Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

e TOLNA [HEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. november 18. Ökölvívó NB II. Bemutatjuk aranyérmeseinket „32 éves vagyok, Bóbis 39 volt...” Szekszárdi Dózsa— Győri Vasas ETO 16:4 Látogatás Pólyák Imre olimpiai bajnokunknál Oh üli n rádió mellett, vru uu ti 5Zinte belebukva a készülékbe, s hallgatta a londoni olimpia eseményeit, az akkor 16 esztendős lajosmizsei fiú: Pólyák Imre. Különösen a birkózók sze­replése érdekelte őt, hiszen maga is birkózgatott már falujának sportkörében. S amikor Bóbis Gyula ott állott a győzelmi emel­vény legfelső fokán, benne is megérlelődött a szilárd elhatáro­zás: ő is ezt az utat választja. És négy évvel London után, Helsinkiből már Imre is ezüst­éremmel tért vissza hazájába. Melboumeből szintén ezüstöt ho­zott, Rómában sem sikerült előbbre lépnie, ott is meg kellett elégednie az ezüstéremmel. És csaknem húszéves sportpályafu­tás után, három ezüsttel a tarso­lyában, végre Tokióból arany­éremmel tért vissza. A hangulatos, barátságos csa­ládi hangulatot árasztó zuglói lakás bejárata mellett ott áll a vitrin, Imre trófeáinak nem mindennapos gyűjteményével. Három polca zsúfolva van vére­tekkel, serlegekkel, vázákkal, ok­levelekkel. A legfelső polcon, véletlen-e, vagy sem, két hatal­mas porcelán váza között, a fő­helyen, tenyérnyi széles üresen hagyott hely. Pontosan annyi, hogy beférjen ide a fekete-tokos tokiói aranyérem. Amikor ezt szóvá tesszük, a fe­leség szabódva tiltakozik: — Nem, nem... Ez véletlen csupán. így volt szimmetrikus. Imre, papucsban, házikabát­ban, mosolyogva simít végig fe­lesége haján, mondván: — Gondolom, azért mégsem tiltakozol majd ellene, ha mégis odatesszük... Nem lesz miatta aszimmetrikus a polc .... összenevetnek. Huncutul, vi­dáman, felszabadultan. Imre kék szemébe, amelyben verseny köz­ben annyi konokság, annyi szi­gorúság van, most vidám meleg­ség szökik. S karja, ez a két félelmetes erejű kar, amelytől fél világ birkózói rettegtek, most ott oihen a mellette ülő 9 éves kislánya, Évike vállán. És Évi láthatóan nagyon-nagyon büsz­ke apukájára, valósággal issza szavait, el nem mozdulna mel­lőle egy percre sem. És ez érthető is, hiszen Imre sokat van távol a családtól, sze­retteitől. Volt olyan időszaka az olimpiai felkészülésnek, amikor hónapszámra csak az alvó Évi­két láthatta. — A mi sportunkban ez ter­mészetes — mondja. — Az in­tenzív edzések teljes értékű sportolót követelnek, az idén különösen sok volt a közös ed­zés. a versenyzés. A fplpséa mindezt ICICSCJ» szokta mar. Évi­ke azonban még nem ... — Ugye apukám, most hogy olimpiai bajnok lettél, abbaha­gyod a birkózást? — kérdi, s mondani sem kell, a válaszra mi is nagyon kíváncsiak va­gyunk. tette nagyobb rutinját. Nagyerejű ütéseket helyezett el rajta, majd kizárta és megakadályozta az ellentámadást. A III. menetben Szalay intést is kapott, így nem volt kétséges Varga győzelme. 16:4. A bajnokság állása: — Nem tudom még. Ez, nem­csak tőlem függ. Az eszem azt diktálná, hogy most abba kelle­ne hagyni. A szívem azonban egészen mást mond. Ugv érzem szüksége van még rám a csa­patnak, hiszen az én súlycsopor­tomban, a pehelysúlyban, nem sikerült még olyan versenyzőt találni, aki egyenértékű tagja lenne a csapatnak. Felénk fordulva mondja: — Én még „csak” 32 éves va­gyok ... Bóbis 39 volt, amikor olimpiai bajnokságot nyert. És ebből a válaszból ki nem ér­tené meg, hogy mire gondol Imre. Aztán a hétköznapokra terelő­dik a szó. — Beszámolók... Meghívások... Ünneplések... Nehéz lenne minden meghívásnak eleget tenni. Még családi körben is! Hét testvérem van, s mindegyikük elvárná, hogy meglátogassam őket. Persze, igazuk is van. A legkellemesebb beszámolón vasárnap vettem részt. Odahaza voltam szüleimnél. Szegény édesanyámat csak másod­sorban érdekelte a győzelem, egy­re csak azt kérdezgette tőlem, nem féltem-e a hosszú repülő- útón? Mert, mint apám elmesélte, nagyon-nagyon izgult értem anyám. És ezen sincs mit csodálkozni, hiszen Pólyák néni tudta jól, mi­lyen akaraterő szorult Imre fiába, s mire képes a szőnyegen. De azt a fránya repülőgépet mégis csak idegen pilóta vezette, s bizony Imre fia élete az ő kezében volt azon a hosszú repülőúton. Amíg Imre mesél, kozottan forgatja az új, arany pe­csétgyűrűjét, amelynek belsejébe ezt vésték bele: „Az 1964. évi olimpiai bajnok­ságodért. Munkatársaid." A rendkívül szerény, csendes szavú, rokonszenves sportember éppoly megbecsülésnek örvend munkahelyén, az V. kerületi kapi­tányságon, mint sportbarátai kö­rében. Csakhogy ott többnyire őr­nagy elvtársnak szólítják, míg a sportolók körében így: Imre. Pólyák Imre portréjához odakí­vánkozik még egy adalék, hogy teljesebb legyen róla a kép. Ami­óta sportoló, tagja az Újpesti Dó­zsának. Sohasem fordult meg ben­ne, hogy egyesületet változtasson! Imre tehát nemcsak küzdeni tu­dásból, sportszerűségből, lelkese­désből érdemel kitűnő osztályza­tot, hanem — klubhűségből is. Az a fiatal sportoló, aki Pólyák Imre olimpiai bajnokunkat vá­lasztja példaképül, az ő útját kí­vánja járni, jól teszi. Mert min­den sportoló fiatal előtt a szó leg­nemesebb értelmében — példakép is lehet! Zentai Ferenc 1. Pécsi VSK 12 7 2 3 140:94 16 2. Sz. Dózsa 13 7 1 5 146:114 15 3. Tapolca 13 7 — 6 143:115 14 4. Bonyh. Spart. 12 z — 5 122:118 14 5. Győri V. ETO 13 7 — 6 111:147 14 6. Nagyk. B. 13 5 2 6 117:143 12 7. Soproni VSE 13 4 2 7 120:134 10 8. FTC 13 2 3 8 109:149 7 A megyei labdarúgó-szövetség értesíti a sportkörök vezetőit a szövetségi napot e héten kivéte­lesen szerda helyett csütörtökön tartja meg. Kezdési idő: 17 óra. * A Szekszárdi Gépjavító Sport­kör tekecsapata képviseli az idén Tolna megyét azon az osztályo- zón, melyet az NB II-be jutásért játszanak. Az osztályozóra novem­ber 21—22-én kerül sor Budapes­ten. * A szekszárdi járási labdarúgó- bajnokság állása: A félbeszakadt Pécsi VSK— Bonyhádi Spartacus mérkőzés eredményét nem számítottuk be. 1. Kölesd 13 10 — 3 41:13 28 2. Sióagárd IT. 13 10 — 3 34:13 20 3 Ka j mád 14 8 1 5 32:31 17 4. Alsónána 13 6 l 6 15:22 13 5. Szedres 11 5 2 4 13:21 19 6. Szőlőhegy 14 5 1 8 29:41 11 7. öcsény IT. 7 4 1 1 12 5:32 3 8. Tolna II. visszalépett NB Il-es csapatbajnoki mér­kőzés Szekszárdön. 600 néző. Vezette: Porkoláb. Pontozott: Rosenberg és a vezetőbíró (Cseh, a másik pontozóbíró nem érke­zett meg). Rövid mérkőzést láthatott va­sárnap délelőtt a nagyszámú ér­deklődő. Először azért, mert a vendégek Kálmánnak nem hoz­tak ellenfelet, a Dózsa viszont nagyváltósúlyban nem állított ellenfelet Kovacsicsnak. így te­hát 2:2-vel indulhatott a talál­kozó. Másodszor pedig azért fe­jeződött be a küzdelemsorozat lényegesen gyorsabban a vártnál, mert a Dózsa az idény végére jó formába lendült és a vendég- versenvzők egészségére őrködő, a mérkőzéseket jól vezető Porkoláb kisebb megroggyanás után is vé­get vetett a küzdelemnek. A Dózsa a megszokott lendü­lettel kezdett. Dorogi, Horváth és Tóth is biztosan győzött. Dorogi ellen már a 3. menetre nem állt ki a vendégversenyző. Horváth másodszor is biztosan győzött el­lenfele ellen, akit a vezetőbíró a 2 menetben döntő fölény miatt léptetett le. A legszebb mérkőzés Tóth nevéhez fűződik, akinek ellenfele csak az első menetet bírta. Ezután szépítettek a ven­dégek a Nagy I.—Sörös találko­zón, amelyen pontozásos vendég)- gvőzelem született. Nagy Il-it Miklósi ellen kissé elhamarko­dottan léptette le a mérkőzés­vezető. erős vérzés címéri, bár ezúttal Miklósi győzelmét semmi sem veszélyeztette volna a lelép­tetés nélkül sem. Csak egy per­cig tartott Árpás mérkőzése is. így már 10:2 arányban vezetett a Dózsa, amikor Kovacsics révén a vendégek szereztek pontot, mi­vel nem állított ellenfelet a Dó­zsa. Az utolsó három találkozón aztán isméi Dózsa-győzelem szü­letett, A hosszú szünet után rítóbe lénő Halász már az e’ső menetben földre küldte ellen­felét. aki feladta a küzdelmet. Kálmán ellenfél nélkül nyert. Varga pedig nagy rutinnal sze­rezte a győzelmet a nála súlyo­sabb vendég versenyzővel szem­ben. Dorogi (Szekszárd) ellen Sze­keres (Győr) a harmadik menet előtti szünetben feladta. Szekeres sokat fejelt anélkül, hogy a mérkőzésvezető megintette volna. Dorogi sokat, és változatosan ütött. 2:0. Horváth (Sz.) ellen Nagy Ká­rolyt (Gy.) a II. menetben döntő Tóth (balról) remek balegyeneseivel döntő fölénybe került és el­lenfele az első menet végén feladta a harcot. fölény miatt a mérkőzésvezető le- legedett bele előbb és horoggal lépteti. A ikét versenyző sokáig kétszer is „megfogta” ellenfelét, tartott egymástól. Horváth me- aki szurkálással igyekezett meg­__ előzni a folyton támadó Horvá- ''flpnH thot, de nem mindig sikerrel. A fjlrote %a|E| II. menetben Porkoláb egyszer SiiPiSlP^ ígeMI® m“r *áimoh Nagyra 8-at. amikor ■WPPv jgjSpL^-' .OH aztán egy újabb horogtól ismét Jp, *s- megroggyant a veodégver-enyzö. jPé ' jÉ® döntő fölény miatt Horvá'li gy>­m 9| zelmét hirdette ki. 4:0. Tóth rémekül szurkába végig ^rn,t pll^1,otta- Ezzel szemben ,t . ' ' Mm a szekszárdi versenyzőt, aki re­jk * mekül elláncolt előle. A közön­k v sóg tapssal honorálta a remek győzött Sörös (Sz) ellen. A két fspr fi technikás versenyző küzdelméből az É menetben a hosszabb karú Nagy került ki győztesen. Sörös A* ijjHfgy a II. menetben harcmodort vál­■■■■jmkSffif'f'v. : jámSM toztatott. beugrásból kemény Nagy csak a 3. menetet engedte (fölÉKlÉllitibéáV'í "tk"* * -sk at Sörösnek, ez pedig kevés volt BjűKf? ♦ ' t S, a győzelemhez. Nagv pontozásos győzelmét a közönség is tapssal fogadta. 6:2. Ha a két nehézsúlyú versenyzőt megmérnénk, minden bizonnyal két mázsa felett lennének. Mind­ez azonban nem látszott mozgá­sukon. Különösen Varga (balról) nyújtott jó teljesítményt, és ezzel a győzelmet is kiharcolta. Miklósi (Sz.) ellen Nagy 11. Lászlót (Gy.) erős vérzés miatt a vezetőbíró a II. menetben le­léptette. Miklósi nála alacso­nyabb ellenfelet kapott. Nagy bátran kezdett, de Miklósi nagy­erejű balegyeneseivel megállí­totta és komoly pontfölényben volt. amikor a mérkőzésvezető Nagy II. Lászlót erős vérzés miatt leléptette. 8:2 Árpás (Sz.) ellen Hazafi (Gy.) az I. menetben feladta. Mind­össze egy percig tartott a ta­lálkozó. Árpás már az 1. perc végén földre küldte ellenfelét, akire a mérkőzésiwezető előbb 8-at számolt, aztán feladta Hazafi a küzdelmet. 10:2. Kovacsics (Gy.) ellenfél nélkül győzött. 10:4. Halász (Sz.) ellen Káli (Gy.) feladta. Halász hosszú kihagyás után idegesen kezdett, kapkodott. Később megnyugodott és egv nagyerejű balhoroggal megrogy- pvaiitotta ellenfelét, aki feladta a mérkőzést. 12:4. Kálmán (Sz.) ellenfél nélkül győzött. 14:4. A harcos „szellemben öklöző Miklósi (jobbról) nagy fölényben volt, ellenfelét a mérkőzésvezető a második menetben leléptette. Varga (Sz.) pontozással győ­zött Szalay (Gy.) ellen. Varga 10 kilóval nehezebb ellenfelével szemben nagyszerűen érvényes!-

Next

/
Thumbnails
Contents