Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-18 / 270. szám
1964. november 18. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄO 5 FALUSI ASSZONYOK Jó volt hallani ahogy beszéltek falujuk életéről, tsz-ben végzett munkájukról. Dicsekvés nélkül az eredményekről, türelmetlenül a hibákról, őszintén, felelősségérzettől áthatva beszéltek a tsz-nő- bizottsági elnökök, a megyei tanácskozáson. Miklós Ferencné, a dombóvári Alkotmány Tsz-ben baromfitenyésztő -szakmunkás így beszélt: — Régebben az a mód járta a mi termelőszövetkezetünkben is, hogy terv szerint meghatározták miből mennyit kell termelni, de arról már kevesebb szó esett, milyen lesz a szakirányítás és elég lesz-e a munkáskéz. Azóta is tervezünk, de vezetőségünk gondoskodik a szakmunkásképzésről, és arról is, hogy a tsz-tagok megtalálják számításukat. Három éve vagyok baromfitenyésztő. Társaimmal egymást váltva dolgozunk, jó egyetértésben. Annyira jó egyetértésben, hogy elhatároztuk, mi is benevezünk a baromfihús- és tojástermelési versenybe. Most, hogy közeledik az év vége, nem kell nyugtalankodnunk. Elszállítottunk 18 ezer kilón felüli súlyban pecsenyecsibét. Tojásból 90 ezret adtunk eddig, a zárszámadásig még 10 ezer tojást kell leadnunk, hogy éves tervünk teljesítve legyen. Lehőcz Istvánná, a fácánkerti Uj Barázda Tsz könyvelője saját és az asszonyok munkájáról beszélt: — Valamikor, amikor mezítláb szaladgáltam a pusztán, nem gondoltam arra, hogy ennyi pénz megy keresztül a kezemen. Termelőszövetkezetünk idei pénzforgalma kétmillió 500 ezer forintra tehető. Az összeg fele a tsz-tagok pénzbeli jövedelmét képezi, pedig termelőszövetkezetünk nem nagy, alig 700 holdas. Tagságunk között a végzett munka után évről évre több forint és több termény kerül kiosztásra. Az alakulás utáni első évben 31 forint jutott egy munkaegységre. Az idén, jóllehet hogy ötven forintnál is több lesz. Az asszonyok jól dolgoznak. Tavasszal a műtrágyaszórástól, őszszel a kukorica betakarításig minden munkában ott vannak. Nem dicsekvésképpen mondom, de október 22-én befejeztük az ősziek vetését. A kapások közül 20 holdon a kukoricát kell még betakarítani, s a szár letakarítása után már csak a férfiaknak lesz kinti munkájuk, a szántás. Vass Istvánná munkacsapatvezető a dunaföldvári Alkotmány Tsz-ben. — Termelőszövetkezetünk tagjai alig hittek szemüknek, amikor mutattam az értesítést, hogy a Nőtanács segítségével 12 napra a Szovjetunióba utazom. Ez volt Antóni Istvánná: — A télen készülünk a felszabadulási évfordulóra. életem első külföldi utazása és életem egyik szép élménye. A valóságban láttam azt a sok szépet, amit azelőtt csak fényképen, vagy esetleg filmen láthattam. Voltunk Kijevben és Moszkvában. Gyönyörű városok, de legjobban mégis a Krasznodarban tett kolhozlátogatás fogott meg. A kolhoz teljesen gépesített és az asszonyok helyzete is könnyebb, mint nálunk a falusi asszonyoké. Amióta hazajöttem — november 9-én értünk haza — alig győzök a kérdezősködőknek válaszolni. Még sok dolgunk van, sajnos nem végeztünk a vetéssel és nem végeztünk a terménybetakarítással. Élménybeszámolót majd a téli oktatással egybekötve tartok. Lesz miről beszélni. Antóni Istvánné nőbizottsági elnök, a miszlai Búzakalász Tszben. — A falusiak igénylik a munka utáni művelődést, szórakozást. Két évvel ezelőtt Miszlán a fiataloki; és az idősebbek, pincéz- tek, '»agy ital mellett mulatoztak. A mulatozás után vagy egyáltalán, vagy csak később, a mámor kialvása után kezdtek dolgozni, s a közösség látta kárát. A tsz-nő- bizottság elhatározta, hogy vasárnaponként a művelődési házban tánccal egybekötött, összejöveteleket rendez. A fiataloknak tetszett. Annyira népszerűek lettek összejöveteleink, hogy elhatároztuk, továbblépünk. Műsoros estet rendeztünk, rövid jelenetekkel, szavalatokkal. Az előadás jól sikerült. A bevételből a nyáron két társaskirándulást szerveztünk, a Balaton mellé és egy alkalommal Harkányba. Karácsonyra, vagy újévre egy egész £stet betöltő műsorral lépünk a közönség elé. Közben készülnünk kell a felszabadulás huszadik évfordulójára is. Az ünnepség ugyan a tavaszi hónapokra esik, de már télen hozzá kell fognunk a tanuláshoz, hogy mire megkezdődik a kinti munka, egy-két színpadi próba után a közönség elé léphessünk. A Nőtanács tsz-nőbizottsági elnökök megyei értekezletén készült e néhány portré. A képek mellé a tsz-asszonyok életéről, munkájáról adunk mozzanatokat. Falusi asszonyok mondták el azt, amit leírtunk. Azok a falusi asz- szonyok, akik ma már felelős tagjai a tsz-nek, s akik ebben a tudatban fejlődnek, erősödnek. Foto: Túri Mária Szöveg: Pozsonyi Ignácné A KlSZ-kongresszus tiszteletére A Tolna megyei Építőipari Vállalat KISZ-fiataljai röpgyűlést tartottak. Azért hívták össze, hogy megbeszéljék milyen segítséget adhatnak a kiszisták az építők vasárnapra vállalt munkájához. A Szekszárion épülő két 12 lakásos bérház építői ugyanis vasárnapi műszak tartását határozták el, s ehhez csatlakoztak a fiatalok is. A KISZ-kongresszus tiszteletére szombaton délután 35 fiatal tart ifjú kommunista szombatot. A vasárnapi műszakon dolgozó építőmunkásoknak segítenek azzal, hogy munkájukhoz előkészítik az építőanyagot. A gyógyszerész kívánsága Szilágyi Lajos, az iregszemcsei vezető gyógyszerész 65 éves, de eszébe sem jut nyugalomba menüi. Szegedre készül, téli továbbképzésre, ahol előadó lesz. Hosszú idő óta szívós küzdelmet vív a szó igazi értelmében azért, hogy a községnek egészséges ivóvize legyen. De ez csak két dolog van még más is. Sokat tevékenykedik. Most például olajfűzt nevelt és parkot akar építeni a két községi szobor köré. A növények árát abból a pénzből fedezi, amit előadásokért kapott, 36 óráért. A gyógyszertárban is sokkal több a munka, mint például 13 évvel ezelőtt, amikor odakerült Ireg- I szemcsére. Akkor havonta maximum 11 ezer forint értékű gyógyszert vásároltak nálunk, mostanában pedig 80—90 ezer forint a havi forgalom. Szi- j lágyi Lajos feltétlenül jónak : tartja ezt, nem pedig túlzásnak, ' gyógyszerfogyasztási divatnak, j mert egyszerűen arról van szó, hogy régebben elhanyagolták az emberek a magukkal való törődést. Azért fogy olyan sok gyógyszer, mert már „nem akkor megy a falusi ember orvoshoz, amikor félig halott" Az idős gyógyszerésznek vannak halottal a családjában. Fényképe- két mutat, az egyiken két koporsó. Küszködik könnyeivel, aztán más képek kerülnek elő és megnyugszik. Felvételek Ireg- szemese új épületeiről, a művelődési házról és egyebekről. Ö készítette. Úgy beszél ezekről, hogy az ember csak azt érzi: büszke mindenre, ami a faluban épült. Mintha mindig itt élt volna, itt nőtt volna fel. Pedig nagyon messziről, Debrecenből vetette erre a sors. Járási tanácstag, mindent megmozgatott. hogy egészséges ivóvízhez jussanak az iregszem- cseiek. Volna áthidaló megoldás, amíg törpevízmű épül. Jó akarattal és egy kis szeretettel meg lehet tenni. Van két artézi kút. A gazdaság adna vizet. írással bizonyíthatom. De a KÖJÁL nem járul hozzá. Szilágyi Lajos megkért, úgy írjam meg ezt a dolgot, hogy jó akarattal, és egy kis szeretettel... Talán lesz foganatja. (szabó) Hetvenöt ember életét mentették meg egy nap alatt Nagyszékelyben véradónapot tartottak az elmúlt héten. A faluban 97 jelentkező közül hetvenhét véradótól vettek vért. A szervezésben nagy munkát vállalt magára Székely Károlyné, általános iskolai pedagógus, aki nemrég emberbaráti szeretetből megmentette egy anya, és- újszülött gyermeke életét. A pedagógus 6 deci vért adott a szülésnél sok vért vesztett asszonynak, aki azóta felgyógyult, és gyermekével együtt jó egészségnek örvend. A többszörös véradóknak, köztük Székelynének és a véradónap megszervezésében részt vevő Vöröskereszt-aktivistáknak jó munkájuk elismeréseként emléklapot adott a Vöröskereszt megyei titkársága. A tamási járásban még Kisszékelyben volt véradás. A két községben hetvenöt bajbajutott ember életét mentették meg az áldozatkész véradók. A fantási gyorssegély Miklós Ferencné baromfitenyésztő: — A szerződésben vállalt kötelezettséget az év végére teljesítjük. Lehőcz Istvánné főkönyvelő: Az idei pénzforgalmunk két és félmillióra tehető. A szerencsétlenség a közelmúltban történt. Nyirő Mihály traktoros meghalt. Miklósváron. a hátramaradt négytagú családra súlyosan nehezedett a gyász, a fájdalom. S másnap, mindjárt a temetés után jelentkeztek az első súlyos gondok is. Az özvegy ottmaradt három gyerekkel, és egy befejezetlen házépítkezéssel, a késő ősz, a tél előtt. £. család nehezedő helyzetére először Riezner Józsefné, a tamási általános iskola pedagógusa figyelt fel. — Valahogy segíteni kellene, de hogyan? — töprengtek egy szabad órában a tanári szoba asztala mellett. — A vigasztaló szó mellett talán az lenne a legfontosabb, ha tüzelőt szereznénk a családnak... Ulrich Magdolna rajvezető is kiment Miklósvárra. Szomorúan jött haza. Még akkor is ott rezgeti szavai között a szomorúság, amikor a gyerekek közé ment. — Kétszer segít, aki gyorsan segít — mondta az őrsbeli pajtásoknak. — A családból két gyerek jár az iskolába. Pajtásaink, kötelességünk, hogy támogassuk őket. Nem kellett jelentkezőket ke- Vass Istvánné: resni. Szinte egyszerre emelked_... . _ .... i tek levegőbe az apró kezek, a T izenkét napig a Szovjetunió-1 Szvv.tnyik. a Szorgalom és a Lóiban voltam. tó őrs tagjai mindent vállaltak volna, csakhogy valamiből pénzt teremthessenek. Gondolkoztak, töprengtek, aztán Horváth Zoltánná pedagógus állt elő egy javaslattal: — A szomszédunkban lakik egy idősebb ember. Sok kukoricája termett. Említette már, hogy szívesen fizetne valakinek, ha megfosztaná. Harminchét úttörő kerekedett fel még aznap, s amikor munkához láttak, felnőttnek tűntek. Szorgalmukat nemcsak a nevelők, hanem a tulajdonos is dicsérte. Kerestek kétszáz forintot, s roppant boldogok voltak, amikor késő délután, a hazafelé úton azt tervezgették, miként szállítják el majd a tüzelőt a bajbajutott családnak. Másnap egy kis csalódás érte őket. Megtudták, hogy az a pénz, amit kerestek, még kevés. Gyerekek és nevelők újra gondolkodni kezdtek. S végül előteremtették a hiányzó összeget. Az akcióba itt kapcsolódott bele a gépállomás. A gyorssegélynek számító 16 mázsa szenet és három mázsa fát az állomás vontatója vitte a Nyirő családhoz. A pajtások pedig örültek. Mert amint mondták, jó dolog az, ha segíthetnek valakin, s különösen osztálytársukon, Nyirő Irénkén, és a bajbajutott családon nagyon szívesen segítettek.
