Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

1964. november 18. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG Tanítók és szakemberek A mezőgazdasági üzemekben dolgozó szakemberekről az úgy­nevezett kívülálló csupán annyit tud, hogy ők azok, akik diplomá­val a zsebben, ősszel a sarat da­gasztják, nyáron a port nyelik, motorkerékpárral, vagy hintával járják a határt, s kizárólag a ter­meléssel foglalkoznak, a szántás­sal, a vetéssel, a betakarítással, a trágyahordással, és így tovább. Kevesen tudják, hogy napjaink­ban a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek küldetést is teljesíte­nek, a téli hónapokban olyan fel­adatokat látnak el, amely ki­mondottan pedagógiai munka. Részesei, formálói tehát a falu új. kialakulóban lévő társadalmá­nak. a szakmailag is művelt pa­rasztság „létrejöttének”. Ismere­tes ugyanis, hogy már évek óta novembertől, a tavasz beköszönté­séig. a községek mindegyikében szakmunkásképző tanfolyamok és különféle más továbbképző isko­lák működnek. így lesz ezen a télen is. S ebben a nagy oktatási programban elévülhetetlen érde­meket szereznek az állattenyész­tők, az agronómusok, és a külön­féle, speciálisan képzett szakem­berek, mint oktatók. A tanfo­lyamokon ugyanis ők az előadók, ők azok, akik nemcsak irányíta­nak egy-egy gazdaságot, hanem nevelnek, tanítanak sok-sok szö­vetkezeti gazdát, szakmát adnak számtalan tsz-tag kezébe. A megyei tanács mezőgazdasági osztályára Hangittai Sándor elv­társhoz már megérkeztek a jelen­tések. s ezek ismét azt tükrö­zik, hogy sok mezőgazdasági szak­ember vállal részt a téli szak- oktatási programból, úgy, mint a parasztemberek tanítója. Bodrogi Ottó. a kurdi tsz főkertésze, Rácz Vince dalmandi agronómus, Perge István gyulaji növénytermesztési agronómus, Thaly László járási főállattenyésztő Dombóvárról, és még sok, sok szakember, a télen szakmunkásképző tanfolyami ok­tatóként működik. Madocsán har­madéves a gyümölcstermesztő szakmunkások harminc fős tan­folyama. Vezetőjük helybéli szak­ember. Dunaföldváron szőlészetet is tanulnak az ezzel foglalkozó parasztemberek, Kiss Tibor, szin­tén helyben dolgozó szakember az előadójuk. Az öntöző szakmun­kásképző tanfolyamon Szeleczky József tart előadásokat. Hasonló a közreműködés a szakemberek részéről úgyszólván megyeszeríe. Éppen ezért nem túlzás állítani, hogy mezőgazdasági üzemeink­ben a szakemberek többsége egyúttal tanítója, nevelője is szak­mai vonalon a parasztságnak. A pártvezetöség-választó taggyűlések néhány tapasztalata Tolna megyében Kölcsönkötvényekkel üzérkedett — elítélték A Legfelsőbb Bíróság — fel­lebbezés folytán — ítélkezett Sza­bó László Gyula és társai kölcsön- kötvényekkel elkövetett üzérke- dési bűnügyében. Szabó László Gyula budapesti lakos megszorult, vagy ittas em­berektől nagymennyiségű terv- és . békekölcsön-kötvényt vásárolt fel csekély összegért. Mintegy 200 000 forint névértékű kötvényt maga vett meg, további több mint két­millió forint névértékű kötvényt pedig ügynökei — Ali Imre és Prauda Ferenc — közreműködé­sével vásárolt össze. Szabó Lász­ló Gyula évekig nem dolgozott, s az üzérkedéssel szerzett kötvé­nyekre jutó nyereményekből élt. Nála és társainál leleplezésükkor mintegy 22 000 kötvényt találtak. A Legfelsőbb Bíróság Szabó László Gyulát bűnösnek mondta ki, tettesi minőségben, üzletsze­rűen és jelentős értékű árura néz­ve elkövetett üzérkedésben, vala­mint közveszélyes munkakerülés­ben, s ezért az elsőfokon kiszabott két évi szabadságvesztés súlyos­bításával három évi szabadság- vesztésre ítélte. Ali Imre egy évi és hat hónapi és Prauda Ferenc egy évi és négy hónapi szabadságvesztés bünteté­sét helybenhagyta a bíróság, az üzérkedéssel szerzett kötvényeket pedig elkobozta. érői. Az író művei, no meg sa- át gyermekkori emlékeim alap­én kerestem a pusztát, A kocsis, iki mellett ültem a bakod, Sár- izentlőrincről kiérve így szólt íozzám: — Elnézését kérem de én lácegres- pusztára nem tudom el- uvarozni, legfeljebb Rácegresre. Nem tréfálkozott, komolyan nondta. én viszont nem értettem. ?zért aztán mi mást tehettem /olna. mint helyben hagytam: — Az is jó lesz. Aztán egy óra múlva elértünk ;gy települést, ami valóban _ nem íácegres-puszta volt, legalább is lem az. amire én emlékeztem Szabáiyos utcák, mint az új 'alunegyedekben. kertes, villa- ;zerű családi házak. Némelyikbe letekintettem: volt ott minden; i rádiótól kezdve a fürdőszobáig, neg új bútorig. Némelyik házat rivül még be sem vakolták — liába. nem jut mindenre egy­szerre —, de berendezték a ked­ves, kellemes családi otthont. Kerestem a régi cselédházakat, rogy emlékeztetőül lefotografál- jam. Eredménytelenül, Nem ta­nikoztam a rongyos, ruhátlan rácegres-pusztaiakkal sem, akik annak idején örültek a néhány garasnak is. amit a dohányért kaptak. Beláttam, hogy a telepü’és neve mellől valóban el kell hagyni a „puszta” megjelölést. Minden másképpen néz ki. ahogyan el­képzeltem. « méri? nagy meg­lepetés ért, ahogy az emberek­kel beszélgettem: panaszkodtak. Például arra. hogy már meg­van a villanyvasaló, de még nincs villany. Meg a pislákoló petróleumlámpákat is megunták már. Gyorsan elsuhant néhány év, s egy váratlan napon meg­hívót kaptam, a villanyavató ünnepélyre invitáltak, mert idő­közben azt is megkapta Rácegres. Ez idő tájt ünnepelte 60. születés­napját Illyés Gyula. Családjával együtt részt vett az ünnepségen, s meghatódva emlékezett a régi időkre. Bejárta az új falut, a régi pusztát persze ő sem lelte, azt lebontották, s ami használható volt benne, azt az új házakhoz használták fel. „Átlátszó esőkabátjaidat, szeretem nájlon harisnyáidat, tűsarkú cipőidet, műanyap öveidet, sok nesztelen suhanó kerékpárod, még az új szavaidat, itt még a nyak-rádiókat is. szeretem minden változásod, ahogy szemérmesen ezt is, meg azt is fölpróbálod, fordulsz, magadat megcsodálod s megindulsz, keresve szemem: igazán jól csinálod? Jól csinálod. Gyere velem”. A költő kezébe tollat nyomott az élmény, versírásra késztette megírta, hogyan is mutat Rác­egres — villanyfény mellett. A költő nem is adhatott volna ta­lálóbb címet eme versének, mint: „Mozgó világ”. Boda Ferenc A Politikai Bizottság 1964. má- " jus 13-i határozata értelmé­ben ez év november 1. és decem- •15-e között újjá kell választani a pártalapszervezetek vezetőségeit. A párt szervezeti életének gya­korlati törvénye, hogy kétéven­ként az alapszervezetek újjává­lasztják vezetőségeiket. | E feladatok sikeres végrehaj­tásához a megyei pártbizottság és a járási pártbizottságok igen komoly segítséget adtak az alap- szervezeteknek. Valamennyi já­rási pártbizottság — helyesen — I több napos tanfolyamot szervezett i az alapszervi titkárok számára, azzal a céllal, hogy a VIII. párt- kongresszus óta eltelt idő végzett munkáját összegezzék s a munka tapasztalataiból megfelelő követ­keztetéseket vonjanak le a továb­bi feladatok még jobb végrehaj­tásához. A tanfolyamok temati- j kája, a vizsgált területek elemzése jó alapot adott az alapszervezetek vezetőségének ahhoz, hogy saját munkájukat beható vizsgálat alá vegyék, a végzett munka eredmé­nyeiről és fogyatékosságairól szá­mot adjanak a. párttagságnak. I A VIII. pártkongresszus óta el­telt idő Tolna megyében is azt bizonyítja, hogy a kommunisták — a párton kívüli széles töme­gekkel együtt dolgozva — jelen­tős sikereket értek el a VIII. kongresszus határozataiból adódó I feladatok helyi végrehajtásában. 1A pártalapszervezetek komoly erőfeszítéseket tettek a dolgozók alkotókészségének kibontakoztatá- I sában. a termelési feladatok jó | végrehajtásában. Az elmúlt két év alatt az ipari és mezőgazdasá­gi termelés — számos nehézség ellenére — tovább fejlődött, fi­gyelemre méltó eredmények van­nak a társadalmi, kulturális ele­iünk számos területén Is. I E feladatok végrehajtásában a kommunisták helytálltak, példát mutattak; kezdeményezői voltak a feladatok megoldásának. Becsü­letes munkájukat elismerés, tisz­telet övezi a társadalmi élet min­den területén. I Pártunk szervezeti életének mindig kiemelkedő eseménye, az j alaoszervezetek vezetőségének újjáválasztása. Nem kevesebbről (van szó, mint arról, hogy „szám- adást” kell készíteni annak a te- | rületnek a munkájáról, ahol a ! pártalapszervezet él és dolgozik, meg kell határozni a további fel- ! adatokat és azok megoldásának módját, végül megválasztják a vezetőségi tagokat azok közül az elvtársak közül, akik leginkább .képesek arra, hogy a oárttagság- gal együtt előrevivői legyenek a megnövekedett feladatok jó vég­rehajtásának. I A most folyó vezetőségválasztó taggyűlések jelentőségét, az el­mondottakon túl aláhúzza az a I körülmény is. hogy a máso­dik ötéves tervünk negyedik évé­ben vagyunk s az ismert körül­mények fokozottabb erőfeszítése­ket követelnek a hátralevő idő­ben, hogy az 1964. évi feladatokat a lehető legkevesebb hátralékkal' oldjuk meg és gondosan készül­jünk fel az 1965. évi tervfeladatok végrehajtására. j November 15-ig a megye párt- alapszervezeteinek mintegy 40 százalékban voltak meg a vezető­ségválasztó taggyűlések. Az eddi­gi tapasztalatok biztatóak és túl­zás nélkül el lehet mondani, hogy a taggyűlések abszolút többsége eTérte célját, jó alaoot adott a további munka végzéséhez: I A vezetőségek beszámolója a ” legtöbb esetben igyekezett összegezést adni a pártmunka eredményeiről és fogyatékossá­gairól, az adott terület gazdasági életének helyzetéről, a párt tö­megka peso! piáról, a dolgozók hangulatáról, a kulturális nevelő munka hp)',z°téről. Ft; önmr'tá- ban is arra mutat, hogy a be­számolók kollektív munka ered­ményei, a párívezetőség adott számot a párttagságnak a végzett munkáról. A beszámolók értékét növelte az a körülmény, hogy a bátor hangú őszinteség jellemezte. Az elért eredmények elismerése mel­lett őszintén és nyíltan tárta fel a meglevő fogyatékosságokat és azok okait. A tamási Vörös Szikra Tsz. pártvezetőségének beszámolója joggal tette szóvá, hogy a mun­kaerejüket meghaladó kertészet jelentős anyagi kiesést okozott a tsz-tagságnak. Ha az egyes terme­lési ágazatok méreteinek kialakí­tásánál körültekintőbben járnak el, s mindenekelőtt megkérdezik és meghallgatják a tagság véle­ményét, valószínű ilyen ldesés nem következik be. A dunaszent- györgyi tsz. pártvezetőségének be­számolója élesen bírálta a szö­vetkezeti demokrácia megsértését. Bírálatának értékét csökkenteftc az a körülmény, hogy a személy szerinti kritikai megjegyzéseivel — enyhén szólva — óvatos volt. A beszámolókban kivétel nél­kül jelentős helyet foglalt el a párt szervezeti életének helyzete, tevékenységének elemzése. Mind a beszámolók, mind a felszólalá­sok egyértelműen azt mutatják, hogy ezen a téren is jelentős elő­rehaladás történt. A pártszerveze­tek többségében mi rendszeres szervezeti élet folyik, s a párt- szervezetek tevékenysége a politikai, gazdasági, kulturális feladatok megoldásában jut kife­jezésre. A termelőüzemekben a terme­lési feladatok jó megoldása, a gazdaságszervező munka mind­inkább a pártmunka szerves részévé kezd válni. Jó dolog, hogy ma már sehol sem úgy értelmezik a pártmunkát, hogy az Öncél, ha­nem a pártpolitikai munkát min- inkább nélkülözhetetlen eszköz­nek tekintik a tömegkapcsolatok erősítésében, a gazdasási és kul­turális feladatok megoldásában. A dolgok logikájából fakad, hogy a nagyon komoly eredmé­nyek mellett nem feledkezhetünk el a meglévő fogyatékosságokról, s azok megszüntetésére nagyobb gondot kell fordítanunk. Többhe- lyütt a vezetőségválasztó taggyű­lések olyan tapasztalatokat is mu­tatnak, hogy a pártmegbizatások még korántsem rendszeresek, a hozott határozatok végrehajtásá- bán nincs mindig következetesség, több segítséget igényelnek a tö­megszervezetek és tömegmozgal­mak. Különösen az ideológiai ne­velő munkánkat kell megjavítani, főleg a falun. A vezetőségválasztó taggyűlé­sek vitái részben kiegészítették a vezetőségek beszámolóját, más­részt számos olyan dologra hív­ták fel a megválasztásra kerülő vezetőség figyelmét, amelyeket a munka során nagyon is érdemes figyelembe venni. T apasztalatok szerint a párt­tagságnak 15—20 százalé­ka részt vesz a vitában, helyen­ként ennél több is. De nem is a számszerűség dönti el a dolog lé­nyegét, hanem az, hogy milyen észrevételek, megjegyzések, ja­vaslatok hangzanak el a felszóla­lásokban. Joggal mondhatjuk, hogy e téren is komoly fejlődés tapasztalható. Megnőtt a kommu­nisták felelőssége és ez tükröző­dik felszólalásaikban. A Szek­szárdi Állami Gazdaság kajmádi kerületének vezetőségválasztó tag­gyűlésén tíz elvtárs szólalt fel. A felszólalók kivétel nélkül arról beszéltek, mi módon lehet meg­javítani a munkát, milyen további intézkedések szükségesek ahhoz, hogy javuljon a párt szervezeti élete, politikai munkája, szilár­duljon a munkafegyelem, a kö­zös tulajdon védelme, stb. A mérőműszergyár pártszerve­zetének munkája alig félév idő­tartamra tekint vissza, de a fel­szólalásokból kitűnik, hogy egy sor nehéz feladatot kellett meg­oldani s az elkövetkezendő idő­ben is még számos nehézséget kell leküzdeni ahhoz, hogy végül is a kitűzött célokat realizálni le­hessen. Néhány esetben előfordultak a felszólalásokban túlzások is, fő­ként az ismerethiányból adódóan. De ezeknek a felszólalásoknak is az volt a lényege, hogy segíteni akart a meglévő hiányosságok megszüntetésében. Az elhangzott felszólalásokra az a jellemző, hogy azok őszin­ték, nyíltak, segítő szá.’idékúak, előrevivői a további munka meg­javításának. Szinte egyöntetűen hangzott el az az igény, hogy a kommunistákat időben tájékoz­tassa a vezetőség mindarról, ami az adott területen történik, le­gyenek pontosan meghatározva a feladatok személy szerint is és azok végrehajtását ellenőrizni kell, következetesebb és felelős­ségteljes munkát kell megkövetel­ni mindenkitől, a munka minden területén. Igen pozitív, hogy a vezetőség­választó taggyűléseken, a lelépő vezetőség határozati javaslatot terjeszt a párttagság elé. a mun­ka további javítása céljából. E ja­vaslatok egy része még általános egy részüknél viszont tapasztalha­tó a konkrétságra való törekvés. Feltétlenül indokolt, hogy a meg­választott új vezetőségek a be­számolók, az előterjesztett hatá­rozati javaslatok és a felszólalá­sokban elhangzott javaslatok alapján konkrét munkaprogramot készítsenek és ennek megfelelően dolgozzanak. E munkához a járá­si1 pártbizottságok nyúj tsanak hat­hatós segítséget. A vezetés szín­vonala akkor fog javulni az alap- szerv.ezetekben, ha a munkát az előreiátás, a tervszerűség, a kö­vetkezetesség fogja jellemezni és mind kevesebb iesz az alkalom­szerűség. Az eddig megtartott vezető­” ségválasztó taggyűlések ta­pasztalataiból joggal vonhatunk le olyan következtetéseket; — Erősödött a pártalapszerve­zetek szervezeti, politikai és cse­lekvési egysége. Erre az egység­re vigyázzunk, erősítsük tovább, mind következetesebben valósít­suk meg pártunk helyes politiká­ját a gyakorlatban. — Tovább nőtt a párttagság önbizalma, felelőssége a politikai, gazdasági, kulturális feladatok végrehajtásában. Csak az a párt­vezetőség képes a feladatokat he­lyesen meghatározni és jól vég­rehajtani. amely támaszkodik a párttagság véleményére és mun­kájára. — A párttagság mindinkább megérti, hogy a megnövekedett feladatokat a dolgozók széles tö­megeivel együtt tudjuk megolda­ni. Ezért állandóan erősíteni kell a párt tömegkapcsolatát, a töme­geket nap mint nap meg kel! győznünk arról, amit tenni aka­runk. A vezetőségválasztó taggyűlések mintegy 60 százalékára ezután kerül sor. A járási pártbizottsá­gok az elkövetkezendő időszakot arra is használják fel, hogy haté­konyabb segítséget adjanak az alapszervezeteknek a jó tapaszta­latok hasznosításához, a meglé­vő fogyatékosságok kiküszöbölésé­hez. A segítésadás minden vonat­kozásban növelje az alapszerve­zetek önállóságát. Az eddigi tapasztalatok jő alapot adtak ahhoz, hogy a me­gye kommunistái a dolgozó töme­gekkel együtt az elkövetkezendő időben még nagyobb sikereket ér­jenek- el a VIII. pártkongresszus határozatainak további végrehaj­tásában. Putics József MSZMP. KB. munkatársa

Next

/
Thumbnails
Contents