódir tani a világot, minden nagyobb erőfeszítés nélkül. Nos, a szabad Szekszárddai egyidős Hermann Zoltán András az a kivétel, aki cáfol- és bizonyít. Sikerrel leérettségizett, s utána gyerekkori vágyát igyekezett és igyekszik teljesíteni: nyomdász lesz. Annak idején. 1954-ben, amikor megkérdezték, az édesanyának is volt kívánsága. Azt mondta: — Az én kívánságom a béke; legyen béke a világon, hogy élhessünk, hegy gyermekeinket felnevelhessük. Tisztességre, becsületre, jó munkára szeretném nevelni a gyermekeimet... Az ő kívánságai is teljesültek. Húsz éve békében él a város, az ország, s a gyerekekből becsületes, tisztességes ember nőtt. Az idősebb fiú gépmester a Szekszárdi Nyomdában, a fiatalabb ugyanott tanuló, hamarosan szabadul. Azt is lehetne azonban mondani, hogy Hermann néni kívánsága még túl is teljesült. Amíg ugyanis Zoltán húszévessé serdült, felserdült és megfiatalodott az öreg város is, s ahogy haladunk előrébb az időben, úgy fiatalodik a húsz éve szabad Szekszárd, akinek első újszülött polgára 1944. november 30-ának hajnalán, Hermann Zoltán András volt, SZOLNOKI ISTVÁN
