Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

9 fÖLlíA MEGYEI NEPÜJSAQ 1964. november T5. Egy ismeretlen napló a világháború kitöréséről Gdanskban, a Lengyel Tudo­mányos Akadémia könyvtárában van egy rendkívül érdekes do­kumentum, amely a második vi­lágháború kitörésével foglalkozik. A nagy formátumú naplónak, amelyet gót betűkkel írtak, több lapja hiányzik, így a címlap is, mely feltehetően feltüntette a szerző nevét. A kéziratot az egy­kori haditengerészeti propaganda- szervezet eredeti felvételei, s a ..Danzigi Előőrs” című újság ki­vágott képei illusztrálják. A napló, artiit Jan Lewandowski talált Sopotban. régi bútorok kö­zött. az 1939. augusztus 25-i dá­tummal kezdődik. Gandskban ezen a napon vetett horgonyt a Schleswig-Holstein nevű páncélos cirkáló. Az ujkikötőben, szemben a Westerplatteval, a lengyel tá­maszponttal, őrjöngő nácibarátok gyűltek össze, s harsányan ünne­pelték a páncélost. A „Danzigi Előőrs” ezen a na­pon „Üdvözlet a haza követének” címmel írt lelkendező cikket, sej­tetve, hogy nagy fordulat előtt áll a világ. A páncélos cirkáló — írta a lap — Kiéiből udvariassági látogatásra indult Danzigba, az európai sajtó nagyobbik része azonban kalózkodásról írt. A hajó kapitánya, Kleikamp. a vezető ná­cik kíséretében, megkoszorúzta az X. világháborúban elesett katonák emlékművét, s az iskolákban szü­netet rendeltek el erre a napra. Arthur Greiser, a danzigi szená­tus elnöke, a későbbi náci vezető, nagy előkészületeket tett a német vendégek fogadására. A napló szerzője a lényeggel kezdi. Füzetébe ragasztotta a ..Danzigi Előőrs” cikkét, föléje pe­dig a lap jelszavát: Szerződéses önkény helyett vissza a Biroda­lomhoz! De adjuk át a szót a szerző­nek, akinek a nevét egyelőre nem tudjuk, de kétségtelen, hogy rossz németséggel írt, stílusa pedig csapnivaló. (A fordítás igyekszik megtarta­ni a napló írójának stílusát.) Vili. 25. Miután a hajó kikö­tött, a parancsnok a partra lé­pett. A legénységből senki sem szállhatott ki. A mi helyzetünk pontosan szembe a Westerplat­teval. Sűrű erdő homályosíija el rohamcsapatainkat. A hajó védelme alatt férfiak mennek a Westerplatte körül fekvő ker­tekbe. A támadás 4.30-kor kez­dődik. De 21 órakor közli ve­lem az adjutáns, hogy a tá­madás lefújatott. Miért? Az utolsó pillanatban is bíznak a lengyelek okosságában. Vili. 26. A helyzet nem vál­tozott. 9.30-kor a kapitány be­szélt a legénységhez. Megemlí­tette a mi helyzetünket, és to­vábbi kitartásra buzdította őket. Beszélt a tiszteknek is, nekik már behatóbban: elmondta ne­künk is, hogy a flotta továbbra is készenlétben áll, az este be­álltával hadiőrséget állíttat. 14.30-kor, hogy múljon az idő, a mólón egy sátorban mozit csináltak (a Florenzi kalap cí­mű filmet adták). A rohamcsa­pat tagjai sportruhát húztak, hogy a lakosság, amely ott állt körben, ne ismerje fel őket. VIII. 27. zászlófelvonás, zené­vel. A lengyelek csodálkozhat­nak magatartásunkon: 9-kor a parancsnok ismét beszélt, s azt mondta többek közt, hogy a tár­gyalások folynak, hogy a jelen­legi feszültséget békés úton old­ják meg. 13—14 óráig játék a kabinban. Délután egy órára a partra mehettünk. — a hajó új helyzetet vett fel, valamivel messzebb Danzigtól. Most szem­ben van velünk a Westerplatte! Események SOROKBAN Kedden Moszkvából elutazott a mongol párt- és kormányküldött­ség, amely Jumzsagijn Cedenbal- nak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a minisztertanács elnö­kének vezetésével részt vett a november 7-i ünnepségeken. * Gordon Walker brit külügymi­niszter kétnapos nyugat-németor­szági látogatás után hazatért Lon­donba. Megérkezésekor kijelentet­te, elégedett a nyugatnémet veze­tőkkel folytatott megbeszéléseivel. * November 20-án plenáris ülést tart a LEMP Központi Bizottsá­ga. Az ülés napirendjén a 4. kong­resszus határozatainak a katowi- cei pártszervezete által történő végrehajtása; a Moszkvában járt küldöttség jelentése és szervezeti kérdések szerepeltek. • Keddre virradó éjjel őszi vi­harok söpörtek végig az NDK egész területén. A szél sebessége helyenként elérte az óránkénti 115 kilométert. A kora hajnali órák­ban némi javulás mutatkozott, de a meteorológusok közlése szerint a viharos időjárás még tovább tart. * Közzétették az északolaszorszá­gi Trentino-Alto Adige (Trentino — Dél-Tirol) tartományban va­sárnap megtartott választások hi­vatalos eredményeit. Egy héttel az olasz községtanácsi választások előtt ez a szavazás különleges je­lentőséget ölt. Az eredményekből kitűnik, hogy a kereszténydemok­raták ismét teret vesztettek, míg a kommunisták növelték befolyá­sukat. A koreai fegyverszüneti bizott­ság hétfői ülésén a koreai—kínai fél szóvivője tiltakozott az ellen, hogy ez év november 1-e és 12-e között az amerikai fél fegyveres csoportjai 672 alkalommal hatol­tak be a demilitarizált övezetbe. t A kanadai kommunisták és a2 ország haladó közvéleményének képviselői hétfőn kísérték utolsó útjára Leslie Morrist, a Kanadai Kommunista Párt elhunyt főtit­kárát. Morris holttestét Torontó köz­ponti részében egy munkásotthon­ban ravatalozták fel. A dolgozók, a haladó közvélemény képviselői nagy számban vettek utolsó bú­csút a kanadai nép hű fiától, aki egész életében a dolgozók érde­keiért, a demokráciáért és hazája igazi nemzeti függetlenségéért harcolt. A temetésen Tim Buck, a Kanadai Kommunista Párt el­nöke és Kashtan, a párt titkára mondott búcsúbeszédet. • Mint az AP és az AFP közli, kedden az angol fővárosban meg­nyílt a 21 tagállamot tömörítő Colombo-terv miniszteri tanácsá­nak értekezlete. A megnyitó ülé­sen Wilson angol miniszterelnök mondott beszédet és ebben ígére­tet tett arra, hogy kormánya tö­rekedni fog az afrikai és ázsiai országok helyzetének megjavítá­sára, a szegénység megszünteté­sére. • Szombat óta Moszkvában tar­tózkodik egy nyugatberlini nő­küldöttség, Inge Koppnak, a nyu­gatberlini demokratikus nőszövet­ség elnökének vezetésével. Ez az első nőküldöttség, amely a front- városból Moszkvába látogatott. VIII. 28, Helyzetünk valami­vel jobb. Most a Westerplatte felőli oldalon vagyunk... Töb­ben kimentek a szárazföldre. Én Schäfer főhadnaggyal mentem, s miután megnéztük a várost, utunk egy pohár sört. VIII. 29. Beteg vagyok az „egy” pohár sörtől, mert. hogy nem maradtunk egy pohárnál. Mikor már jó ideje ott ültünk, három úr lépett hozzánk. És aztán? Az eredmény: ma be­teg vagyok. Pechemre. ma nagy zászlóparádé... Vili. 30. Ma ismét jobban va­gyok. Remélem, holnapra szol­gálatba állhalok. Helyzetünk nem változott. Az újságok foly­ton a lengyelek újabb rémtet- teiről írnak. Vili. 31. Zászlóparádé, aztán szárazföldi gyakorlat. 11-kor két úr jött Danzig küldötteként, hogy vasárnapra egy hangver­senyről beszéljen velem. Hely­zetünket megszigorították, az adjutáns is sejtet valamit. Re­mélhetőleg, rövidesen itt a dön­tés ideje. Eddig tart a napló első része, amely a háború kitörése előtti na­pokkal foglalkozik. Antoni Wla- dyslaw Walczak, aki a lengyel sajtóban az ismeretlen naplót köz­zétette, megjegyzi, hogy a Schles­wig-Holstein rohamcsapata 250 főből állt, s ezt egészítette ki a páncélos 720 katonája. Maga a hajó 4 darab 280, 10 darab 150, és 4 darab 88 millimé­teres ágyúval volt felszerelve. A konzert, amiről a naplóíró beszélt, szeptember 3-án lett vol­na, s a naplóíró minden bizony­nyal azonos a hajózenekar kar­mesterével. A napló fényképét is megőrizte, amint zenekara élén áll a gdanski Artus-udvar előtt. A napló érdekes és eddig is­meretlen adatokat közöl a há­ború kitörése előtti napokból, s fontosságát növeli, hogy 1939. szeptember elsején, reggel 4 óra 45 perckor dördültek el a Schles­wig-Holstein ágyúi, s ezzel meg­kezdődött a második világháború. A naplót a gdanski könyvtár vezetője, Marian Pelczar. aki évek óta kutatja a város történetét, rö­videsen kiadja, az eredeti szöveg­gel, s számos reprodukcióval. Cs. L. Befejeződött az Erzsébet-híd feherprőbája Kitűnőre vizsgázott az új híd Kedden a kora reggeli óráktól az Erzsébet-híd úgy­nevezett dinami - kus terhelési pró­báját tartották meg. Azt vizsgál­ták, hogy gyorsan haladó járművek milyen rezgéseket keltenek a híd­szerkezetben. A próbára Diesel­mozdonyok, villa­mos szerelvények, vízzel teli locsoló- autók, öntöttvas tübbingekke] ter­helt traillerek vo­nultak fel. Külön­böző bonyolult elektromos mérő­műszereket szerel­tek fel a híd köze­pén, s a hídfő könyékén. A mé­réseket URH adó- és vevőberendezés is segítette. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a hídszerkezet a mozgó terhelésnél is az elméleti szá­mításoknak meg­felelően viselke­dik, s az Erzsé­bet-híd a mozgó teherpróbán is ki­tűnőre vizsgázott, Ezzel — kedden befejeződött a híd teherpróbája, Felső képünkön: az Erzsébet-híd te- herpróbájára 155, részben megrakott járművet vettek igénybe, mintegy hétezer tonna súly- lyal. Also kép: Mint­egy hatvan szak­ember geodéziai és elektromos mű­szerekkel ellen­őrizte a híd szer­kezetének változá­sait. Dr. Kovács Kornél mérnök a partról nézi a híd változását a terhe­lés alatt. így él az emlékezetben MOZGÓ VILÁG Dehogy sejtettem akkoriban, hogy ez a puszta valamikor még nevezetes hely lesz és sokat be­szélnek róla az emberek. A vele való első találkozásom ».ülönös élményt nyújtott, meg is rög­ződött bennem sok minden, anél­kül, hogy akkor sejtettem volna az összefüggéseket. Majd két év­tizedesek az emlékek, de még mindig nem tudom feledni őket. A szegénységből csöppentünk oda, véletlenül, és rövidke időre. Híre jött, hogy Rácegresen ki­árusítják a dohányt, amit az év­ben termeltek, méghozzá potom pénzért. A front akkor ugyan már átvonult rajtunk, nem a fe­jünk fölött süvítettek az aknák, a dörei azonban Simontornya— Székesfehérvár irányából még odahallatszott. Cigarettát, do­hányt nem lehetett kapni. És milyen a férfi népség, ha nincs, a füstölnivaló hiányzik a legjob­ban. A rácegresi hírre fel is ke­rekedtek jó páran, elgyalogoltak Rácegresre dohányért. Egész zsáik füzéres, sirnítatlan dohányt hoztak és persze méregdrágán adtak el belőle másoknak is. Az egész dologban jó üzlet kínálko­zott. erre harmadnap a fél falu ~ felnőttek, gyerekek — elván­dorolt Rácegresre dohányért, hogy aztán távolabb lévő községekben továbbadja. Ha egy családból elmentek ketten-ihárman dohá­nyért, akkor a nyereségen két­mázsás kövér disznót is vehet­tek. így jutottam el én is Rác­egresre — életemben először. A dohányfüzérek ezrei a hatal­mas uradalmi szárítókban lóg­tak, de az uraság, vagy a meg­bízottja nem volt a láthatáron: a dohányt a cselédek árusították, akik megtermelték. Erős tél volt, a föld, ahol ép­pen nem borította a hó. kopogott a fagytól. A rácegresiek, akik megtermeltek a töménytelen do­hányt, tkékre-zöldre fázva, meg- gémberedett tagokkal, fogvacogva álltak az ajtóknál, s várták, a vevőket. Elképedtünk: Ilyen szegénység­ben is élnek emberek? Még mi utánunk is következnek? Mert nem akadt rajluk ép ruhadarab, volt, akinek a lá­bán bakancs lötyögött.' de maid- nem mezítlábas nyomokat ha­gyott el. a gyerekek, ha kiléptek a lakások összevissza deszkázo't ajtóin, hogy viháncoljanak a hó­ban, olyan ruházatban voltak, mtotha nyár lenne, pár perc alatt át is fáztak, aztán reszketve búj­tak vissza a rozoga ajtók mögé. Láttam, amint az egyik árus átadta a gúnyáját a másiknak, hogy a két „öltöny” jobban me­legítse. ő pedig bement a la­kásba, ennek ellenében a fel­öltöztetett árusított mindkét he­lyen. Aztán váltottak. Amint az ember a dombról, a dohánypajtáktól lenézett a völgybe, nemigen tudta megálla­pítani, hogy melyik épület az istálló és melyik a cselédlakás, csak ha megfigyelte, hogy me­lyikbe megy be több ember. És, hogy a falvakból jött emberek jó üzletet csaphattak, abban mindenekelőtt az játszott szere­pet, hogy a rácegresiek jóformán nem is tudták, mi az értéke a pénznek. Látszott, hogy számuk­ra a néhány pengő is vagyonnal ér fel, a régihez képest. Másfél évtizeddel később ve­tődtem ismét — most már fel­nőtt fejjel — Rácegres-pusztára. Akkor, amikor már tudtam, hogy rácegres-puszta adta a magyar irodalomnak Illyés Gyulát, az Is­mert költőt és drámaírót, azt a Kossuth-díjas írót, aki a magyar7 irodalomban oly megrázó képst festett a dunántúli puszta éle-

Next

/
Thumbnails
Contents