Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-28 / 279. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1964. november 28. JORZY EDIGEY Milyenek is a kocsolai fiatalok? Szabálysértési mt 'néhány fiatalember ellen. Az ok ez volt: névnapi mulatságból hazaindulva, kicsit részeg fejjel leemelték néhány házról a kaput, és összecserélték. Amikor egyikük, aki a következményektől félve azt javasolta. vigyék vissza, már késő volt. A gazda észrevette őket, ebből lett a szabálysértési eljárás. A fiatalokat 1 pénzbírsággal sújtották. Az eset híre hamar túljutott a falun, és aki. csak ennyit hall a kocsolai fiatalokról, bizonyára nem éppen a legjobb véleménnyel van róluk. Sőt, mivel mindany- nyian hajlamosak vagyunk az általánosításra, gyorsan kész az ítélet; ezek a mai fiatalok. Milyenek is a kocsolaiak? Vajon ez az eset jellemzi-e a falu fiatalságát? Erre kerestünk választ a faluban. ."Schönfelder János vb-titkár azzal kezdi a beszélgetést, hogy szerinte nem kellett volna olyan nagy ügyet csinálni ebből a va- gánykodásbóL Sokkal nagyobb eredményt tudtak volna elérni, ha eljárás helyett beszélgetnek a fiatalokkal. Ö maga is szívesen vállalta volna ezt a feladatot, mert szerinte egyáltalán nem ez az igazi énje a fiúknak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy hasonló esetre nem is emlékeznek a faluban. Schönfelder János azt is elmondta, hogy itt még a bálokon sem történt semmiféle incidens, pedig ez a környékbeli falvakban gyakran előfordul. Verekedés már olyan régen nem volt. hogy nehéz visszaemlékezni rá, ha valaki hozzávetőleges időpontot akar mondani. A kapuleemelés dojga, tehát egyedi eset. Talán ezért is foglalkoztatja annyira a falu lakóit, mert nem szoktak hozzá ilyesmihez. Ebből az egy dologból nem lehet általános érvényű következtetést levonni a kocsolaiakról. Sokkal inkább az jellemző, hogy a KISZ-klubban hetenként négy-öt alkalommal összejönnek beszélgetni, játszani, táncolni. A termelőszövetkezet magnetofont vásárolt nekik, a sokféle társasjátékkal is kellemesen el lehet tölteni a szabad időt. A sportélet teljesen összefonódott a KISZ-szervezettel Ke- csolán. A fiatalok három kézilabdacsapattal vesznek részt bajnokságokon. Két csapatuk, a megyei versenyben szerepel, figyelemre méltó eredménnyel. A művelődési otthon új igazgatót kapott a faluban sikerült aktív kultúréletet teremteni. „Ki mit tud?” vetélkedőt három ízben rendeztek, szép számban szerepeltek a fiatalok. A KlSZ-szerve- zet műkedvelő színjátszó csoportot is alakított. Tarka műsoros estekkel szórakoztatják a falubelieket. Csató István pedagógus, a művelődési otthon igazgatója munkájában szívesen támaszkodik a fiatalokra. Létrehoztak egy népitánccsoDortót is, akik a tarkaesteken, ünnepélyeken lépnek fel. tanítómesterük maga is fiatal. A kapuleemelésnél JJJJ; jellemzők ezek a dolgok. És az is, hogy van olyan fiatal Kocso- lán. mint Fenyvesi László, aki már 70 óra társadalmi munkát végzett. Segítettek a KISZ-tagok a törpevízmű csővezetékének lefektetésénél. a sportpálya rendezésénél is. A kertészekben KISZ- munkaesapat dolgozott... A községi tanács titkára azt is elmondta, sokan indítványozták, főleg a fiatalok közül, hogy a kocsmák helyett presszós falato-, zót létesítsen a földművesszövet- kezet: A KISZ-klub kicsi, és így nincs más lehetőség arra, hogy kulturált körülmények között szórakozzanak. Azt hiszem, az elsorolt tényékhez nem kell különösebb kommentár. És akik esetleg a múltkori vagánykodáson csemegéznek, azok is meggyőződhetnek; ilyenek a kocsolai fiatalok. Kónya József —r Fordította: BÁBA MIHÁLY Tisztogatják Szekszárdon a Séd-patak menti fákat. A Kertészeti Vállalat dolgozói nyesik vissza az öreg eperiák ágait. 10. Ezt azonban a fiúk közül senki sem tudta megmondani. A homokot kiöntötték, és, hogy mi történt a ronggyal, azt senki nem tudja. Talán Bólék hazavitte? A zsákocskát az ösvény közelében lévő bokorban találták meg. az ösvény mellett, amelyet tulajdonképpen járdalapokból raktak ki lazán. Éppen ott, ahol mint a mentőorvos állította, meg,találták az eszmélet- . len Zygmunt Kalinkowskit. — És hol van az a Bólék, aki megtalálta a zsákot? — az őrnagy igyekezett valamivel többet megtudni a kisfiúról. — Ma nincs itten — válaszolt a rövidre vágott hajú kislány. Az őrnagy szétosztotta a gyerekek között a mara’Öék cukrát és megkérte őket, ha valamit még találnak, tegyék el, mert holnap is eljön. A következő napon, az Esti Expressz csütörtöki számában a „Kulis” új számának beharangozása helyett, az első oldalon fekete keretben, vastag betűkkel szedve a következő hirdetés jelent meg: „A rendőrfőkapitányság kéri azokat a szemtanúkat, akik a kedd reggeli órákban történt balesetnek szemtanúi voltak az Aleja Ujazdowski és az Agrykola sarkán, és segítettek a betegnek, jelentkezzenek a rendőrfőkapitányságon. Telefon: 451—11, mellék: 922.” Erre a felhívásra csak Zbigniew Adamczyk jelentkezett, a MioJo- wa utcai kiadóvállalat tisztviselője. Krzyzewski azonnal felkereste Adamczyk urat a hivatalában, és meghívta a Koza utca sarkán épült háromszögletű házban lévő kis presszóba. Ott Zbigniew Adamczyk röviden elmondta: a trolibuszmegállónál többen várakoztak, és akkor egy ember lépett hozzájuk, közölte velük, hogy pár lépésnyire egy epilepsziás beteg fekszik. — Volt annál az embernél táska — kérdezte az őrnagy. — Mit tudom én! Lehet, hogy volt. Nem emlékszem. Esett az eső, nem igen figyeltem meg az illetőt. Különben is azonnal elment, telefonálni. — önnél volt táska? — Igen volt. Sőt a beteg feje alá tettük, mert az egyik hölgy, aki velünk volt, azt mondta: ki kell gombolni az inggallért és felemelni a fejét, hogy az ájult visz- szanyerje eszméletét. — Emlékszik arra, hogyan volt öltözve az a két férfi? — érdeklődött az őrnagy, aki beszélgetés közben állandóan jegyezgetett füzetébe. Adamczyk úr csak arra emlékezett, hogy az egyik férfinek világos ballonkabátja volt, a másiknak pedik fekete esőköpenye. Még az sem jutott eszébe, hogy hajadonfőit voltak-e, vagy sapkában. Az őrnagy látva, hogy már többet nem tud meg a szemtanútól, felírta magának a címét, és megköszönte a rendőrségnek tett szolgálatát. — Még egy dolgot szeretnék mondani — jutott eszébe Adamczyk úrnak, amikor már felálltak az asztaltól — annak, aki telefonálni ment, furcsa füle volt, lapos, mintha valamikor megsérült, vagy összeverték volna. A bokszmérkőzésekről készült filmeken lehet látni néha ilyen füleket. Elköszöntek egymástól, Adamczyk úr visszatért hivatalába, az őrnagy pedig a Seierczewski utcába, s egyenesen Kur ügyész szobájába ment. — Amint látod — magyarázta barátjának — egy kicsit előbbre vagyunk. Az az ember, aki valószínűleg megtámadta Kalinkowskit, egy volt bokszoló, vagy birkózó, egyszóval egy sérült fülű férfi. A merénylethez, ezt feltételezhetjük, egy homokkal telt kis zsákot használt, amellyel hátulról Kalinkowski fejére ütött. Ezért nem találtunk vérnyomot. Most csak a merénylet végrehajtóját kell megtalálni. ügyfeleiknél ilyen fület. Vagy a börtönőrség, vagy a rendőrök, azok, akik a leggyakrabban szállítják a rabokat a bíróságra. Ha az a pasas hivatásos bűnöző, akkor már biztosan volt kapcsolata a bírósággal, meg a börtönnel is. — Ez nem vezet eredményre — fanyalgott az ügyész — tudom magamról. Olyan sokféle ügyben vádoltam már, de soha nem néztem meg, hogy a vádlottak füle hogyan lapul fejükhöz. — Halina kisasszony ötlete nem is olyan rossz, mint gondolod — jegyezte meg az őrnagy. — Nem \ — És mi van Macieszekkel? — kérdezte az ügyész. — Ha megtaláljuk Macieszeket, akkor megtaláljuk az embereit is. — Lengyelországban az egész rendőrség Macieszeket keresi. A hálókat kifeszítettük és a halnak, előbb, vagy utóbb bele kell futnia. Türelmeseknek kell lennünk, de közben, amint látod, nem pihenek, és megragadtam a cérnaszál másik végét. Lehet, hogy fordítva. — Türelmeseknek kell lennünk! Könnyű neked ezt mondani — aggódott az ügyész — már reggel telefonáltak a főügyészségről. — Telefonáltak a Külkereskedelmi Minisztériumból is — vetette közbe Wilska — kérdezték, hogy megkaphatják-e már a „Donaubank” levelét. — Ha még ujjlenyomat lenne, de egy fül! Mit kezdjünk egy füllel? Egyelőre a világ legóvatosabb rendőrsége sem kartotékozza a gonosztevők fülének alakját. — Érdemes lenne kikérdezni a büntetőbírókat — javasolta Wilska. — Talán ők megfigyeltek fogjuk megkérdezni a bírókat, meg az ügyészeket, de a rendőrök között lehet keresgélni. Hát igen — tette hozzá, s közben rágyújtott — mindenekelőtt Kizló ezredest kell meghallgatni. Ö biztosan tud mondani valamit, ha a fickót egyszer bejegyezték a rendőrségi krónikába. Még ma megkeresem az ezredest. Én ön mit csinál? Wilska savanyú arcot vágott. — Mindenekelőtt megmagyarázzuk. hogy Kalinkowski miért vitte haza az aktákat. Aztán elzavarjuk az újságírókat, akik természetesen már megszagolták, hogy nálunk valami nincs rendben, és szüntelenül az ügyész úr nyakára járnak. Ezenkívül imponáló munkánk van: újraírunk mindent,, ami az utolsó kötetben volt. Néhány perc múlva éppen Lisowskit vezetik fel a soron következő kihallgatásra. Tehát sem-\ mit sem csinálok, csak írok: írom a véget nem érő jegyzőkönyvet. — Lisewskit kihallgattad már a baleset óta? — kérdezte az őrnagy? (Folytatjuk.)