Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 271. szám
1964. november 19. •TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 5 KÉREM A KÖVETKEZŐT... Beteg állatok között A kutya apró és csúnya. Feje alig látszik ki a takaró alól. Beleszippant a rendelő kórház- szagú levegőjébe és fáradtan lehunyja szemeit. Két idősebb hölgy fáradhatatlanul siránkozik. — Jaj. doktor úr, mi lesz vele? Szegény Buncurka, túléli vajon? Már harmadik napja koplal. — Sajnos, vége. — mondja az orvos. — Nagyon öreg már. És fájdalom nélkül egy injekcióval „örökre elaltatták" Bun- curkát, az emberi számítás szerint legalább 80 éves ölebet. A hölgyek siránkozva elindultak. Az ajtóban voltak már. amikor szólt a doktor: — Hölgyeim, tíz forinttal tartoznak! A siránkozás kétségbeesett lett: — Tíz forint?! Még ez is! 2. Kérem a következőt! — szólt ki az orvos. Harsány miákolással egy szatyor érkezik. A mélyéből előkerül Bársony, négyhónapos. koromfekete macska. Tilda néni kedvence. Már az anyja sőt a nagyanyja is nála „szolgált". — Doktor úr, segítsen, megérdemli! A múltkor ő mentette meg az életemet. Nyitva felejtettem a gázt, s ö addig kaparászott. amíg felébredtem! Aranyos jószág.. . Dr. Kiss Miklós adjunktus gyakorlott mozdulattal megkopogtatja, meghallgatja aiszívét és megnyugtatja a gazdát: A cicát kórházba utalják gyógykezelésre. .. Ezután egy csöpp beteg következik. „Pityuka”. a papagály. Valami nemkívánatosat evett, ezért került az állatorvoshoz. — Ne nyissa ki a kalitkát, tárva az ablak! — Nem olyan repülős a „szentem". doktor úr. — Láttam már „pácienst” elmenni, és csak Rákoscsabán került horogra! 3. Ilyen „közjátékok” szinte mindennaposak. Az idős nénik, bácsik kedvenc állataikkal gyakran keresik fel az Állatorvostudományi Főiskola Rendelőintézetét. Hoznak ide tyúkot, kutyát, macskát, még cinegét is. A külső szemlélőre kissé komikusán hat, ahogy babusgatják ezeket az apró jószágokat. De gazdáik számára sokkal többet jelent egy „Lóri", egy „Buksi” az oktalan állatnál. 4. Bár a rendelőintézetben évente 8—10 ezer kis állat jelenik meg vizsgálaton, mégis sokkal jelentősebbek az egyeteni klinikái: a belovógyászat, a sebészet és a szülészet. Itt a két utolsó évfolyam hallgatói gyógyítanak orvostanáraik felügyelete mellett. A klinikára az ország különböző részéről érkeznek beteg lovak, szarvasmarhák birkák, sőt olykor kisebb állatok is. Az itteni kezelés több nav’értékű tenyészállatnak adta vissza az egészségét. Állatkórház, — először furcsán hangzik. Fehérköpenyes orvosok, fertőtlenítők és műtők — nővérkék helyett —. szürkeköpenyes állatgondozók sürgölődnek az állatok körül. Szóval valódi kórházban járunk. A „kórtermekben” ágyak helyett 'a "betegek „hovatartozása” szerint ketrecek, jászolok, vagy éppen almozott boxok sorakoznak. A kettes műtőben érdekes operációra készülnek. Dr. Somogy- vári Kálmán adjunktussal mi is hivatalosak vagyunk. A műtétre előkészített beteg tehén kiváló anyaallat, és 1 rémek tejhozama van. így hát mindent elkövetnek a megmentéséért. A friss széna helyett elfogyasztotta az istálló egyetlen, de nem eléggé őrzött locsolótömlőjének jelentős részét. A műszerek rendben. Még egy utolsó ellenőrző pillantás az asz- szisztenciára és elkezdődik az operáció. Érzéstelenítik az állatot. A bendőmetszés csak állva végezhető, hogy a belső szervek természetes helyzetben maradjanak. Ezért nem altathatják el a remegő tehenet és nem fektethetik műtőasztalra. „Szikét.... csipeszt. .., tampont.... szikét”! — pattog a sebész szava. Sajnos, a tehén rendkívül érzékeny természetű volt. A dupla adag érzéstelení'ő hatása ellenére Végül is — három és fél órás is időnként felbőgött, majd, mint küzdelem után — előkerült a egy vad csikó, rugdalózott. Ke- gumicső. A „mohóságot” csupán meny munkál végeztek körülötte a varratok jelzik. Néhány hét az orvosok, orvostanhallgatók, múlva gyógyultan távozhat. A „páciens”... Ebédidő a kórteremben Így szépül a Sárköz legnagyobb községe Decsen ebben az évben nagy [ összeget fordítottak különböző lé- tesítmények felújítására. Nyolctantermes általános iskola építését kezdték meg kétmillió-kétszázezer forintos költséggel. Elkészült a 600 ezer forintos szi- vattyúhiíd a Kis-Dunán. Járdaépítésre és útjavításra 231 ezer forintot fordítottak. Központi orvosi rendelő felújítására 350 ezer ! forintot, 20 ezer forinttal felújították az Alföld-szállási művelődési otthont. Tűzoltó- és sport- felszerelésre 30 ezer forintot fordítottak. Hétszázötvenezer forintos költséggel készül a 80 személyes kollégium. Valamint 30 ezer forinttal készül el a könyvtár tatarozása. Az eddig végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 250 ezer forintot. B. M. Kezdődik a műtét. „Szikét..." A váróteremben (Kép és szöveg: Regős István) A kurdi kis múzeum Ha Kurdom, a Rákóczi tér 4. szám alatti házba betekintünk, gazdag és szemetkápráztató gyűjtemény tárul elénk. Megtalálhatók az 1800-as évekből visszamaradt magyaros díszítésű porcelánedények, melyek a lakás falának nagyrészét elfoglalják. Találhatók itt értékes fafaragások, valamint festmények. Különösein gazdag a vadászati gyűjtemények tára. Különböző állatfajok trófeái díszítik a lakást — alkotják a szoba díszét. Ugyanis Déghy István, az egykori vadász, és apja Déghy János értékes vadászZsákmányuk- ra lehetnek büszkék. A különböző trófeák nemcsak Kurdon ismertek, hanem minden évben külföldi látogatói is vannak, akik nagy elismeréssel nyilatkoznak az értékes gyűjteményről. Az egykorú vadász, aki jelenleg mint tsz-főagronómus dolgozik, nemcsak a vadászzsákmányára, hanem az állattenyésztésben elért eredményeire is büszke lehet. Szobájában megtalálhatók az állattenyésztésben elért eredményekéit járó ezüstserlegek és különböző ajándéktárgyak. Ez a kis lakás hétköznapi jellegénél fogva nem sokat árul el a kívülről szemlélődőknek, viszont annál nagyobb csodálkozást vált ki a belső berendezésével. Grujber János levelező „Zománcozott albérlet" Dombóváron, a Vörös Csillag szálló-étterem szomszédságában olvastuk a ház falán elhelyezett táblán: „Férfi részére bútorozott szoba kiadó, hátul az udvarban.” Nem szokatlan a hirdetés, Szek- szárdon is számtalan ablakban, házfalon látni hasonló szövegű cetlit. Csakhogy ez a felirat zománctáblán szierepelt. Szép. nagy fekete-fehér zománctáblán. Mivel ilyet még nem láttunk, megkockáztattunk néhány következtetest: vajon miért hirdeti a szoba tulajdonosa zománc táblán az albérletet. Talán nagyon gyakran cserélődnek a lakók, és a házigazda nem akar minden alkalommal új hirdetést körmölni? Lehetséges az is, olyan jó az albérlet, hogy csak a zománctábla tükrözi megfelelően a színvonalat? Ám, ugyanígy erre is következtethetünk: annyira rossz a szoba, hogy így kell csábítani a lakókat? Vagy csupán arról van szó, hogy a szomszédban lévő Vörös Csillag szálló neanfelirafának akar conkurranciát csinálni? Nem tudni, mi a valóság, egy biztos: büszke lehet a tulajdonos, mert könnyű lenne megszámolni hány ilyen „zománcozott albérlet” van az országban. (kénye)
