Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 271. szám
\ TOLNA MFG YET VEPÜJSÄG 1964. november Í9' Bokros Birman Dexső 75 éves Űj kiállítással ünnepli 75. születésnapját haladó szobrászművé. széfünk egyik legtehetségesebb alakja, Bokros Birman Dezső. Nehéz feladat röviden összefoglalni ezt a munkában és küzdelmekben eltelt háromnegyed évszázadot. Egy sokgyerekes újpesti szegény családban született, 1889-ben. Oldalakat lehetne teleírni a nehéz gyerekévekről és a még nehezebb ifjúkorról, arról a kanyargós útról, amely a ta- 7loncságon és a félbemaradt iskolákon át az igazi művészetig vezette. Párizsban a Louvre műkincsei feledtették el az éhséget, s közben művésszé ért. A francia fővárosból hazatérve, 1914-ben már egyenesen Ruskicára a márványbányába megy, ahol egy fölöslegesnek ítélt, kegyelemből kapott tömbbe belefaragja első igazi szobrát. Nem sokáig örülhet azonban tehetségének, őt is katonának viszik, s ott, a világháborúban kezdi először megismerni a társadalmi pokol lényegét. A Tanácsköztársaság őt is. mint annyi más tehetséget, fölemeli. Az ellenforradalom mélyebbre taszítja. Már 1919-ben sem bírja az itthoni légkört, Berlinbe megy. majd sokszor próbálja újra meg újra megvetni a lábát a Horthy- Magyarországon — eredménytelenül. Rövid hazai évek után — Európa legreakciósabb állama, nem tűri a baloldali művészetet. — mindig külföldre kényszerül, Párizsban, később — amíg lehet — Berlinben keres alkotói légkört. s végül a liberálisabb polgári Csehszlovákia ad otthont néhány évre haladó emberségének és művészetének. De bármenynyit is van távol az otthontól, gondolata, felelősségtudata nem hagyja elszakadni az országtól, s ezt tartalmas szobrai mutatják leginkább. Az 1924-ben alkotott, a forradalmárköltészetet kiválóan tükröző Ady-portréja már mutatja irányát. Ekkor még a Berlinben megcsodált régi egyiptomi szobrászat súlyosságára. erőteljes hangjára rímei művészeti szava, de ahogy élesedik mondanivalója, úgy válik idegesebb-kifejező stílusává — expresszívebbé — művészi formája is. S a mondanivaló a két világháború között egyre bátrabb. Az Ady-szobor után megtervezi Achim Andrásnak, a legendás parasztforradalmámak emlékművét, hatalmas erővel és együttérzéssel mintázza meg a Kubikost, szatírával, élesen a Kapitalistát, s csodálatos emléket állít az 1937-es pécsi bányászsztrájk harcosainak a Napbanéző bányásszal. Később már a szocialista művészcsoport kiállításának egyik főszereplője. 1942-'ben a Történelmi Emlékbizottságot erősíti művészi plakettjével, s a háborús években alkotott Rokkant katona című szobra az egyik legkérlelhetetlenebb művészi vádirat a fasiszta háború ellen. A felszabadulással megújul művészete és élete. Megbecsülés és szeretet övezi, Kossulh-díj jutalmazza Bokros Birman Dezsőt, aki most, a nyolcadik évtized derekán is alkot, kiállít és ír. Az életműnek még nincs vége. s az a nagyszerű ebben az évfordulóban, hogy egy művészet- történeti értékű pálya felidézését azzal fejezhetjük be: gratulálunk és hosszú életet kívánunk az alkotónak. K. Gy. JORZY EDIGEY — Fordította: BÁBA MIHÁLY 2. Varsóban, a Swierezewski utcai hatalmas bírósági épületben normális, mindennapi élet zajlott. Néhány perc híján tíz óra volt, így hát mindkét bejárati forgóajtóból igazi emberfolyam ömlött a tágas hallba. Az ügyvédek a ruhatárból megkapott tógájukat az emeletre vezető széles lépcsőn, sietve öltötték magukra. A pavilonokban újságokat, cigarettákat vásároltak, hiszen tudták: a bíróságon mindenkinek a maga ügyére sokszor órák hosszat kell várakoznia. Az ügyfeleket az altisztek tájékoztatták, hol, melyik emeleten találják meg az idézésen feltüntetett termet. Az ügyészek gyors léptekkel jártak-keltek a hosszú bírósági folyosókon; siettek a tárgyalásokra. Az ügyfelek ügyvédeiket keresték; az ügyvédek meg nyugtalankodtak, hogy a tanúk pontosan érkezzenek. A mozgalmasságot még csak növelték az újságírók és a tárgyalótermek állandó látogatói. A tágas udvarra megérkeztek a „szukák” — a rabszállító kocsik, melyek a büntetőbírósági tárgyalásokra hozták a rabokat. A negyedik emeleten, a Varsói Vajdaság Ügyészségén, sokkal nyugodtabb volt a légkör, mint az alanti emeleteken. Ezen a napon az ügyészségen nem volt ügyfél- fogadás; a tisztviselők zavartalanul dolgoztak szobáikban. Az egyik szobából éppen kijött egy tisztviselőnő és megállította a folyosón menő társnőjét. — Halina, megyek a főnöködhöz. Szeretném, ha aláírná a megbízást a túlórái másolásra. — Ma ne menj be hozzá. Kur ma olyan csípős, mint a torma, semmit sem intéznél el vele, csak magadra haragítanád. — Mi történt vele? — Dühöng, mert a joggyakornok még nincs itt. Megparancsolta, hogy minden szobában keressem, de a fiatalúr este biztosan szórakozott valahol, és elaludt. — Miért olyan fontos neki Ka- linkowski? — Damka, hát nem tudod, hogy Kur vezeti a „fehér gengszterek” ügyét, és Kalinkowski t mellé osztották be segítségül? Együtt írják a vádiratot. Már csaknem készen kibogozásában, de azért most mégis dühös rá! Tudta, hogy neki ma végleges formába kell öntenie a vádiratot, és azt meg kell beszélnie a vajdasági ügyésszel, a vizsgálat befejezése érdekében. Még sok munka várt rá, Kalin- kowski pedig bezárt mindent a fiókjába, és késik, egyre késik. Kurv azt is tudta, hogy a főnök nem szereti, ha beosztottjai a kapott feladatok határidejét nem tartják be, be nem fejezett, vagy kapkodva elkészített munkát tesznek elébe. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az ügyész- helyettes hangulata a percek múlásával egyre rosszabbodott. Az ajtó kinyílt, és a dolgozóMérlegen az ország idegenforgalma Ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés — Javítanivalók a vendégek fogadásánál Hazánk idegenforgalmának idei ugrásszerű növekedése még a szakembereket is meglepte. Most, a főszezon után, készül a mérleg, megállapítják mi volt jó, mi voij rossz, mit kell tenni azért, hogy jövőre legalábbis a gondok egy része csökkenjen. Nézzük először a számokat: tavaly a főszezon végéig, az év első kilenc hónapjában, nem egészen félmillió külföldi járt Magyarországon, és a kiutazók száma alig haladta meg a négyszázezret. Az idén — ugyanebben az időben — több mint egymillió külföldi járt Magyarországon és több mint egymillió magyar külföldön. Az okok ismertek: először Csehszlovákiával, majd Bulgáriával és Lengyelországgal kötöttünk egyezményeket a turistaforgalom elősegítése érdekében. A következmény: tavaly mintegy 120 ezer csehszlovák turista járt Magyar- országon a főszezonban, az idén 630 ezer. A lengyel egyezmény később született, de már éreztette hatását: az egy év előtti mintegy 30 ezer helyett most több mint 45 ezer lengyel vendég érkezett. A tőkés országokból 176 ezren látogattak hozzánk, 40 ezerrel j többen mint tavaly. A vízum -, könnyítések, a gvors és azonnali vízumkiadás elősegítette a beutazást, és ezt ki is használták a hazánk iránt é-^eklődők. Bár hazánk idegenforgalmáról van szó, nem érdektelen, ha megemlítjük: Csehszlovákiában 660 ezer, Lengyelországban 40 ezer, Jugoszláviában 28 ezer magyar turista járt az idén. S a tavalyi 73 ezerrel szemben 160 ezer ember utazott nyugati országokba. A szakemberek több olyan tényező összhatásáról beszélnek, amelyek mind fokozták az érdeklődést Magyarország iránt. Nyugaton közismert: konszolidált, jó viszonyok vannak nálunk, érdekes tapasztalatokat szerez, aki ide jön. A szép tájaknak, a jó ételeknek, a kedvező éghajlatnak ezelőtt is nagy híre volt. Az utóbbi években több szállodát, éttermet építettünk, camping-hálózat létesült, ezek is elősegítették az idegenforgalom növekedését. A látogatók megoszlása nagyjából a következő volt: a legnagyobb vonzerőt a Balaton gyakorolta a külföldiekre, sokan jöttek a tó kedvéért. Jelentős volt a rokonlátogatás, a külföldön élő második, harmadik generáció hazalátogatása. Számos földkörüli utazó, hosszabb társas- utazáson résztvevő állította be programjába Magyarországot is. S végül: speciális érdeklődésű emberek, vadászok, a sportesemények látogatói növelték tovább a létszámot. Sok színű, s nyelvű turistaáradat érkezett tehát, a legkülönfélébb igényekkel. S ezt az érdeklődést nem sikerült mindenben kielégíteni. Az idegenforgalom apparátusának teljesítőképessége nem idomult elég gyorsan az új helyzethez. Időről időre alig tudott megbirkózni a feladatokkal a közlekedési hálózat, s gondok voltak az eligazítással, a tájékoztatással is. Nyilvánvaló: egyik évről a másikra nem tudunk minden nehézséggel megbirkózni ebben a tekintetben, összetett probléma ez függ a népgazdaság teherbíróképességétől, a rendelkezésre álló emberanyagtól, a képzés lehetőségeitől stb. A kereskedelmi hálózat fejlesztése épp úgy része ennek, mint az üdülőhelyeken lévő mozik megfelelő műsorellátása, vagy például szép, ízléses ajándéktárgyak készítése. Egyszóval: a feladat a növekvő idegenforgalom kiszolgálása. Az idén alakult az Országos Idegenforgalmi Hivatal, e terület új, széles hatáskörrel felruházott gazdája. A kormány, az ország gazdasági vezetősége nemcsak helyesli, de anyagiakkal is támogatja az idegenforgalom fejlesztését. Bizonyos, hogy a fiatal OIH össze tudja majd hangolni a sok, idegenforgalommal foglalkozó szerv és az ezzel összefüggő területek munkáját, s akkor, — ha nem is egyik napról a másikra, de fontossági sorrendben — fokozatosan megoldódnak az idegenforgalom „nehéz kérdései”. Faludi András volt; Kalinkowskinak csak ki kellett egészítenie és kijavítania a vallomások lapszámozását. Reggel telefonált az ügyészség elnöke: Kur tizenkét órára vigye el hozzá a vádiratot végső megbeszélésre és jóváhagyásra, de a vádirat nincs sehol. Kalinkowski biztosan bezárta a fiókjába, Kur persze dühöng. Na. rohanok is hozzá! Kedvesem, gyere holnap, talán több szerencséd lesz. A 483-as számú szobában Jerzy Kur helyettes ügyész, aki a titkárnőjére és a joggyakornokra várt, valóban nagyon rossz hangulatban volt. Fáradt, és agyonhajszolt. A „fehér gengszterek” ügye mér néhány hónapja megakadályozta abban, hogy késő este előtt hagyja el az irodáját. Minden szabadságterve felborult. Hónapok óta nem volt moziban, már azt is elfelejtette, milyen egy színház, vagy egy kávéház. Szüntelenül csak rendőrtisztekkel tanácskozik, aztán a „gyanúsítottak” véget nem érő kihallgatása, tanúk felderítése, és egy sereg más „ügyészi nyomozási” tevékenység. Igaz, hogy Kalinkowski joggyakomok — ezt Kur még haragos pillanataiban is elismerte, — sokat segített a komplikált ügy szobába Halina Wilska, a titkárnő lépett be. — Nos? — kérdezte türelmetlenül az ügyész. — Nincs sehol, senki sem látta. Átmentem a fővárosi bíróságra is, mert azt gondoltam, hogy útközben talán beugrott Zosiához, az 511-esbe. Mindig keres valami ürügyet, hogy odamehessen. De Zosia már néhány napja nem látta. — És a vádirat? — A szobájában senkinek sem mondott semmit. Talán estig dolgozott, és ő volt az utolsó" aki elment. Biztosan, hamarosan megjön. — a titkárnő próbálta megvigasztalni főnökét, — „nagy szerelmét”, ahogy a rosszmájúak mondták, márpedig ilyenek egy ügyészségen sem hiányoznak. — Még egyszer nézd meg a szekrényben, a „fehér gengszterek” aktáit. Talán valamelyik dossziéba tette a vádiratot. A titkárnő engzdelmesen kinyitotta a sarokban álló nagv, vasalt szekrényt, a felső polcról kivett hét vastag, világos rózsaszínű dossziét és mindegyiket gondosan átnézte. (Folytatjuk)
