Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-13 / 240. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. október 13. A tömeggyilkos utolsó utazása Hogyan fogták el Himmlert, az SS-alakulatok hírhedt parancsnokát Bernard Stapleton 1944-ben az angol hadsereg biztonsági tisztje volt és részt vett Himmler elfoga- tásában. Emlékiratai a napokban jelentek meg. Amikor megkaptuk a hírt, hogy Himmlert elfogták, nyugodtan tovább vacsoráztunk — írja. Ugyanis annyiszor elfogták már, de utána mindig kiderült, hogy tévedés volt, csak egy rá hasonlító embert vettek őrizetbe. A háború két héttel azelőtt fejeződött be és a többi biztonsági tiszttel együtt Lüneburg- ban teljesítettem szolgálatot. A Himmler elfogatásáról érkező hírt este kaptuk, és mondom, nem nagyon hatott ránk, mert el sem hittük.. Louis Murphy alezredes, a biztonsági szervek főparancsnoka, azonban evés közben megjegyezte, jó volna megnézni, ki is került fogságba. A telefonj elentés Bremer- vördeból, az angol hadsereg által ellenőrzött városból érkezett, néhány kilométernyire Lüneburgtól. Murphy, egy Mike Osborn nevezetű amerikai tábornok és én egy katonai jeepen elindultunk Bremer- vördeba. Megérkezésünk után Thomas Sel- vester kapitány, a bremervördei ellenőrző központ parancsnoka félrehívott bennünket és közölte, hogy tényleg Hi'mmlerről van s~ó. Tulajdonképpen a következő eset játszódott le: Délután öt óra felé három ember tett kísérletet arra, hogy átkeljen a Bremervörde közelében lévő hídon. Az őrségen álló angol katona feltartóztatta őket. Az egyik, egy bozontos szakállú, ideges ember igazoltatáskor kijelentette, hogy Heinrich Hitzingernek hívják. Amikor a katona bekísérte őket az őrszobára, és elrendelte megborotvál- kozásukat, a magát Hitzingernek nevező remegve bevallotta, hogy az igazi neve Heinrich Himmler, és most már semmi értelme sincs, hogy tagadja kilétét. Hozzáfűzte, reméli, kilétének bevallását enyhítő körülménynek veszik. Amikor leborotválták szakállát és bajuszát, már nem volt vitás, hogy tényleg a hírhedt nácivezérrel állnak szemben. Ilyen állapotban találtunk mi is rá. Elhatároztuk, hogy Himmlert Lüneburgba visszük, egy börtönbe, ahol már több keresett nácivezér várta bíróság elé állítását. Murphy tábornok elrendelte, hogy kutassuk át alaposan, nehogy valamilyen mérget tartson magánál. Levetkőztettük meztelenre, ruhájának még a bélését is átnéztük, de semmi gyanúsat nem észleltünk. Mégis úgy határoztunk, hogy egy másik ruhát adunk rá, hogy ne legyen a sajátjában. Úrazsebében egy kis ampullát találtunk. Him- ler magához akarta venni azzal az ürüggyel, hogy gyomorbántal- mai enyhítésére szolgáló orvosság. Természetesen nem adtuk vissza neki. Útközben rádiót hallgattunk és ez némileg csökkentette a feszültséget. Megkíséreltem beszédbe elegyedni a fogságba került nácivezérrel, hogy az idő gyorsabban múljon. Többek között kijelentette, hogy már hónapok óta nem hallott semmit feleségéről. Általában véve Himmler nagyon ideges volt. Állandóan állát dörzsölte és homlokát masszírozta. Hogy a helyzet még érdekesebb legyen, Lüneburg előtt eltévedtünk. Nem tudtuk, melyik út vezet a városba. Himmler volt az, aki megmutatta a helyes Utat, és néhány perc múlva meg is érkeztünk a főhadiszállásra. Mielőtt még elkezdtük volna a kihallgatást, a főorvos megparancsolta Himmler- nek, hogy nyissa ki a száját, hogy meggyőződjön egészségi állapotáról. Sokan ugyanis torokgyulladásra panaszkodva kijelentették, hogy betegek, és nem voltak hajlandók felelni a kérdésekre. Az orvos úgy látszik, valami gyanúsat észlelt, mert a világosság felé fordította Himmlert, és újra megkérte, hogy nyissa ki a száját. Előszedett egy pinzettát is, később derült ki, hogy valami sötét foltot vélt látni Himmler fogán. Himmler azonban elkapta a fejét, összeharápta fogait és a következő pillanatban összeseit. Az orvos később elmondta, hogy méregampulla volt fogai között, és azt harapta ketté. így szenvedett ki az az ember, akinek parancsára sokmillió ember vesztette életét nemcsak Németországban, hanem az egész világon. Szüts latrán s • • •• ä vörös Dokumentumregény — VI. — Természetesen. Persze, alaposan meg kellene még kutatni a területet. Fúróberendezésekkel, korszerű eszközökkel. Már csak azért is, hogy ne mondhassák, hogy a kibúvás, amit megtaláltam, véletlen. De nem is lehet az! Ott komoly mennyiségű bauxit van. Már elkezdtem volna a Tanácsköztársaság alatt... — Uram, jobb lesz, ha ezt nem emlegetjük tott a Posta-Műszaki Intézet kapuján. Dr. Erdős Lászlóra hivatkozott, s így sikerült elérnie, hogy a több helyütt már elutasított kőzetvizsgálatokat itt végre megcsinálják. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Kiderült: Balás Jenő Európa legjobb bauxitját találta meg. Zsebében az aranyat érő papírral haza sietett, lakására. Dév- után kiment az ötórás személy- vonathoz, felesége 'és gyermekei éléi EGPI CSILLAGOK • Feldolgozta: Már húsz László Rajzolta: Zórád Ernő — Kérem, én csak azt mondtam... Szóval, meg lehetne oldani, de a zártkutatmányhoz pénzre van szükségem. — Meg fogom kérni Telegdi barátomat, aki főgeológus, hogy ő is nézze meg, és akkor köthetünk szerződést. A terület értékesítése esetén felesrészesedést kapok, s akkor az első kutatásokat, már pontos leírással együtt megejthetjük. Amennyiben ön félrevezetett bennünket, nos, szóval... Ért engem, ugye? Úgy emlékszem, az ön nevével volt már szerencsém találkozni olyan helyen is, amit... — Teljesen megértettem. Egy hét múlva jelentkezem. Balás meghajtotta a fejét és távozott az ügyvédi irodából. .ovid idő múlva dr. Lázár — Telegdi javaslatára — fel is kínálta, kölcsönként, a zártkutat- mányi jog megszerzéséhez szükséges pénzt. A nagyobb szabású, fúrások- kkal is kísért kutatás azonban rnem hozta meg a kívánt ered- iményt. Nem utolsósorban túl rsok szennyeződést találtak a i bauxitban. Balás azonban nem ‘keseredett el. Újból leutazott i Gántra és ő maga állt munkádnak. Két hónap múlva bekopogta— Azt hiszem, Ilonka, révbe jutottunk — újságolta feleségének az örömhírt. — Most már végleg tisztázódott a bauxit ügye Megvan a zártkutatmányi jogom is a terület kiaknázásához. A kutatások végül is engem igazolnak. Semmi sem hiányzik, mint hogy kezdjük el bányászni. — Nagyon boldog vagyok, Jenő — karolt belé felesége. — Csak mondd, ki fog nekünk pénzt adni? Nem lenne jobb, ha valami állás után néznél?... Bérűkének ez az egy szál ruhája van, s Ádám is kinőtte a cipőjét. Az utcára sem ereszthetem már ki őket! Ugye, szerzel holnap pénzt, mert nekem összesen húsz koronám van.;. Hoztam ugyan egy kis lisztet, zsírt, de ez csak pár napra lesz elég... — Ne légy ünneprontó, Ilonka. Ki gondol most zsírra, meg lisztre? Holnap elviszem egy bankárhoz a tervet, s az ezreket fog azonnal fizetni. Gazdagok leszünk! KILINCSEK Balás az előszobában belelapozott az újságokba. Az egyik napilap arról tudósított, hogy a „James Sagor and Co” cégnek fát adtak el. Egy angol faipari vállalat, a „Luther” társaság megtámadta az üzletet és kijelentette, hogy az eladott fa régebben az ő tulajdona volt. A „Sagor” bíróság elé vitte az ügyet. Balás másik újságot vett fel, „Simons külügyminiszter, a Reichstagban a szovjettel való diplomáciai kapcsolat felvétele ellen foglalt állást.” A mérnök a G ROUBLE hirdetéseit lapozgatta. Egy fiatal sovány hölgy dr. Verbrugen fogyasztó sóját helyezte a fürdőkádba, a másik lapon meg kifejezetten molett nőkről masszírozzák le a felesleges tokát. Balás bal karján stoppolt könyökét testével húzva lépett a bankár szobájába. Hatalmas, ébenfa íróasztalra tette le vörösbarna agyagmintáit és úgy magyarázott, mintha az életéről lenne szó. Alumíniumkohók — bányák — ipar — pénz — hitel — tőke — kiaknázás. Krausz Sómi nem szakította félbe, mint azok a durva, bárdolatlan bányászok az előadáson. Csak nézett maga elé, nem is a beszélőre, hanem a tapétás fal kis zugára, a sarokban. Aztán felkelt, kétszer koppintott mind az öt ujjával mappáján, és az ablakhoz sétált; Szép, tavaszi idő volt, a zöld roll órácsok csíkos napfényt vágtak a szőnyegre. Aztán hirtelen megfordult. — Nincs pénzem. Erre nincs. Nincs. Sajnálom — szaggatta a szavakat. — De ha akarja, száz koronát felvehet a pénztárból. A titkárom majd... Ez rosszabb volt a sértésnél. Ha tűbe ül, nem ugrik fel ilyen gyorsan hirtelen Balás, Köszönés nélkül távozott. Az érsek már kedvesebb volt. Hosszú, nagyon hosszú terem végében ült, ritkás, ősz haja fényesen simult füle mögé. Ékköves aranykereszt lógott a nyakában. Puha, testetlen csend volt körülötte, amikor beszélt, egyik kezét egy kicsit felemelte, majd visszaejtette a mondatok végén. Az ablakok kék. rózsaszín, lila üveggel voltak díszítve, a falakon relifek, freskók varázsolták templomivá a dolgozószobát. — Hívságos, földi dolgokat bajszol, fiam — szólt csendesen, erdei patak csörgedezésének ütemével. — Minden e földön csupa csáb, hitszegés, árulás. A mammon polipkarjai fonják körül, fiam. A változás boldogtalanság. Pedig az Ur üzenete: Noli tangere circulos... (Folytatjuk) A LMDITERYET PONTOSÁN KIDOLGOZTAK. GERGELY DERYI5 , NEK, ÉVA CIGÁnYIANYNAK, JANCSI KERESKEDŐNEK, 1 ^MEKCSEY HALÁRUSNAK ÖLTÖZÖTT, MATYI § PEDIG PERECET ÁRULT. , Tmmim9AA PART0N, ott álltegy katonaiam most mar visszakapta borért, / 1 KÖLCSÖNZÖTT SÁRGA TURBÁNJÁT. / JOW£Hf j
