Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
£S?é TOLNA MEGY Eli VTlAG PR01ETÄHTW, EGYESÜITETT* i EPUJSAB A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA I* XIV. évfolyam, 280. szám. ÄRA: 80 FILLEE Vasárnap, 1964. november éá. Ö is húszéves (3. o.) Ezeréves téli álom (8, o.) T udomány—technika (9. o.) í ) * * * Géppisztoly és harmonika Nyögött az ország. Sokan már feladták a reményt. Felettünk gépdögkeselyűk vijjogtak és visítva tojtak a halált. Pokol volt a föld. Házak égtek, tömegsírba hullottak az emberek, szirénák vinnyogtak, anya sírt gyermeke után, gyermek gubbasztott holt anyja fölött. Ébreszthette: „Édesanyám, ne aludjál!” Lövés zárkok kígyóztak a szántóföldeken, a házak között. Beteljesült a mondás: „Homo. homini lupus.” Ember embernek farkasa lett. A világon a halál lett az úr. Géppuskákkal, ágyúkkal, bombákkal, torpedókkal kaszált. Egy őrült elindult, hogy szétrombolja az emberiség reménységét. A várótermekben hatalmas plakátok. Rajta vörös, véreskarmú ördög, a bolsevizmus ördöge. A propa- gandagápezet minden eszközt felhasznált a megfélemlítésre. Halomba rakott hullák! Mellette a használati utasítás: ,Jgy jársz, ha győz a bolsevizmus!” Levágott fülek, ujjak: „A bolsevisták így szerezték meg az ékszereket!" És minél jobban szaladtak visszafelé, annál nagyobb a rémisztgetés és bíztatás: „Hamarosan bevetjük a csodafegyvert!” Az egyszerű ember csak a fejét kapkodta. Összefüggéseket keresett a képek és a valóság között. A képek a bolsevisták kegyetlenkedéseit mutatták, a valóságban pedig azt látta: elhurcolják a zsidókat, a fákon katonaszökevények lógnak, nyakukban a táblával: „így járnak a hazaárulók!” A Duna-parton nyilasok lövöldözik az embereket a vizbe. németek hajtják az állatainkat...! örültek dáridóznak az országban. Sokan érzik, tudják ezt. De a kivezető utat kevesen, aztán mind többen látják. A barna, fekete, zöldinges ámokfutókat kell lefogni, megsemmisíteni. Kisebb, nagyobb ellenállási csoportok alakulnak. Szek- szárdon is szervezkednek. A döntő pillanatra várnak. A többség azonban kétségek között van. Van, aki imádkozik, zsoltárt énekel, vagy szitkozódik magában, a jelent, a jövőt mérlegeli. Közben hullanak a bombák. A hadijelentések bizakodók. A visszavonulás tény. A győzelem is tény. De a jövő egyáltalán nem világos. A fasiszta propaganda nagyon is befeketítette. Már közelről hallatszanak az ágyudörgések, már a tor- kolattüzet is látni, géppuskák ugatnak, a hangszórókból pedig recseg a felhívás: „A végső győzelem érdekében a város hamarosan hadszíntérré változik, ezért felhívjuk a lakosságot, hogy csomagoljon össze, amit tud. és hagyja el a várost...” A bűnösök csomagolnak, de az egyszerű, becsületes emberek ezt mondják: „Itt születtünk, ha meg kell halnunk, akkor itt halunk meg!” És eljön a szorongó éjszakák után a hajnal. Köd ül a városon, mintha csak azt jelképezné: ilyen ködösek most a gondolatok az emberek fejében is a jövőről. 1944. november 30. Ezt mutatják a naptárak másutt is, de Szekszárdnak ez a nap mégis mást jelent, a felszabadulás napját, a jövő kezdetét. És ezt a napot ismeretlen ruhájú, messzi emberek hozták. A bundássiapkésok, akiknek sapkáján ott volt a vörös csillag, a jövő jelképe. Jönnek, megállíthatatlanul jönnek Alsóváros, Gemenc és Újváros felől. Molnár Laci, az akkor még tizenhétéves fiú meglátja az elsőt. Ez a katona lövésre kész géppisztolyt tart a kezében, a hátán pedig harmonika van. Géppisztoly és harmonika. Ha festő lennék, talán ezt a katonát festeném meg a béke szimbólumának. Ködös volt ez a reggel, de lassan felszívódott a köd. Ma már csak emlék, de akkor komoly tett volt. Földet osztottunk, gyárakat, bankokat, bányákat államosítottunk, hozzáláttunk, hogy eltakarítsuk a romokat. Feltámasztottunk egy haldokló országot. A felszabadító hősök emlékét márványemlékmű őrzi. Ha csak ez őrizné, kevés lenne, mert egy hősi emlékműért nem érdemes meghalni. Amerre ezek a harcosok mentek, nyomukban új élet sarjadt. Lassan, fokozatosan gyárak, bölcsődék, új lakóházak, iskolák, színházak épültek. Lábnyomukat felfedezhetjük ott is, ahol az új műszergyár épült, de megtalálhatjuk őket az új városnegyedben is. Rájuk emlékezünk ezen a napon. A felszabadítókra, a testvéri szovjet nép fiaira, akik nemcsak szabadságot hoztak nekünk, de segítettek feltámasztani egy agonizáló országot. És. akik most is segítenek szebbé, boldog,abbé tenni a sokat szenvedett magyar népnek az életét is. SZALA1 JÁNOS Á mezőgazdasági munkák zöme befejeződött Szombaton reggel idei utolsó leülését tartotta a megyei mező- 'gazdasági operatív bizottság. : Szűcs Lajos, a megyei tanács Jmezőgazdasági osztályvezetője is- ' mertette, hogy Tolna megyében rés országosan is mennyire jutottak a termelőszövetkezetek az őszi mezőgazdasági' munkákban. A kenyérgabona vetése az elmúlt hét közepére országosan 98,5 százalékra jutott, addig 12 megye fejezte be- a vetést, köztük megyénk is. [Az állami gazdaságok országos Játlagban már előbbre voltak a 1 búzavetéssel az említett időben: i99,5 százaléknál tartottak. A cu- Jkorrépaszedést hét megye fejezte Í be, a -kukorica betakarítását pedig egyedül Debreceni város. A ^mélyszántásban nagy fáz elmaradás a legtöbb megyében, a sok ^eső hátráltatta a muilkát, rengeteg még a szántani való. ^ Tolna megyében péntekig beÍ ' fejeződött a cukorrépa szedés, A kukoricaszedésben; 94,4 százalékig jutottak a saövetkeze- * tek. T A szedetlen kukoricáit 4913 hold. l'A jelentés szerint á rftélyszántás- (inak mindössze 52,3 százalékát vé- ' gézt ék el a hét yé'í<|g a xpegye közös gazdaságaid Az ütemterv erre az időre 97 százalékot írt elő, tehát hallatlanul nagy az el- |l maradás. Még 76 800 hold vár ^mélyszántásra. Sztics Lajos is- i mértét te, hogy a számítások sze- írint 55 hold felszántatlan terület jut átlagosan egy-egy olyan erőgépre, amelyikkel mélyszántást lehet végezni. Az operatív bizottság ülésén intézkedést kértek a bonyhádi (•vasútállomáson a cukorrépa ösz- (•szerakására, mert már nem lehet (•hova rakni a termést. A Kaposvári Cukorgyár nem ad embereiket, viszont prizmázni kellene a feukorrépát. Igen sok termést akarnak még a bonyhádi vasútállomásra hordani, de a munka megáll ilyen körülmények között. Tolnai Ferenc, a megyei tanács vb-elnökhelyettese felhívta a figyelmet arra, hogy a kukoricát lehetőleg ne tárolják a szabadban, mert nedves állapotban tönkremegy. Az operativ bizottság záró ülésén azzal fejeződött be a megyei vezetők, mezőgazda- • sági szakemberek tanácskozása, '.hogy az elkövetkező napokban a traktorosokra, a gépállomá- . sokra vár még nagy munka: lehetőleg minél többet szán-. I tani a kemény fagy beálltáig. fl magyar EHSZ-küldöttség eiutazott Budapestről Az Elnöki Tanács határozatot hozott az Egyesült Nemzetek Szervezete 19. közgyűlésén részvevő magyar küldöttség összetételéről. A küldöttség vezetője Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, tagjai: Mód Péter, -a külügyminiszter első helyettese, a küldöttség heKedden kezdődik az ENSZ közgyűlése Az ENSZ 33 afrikai tagállamának csoportja összejövetelén elhatározták, hogy a kedden kezdődő közgyűlés elnökévé Alex Quaison-Sackeyt, Ghana állandó ENSZ-delegáíJisát j^gliki A, szu- dáni Omar Adil és a libériái Nathan Barnes visszavonta jelöltségét. lyettes vezetője, Csatorday Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselöje, Beck János, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete, dr. Ustor Endre nagykövet, a Kül- . ügyminisztérium főosztályvezetője. - j A magyar küldöttség első csoportja Péter János vezetésével- szombaton Budapestről New Yorkba utazott. • • A küldöttség indulásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt: dr. Csanádi György, közlekedés- és postáüiyi miniszter, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottsága-külügyi -osztályának vezetője, Mód. Péter, a külügyrrjj- niszter első helyettesé és Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ifjúsági osztálynaplók a bonyhádi gimnáziumban Érdekes kezdeményezés született a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Úgynevezett ifjúsági osztálynaplókat készítettek a KlSZ-tagok. s ezekbe négy éven keresztül bejegyeznek minden eseményt, ami az osztályban történik. A gimnázium 14 osztálya egyben 14 KISZ-alapszervezet, mindegyik választott magának névadót egy-egy mártírt. Zászlókat vettek a fiatalok, és az osztályteremben tartják. A zászlót meg a naplót a tanulmányok befejezése után átadják majd az első elsősöknek, akik megismerhe- ! tik az öregdiákok iskolai életét. í---------------------------------: “ JA cipőgyári tanműhelyben (Túri felv.) % •
