Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-27 / 278. szám
19C4. november 2". TOLNA MEGYEI NtPŰJSAG 3 Egy gondolatokat ébresztő téma ÜGY IS LEHETNE KEZDENI: az érem két oldala és a munkaegység. Sokakat érintő kérdés. Pár nappal ezelőtt a szárazdi közös gazdaság központjában, a kö- vesúthoz közel néhány asszony és férfi takarmányrépát prizmázott: Kovács István, Páfrovics Mária, Tóth Ferencné, Boda Józsefné, Szabó Géza, Csimma Lajos és még néhány ember. Megfelelő munkamegosztással a férfiak a dolog nehezét, a földelést, az asz- szonyok pedig a prizmázást és a szalmázást csinálták. Lehettek 10-en, 12-en. Úgy gondoltuk, elbeszélgetünk velük egy röpke félórát a közös gazdaságról, a tagok helytállásáról és az idei ősz viszontagságairól. Ebből nem lett semmi, mert az asszonyokat kizárólag a munkaegység foglalkoztatta, úgy hogy másról nem is esett szó, csak erről. Időpontokra, napokra hivatkoztak és békétlenkedve hangoztatták, hogy a részükre jóváírt munkaegység kevés. Megmutatták a munkalapokat, bizonyítandó, hogy gyakran mindössze néhány tized munkaegységet keresnek. Egyik asszony a következőket állította: „Tegnap is itt dolgoztunk egész nap. De hogy mit kapunk érte, azt nem tudjuk. Reggel kijött a brigádvezető, megnézte a prizmákat, és azt mondta, jól van, azzal elment. Majd csak a jövő hónapban derül ki, hogy mennyi munkaegységet írt be.” A többiek helyeselték az asszony szavait, elmondták, szóról szóra így igaz. A munkaegységek jóváírása teljesítmény szerint történik. Ez a dolgok szabályos rendje. Éppen ezért az asszonyoktól megkérdeztük: Egy munkaegység fejében hány mázsa répát kell prizmába rakniok? Szóval tudják-e, hogy mennyi munkát kell elvégezni egy tized, vagy egy egész munkaegységért. Azt válaszolták, nem tudják. Később a férfiak is szót kértek. Ketten szintén megmutatták a munkalapot. Dátum szerint fel volt tüntetve a nap, amikor a munkalap tanúsága szerint mindössze nyolc század munkaegységet írtak a javukra. Nem tized, század munkaegységet. „Ez meg hogyan létezik?” — kérdezték. Időközben megérkezett az állattenyésztési brigádvezető. A kérdésre ő válaszolt. Megpróbálta megmagyarázni, — elég indulatosan, — hogyha egyszer annyi munkát végeztek aznap, amely csupán nyolc század munkaegységet ér, akkor nem kaphatnak egy, vagy másfél egységet. A két tsz-tag viszont ezt az érvelést sehogy sem akarta megérteni és elfogadni. A maguk igazát bizonygatták, mire a brigádvezető se szó, se beszéd faképnél hagyta őket. EZEK VOLTAK AZ ELŐZMÉNYEK, amelyek ismeretében még mielőtt e konkrét témát tovább folytatnánk, tegyünk egy kis kitérőt. A munkaegység körüli viták a közös gazdaságokban gyakoriak. Rengeteg berzenkedés származik abból, hogy a szövetkezeti gazdák egyike, másika kevesli azt, amit számára jóváírnak. A brigádvezetőket pedig nagyon sokszor ingerli és valósággal fel- őrli a számos jogtalan követelés. Tudunk olyan brigádvezetőről, aki főleg azért köszönt le, mert már torkig volt az ismétlődő, a véget nem érő munkaegység-reklamációkkal. Nem kell tehát túl nagy bátorság annak a kimondásához, hogy az elvégzett munkát munkaegységben mérni és kifejezni megnyugtató módon csak akkor lehetne, ha a tagok mindegyike ismerné a normákat, és ha a brigádvezetők mindegyike nyomban meg tudná értetni a tagokkal, hogy munka végeztével miért Jár aznapra fél, vagy másfél. Ez viszont nem megy. A helyi normát sem lehet úgy kialakítani, hogy minden körülményt számításba vegyenek. Létezik egy egész sereg olyan tényező, amely nagyfokú rugalmasságot, haj lékon vságot követelne, gyakran módosítást egyik napról a másikra, viszont egy ilyen módosítás engedélyezéséhez, már ami a munkaegységek fel- használását illeti, sem a brigádvezetőnek, sem az elnöknek egyedül nincs joga. Elsősorban a munkaegység- hígítás az, amitől joggal óvakodnak a termelőszövetkezeti vezetők. De a helyi körülmények figyelembevételével végeredményben előfordulhat olyan eset is, hogy, bár annak látszik, a munkaegység-hígítás mégsem munkaegység-hígítás. Erre is számtalan példát lehetne felhozni. Száraz- dón azonban az elégedetlenség egyik fő forrása, hogy a tagok nagy része a munkaegység-járandóságot kiszámítani nem tudja. Ebből tehát logikusan következik a bizonytalanság és a követelc- zés, valamint annak a feltételezése. hogy becsaptak, megrövidítettek. Főleg akkor gondolnak erre a tagok, amikor a brigádvezető szemre becsülj meg a teljesítményt és vagy rest megmondani a keresetet, — és megmagyarázni — vagy óvatosságból hallgat, mert maga is érzi, hogy a jóváírt munkaegység nagyon kevés, tehát hallgat, nehogy a tagok abbahagyják a munkát. Még rosz- szabb a helyzet ott, ahol viszont már annyira elmérgesedett a dolog, hogy a szövetkezeti gazdák alkudoznak és csak akkor hajlandók valamilyen munkát elvégezni, ha a kért munkaegység-jóváírást megkapják. Ez viszont már rendszerint valóban hígítás. Szóval sok a probléma e téren. S Szárazd ebben az esetben erősíti a szabályt. TÓTH FERENCNÉ, az asszonyok „szóvivője” arról panaszkodott, hogy esőben-sárban szedték például a krumplit, s a körülmények oly rosszak voltak, hogy éppen akkor, a legnehezebb napokban mindössze tizedeket tudtak teljesíteni. Nos ez a másik dolog. A munkaegységkönyv szerint alkalmazott helyi normák alapján megvolt határozva, hogy a krumpliszedés során mennyi munka elvégzése után jár egy munkaegység, de más a krumplit jó időben szedni, és megint más esőben, sárban. A tagok érzik, a vezetők is tudják, de sajnos legtöbbször hiányzik az a rugalmasság és hajlékonyság, amely a munkaegységeket képes lenne akár egyik napról a másikra, a körülményekhez, a feltételekhez igazítani. Ha viszont a premizálás átfogná az üzem minden munkamozzanatát, akkor ezek a gondok megszűnnének. De az anyagi ösztönzés fejlettebb formái egyik-másik tsz-ben még nem érvényesülnek megfelelően. Talán ez az oka annak, hogy Szárazdon is a kukoricát résziből törik a tagok, ugyanolyan részért, mint a kívülállók. Nehéz megérteni itt az anyagi ösztönzők hiányát akkor, amikor ma már valamennyi tsz vezetőjének be kellene látnia, hogy a munkaegységes területeken okoz , legtöbb gondot a munkák elvégzése. A StfÄRAZDI TÉMA végeredményben nemcsak elgondolkoztató inkább gondolatébresztő; úgyannvira, hogy ez az írás sem vállalkozhat a kiút megmutatására, csupán gondolatébresztésre. A tagokkal történt beszélgetés után bementünk az irodára. Várkonyi Henrik főkönyvelő készségesen megmutatta a munkaegység-elszámolásokat. Könnyű volt megállapítani, hogy papíron rendben van minden. A reklamáló szövetkezeti gazdákat nem csapja be a könyvelés szerint senki. De vajon eihiszik-e ezt a tsz-tagok? Mindenesetre olyan ez a téma, hogy az elnökök dunaújvárosi tanácskozásán érdemes lesz vele behatóbban foglalkozni, mert ma még több tsz-ben a lényeges gondok közé tartozik. Szekulity Péter A kongresszus tiszteletére A KISZ kongresszusának közeledtét nemcsak az egymást követő. számvetést készítő tanácskozások jelzik. A megye ifjúsága munkavállalásokkal is kifejezi ezt a készülődést. Üzemi, termelőszövetkezeti KISZ alapszervezetekben hangzottak el felajánlások, hogy a kongresszus tiszteletére munkaversenyt, takarékossági mozgalmat indítanak. A megyei küldöttértekezleten például Bandi János, a Szekszárdi Vasipari Vállalat KISZ-szervezetének csúcstitkára brigádja nevében versenyre hívta ki a megye összes ifjúsági brigádját. Exportfeladataik jobb megoldására tettek ígéretet a Tolnai Textilgyár fiataljai, és az egész megye ifjúsága előtt ismeretes a Tolnai Selyemfonógyár korábbi felhívása. Képünk a Tamási Építőipari Ktsz egyik ifjúsági brigádját ábrázolja munka közben. Ok a kongresszus tiszteletére a határidős munkák eredményes befejezését vállalták. Két öttagú brigád dol- gozik a tamási földművesszövetkezet új presszójának építésért. Schmidt Ferenc KISZ-titkár jelentette be, hogy a ktsz öt ifjúsági munkacsapata indított versenyt a vállalati vándorzászló elnyeréséért. •• Ötvenezer forint értékű könyv a% 1700 lakosú Váralján Váralján évenként kétszer rendezik meg a könyvterj :-sztő vasárnapot. Az általános iskola úttörői is kiveszik részüket a könyvterjesztésből. Az úttörők szívesen végzik ezt a szép munkát, amelyhez némiképpen anyagi érdekük is fűződik. A forgalom után 10 százalékát kapnak, s égért is nagyobb az aktivitás. \ A legutóbb megtartott könyv- terjesztő vasárnapon a mesés- könyv és ifjúsági regény volt igen keresett. A könyveket már a té'- apóünnepre vásárolták, ajándékozás céljára. Az Uj Magyar Lexikont 25-en vásárolták meg, de Váralján a Magyar helyesírás szabályai című könyvet is állandóan .keresik. A nőik. a szépirodalmi műveken kívül a kézimunkát és horgolást ismertető könyveket vásárolták. A községben 10 család fizetett elő a Jókai-, illetve a Világirodalom Remekei- sorozatra. Egyetlen napon 1500 forintot forgalmaztak. Az 1700 lelkes Váralján az idei évben 50 ezer forint értékű könyvet vásároltak a falu lakosai. CjjzíL (Led tisztád... — Tíz éve vagyok szeszes! Melyik ember vallaná ezt magáról ilyen bátran? Ha egyszer így is van, minek ezzel dicsekedni? — gondolhatja az olvasó, és joggal, csakhogy ezúttal a „szeszes” alatt nem iszákos embert kell érteni. Kovács János bácsi pirospozsgás képű. erőteljes ember és a jelző megilleti. mert a Szesz- és Üdítői talipari Vállalatnál dolgozik, mint finomító. Érdekes mádon. mielőtt idejött volna dolgozni. a tejipari központ alkalmazottja volt. A szakma szere- tetét már édesapjától örökölte, aki a harmincas években Sió- agárdon volt szeszfőző. Hatalmas rézüstökben fortyog a törköly, gőz pöfög a réseken, az egész helyiséget átható illat tölti be. Beleszippantunk a levegőbe: —* Milyen kellemes! — Kellemes a csudái, büdös pálinkaszag ez! — mosolyog hamiskásan Jani bácsi. — Ez azt jelentené, hogy a szagát sem állhatja? — No. nem éppen, mert ha nálam jobban szereti valaki a pálinkát. az hazudik. Munka közben mégsem kóstolgatjuk, felelősségérzet is létezik! Ha innánk, könnyen felrobbannának az üstök. Majd munka után, akkor lef\et, fél decit tisztán, ennyi jár is nekünk. Beszéd közben egyetlen percre sem szakítja félbe munkáját, egy órát figyel, számokat jegyez papírlapra. — Rendben van, folytathatjuk! A felszólítás azt jelenti, hogy lehet tovább főzni a törkölyt. Kell ide szakértő szem és figyelem, mert ha csak egy kicsit tovább főzik a kelleténél, máris használhatatlanná higul az alszesz. — ötven fokosnál sem töményebb. sem hígabb nem lehet a pálinka, finomítás után. — Hatvan liter folyadék csurog át óránként a mérőórán. Az átfolyás sebessége hogyan befolyásolja a minőséget? — ügy, ha „zavarjuk”, a siettetéstől zavaros lesz az ital is. Az alszesz viszont már azt is elárulja. mennyi pálinka lesz belőle, csak a literek számát kell beszorozni a szeszfokkal. — Átlagosan hány fokos az alszesz? — TizenhaWhúsz fok körül mozog de akad ennél magasabb fokú is. Legutóbb például Bán György fácánkerti lakosnak 23 fokos volt az alszesze de sajnos a kész pálinkában mégsem lelte örömét. — Miért? — Negyvenhat liter itala veszett kárba két perc alatt. Teherautón üvegballonban szállította, ahol kályhát is vittek. Megbillent a vaskályha, s még jóformán ki sem fordultak az udvarról, már kiömlött az összetört üvegből az utoisó csöpp is. Hosszú csöveken, tartályokon keresztül ..bolyong” az alszesz a lepárlásig. Ezút al az Aranykalász Tsz alapanyagával dolgoznak. Forgó kerékkel billeniik a kiürült tartályokat, tetejük, mint csúcsánál fennakadt kalap, lebeg felettük. Az oldalfolyosókról kosarakban hordják az új törkölyt, lelik az üst. falánk szájjal nyeli el az újabb adagokat. Egy tartályba ö:-hat mázsa fér egyszerre, a napi termelés 60—70 mázsa. — Miből szerelik leginkább a pálinkát? — Tiszta kékszilvából, de egészségi szempontból a törkölyt dicsérik. állítólag sok hasznos ásványi anyagot tartalmaz. — Akad az üzemben olyan dolgozó, aki semelyik fajtáját nem kedveli? — Az üzem vezetője, Ambrus Mihályné. Vékony, törékeny asszony, kék köpenyben. Munkatársai tevékenységével elégedett, azt mondja: — Ilyen kollektívával könnyű dolgozni. Minden percet igyekszünk kihasználni, hogy a gépek mindig folyamatosan működjenek. Nagyon jó lenne, ha néha pénzjutalom formájában is megmutatkozna a szorgalom eredménye. Talán decemberben megtudjuk, hogy az idén először, kapunk-e nyereségrészesedést. Jó volna, ha nem csalatkoznánk... Addig sem tétlen reménykedünk. MOLDOVAN IBOLYA
