Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

1964. november 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Elsőben kitűnő Miért nem füstöl a EGY HÓNAPPAL EZELŐTT jártunk az épülő szekszárdi mű­szergyárban. a gyáriakkal együtt örültünk annak, hogy begyújtot­ták az első — a Ill-as — kazánba, füstöl a gyárikémény. Egyelőre fá­val tüzeltek, hogy kiszárítsák a kazánt. Akkor még abban re­ménykedtek, hogy három hét múl­va már szénfüstöt bocsát ki a kémény, megindul a gőzszolgálta­tás, fűthetik vele a már termelő üzemrészeket, irodákat, öltözőket. Ma hiába nézzük a kéményt, keressük a füstöt A kémény „néma”. A kazán kihűlt. Lángék — a Láng Gépgyár sze­relői — megtettek mindent, fe­lőlük már próbaüzsemelhetne az új kazán — mondja Selmeczi Sándor főmérnök — de maga a kazán nem elég. Ha nincs készen a vízlágyító, a kazánt vízzel táp­láló berendezés, a szénszállító pá­lya, nem lehet begyújtani. A Cső­szerelőipari Vállalat késlekedik. De nézzünk kicsit körül az új kazánházban. Nagy a zaj, nagy a sürgés-forgás. Overallos mun­kások dolgoznak a kazánokon, itt viUainnyal, amott gázzal hegeszte- nek. a kettes kazás lengyel gyárt­mányú rostélyát emelővel moz­gatják, centiméterenként jut to­vább, hogy egy pár óra múlva már a végleges helyén legyen. Mindenkinek megvan a munkája, huszonöt—harminc munkás úgy dolgozik, mint egy óramű. . „ , , „ . , , . ......................... Mégsem egészen. Amott fenn. a A Tolna megyei Mezogazdasagi Gépjavító Vállalatnál dolgozik és táptartályoknál serceg a hegesztő­tanul az első éves Bogosi Zoltán esztergályos ipari tanuló. Mun- pisztoly. Ketten dolgoznak, a má- káját felettesei is elismerik, és mint mondják, fontosabb feladatok ák három beszélget. Egyikük is rábízhatok. Felvételünkön éppen a P—45 típusú szórófejhez élénken gesztikulál, hangjuk nem i hallatszik ide a nagy zaj tol. de I próbálgatjuk kitalálni, hogy a (Foto: Bakó.) vasárnapi meccsről volt-e szó, ___________ vagy kocsmai élményekről. Adis­k észít alkatrészt. kurálás vagy húsz perce tart, amikor a csőszerelők vezetője fel­mászik a létrán, valamit mond­hatott nékik, mert szétoszlott a társaság. — Mikorra készülnek el? — tesszük fel a kérdést Vajda István főszerelőnek. — Kérem, én azt pontosan meg­mondani nem tudom, mert még mindig nem kaptuk meg az ösz- szes szerelvényt... HA NINCS ITT MINDEN al­katrész, akkor talán nem is le­het megróni az iménti beszélge­tőket. Lehet, hogy nem is csi­nálhattak volna mást. De nemcsak alkatrészek hiá­nyoznak a csőszerelőknél. Miköz­ben Antal Sándorral, a Láng Gép­gyár főszerelőjével beszélgetünk, egy fiatalember jöin a csőszere­lőktől. — Szaki bácsi, tudnának adni egy racsnit? — Menjen a raktárunkba, biz­tosan kap egyet. Csak helyeselni lehet, hogy ki­segítik egymást — jegyzem meg. De kiderül, hogy itt nem is any- nyira kölcsönös segítségről van szó. A segítség egyoldalú. Lángék alaposan felkészültek erre a mun­kára, minden hozzávalót elhoztak, és az alkatrészek is folyamatosan érkeztek. A csőszerelők azonban gyakran szorulnak segítségre. Ha drótkötél, emelő, csiga kell. ak­kor a kazánszerelőkhöz fordulnak. Még szerencse, hogy le?,többnyire megkapják, ami kell. Jobb mun­kaszervezést azonban nem lehet kölcsönkém' .. — Amikor Pesten a főmérnök megbízott ezzel a munkával — mondja Antal Sándor, lelkemre kötötte, hogy ez nagyon sürgős. A kémény ? gyár becsülete forog kockán. Azt mondta, hogy ha valami hiányunk van, szóljak néki. Szerencsére, még nem kellett közvetlenül a főmérnökhöz fordulnom. Pedig nem könnyű dolog itt harminc ember munkáját úgy ellrányítar.i, hogy mindig mindenkinek legyen tennivalója, gyorsan haladjon a szerelés. Akkor mennek jól a dolgok, ha most sürgetem azt az anyagot, ami a jövő hét elején kell. nem akkor veszem észre, hogy valami hiányzik, amikor már munkába kellene venni. Mintha ezt a másik „társulat­nál” nem tudnák. Egy hosszú vas­gerenda már egy hét óta ott függ a magasban. A szénszállító darupálya. Az I-vas több helyen elgörbült (hogyan egyengetik majd bi?). Egy hete húzták fel, és amikor már fennt volt, derült ki, hogy valami miatt nem tudják felszerelni. Pedig ezt az akadályt előre is lehetett volna látni és kiküszöbölni. Még rágondolni is rossz, mi történik. ha az egyik drótkötél elszakad A LÁNG-GYÁRIAK a köze­lebbi Dunaföldvárról hozzák a gázt és az oxigént, a csőszerelők Budapestről. Az előbbi megoldás olcsóbb és gyorsabb, és bizonyára kevesebb zökkenővel jár. Lángék elkészültek az első kazánnal, ha­marosan a másodiknak a nyomás­próbájára is sor kerül, és már előrehaladott állapotban van a harmadik is. A csőszerelők már eddig is túllépték a határidőt, és biztosat még ma sem tudnak mondani, mikor lesznek készen a munkával. Pedig most már raj­tuk múlik, mikor gyújthatnak be a kazánba, mikor kaphat gőzt a műszergyár. J. J. Kezdődik a tsz-elnökök tanácskozása (Tudósítónktól) Jövő héten hétfőn kezdődik a téli szakoktatási program kere­tein belül a Tolna megyei tsz- elnökök dunaújvárosi tanácsko­zása. Két hétig tart. s ott lesz­nek végig a járási tanácsok vb. mezőgazdasági osztályvezetői is. A tanácskozást Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke nyitja meg. A közös gazdaságok elnökei­nek december 10-ig tartó tanács­kozásán az ország legjobb szak­emberei tartanak előadásokat. A termelőszövetkezetek helyzetéről, és az üzemszervezési tanasztala- tokról például Valter János, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatja a tanácskozás résztvevőit. Sárpilisen 10 nap múlva a mélyszántást is befejezik (Tudósítóiaktól) A sárpiiisi Uj Március Tsz gaz­dái megbirkóztak az időjárás ne­hézségeivel. A vetéstervet telje­sítették, az őszi terményeket he- takaríiották. Kiválóan. példa­mutató szorgalommal dolgozlak már a kukoricaszár hazahordásá­val is végeztek. Eddig 58r' holdon végeztek nyári, valamint őszi mélyszántást. Móricz József, Für- gedi János. Kovács István trakto­rosok az őszi idényben valóság­gal remekeltek. A traktorvezetők elhatározták, hogy 10 nap múlva a hátralévő 191 holdon is elvég­zik a mélyszántást, és ezzel min­den munkával rendben lesznek. rüljön, hogy szinte almozni lehet vele. Ilyet nem ismerünk. A mennyiségeket mérjük és beoszt­juk. Ezenkívül a répafej nagy részét szintén felhasználjuk. He­tek óta csináljuk ezt, és ezzel is sokat nyerünk. — A másik dolog, amire gon­dolni kell és ami szintén felté­tele a veszteségmentes áttelelte- tésnek — az ólak, az istállók ál­lapota. Túlságosan mi sem di­csekedhetünk. Bár nem is panasz­kodhatunk. E dolgot kissé rész­letezném: Van egy szabadtartásos szarvasmarha-istállónk, amelynek az a baja, hogy télen hideg. Még a nagyobb hidegek beállta előtt gondoskodunk arról, hogy a jó­szág ne fázzon benne. Tesszük ezt elsősorban a légtér szűkítésével. Műanyaglapokat vásárolunk és néhány napon belül egy úgyneve­zett álmennyezetet készítünk, ezeknek a műanyaglapoknak a felhasználásával. Ebben a szabad­tartásos istállóban egyébként hí­zó és növendékállatok vannak. A jószágot még egy jászol be­állításával úgy helyeztük el, hoffv egy soron vannak a hízó marhák és mögöttük egv soron a növen­dékbikák. A 30 férőhelyes is­tállóba 55 állatot helyeztünk el. Tehát a lehetőségekhez képest gondoskodunk arról, hogy az ál­lomány ne szenvedjen a hideg­től. Majd arra is gondot fordí­tunk természetesen, hogy kielé­gítő módon történjék a szellőzte­tés. Mindez nagyon fontos. — Erőnkből telhetőén mi már augusztusban, illetőleg még a nyá­ron hozzákezdtünk az ólak és az istállók rendbehozásához, tehát azoknak a munkálatoknak az el­végzéséhez, amelyek óhatatlanul szükségesek. — Én is azt vallom, hogy leg­több az emberek szorgalmán, ál- latszeretetén és helytállásán mú­lik. A közös állatállomány átte- leltetése csak akkor sikerül a le­hető legkevesebb veszteséggel, ha arra alkalmas emberek a jószág­gondozók. Nem dicsekvésből mon­dom, de nálunk a jószággondo­zók többsége nagyon rendes em­ber. A tehenészek közül Csobot Lázárt, ifjú Kajtár Istvánt, Vár­szegi Antalt említeném a legjob­bak között. Szorgalmas és lelkiis­meretes a hízó bikák két gon­dozója: Ladies György és K. Nagy László. Az anyakocák egyik gon­dozója, Győrfi Gergely szintén olyan ember, hogy rá mindig szá­míthatunk. Á tanácselnök fogadónapja Schalli Pálné községi tanács­tag vagyok — mutatkozik be a fiatalasszony, bár a bemutatko­zásra nem is nagyon volt szük­ség. Régóta ismerik egymást. A megyei tanács elnökét, Szabópal Antal elvtársat évekkel ezelőtt a gyáriak választották meg já­rási tanácstagjuknak. Később mint a járási pártbizottság tit­kára többször megfordult az üzemben. Megyei tanácstaggá, majd elnökké választása alkal­mával ígéretet tett az üzemiek­nek, hogy időközönként megláto­gatja őket. A megyei tanácselnök, — Mint régi gyakorlati gazda, jól tudom, hogy télen nehéz mun­ka a takarmányozás. A jószág nem kérdezi, mekkorák a hó­fúvások, nem kérdezi milyen az időjárás; amikor elérkezik az ide­je, a jószág enni kér. S télen ki­mondottan fontos, idejében és jó minőségben előkészíteni a külön­féle takarmányokat. Éppen ezért sok múlik a takarmányosokon. Én amikor azt mondtam, hogy nem félek az átteleltetéstől, azért állítottam oly határozottan, mert bízom takarmányosainkban is. Jobbágy Elemér az egyik, Kertész Tóbiás a másik. Idős emberek mindketten. Idős emberek, de ál­lítom, kevés a hozzájuk hasonló, lelkiismeretes ember. Már három éve ők csinálják télen-nyáron a takarmányozást. Kenyerük a pon­tosság. Olyan még soha nem for­dult elő, hogy késve jelentek vol­na meg a munkahelyen, vagy hogy elmulasztották volna az alom, vagy a takarmány szállítását. Úgy érzem, velük és a jószág­gondozókkal sikerül ismét veszte­ségmentesen lebonyolítani az át- teleltetést — mondta Tóth Gyula, a bonyhádi Ezüstkalász Tsz ál­lattenyésztési brigádvezetője. ígéretének tett eleget az üzemi fogadónap tartásával. A beszélgetés — lehet, hogy a régi ismeretség tette — fesztelen volt. Schalliné választói megbí­zásából a rétisoriak panaszát to­vábbította: „Azt szeretnénk, ha már van vízvezeték, minél előbb élvez­hessük áldásait is. A munkák sürgetésében kérjük az elnök élvtárs segítségét.” Egymás után jöttek a község­beliek, az üzemiek. A tanács- elnöki fogadónapon huszonegyen keresték meg, többségük közér­dekű ügyekkel. Az újtelepi la­kosok járdát és a villanyvilágí­tás jobbá tételét kérték. A kéré­sek között szerer>elt a telepi óvo­da építése is. Az üzemi dolgo­zók közül néhányan a közleke­dési nehézségekről panaszkodtak. A Faddról bejárók este a tíz­órai műszak után alig, vagy csak nagyon nehezen tudnak haza­jutni — mondták. Személyes kérés — gáz- olaj- kályha-kiutalás iránti kérelem is volt egy-kettő a sok között. És voltak, akik egyéni panaszaikkal hozakodtak elő, de ezek csak­nem eltörpültek a közérdekű ké­rések, kívánságok mellett. A közvetlen beszélgetés alap­ján Szabópál elvtárs megismerte azokat a gondokat, amelyek Tol­nán a lakosságot foglalkoztat­ják. A fogadónap kérelmezőinek figyelme sok kérdésre kiterjedt. Köztük az egészségügyre is. — Szeretnénk, ha Tolna gyer­mekgyógyászt kapna, és lenne még egy kérésünk. Tegyék lehe­tővé, hogy hetenként egyszer tartsanak szemészeti szakrende­lést — mondták, Szóvá tették a gimnázium épí­tésével kapcsolatos problémákat is. Sok volt a kérés, az óhaj, és a tanácselnöknek igen megfontolt válaszokat kellett adnia, hogy no tápláljon hamis illúziókat. — Tolnán kívül 105 községe, és egy városa van a megyének. A megyei költségvetés elkészíté­sénél a népgazdasági érdekeket egybe kell hangolni a lehetősé­gekkel, és a közérdekkel — mondta, de nem zárkózott el az elől, hogy a kérések megoldásá­ban segítséget adjon. A kívánságok tolmócsolói kér­ték Szabópál elvtársat, hogv a megyei beruházások elosztásánál vegyék figyelembe Tolna lakos­ságának erőfeszítéseit, amelyet községük fejlesztéséért, szépíté­séért tesznek. — Vegyék figyelembe, hogy mi nemcsak kérünk, hanem cse­lekszünk is. A gimnázium fenn­állása óta sok szülő kezemunká- ját viseli magán. A’ közelmúlt­ban a tetőfedésnél 80 szülő dol­gozott. A társadalmi összefogást bizonyítja az évről evre növekvő társadalmi munka értéke is. A megyei tanácselnök a gyár­ban tartott fogadónap tapaszta­latait megbeszélte a községi ta­nácsvezetőkkel. Javasolta, hogy a községpolitikai terv kialakítá­sánál vegyék figyelembe a he­lyileg is megoldható kéréseket. — Sorrendben azokkal foglal­kozzanak először, amelyek köz­érdekből a legsürgetőbbek, és ahol úgymond, az igények növe­kedésével együtt a lakosság ak­tivitása társadalmi munkaválla­lása is eredményesebb. P. M. \

Next

/
Thumbnails
Contents