Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. noveirfber IS.' Jt mérgektitka Érdekes esetek a bűnözés történetéből 7. Az esküdtek, az újságírók, a bí­róság tagjai, a hallgatóság feszült figyelemmel várta a kérdést. — Milyen következtetésekre ju­tott egy 1952-ben végzett kísérle téből? Ugyanis Truhaut professzor 1952-ben arzénnal megmérgezett egy kutyát és elásta a louduni te­metőben. Két év múlva, amikor kiásta és megvizsgálta a kutya­tetemet, megfejthetetlen rejtély előtt állt: a kutyában nyoma sem volt az arzénnak, amivel meg­mérgezte. — Talált-e magyarázatot az ar­zén eltűnésére? Nyomát sem lel­te az arzénnak sem a kutyában, sem a talajban. Vajon hová tűnt? — Be kell vallanom, erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem tudom megmagyarázni, hová tűnt az arzén. — Akkor legjobb, ha beismer­jük. hogy ebben a tekintetben nem tudunk semmi bizonyosat, hanem ismeretlen világ előtt ál­lunk. Most még Lemoigne professzor kihallgatása volt hátra, ő vizsgál­ta felül Truffert kísérleteit és megállapításait. Részletesen ismertette, hogyan ellenőrizte a védelem szakértői­nek munkáját, majd szakvélemé­nyét a következőikben foglalta össze: — Általában megállapíthatjuk, hogy a talajban rothadó növényi és állati maradványokon tenyé­sző mikrobák előnyös hatással vannak az arzén feloldódására és felszívódására, de lehetetlen meg­ítélni, hogy valamely talajban feloldódik és felszívódik-e az ar­zén. vagy nem. Ez számos, ma még ismeretlen körülménytől függ. Ezzel megerősítette, amit a vé­delem szakértői állítottak, neve­zetesen azt. hogy a holttestma- radványokban és hajzatban talált arzén eredetét nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, nem lehet határozottan állítani, hogy mérgezéssel került a szervezetbe, de azt sem, hogy a talajból szí­vódott föl. — Azt hiszem, ezzel lezárult az évek óta tartó Besnard-per — szögezte le Gautrat védő. Igaza volt. A több mint tíz év óta tartó bűnper befejeződött. 1961. december 12-én a bíróság bizonyítékok hiányában felmen­tette Marie Besnard-t a többszö­rös mérgezés vádja alól. Vége. Szakmunkás parasstasszonyok Szocialista országból érkezett hogy a mezőgazdaságban végzett delegációval jártunk egy dunán­túli termelőszövetkezetben, s a munka is szakma, mégpedig egyre több ágazatra osztott szak­vendégeket az elnök tájékoztatta ma. Nagyüzemben nem is mehet a tsz fejlődéséről. helyzetéről. Az másként. De arra már viszony­egyik vendég szaporán kérdezge­tett; a baromfinevelés, a zöldség- termesztés és más, „kis" kérdé­lag kevesebben mutatnak rá, hogy a szakmunkásképzésből fa­lun ne „felejtsék ki” az asszo­sek is elhangzottak. És bizony az nyokat, a leányokat. Ezt ismerték elnök, aki ugyancsak belevaló fel a Körös-vidék termelőszövet­ember. előbb válaszolgatotl félig- kezeteiben ahol most 170 szak- meddig, de aztán csak kiderült: munkástanfolyam indul, mintegy ezeknek a „mellékágazatoknak” négy és félezer hallgatóval, köz- az adatait nem tartj^fi^ejébm^ qővék ■ Elzer -asszony, vagy Hanem feltűnt, mennyire igenis leány sajátítja majd el magasabb „fejből” súg neki egy asszonyka, fokon a szakmát. Néhgny szövet- a zöldség'.ermesztési munkacsapat kezeiben külön női tanfolyam JORZY EDIGEY Fordította: BÁBA MIHÁLY 1. Nyolc óra előtt az Aleja Szucha melletti trolibuszmegállónál, az Aleja Ujazdowski sarkán álldo­gáló emberekhez odarohant egy fiatal férfi. — Amott, ni! — mutatta — az Agrykolán, egy ember fekszik, eszméletlen. Azt hiszem, epilep­sziás rohamot kapott. Előttünk ment, és néhány lépés ufi hir­telen összeesett. A kollégám ott maradt mellette. Rohanok és érte­sítem a mentőket. Hol van itt a legközelebbi telefonfülke? Valaki azt javasolta, hogy a legjobb a közeli Közoktatásügyi arcán fájdalmas fintor futott át. — Elszaladok egy kis vízért. A közelben van egy sörösbutik — mondta az a férfi, akit a fiatal­ember mellett találtak. — Vala­ki álljon a járdára, az úttest mellé, hogy a mentőautót meg­állítsa, mert az utcáról a bokrok miatt semmit sem látni. Senki sem ellenkezett. Egy idő­sebb ember jelentkezett, hogy kiáll a járda szélére, és megvár­ja a mentőket; a másik férfi meg elfutott a Nowowiejska utcába, vízért. A mentőautó néhány perc múl­va megérkezett. Az orvos a be­teg fölé hajolt, felületesen meg­r '-‘"A- i y V )> A A A { J- * * I vezetője. Tanfolyamot végzett, ért a munkához, szívesen csi­nálja, szinte vonzza a többi asz- szonyt s nagy jövedelmet hoznak a házhoz. Általában sok szó esik arról, indul, amelyeken zöldségtermesz­tést, baromfinevelést és itatásos borjúnevelést tanulnak a hallga­tók. Sz. J EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusz László Ka jzolta: Zórád Ernő • Minisztérium épületéből telefo­nálni; néhány ember viszont I azonnal a baleset színhelyére sie- ’tett. A férfi, aki riasztotta a troli- k buszmegállónál álldogáló embe- rreket a minisztérium szürke épü­lete felé szaladt. A közeli „finn” házak kolóniá­ján áthaladó ösvény közepén fe- 'küdt az esőkabátos fiatalember, k Kigombolták a gallérját, ám ettől 'nem nyerte vissza eszméletét, k Amikor felemelték a fejét, hogy 'alája tegyék valakinek a táská­ját, felnyögött, és sápadt, falfehér vizsgálta, azután úgy határozott: beszállítják a Hoza utcai mentő­kórházba. Valaki megjegyezte, hogy az a két úr, akik tanúi vol­tak a szerencsétlenségnek és fel­hívták rá másoknak a figyelmét, eltűntek. Sem az, aki telefonálni ment, sem az, aki vízért szaladt, már nem tért vissza az eset szín­helyére. Időközben hárman, a mentőor­vos, egy ápoló és a sofőr hord­ágyra fektette a beteget és elhe­lyezték a mentőautóban. A ko­csi azonnal elindult, átvágott az úttesten és eltűnt a Koszykowa utcában. — Meg is halhatott volna — jegyezte meg egy idősebb ember a csődületből —, ha arra a vízre kellett volna várnia, amiért az a fekete kabátos elszaladt. A Hoza utcai mentőkórházban gondosan ápolták a beteget. Az orvosok a koponya hátsó részén erős ütést és agyrázkódást álla­pítottak meg. A röntgenlelet azon­ban koponyacsonttörést nem mu­tatott ki. A férfinál egy pénztárcát talál­tak, kétszázötven zlotyval, meg valami aprópénzzel, ezenkívül egy „Atlantic” gyártmányú kar­órát, a villamosbérletét, a sze­mélyazonossági igazolványát, va­lamint a joggyakornoki tanúsítvá­nyát. Mindkét okirat a 24 éves, varsói lakosú Zygmunt Kalinkows- ki nevére szólt, lakcíme: Varsó, a „finn házak” kolóniája, az Ujaz- dów. Joggyakornoki tanúsítványában megtalálták a bíróság elnökének igazoló írását, amely szerint: ne­vezett a gyakorlati idejét a vaj­dasági ügyészségen tölti ki. Eze­ket az iratokat egyelőre a meg­őrzőnek adták át. — Mária nővér — fordult az ügyeletes orvos az egyik ápoló­nőhöz — telefonáljon az ügyész­ségre és közölje az illetékesekkel a balesetet. Azt is mondja meg, ki találta meg a beteget és ki értesítette a mentőket. El lehet készülve arra, hogy felelnie kell ezekre a kérdésekre. Sajnos, Mária nővér nem tudta teljesíteni főnökének utasításait. Csak annyit tudott meg: a Köz- oktatásügyi Minisztériumból va­laki telefonon jelentette, hogy az Agrykola utcában egy epilepsziás beteg fekszik. Az ügyeletes orvos, ki a betegért ment, közölte, hogy a baleset közvetlen tanúi eltűntek. Kalinkowskit közben a kötöző­teremből a negyedik emeletre vitték, a mentők szolgálatában álló kis kórházba. Az ügyeletes orvos, az általa kitöltött betegla­pot Kalinkowski ágyára akasz­totta, majd még egyszer felülete­sen megvizsgálta a beteg pulzusát és utasította az ápolónőt: marad­jon a beteg mellett, amíg az visz- sza nem nyeri eszméletét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents