Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
\ Az etika tanításáról JUT eghökkentő élményben volt része tanarismerosorninek. előadást tartott egy vállalatnál, etikai kérdésekről, s a végén a hozzászólások alkalmával majdnem felelősségre vonó hangon ezt kérdezte a szóban forgó vállalat egy idősebb dolgozója: „Azt mondja meg nékem, ki a felelős azért, mert a mai fiatalságtól elvették a régi erkölcsi tanítást, s nem adtak helyette másikat?”. Az indulat mellett volt ebben a kérdésben bizonyos szülői aggodalom is, mert méltán féltheti gyermekét bárki az élettől, ha az nem készül fel rá a legjobban. Az aggodalom egy kissé indokolt. Erre hadd álljon itt egy momentum. Főiskolai diákok számára etikai kört szerveztek a tanintézetben. Az indulás előtt kiváncsiak voltak arra. hogyan is állnak erkölcsi vélekedés vonatkozásában azok, akik majd a Studium hallgatói lesznek. Az eredmény meglepő volt. A kérdőívet kitöltöttek fele ugyanis még mindig a régi valláserkölcsi alapon áll. A kisebbik hányadnak nem volt megfogalmazható véleménye saját erkölcsi álláspontjáról. Egyetemistákról, f őis kolásokiról van szó. Olyanokról, akik korábban már megszerezték az érettségi bizonyítványt, tanultak- 12 esztendőt. Hihető tehát, hogy valamilyen terjedelmű és mélységű műveltség birtokában állnak, de mintha pontosan az etikai rész hiányozna ebből a körből. S hogy ez így van. azon tulajdonképpen csodálkozni sem lehet. A változó korban az erkölcsi nevelésre igen kevés figyelem fordult. A régit a valláserkölcsi nevelést érthető világnézeti okokból kiiktattuk a programból. A hitt.anoktatás, mint^ ilyen, nem szerepelhet iskoláink' programjában úgy, hogy meghatározza az emberek erkölcsi arculatát. Az általános emberi erkölcs pedig valójában fikció, mert az etika mindig társadalomhoz, korhoz kötött. Ennél fogva számunkra nem maradhat más, tehát mint a szocialista-kommunista erkölcs, amelynek az emberek fejében való elültetése tanintézeteinkre, de ugyanakkor egész társadalmunkra vár. A társadalom tennivalóinak vizsgálatára egy cikk keretei szűkösek. Ehelyütt csupán a példaadásnak jut valami alkalom. S ezzel kapcsolatban is csupán megjegyezzük, hogy a társadalmi példaadás sem minden esetben maradéktalanul jó. Igen gyakran kerülnek ellentmondásba nézetek és gyakorlat láttán a különben jól tájékozott fiatalok is. Nehéz például teljes értékű munkamorált követelni a fiatal mezőgazdasági szakmunkástól, mérnöktől és mindenki mástól, ha azt látja, hogy a társadalom többségét alkotó idősebbek is csak részben tartják meg az írott vagy íratlan erkölcsi szabályokat. Tí/f őst nézzük az iskolákat. Mit adnak ezek az intézmények? Kétségtelen: főleg a humán jellegű tárgyak oktatása közben kínálkozik lehetőség etikai következtetések levonására. A tapasztalat szerint azonban ezek a konklúziók nem mindig hangzanak el, vagy ha meg is történik a következtetés az említés csak az általános emberivel foglalkozik. Ez pedig, mint arra már kitértünk, tulajdonképpen fikció. Igen jó alkalmat nyújtanának etikai ismeretek terjesztésére erkölcsi életelvek elplántá- lására az osztályfőnöki órák. Ezzel a lehetőséggel többnyire élnek i« iskoláinkban. Csakhogy van néhány szépséghiba. Régebben felsorolások brosúra íz£T és üresen kongó tételidézetek tették unalmassá és megfoghatatlanná az osztályfőnöki foglalkozást. Ma pedig túlzott óvatosságról beszélhetünk. Furcsa a helyzet. Az emberszeretet, a szülőtisztelef, az otthon, a család fontossága, a munkához való újféle viszonyról szóló tanítások tulajdonképpen csak irodalmi élmény alapján jutnak el a tanulókhoz. Vannak alapvető tételek, ilyeezek a kezek többé nem fogják cirógatni... De igaz, egyébként — miért is gondolkodjék ezen? Ez a buta hangulat egy pillanat alatt rontott rá, amikor eszébe jutott', hogy valamikor az égboltot okolta a gyengeségéért. Helyesebben a következő pillanatban, amikor belátta, hogy aztán, évekkel később, az égbolt helyett egy szoba meny- nyezetét nézte, amikor odaadta magát. De most — mennyezet helyett az égboltot nézi. Pokolba azzal az égbolttal! — Miért gondolod, hogy valami baj van? — kelt fel a lány, s habár egészen elernyedtnek érezte magát, elmosolyodott. — Egész egyszerűen, szép ez a világ, — veled. Kinyújtotta a karját és megsimogatta a fiú haját. Úgy rémlett neki, ugyanezzel a mozdulattal el is lökhetné magától. Úgy, ahogy a fiú később őt ellökte magától. A lány még nem taszította el magától a fiút. Pedig szerette volna. S ettől az akarástól és nem akarástól a fáradtság egy kellemetlen keveréke támadt, unalom, s kis híján gyötrelem. A fiatalember megfogta a kezét. Lehanyatlott a takaróra, s a lányt magához vonta. Nem szándékosan vonta magához, hanem csak azért, hogy el ne engedje, amikor ledől. S a lány is mellé feküdt, mintha azt kérdezte volna, vajon nem magyarázta-e félre a fiú mozdulatát. Aztán körülnéztek — az erdő néma volt és elhagyatott. Az égbolt bekukucskált az ágak között, de csak ég volt. A lány maga kapcsolta ki a szoknyáját, mert a fiú már nem kívánta ezt Amikor elfáradt"' ■ 1'nv rgy szólt: — Éhes vagy? A üú azt felelte: — Éhes vagyok. A lány felült, kirázta a szandálját. amely tele lett kaviccsal és apró fűszálakkal, rendbehozta magát, s a fiúra pillantott: — Nem akarsz megmosakodni? — Nem — felelte a fiú és hasra fordult. — Menjek az ennivalóért? — Menj. — Miért nem mégy te? — Moccanni sincs kedvem. — Nekem sincs. A fiú nem válaszolt. A lány elfordította tekintetét izmos. ernyedten pihenő testéről, gesztenyeszín hajáról, melyben itt-ott egy-egy ősz hajszál csillogott, arcáról, amely kissé fintorba torzult, mivel képét az öklére támasztotta és szürkés, száraz ajkai ki- nyiltak. — Úgy látszik, nyolc levával emelik a fizetésem — mondta a fiú. A lány megfordult, s úgy, ahogy volt, alul szétkapcsolt szoknyával, mezítláb, kócos hajjal, . s a kék szövet alól izzadtan kivillanó lábbal elindult a patakhoz, hogy a termoszt, és az élelmiszeres dobozt, amelyet két szikla közé tettek. elhozza. A pataknál megállt, lehúzta a szoknyát. A víz fölé hajolt, s eltakarta a visszatükröződő égboltot. Megnézte magát. A kerek, rozsdázöld kövek közül előbukkant az arca. Az ezüstös, szinte fagyos vízfelületről kirajzolódott halvány arca, két nagy, sötét, szarkalábbal körülvett szeme. Még lejjebb hajolt. Haja a vizet érintette, s erre felocsúdott. Arcvonásai megrándultak, szinte csú- fandárosan széttárulkoztak, aztán megint elnyugodtak, kisimultak. Csak arca apró, piciny ráncai nem simultak el. „Férjhez kell mennem már valakihez’" — mondotta és kiegyenesedett. „Ideje.” Csuka Zoltán fordítása nek a társadalomhoz, a tulajdonhoz való új viszony, a közösségi élet szabályai és egyebek. De ezek mintha kevés helyet kapnának az oktatás szervezetében. A tízparancsolat tömörségében is hatékonyabban adott útbaigazítást, mint a szocialista erkölcsöt szóban megfogalmazó, és egyelőre csak szóbeliség útján terjedő szocialista erkölcsi kódex. Van egy másik probléma is, a fogalmak sajátos keveredése. Nem valami beszédbeli zűrzavart értenénk mi ez alatt, . hanem azt, hogy ami annak idején a valláserkölcsi tanításokban már helyet kapott, azt megpróbáljuk teljesen kiiktatni a mi tanításainkból. Itt van például ez a kérdés: Ne kívánd a másét! Szigorú parancsolat volt. a polgári társadalom keretei között igen kevesen tartották meg, de ez most lényegtelen. Lényegesebb az, hogy nekünk az a célunk: megvédeni mindazt, ami most már nem egyeseké, hanem az egész társadalomé. Nem kell tehát elvetni a régit mindenáron, viszont- módosítani feltétlenül szükséges, s a társadalmi tulajdon védelmét tudatosítani, nagyon fontos tennivaló. TT égezelül egy szerintünk ér“ demes megállapítást:’a jövő nemzedéke olyan lesz. amilyenné a jelen formálja. Ebből következik mindjárt, hogy az etikai ismeretek tanítása középiskoláinkban nem a holnap, hanem a ma feladata. Ezzel kapcsolatban találunk már kísérleteket. kezdeményezéseket. Egyebekkel kiegészítve feltétlenül jó szolgálatot tehet -majd középiskoláinkban a világnézetünk alapjai elnevezésű tantárgy bevezetése a IV. osztályba. Ad bizonyos fogódzót a kialakult világképpel még nem rendelkező fiataloknak. Azt is tegyük azonban hozzá, hogy csak akkor, ha nem a fogalmakat próbáljuk gépiesen megtanítani, hanem a különböző, ele mégis ery egészet alkotó témák mondanivalóját. Erre az iskola nyújt lehetőséget, s a fáradság nem hiábavaló. Végeredményben ugyanis arról van szó, milyen lesz a melleítünk felnövő, a stafétabotot tőlünk átvevő nemzedék. SZOLNOKI ISTVÁN ez utcarészlet (Cseh Gábor rajza.) DEMÉNY OTTÓ: Ha elalszol No gyere, betakarlak! E nyár igen szeszélyes. Védelmem annyi csak, hogy csöndben idehúzlak, a hajad elsimítom s elhessentek egy dongót. Lásd, minden nagy szavak eltűnnek az időben, de mi még itt vagyunk — nyugtalanul, igaz, de mégis egymás mellett, mindig csak egymást védve. Csukjad be a szemed s majd lassan, ha elalszol, hűvös válladra téve izgága homlokom kigondolom a többit. De azt is csak veled. Az a vár, amelyik az utolsó néhány emberöltő emlékezete óta uralkodik Budáról a főváros felett, a magyar történelem hosszú évszázadaihoz mérten voltaképpen nem túlságosan régi. Erről beszélgettünk Merétey Gáborral, az ÉM. Beruházási Vállalat osztályvezetőjével, akit megkértünk, tájékoztassa lapunk olvasóit Magyarország legjelentősebb műemlékének, a budai Várnak újjáépítéséről. — A Vár legősibb magja, a IV. Béla király által építtetett lakótorony, a mostani feltárások során került elő. A király testvéréről István-toronynak nevezték. A hatalmas falakat éppúgy, mint az Anjouk és Zsigmond király építkezéseit, a déli körbástyát, a Friss-palotát, a lovagtermet évszázadokon keresztül föld borította: — és védte. — A Mária Terézia parancsára elkezdett, majd később folyvást bővített, végül Ybl Miklós és Hauszmann Alajos által befejezett új palotát nagy részben a régi alapfalakra rakták. Európában páratlan érdekesség A nem is olyan sokára eljövendő évek látogatója a dunai déli szárnyban előbb majd a Budapesti Történeti Múzeum kincseivel ismerkedhet meg. Aztán szakszerű vezetés mellett leszáll a föld színe alá és elébe tárul a magyar középkor. Dongaboltozatos termek, folyosók, gyönyörű faragott ajtók, a várkápolna maradványai, a puskaporostorony misztikusan sötét feljárata. A szakIV. Béla tornyától — a tudományok váráig szerű vezetés nagyon is szükséges. Erre esetünkben Gelley András, a mélyépítés vezetője vállalkozott. — Itt húzódott a királymenekítő folyosó, — mutatott egy nyílásra. A látszólag tömör várfalba szűk folyosót vájtak. Ez csatlakozott a vár vízellátó útjához, mely olyan vastag falba vezetett meredeken a Dunáig, hogy abban még a tömlőket hordó málhás szamárnak is elegendő közlekedési hely maradt. Feltárták, ma is ép. Órák hosszat bolyongtunk a földalatti és feletti építészeti kincsek birodalmában, majd a Vár jövendő sorsára fordítottuk a szót. A tudományok palotája — A háború alatt elpusztított Várpalota teljes restaurálására 1 milliárd 200 millió forintot fordít az állam, — mondotta Merétey Gábor. — Ha elkészül, itt és néhány szomszédos épületben kap otthont a már említett Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Legújabbkori Történeti Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Színháztudományi és az Irodalomtudományi Intézet, a kísérleti színháznak tervezett régi Várszínház, egy új palotában pedig a Néprajzi Múzeum. Már maga a felsorolás is érezteti a Vár méreteit, de az elvég- aendő munkák arányait is. — A budai Vár körülbelül kétharmada az óriási párizsi Louvre- nak, — folytatta az osztályvezető. — Az épület nagyságát talán jobban érzékelteti, ha tudjuk, hogy például a Krisztina-felőli szárnyba nemcsak a Széchenyi Könyvtár költözik be a maga 1 600 009 kötetével, hanem marad elegendő raktárhelyiség további negyven év könyvgyarapításának is. Ez nem kicsiség, hiszen a könyvtár minden megjelent magyar nyomtatott műből úgynevezett kötelespéldányt kap. A palota kívülről híven megőrzi barokk jellegét, belülről azonban az új követelményeknek megfelelően teljesen átalakítják. Az ilyesfajta munkával nem lehet sietni. Szinte minden kalapácsütés, ásónyom új és művészettörténeti érdekességű meglepetésekkel szolgálhat. Legutóbb például Gelley mérnöknek azért kellett egy levezetőcsatorna tervén változtatnia, mert a megvalósítás helyén szintén csatornára bukkantak: — félezer évvel korábbi „kollégák”' művére. A budai Vár, melyet másfél évtized óta súlyos anyagi áldozatok árán épít az állam, elkészülte után Európa egyik legnagyobb, de amellett kétségtelenül legfestőibb múzeumi központja lesz; ahová az ország minden részéből, így nyilvánvalóan megyénkből is tódulnak majd a látogatók. Ordas Iváa
