Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
1 s TOLNA MEISTE! NEPÜJSÍfí JOB!, november 22. Legjobb üzlet a jó házasság Egy olasz házasságszédelgő kalandjai — Tizennégy törvényes házasság egy templomi botrány Dél-Olaszországban nemrégiben óriási botrány játszódott le egy cataniai templomban. Egy fiatal pár állt az oltár előtt, s a pap éppen össze akarta adni őket, amikor egy rendőrkülönítmény rontott be, s a vezető torkasza- kadtából elkiáltotta magát: — Megálljának, megálljának' Ez az ember szélhámos, házasságszédelgő! A vőlegényhez rohant, s bilincset kattintott kezére. A templomban óriási botrány keletkezett. A fényképész, egyben a menyasszony nagybátyja, elájult izgalmában. így került hurokra Aldo Donáti hivatásos csaló és házasságszédelgő. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy eddig tizennégyszer kötött házasságot. A cataniai lett volna a tizenötödik. AZ ELSŐ ÁLDOZAT Pályafutását 1949-ben kezdte Milánóban, 25 éves korában. Állandóan változtatta foglalkozását, s azon törte fejét, hogyan lehetne gyorsan meggazdagodni. Már akkor mindenféle titulusokat alo- mányozott önmagának, s hol mint katonatiszt, hol mint orvos mutatkozott be. Nem sokkal később megismerkedett Dianna Frizzi fiatal, özvegy orvosnővel. Megkérte, hogy vegye maga mellé kisegítőnek. Az orvosnő néhány beteglapot adott neki, hogy töltse ki, s egy-kettőre meggyőződött róla. hogy a kartárs bizony a legelemibb orvosi kifejezéseket sem ismeri. Amikor ezt nyíltan szemébe mondta, Donáti azzal védekezett, hogy a háborús megpróbáltatások következtében teljesen elfelejtette, amit az egyetemen tanult, s megkérte, legyen segítségére, hogy ismét elfoglalhassa helyét a kartársak között. Az asszony beleegyezett. Hamarosan összebarátkoztak. Donáti meglátogatta Dianna szüleit, ?s valósággal elbűvölte őket az előkelő fellénéséve], állítólagos nemesi címével, főképpen pedig élvezetes társalgásával. A szülők bíztatni i-m-dték lányukat, hogy menjen feleségül a talpraesett fiatalemberhez. Az asszony hosz- szabb gondolkodás után engedett, s egy reggelen megesküdtek. Donáti azonban halaszthatatlan ügyre hivatkozva még aznap elutazott, amikor néhány héttel később visszatért, az asszony látva, hogy kivel van dolga, kiadta az útját MEGTÉVESZTŐ HASONLATOSSÁG Donáti ezután egy gyógyszer- gyárban próbált elhelyezkedni. Nem vették fel. A gyár igazgatóját azonban néhány nappal később felhívta valami gyógyszerész s ezt ielentette ki: — Észrevettem, hogy dr. Donáti, aki eddig mindig az ön gyárának készítményeit írta elő. újabban más gyógyszereket ajánl betegeinek. A továbbiak során még néhány állítólagos gyógyszerész jelentkezett hasonló észrevételekkel. Az igazgató nyugtalankodni kezdett, s a következő jelentkezőt, aki persze megint csak Donáti volt. magához hívta megbeszélésre. — Nem járt ön nálam néhány nappal ezelőtt? — kérdezte meglepődve, amikor meglátta. — Nem — mondotta mosolyogva a belépő. — Ikertestvérem járt itt néhány nappal ezelőtt, s amint hallom, ön nem éppen a legkedvesebben fogadta. Ezért hát elhatároztam, hogy én sem írom elő többé az ön gyógyszereit. Az igazgató váltig hangoztatta, mennyire sajnálja az esetet, s kijelentette, hogy nagyon szívesen állást ad az orvos öccsének. Amikor aztán Donáti másnap ismét megjelent a gyárban, nem győztek csodálkozni a megtévesztő hasonlatosságon. Egy ideig kifogástalanul viselte magát, s csak néhány hónap múlva fogta el a vágy újabb kalandok után. Szabadságot kért, s elutazott Rómába. Az igazgató felhasználva távollétét, közölte gyanúját a rendőrséggel. Két nappal később a csalás kiderült, s Donátit letartóztatták. Hatévi szigorított börtönbüntetésre ítélték. KERESZTELŐ ÉS ŰJABB MEGLEPETÉSEK. A börtönben aztán elgondolko-# dott a történteken és jövőjén. El-# mélkedésének az a megállapítás# lett az eredménye, hogy legjobb# üzlet a jó házasság. Amikor az-# tán kiszabadult, rögtön udvarolni# kezdett egy gazdag étteremtulaj-# * I donos lányának. Utána egy gaz-# dag gyáros lánya következett,# majd egy ismert divatszalon tu-# lajdonosnője. Jegyesei elhalmoz-# ták mindenféle gazdag ajándé-f kokkal, a házasságból azonban# sohasem lett semmi, mert Dona-f tinak hiányoztak az iratai. Ekkor# hozzálátott ennek az akadálynak# az elgördítéséhez is. ‘ # Legközelebbi áldozatának Leo-J nida Riccinek, egy gazdag, vallá-J sós özvegyasszonynak azt mond-J ta, hogy izraelita. Az özvegy- J asszony, akit ugyancsak elbűvölt J fellépésével és beszédével, fejébe J vette, hogy a tévelygő bárányt át- J téríti a keresztény vallásra. Do-i nati úgy tett mintha meggyőzték J volna, elment a legközelebbi plé-J bániára, hogy kereszteljék meg.- Amikor ez megtörtént, kereszt-J levelet kért, ennek alapján aj többi szükséges iratot is beszerez-J te, s hamarosan egybekeltek azj asszonnyal. J A házasság jól" indult, s kislá-# nyuk is született. Altkor történt# csak baj, amikor egy napon az# asszony az újságok bűnügyi rova-f tában meglátta férje arcképét.# Mint veszedelmes házasságszédel-# gőt körözték. Donáti hamarosan# bíróság elé került, és ismét elítél-# ték. # Büntetését 1962-ben töltötte ki.i de mihelyt kiszabadult, folytattaj ott, ahol abbahagyta. A különb-J ség mindössze annyi volt, hogyj most már az atlanti haderő tiszt-J jeként lépett fel, s így sokkalj könnyebben kötötte a házasságo-J kát egyiket a másik után. NemJ egészen két év alatt tizenkét gaz-J dag özvegyasszonyt csalt lépre.^ Kettővel közülük állítólag Jugo-J szláviéban, Belgrádban és Ljubl-J janában kötött házasságot. KÖZBELÉP A VETÉLYTÁRS MÓR I Hódításait körmönfont tervsze-1 I rűséggel végezte. Áldozataival ; többnyire a vonatban ismerkedett Egy ismert clevelandi orvos kislánya mindig úgy mutatkozott be, hogy „Allan doktor lánya”, j Édesanyja ezt helytelenítette és figyelmeztette: j — Azt kell mondanod, hogy Mary Allannak : hívnak. Néhány nap múlva az apa egyik kollégája i az utcán találkozott a kislánnyal és megkérdezte: ( — Ugye, te Allan doktor lánya vagy, kicsikém ? — Én azt hittem igen — válaszolt a kislány —, de a mama azt mondja, hogy nem. A mama lázadása — Férjhez megyek! meg, mondván, a nőket legköny- nyebben ott lehet megközelíteni. Rendszerint azzal kezdte, hogyj megkérdezte, szabad-e dohányoz-’ nia. Majd mindenféle, szebbnél szebb, előre kitervezett történetet adott elő életéből, múltjából. Egyáltalán nem nevezhető szépnek, de olyan figyelmes, kedves, előkelő megjelenésű volt, s oly remekül tudott beszélni, hogy egyetlen asszony sem tudta kivonni magát személyének varázsa alól. Örömest beleegyeztek hát, hogy feleségül menjenek hozzá. J így ment lépre Maria Peluso # 24 éves cataniai tanárnő is. Szerencsére volt egy távoli rokona, aki már régen sóhajtozott utána, s akinek sehogyan sem fért a fejébe, miért választotta Mária a bőbeszédű, de vadidegen udvarlót helyette. Féltékenységében aztán elhatározta, hogy kissé utánanéz a vetélytárs múltjának. Fáradozása nem volt hiábavaló. Az eredmény minden várakozását felülmúlta, s az ügyet hamarosan a rendőrség vette kezébe. t így történt aztán, hogy rendőr- j különítmény az utolsó pillan at-1 I ban bár, de idejében érkezett a > j templomba, és sikerült megaka-# j dályoznia a nagystílű házasság-J fBalázs-Piri Balázs rajza,)' szédelgő legújabb csalását. Óriási szenzációkról számolhatok be. Törökországban jártam. Itt találkoztam Jani Dumassal, aki arról híres, hogy egyfolytában hat hónapig aludt. Amikor felébresztették, az istennek sem akarta elhinni, hogy ő ennyi ideig húzta a lóbőrt. ügy látszik, az emberek nemcsak nálunk, de másutt sem akarják elismerni, hogy elaludtak. Még ennél is érdekesebb meglepetés ért Lengyelországban. Ottjártamkor adták ki a bolhakatalógust. Méghozzá a tudományos akadémia adta ki. Az isten sem gondolta volna, ha az embert bolha csípi, és ha ezt megfogja, pláne, ha átadja ezt a bolhát a tudományos akadémiának, akkor ezzel a tudomány ügyét szolgálja. Mert mi, balga lelkek, csak agyonnyomjuk ezt a kis állatot, ahelyett, hogy átadnánk a tudósoknak, akik esetleg kiderítenék róla: igen ritka fajta, ilyen csak a Kurulli szigeteken található, sehol másutt a világon. Mert rengeteg bolhafajta van ám — ezt is Lengyelországban tudtam meg, a katalógusból, mert nálunk ilyesmit eltitkolnak •— nem kevesebb, mint 1400 féle. A lengyelek szegények bolhában, mindössze 62 bolhafajtájuk van, de köztük van olyan ritkaság is. amely csak a Piren- neusokban található. Azt is megtudtam: a legnagyobb bolha- gyűjteményük az ángliusoknak van. Szóval a bolhagyűjtésben lemaradtunk a kapitalizmus mögött. Nosza, rajta, lássunk neki, nézzünk végig minden mozit, ne sajnáljuk az időt, előadás közben nyúljunk a nadrágunk alá, fogdossuk össze a bolhákat, és én állítom, lesz nekünk olyan bolhagyűjteményünk, mint az ángliusoknak! Amerikában furcsa kalandom volt. Elszakadt a nadrágom, gyorsan újra lett volna szükségem. Azt mondja egy jenki, vagy hogy hívják: menjek oda egy ládához, dobjak be ennyit, meg ennyit, a gép mértéket vesz rólam (hiába mondtam, hogy én csiklandós vagyok!) és egykettőre elkészül az új ruha. Odaálltam, bedobtam a pénzt, a gép mértéket vett rólam és egykettőre kidobta a vadonatúj ruhát. Még egy perc sem telt el, és ott álltam új ruhában. De milyen új ruhában! A nadrágomba például nyugodtan albérlőt fogadhattam volna, a kabátom egész Magyarországot betakarhatná. Hiába kiabáltam én a gépnek, az csak a kezét tárta széjjel, mint a magyar kereskedők, akik ezzel azt jelzik: ja kérem, én nem tehetek róla. Sok furcsaság történik errefelé. De, amint hallom, otthon is vannak furcsaságok. Azt mondják, kevés helyen tesz-, nek fel olyan hülye kérdéseket, a telefontudakozónak. mint éppen nálunk. A tudakozó alkalmazottainak tudniok kell, hány centi Lollobrigida derékbősége, milyen lassú a csiga átlagsebessége, sőt, volt ilyen kérdés is: Volt-e patkó a trójai faló lábán? Nem tudom, megválaszolták-e a kérdést, de egy biztos: a következő kérdésre nagyon nehezen tudnának válaszolni. Arra: mivel csábította el Éva Ádámot? Bizonyára azt mondanák, hogy almával. Tévednének, mert egy ánglius, egy egyetemi tanár, bizonyos Tom Witehead jelenlétemben közölte a világsajtó képmselőivel, méghozzá héber forrásokra hivatkozva: Éva nem almával, hanem barackkal csábította el Ádámot. Milyen kár. hogy eddig nem tudtuk ezt! Most már csak azt lenne jó tudni: az első hi- resztelőnek voltak-e nagyobb .almaérdekeltségei, vagy az utóbbinak vannak-e nagyobb bamckérdekeltsúgei? Ezt a tudakozóra bízom. Tőlük biztosan megkérdik, és ezzel a kiváncsi kérdések rangsorában biztosan elnyerjük ismét az első helyet. Egy érdekes plakátot láttam az ángliusoknál. Az egészségvédelmi intézet propagandaplakátja volt. Azt propagálta: legdrágább az ember szeme, ezért mindenki viseljen szemüveget. A plakáton egy nő volt látható, szemüveg volt rajta, és más semmi. Ja, ha így gondolják, akkor nálunk is propagálni lehetne ezt a legdrágább szem mozgalmat, különösen a nők körében! De, ha már a nőknél tartok, elmondok én más esetet is. Azt ugyanis, hogy a csóknak ezután íze is lesz. Feltalálták az ízes rúzst. Ezután a dalt is így éneklik majd: ..Adj egy •narancsízű csókot drága kis baba...” Mert lesz narancsízű csók, birsízű csók, almaízű csók, ki milyet kíván. Ezentúl kettőzött figyelemmel hallgatjuk majd az orvos tanácsát: a mosatlan gyümölcs miként szedi áldozatait. Hámozzuk meg őt, mielőtt elfogyasztanánk. És hallunk majd ilyeneket suttogni a kapu alatt: — Birs, vagy nem birs? Ez nem a nagy Hamlet monológ kezdetét jelenti, hanem azt, hogy az illető szereti-e a birset, vagy sem. Persze, ez még a jövő íze. mert egyelőre még csak a gombaízt keverték ki. És ne csodálkozzanak a csóklopók, ha csókot lopnak, és a falra másznak tőle, mert a szakács is tévedhet. Ebbe a rúzsba ugyanis bolondgombát kevertek. Ezzel zárom is soraimat. Tisztelettel: t # # # # \ i 9 r ^
