Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-21 / 273. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄÖ 1964. november 2L Nem lehetne miértek nélkül ? A mőcsényi tanács idei költség- vetésében százezer íorintot tervezett felújítási munkákra, pontosabban a tanácsház, a művelődési ház, az orvosi rendelő, és a két iskola tatarozására. A KISZÖV a bátaszéki épületkarbantartó szövetkezetét jelölte ki a munkák elvégzésére az év első napjaiban. Attól kezdve megindult a levelezés. Egészen pontosan január 8-án kezdődött és tartott május 9-ig, amikoris a KISZÖV ismételten kötelezte a bátaszékieket a mőcsényi munkák elvégzésére, mert azok mindenképpen szerettek volna tőle szabadulni. A levélváltások után a május, a június a szóbeli csatározások ideje volt a tanács és a ktsz vezetői között. A tanács sürgette, a ktsz pedig húzta-halasztotta a szerződés megkötését, illetve a munkák megkezdését. Végül, július közepe táján új fordulatot vett az ügy, amikor a mőcsényi tanács panasza alapján a Népújságban rosszalló sorok jelentek meg a felesleges huzavonáról. 1 A KISZÖV ismételten közbeavatkozott, a szövetkezetnek igazoló jelentéseket kellett küldeni — mindazon felül augusztus végére elvégezte a munkákat, most már megfelel a követelményeknek az orvosi rendelő, és a gyerekek is tisztább, rendesebb tantermekben kezdhették szeptemberben a tanulást. Nem beszélve a művelődési házról, a tanácsházról. Most már csak az a kérdés; nem lehetett volna a bátaszéki ktsz-nek egyszerűbben elvégezni a munkát? Nem tudták volna elvállalni hónapokig tartó levelezés, tárgyalgatások, és a lap köz- beavatkozása, igazoló jelentések és egyéb tortúrák nélkül? És ha már egyszer augusztusban elvégezték a munkákat, akkor a hibajegyzőkönyvben megállapított — kisebb — hibákat miért nem tudták ezideig kijavítani? Miért kell például vasalás hiányában — még ma is úgy támasztani be a tanácsház alatti pince ajtaját? BI. JORZY EDIGEY Fordította: BÁBA MIHÁLY Javul-e a burgonya minősége üzletekben ? az Szekszárdim mos anában eléggé gyenge minőségű burgonyát árusítottak az üzletek, és sokan kíváncsiak arra, vajon tovább romlik-e a rendkívül fontos élelmezési cikk minősége, vagy pedig jobb árut tárolnak a télre és a tavaszra-.A kérdésre választ kaptunk Nlkd "Károly tpl. a MÉK igazgatójától. Elmondotta, hogy a tárolt burgonya minősége kifogástalan, legfeljebb néhol a mezei pocok tehet benne kárt, a prizmákban, aminek következtében könnye n rothadásnak indul egy része. A tárolás gondosan történt, és csak jó minőségű termést tartalékoltak. összesen 400 vagonnál. Ez a mennyiség elegendő a megye ellátására, tehát aggodalomra nincs ok. A termés felét termelőszövetkezetek vermelték el bérben. A MÉK igazgatója rnég egy örvendetes hírt közölt: a burgonya ára nem emelkedik a tavaszra. esetleg a tárolási költségek miatt valami keveset. Már eleve úgy rögzítették a burgonya árát, hogy ne legyen probléma később sem Igaz, hogy az árak 15—20 százalékkal magasabbak, mint tavaly, de a felvásárlási árak ..is., magasabbak .voltak, te- hát a termelő gazdaságok látják ennek hasznát, nem pedig a vállalat. Káposztafélékből ugyancsak elegendő áll rendelkezésre, almából pedig bőséges mennyiség. Olyan sok alma termett az idén megyénkben. hogy 28 vagonnal el is szállítottak más megyékbe. Petrezselyemből és sárgarépából viszont nincs nagy bőség, mert rengeteg kárt tettek ezekben a zöldségfélékben az egerek. Igen sok a rágott gyökér, amit nem lehet tárolni. Megjött a Mikulás — de egyelőre még csak a bonyhádi önkiszolgáló bolt kirakatában találkoztunk vele. — Éjjel valóban dolgozott, és valamit írt Még haragudtam is rá. De semmiféle papírokat nem hagyott itthon. Különben este későn jött haza, csak bekapta a vacsoráját, és már szaladt is dolgozni. Azonnal írni kezdett. Láttam, amikor reggel az aktatartóba rakta a papírokat, egy olyan rózsaszínűbe, az akták cérnával voltak összefűzve. Reggelit akartam neki adni, de ő csak legyintett. „Majd eszem a büfében” — mondta. Fogta a táskáját, és szedte a lábát. — Kérem, asszonyom — szakította félbe az ügyész — azoknak a papíroknak feltétlenül itt kell lenniük. Tessék utánanézni. Talán Zygmunt elfelejtette a táskáját elvinni. — Hiszen mondom, hogy történt minden! — Az idős hölgy kissé megsértődött. — Zygmunt magával vitte a sárga akta,táskáját. Győződjenek meg maguk is erről; nézzenek körül a szobájában. Kalinkowski íróasztalán az ügyész néhány jegyzetet és a joggyakornok által készített betűrendes kimutatót talált a dokumentumról, amelyeket bizonyára a vádiratnál használt. Az idős hölgy igazat mondott. Az aktatáska nem volt a szobában. Kalinkowski magával vitte. Mi történhetett az aktatáskával? Erre a kérdésre az ügyész a Hoza utcai kórházban akart választ kapni, de az orvosok nem engedték a beteghez. Kalinkowski még mindig eszméletlen volt. Jerzy Kur megtalálta az orvost, aki a beteget a kórházba szállította. Az orvos emlékezett, hogy a beteg az utcán feküdt, és a feje alatt táska volt, de nem sárga, hanem fekete. Az ügyész gyötrődve tért vissza irodájába, ahol a portás közölte vele: a „főnök” már néhányszor telefonált, sőt a titkárnőjét is elküldte azzal a kéréssel, mihelyt az ügyész visszatér, azonnal menjen hozzá. A „fcínök” Kalinkowski balesetéről már tudott, mivel a titkárnője vette fel a kagylót, amikor a mentők telefonáltak. Az elveszett dokumentumokról pedig a „pletyka-posta” már értesítette. Ezek után mi sem természetesebb, hogy az ügyészhelyettes félénken lépett be felettesének dolgozó- szobájába. A vajdasági ügyész figyelmesen hallgatta Jerzy Kur elbeszélését. A sokéves együttműködés után nagyon jól ismerte, és tudta: milyen lelkiismeretes és jó munkatárs az ügyészhelyettes. Jó véleménye volt Zygmunt Kalinkows- kiról is, akit mint fiatal, képzett jogászt, tehetségesnek tartott. Kalinkowski az első vizsgáit letette, és tulajdonképpen már nem is volt joggyakomok, csak a kinevezésére várt; a Plocki ügyészségre akart visszamenni. Ha Kalinkowski 'hazavitte az aktát, akkor — nem vitás — megszegte a hivatali szabályokat, ezt azonban nem rossz szándékból tette, hanem azért, hogy befejezze a munkát. Az ügyész beismerte: talán ő maga is hibás. Talán nem ele- I get „hajtotta” a hozzá beosztott ügyészeket, hogy minél gyorsabban fejezzék be az ügyet? Igaz, a Főügyészség meg őt sür- ! gette; a sajtó viszont a Főügyészséget „támadta”, hogy az utóbbi esztendők egyik legnaevobb és a „fehér gengszterek” bűnügyét — a mai napig nem sikerült kinyomozni; — Két lehetőség van — mondta az ügyészség főnöke. — Az egyik: holmi kis alkalmi tolvaj „megfújta” a táskát, akkor biztosan megtaláljuk valahol az utcán, vagy..: Vagy pedig: a baleset nem volt véletlen, hanem Kalinkowski ellen elkövetett merénylet, hogy megszerezzék tőle a dokumentumokat. Természetesen, ez utóbbi esetben sokkal nehezebb lesz megtalálni a táskát. Ami Kalinkowskit illeti, azt hiszem: még akkor sem tud majd sokat mondani az esetről, ha visszanyeri emlékezőképességét. Mindenesetre valamennyi mozzanatról már ül — ellenkezett még az ügyész* — A főkolomposok ülnek, de vajon mindet elfogtuk? Erről nem vagyok meggyőződve. Maci- szék főkönyvelő még nincs a kezünkben. A körözőlevél eddig nem járt semmiféle eredménnyel. — Nos, rendben van — mondta az ügyész. — Ha a rendőrfőparancsnokság beleegyezik, hogy foglalkozik az üggyel, akkor semmi kifogásom ellene. Wlochowicz ezredesnek is telefonálhatok. Ami pedig magát az ügyet illeti, kedves Kur, ne várjon addig, amíg az akták előkerülnek, hanem amit lehet, azonnal rekonstruáljon. A „fehér gengszterek” közül legötletesebb manipulációját — értesíteni kell a rendőrséget. Kezdjék a hivatalos nyomozást az átkozott sárga táska felkutatására. — Legjobb lesz, ha az ügyész úr értesíti a rendőrfőparancsnokságot. Van ott egy barátom, még a közös egyetemi évekből: Krzy- zewski őrnagy. Kérje, hogy ezt az ügyet neki adják. — A rendőrfőparancsnokságot keressem meg? — Az ügyész kissé tétovázott. — Nem érdekli azokat ilyen apróság. Különben is a „Mostowski Palotában” nem szeretik, ha megkerülik őket. — Ezt majd én elintézem valahogy — mondta az ügyészhelyettes. — Most úgyis szabadságolások vannak. Sok a munkájuk és kevés az emberük. Szívesen lemondanak egy esetről. Ha pedig az ügyész úr a rendőrfőparancsnokságon felhívja Wlochowicz ezredest, ő szívesen a kezünkre játszik. Az őrnaggyal meg én magam beszélek, hogy vállalja el az ügyet. Hiszen abban a táskában volt a bécsi levél és az, akineic a levél a birtokában van, a „Do- nau-bank”-ból 80 ezer dollárt inkasszálhat be. Ä „fehér gengszterek”, csak ők szervezhették meg ezt a merényletet, s biztos próbálják felvenni a pénzt. — De hisz a ..fehér gengszterek” minden fontosabb embere mégegyszer mindenkit ki kell hallgatni. És természetesen szigorú titoktartást kérek. — Titokban tartsuk az ügyet? — ismételte magában az ügyész, amikor visszatért a szobájába. — Szép kis titok, amikor már az egész épület szinte harsog a pletykától. Igaza volt. A Kalinkowski elleni merényletről és az aktákkal teli táska eltűnéséről szóló hír végigszáguldott a vajdasági ügyészség minden szobáján, onnan átvándorolt a fővárosi ügyészségre, hogy később a „kerületieknél” kössön ki. Aztán még eljutott a titkárságokra és a Swi- erczewski utcai hatalmas épületben levő bíróság minden szobájába, beleértve a pruszkowi járásbíróságot is. Mielőtt az ügyész beszámolt volna Wilskának a főnök dolgozószobájában lezajlott beszélgetésről, kinyílt az ajtó, és a szobába lépett Zosia Samaszkówna* a fővárosi ügyészség egyik legszebb tisztviselőnője. Az, akiről Halina okkal-móddal gyanította, hogy flörtöl a nap eseményeinek hősével. (Folytatjuk)
