Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-13 / 240. szám
T 1964. október 13. ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSÄ0 Más más a az óhaj, lehetőség — Gyalog az út fáradságos lett nem tudtam vállalni a közügyek zetünknek. Nem panaszkodhavolna. Sokkal távolabb van a után való járkálást. Szóval, tunk, meg vagyunk elégedve .. , Ámán Antal elvtárssal, akinek maradjunk tisztelet és becsület jár. De ha n vilirrnvnrrl egyesülnénk, a Szőlőhegy, ahol u vumuyiiui. 1030 kold ^ fQid vanj sz^p qj Két évvel ezelőtt nagy dolog tör- §azdasági épületekkel, istállóval, tént Szőlőhegyen: villamosították magtárral, úgy gondoljuk, csak a tsz-maiort Volt öröm és nén- megmarad ónálló üzemegységnek, ünnepély. Mindenki bizakodott, van máshogy nem is Szőlőhegy a falutól, mint ahogy a térkép mutatja — mondta a községi tanácselnök. Előzékeny volt, kocsit szerzett, és a kalauzolásra is vállalkozott. Az út a vártnál nemcsak hosz- szabb, de rosszabb is volt. Erősen hogy majd a lakóházakra is sor ^eke*"’ nem tudjuk kerül, s azokba is bevezetik a vil- . i i ..1... i lányt. Mi, szőlőhegyiek is meg- mineK KOltOZZUnK petróleumiámpá- q faluba, tói. A községi tanács is támogabemenjenek-e a faluba, vagy ne. Sajnos mostoha körülmények között élnek. Gyakran szóvá is teszik a villanyt és a bekötőutat. Panaszukat orvosolni kellene, de a községi tanács ezt saját erejéből képtelen megoldani. A bea vízmosásokba döccenő kocsiról le ne huppanjunk. — Ha jó időben ilyen az út milyen lehet esőben, télvíz ide- ^baduíünk a jen? — kérdeztem. időjárás™ a*'^zől^íegvf'lakoLk^ak tott bennünket Elkészült a Sző- Azért, hogy naponta négy-öt kilo“ 5?sg* -5-rjS • “ Újra mozgatni kellene. — A mi véleményünk az, se— Kis bácsi az imént említet- gítsenek bennünket, hogy villanyt te, hogy néhány porta elárvult, kapjunk. Lehet, hogy húsz év üresen áll. A tulajdonosok el- múlva valóban elsorvad a telepüköltöztek a Balaton környékére, lés, de addig is ne zárjanak ki vagy a faluban építettek házat, bennünket, szőlőhegyieket a moNem emiatt maradt el a település dern technika áldásaiból — bevillamosítása? szélt most már a házigazda, a — Az igaz, hogy néhányan el- többiek helyeslésétől kísérve, mentek, és sajnos nem egy olyan A szőlőhegyiektől elköszönve, szép tanya, mint a Pete Jánosoké útban a falu felé, folytattuk a kötőút építése és a Szőlőhegy meg a Vince Józseféké, gazdátlan beszélgetést a tanácselnökkel, villamosítása milliókat emésztő- maradt. Fata László elvtárs elsősorban a ne fel. Az az igazság, hogy nincs — Miért mentek el? Mi vitte el számokkal érvelt. Egy kilométer fedezetünk. őket? magasfeszültség költsége 100 ezer Vasárnap lévén, a tsz-major- __ Erre is rátérek megvan a forint. Hatvanezer forintba keb an teremtett lélekkel nem talál- magyarázata. Addig,' amíg az rülne a transzformátor. 675 ezer koztunk. Az iregszemcsei községi új barázda Tsz gyengécskén gaz- forintba kerülne a négy kilométer tanácselnök, Fata László jól is- dálkodott és még gyengébben jö- hosszúságú kisfeszültség megépí- meri a szőlőhegyi embereket, a védelmezett, az emberek elme- tése. Ez öszesen 835 ezer forint, szokásokat, mert így beszélt: nekültek. Most már nem fogyunk. Ennyi kellene csak a villamosítás— A csordát kihajtották, s utá- Fellendült a tsz. Akik itt marad- ra, de hol van a bekötőút építésé- na elmentek a háztájiba kukori- tunk> nem kívánkozunk el. A nek költsége? cát törni. Aligha találunk valakit ^menekültek” közül is visszajön- Az iregszemcsei községi tanács otthon, esetleg a Kis Józsi bácsit. nének néhányan, ha nem restell- elnökén látszott, hogy nagyon is Öt is csak azért, mert beteg- pék magukat. Nincs más baj együtt érez a szőlőhegyiekkel. Az A völgykatlanban épült tsz- most már, csak a villanyhiány és ügybuzgalom megvan nála, de majorjától elég távol, a kukorcia- a bekötőút. Hogy lesz-e, ki tudja. sajnos más az óhaj és más a táblák, szelők között, fáktól véd- Lehet, hogy elsorvasztásra va- rendelkezésre álló lehetőség, ve húzódnak meg a házak. Az gyunk ítélve, mert a felettes őszi napsütésben festői, szemet- szervek nem látják érdemesnek, lelket gyönyörködtető a kép. De hogy a Szőlőhegy fejlesztésére mint később — a szőlőhegyi em- költsenek-rkMerüU '^SíóK gondolom, nagyon sok A ÄÄ J6 K pénzt emésztene fel a szétszórt Itt jártak a GELKÁ-tól Egy levél nyomán jött Simon- tornya községbe dr. Czobor Miklós tervezési előadó. A bőrgyár dolgozói küldték a levelet a GELKA központjába, s kérték, sürgősen vizsgálják felül a községbeli rádió és egyéb elektromos berendezések javításának kérdését, mert a mostani állapotok nem kielégítők... A levél most itt fekszik az előadó előtt és Szántó elvtárs tanácstitkár tippeket, javaslatokat ad a szakembernek. Több mint ötszáz tv, több mint ezer rádió, több ezer háztartási elektromos működtetésű gép és egyéb villamos szerelvény javítása vár a GELKA szakembereire Simontor- nyán. Kirendeltség szervezése látszik célszerűnek, ahol egy ügyes kezű szakember, vagy akár a ktsz javítórészlege, megjavítaná a lakosság rossz gépeit... Erről tárgyal dr. Czobor Miklós a községben. Felkeresi a ktsz elnökét, a bőrgyárban a levélírókat, tárgyal a lakosság egyes képviselőivel és végül is megállapodás születik — megoldódik az elektromos gépek javításának ügye a községben. A GELKA azt mondja, rajtuk nem múlik... Bizonyára így is lesz, mégpedig a közeljövőben, megoldódik a hibás villamoskészülékek javításának ügye, s a simontornyai lakosok kérése teljesül.- Pj. flz érem másik oldala Pozsonyi Ignácné A Tolna megyei Népújság 1964. szeptember 8-i számában cikk jelent meg „Napirenden a premizálások tapasztalatai” címmel, amely a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata alapján készült, illetve annak kizárólagos megállapításaira épült. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kifogásolta a reá vonatkozó megállapításokat és a következőket közli: A tröszt 1963. évben az igazgató, a főmérnök, valamint a főkönyvelő részére az említett prémium kifizetését engedélyezte. Az újságcikk nem vette figyelembe azt az összeget, amely a vezetőket, a vállalat részére engedélyezett 55 ezer forint eredményjavulási prémiumkeretéből jogszerűen megillette. A NEB egyoldalú vizsgálata úgy tüntette fel, mintha nevezettek jogtalanul prémiumhoz jutottak volna, a munkások terhére. Éppen ezért a félreértések elkerülése érdekében szükséges e téves megállapítás kiigazítása. Figyelmen kívül hagyta a NEB vizsgálata a Munkaügyi Minisztérium 130/1961. (21.) utasítását, amely szerint prémiumkeretből munkásállományi dolgozók nem részesülhetnek és így a cikk is tartalmazta ezt a megállapítást, amelyért végeredményben sem a vállalat, sem az említett állami gazdaság vezetőségét nem lehet felelőssé tenni. Szükséges kijelenteni, hogy a műszakiak és vezető beosztású dolgozók egyik esetben sem a munkásállományú dolgozók jutalomkeretének terhére kapták a prémiumot, s az jogosan megillette őket. lakóházak villamosítása. Nem ha beköltöznének a községbe? elöérzete. Kis Józsefet valóban . . ,, otthon találtuk. Az összeismerke- lenne 1° ■ dés után a repkénnyel befuttatott tornácra tessékelt bennünket. Fata László azzal, hogy neki másutt is dolga van, kis idő múltán elment, s ketten maradtunk. — Erről is szó van, sőt a köz— Na kérem... Beszélgessünk ségi tanács házhelyet is biztosi arról, hogy mi bánt bennünket, tana. Úgy beszéltek, hogy a há- szőlőbegyieket, és mi az, amit zak, gazdasági épületek anyagá- legjobban szeretnénk? Villanyt ból, miután azok lebontásra kekérnénk és bekötőutat. Kérdezze- rülnének, a faluban szép házanek meg bárkit a hegyi lakosok kat építhetnénk; közül, biztos, hogy mindenki ezt tsz két brigádvezetőjével és az mondja. Kis bácsi az előzmények- agronómussal visszajött a tanácsról így beszélt: elnök, s most már ők is bekap— Nyolc éven keresztül sokat csolódtak a beszélgetésbe, vircsolodtunk az anyakozseggel. vállalnák a költséget> de az idő- Nyolc évig egyfolytában tanács- sebbek — mint teszem, — jó matagja voltam a Szőlőhegynek, gunk is — már nem mernénk Most a betegségem miatt marad- vállalni a bontás, a költözködés , . . , és az új házépítés gondját. Es tarn ki a tanacstagsagbol, mert küiönben is nem lenne halálos jvétek az ilyen egészséges, masz- szív házakat lebontani? — érvel Kis bácsi nekitiizesedve, miután maga mellett érezte a három tsz- tagot, mint megfelelő vitapartnert. , . . _ Tegyük fel, — kapcsolódott Színes képeslap, giccsesen mo- beszélgetésbe Frank Ferenc, a Ivaó. kék ea. es meg giccsesebb “___ Szekszárd? — Ki tudja... solygó, kék ég. és meg giccs magas hegy vonulat. Városkép, karcsú templomtoronnyal, kertes házakkal, emeletes középülettel, magasba nyúló kéménnyel és nyárfákkal. Horváth fotója nyomán, a Képző művészeti Alap Kiadóvállalata megrendelésében, Budapesten, az Offset-nyomdában. A hátán felirat magyar, angol, német és orosz nyelven: „Szekszárdi látkép”. A színes levelezőlap kapható Szekszárdon a postán, a trafikban, csekély 1 forint 50-ért. Csupán egy hibája van: Akárhogyan nézzük forgatjuk, a látkép nem Szekszárdról készült. P. M. növénytermesztés brigádvezetője — egyesítik az iregszemcsei termelőszövetkezeteket. A szőlőhegyen éltünk, itt nevelődtünk, de nem vagyunk rövidlátó emberek. A jelekből következtetünk is, A színes levelezőlap készült mert egy einöke van most már a nr-ttnth tntiUn n/itnmán n Képző- R^kóczj és a mi termelőszövetkeFelvételre keresünk ESZTERGÁLYOSOKAT, HEGESZTŐKET, GÉPJÁR- MÜ-VILLAMOSSÄGI SZERELŐKET. Fizetés megegyezés szerint. Gépállomás, Gyönk, Telefon: 66. (73) GÉP-MATUZSÁLEMEK f gyhangúan zuhognak a gépek a sajtóiéban. Kezelőik, begyakorlott mozdulattal rakják egymás után a lemezből szabott tárcsákat a húzószerszámra, hogy a következő pillanatban már lábos-, vagy fazékalakúvá sajtolva vegyék ki. Persze, nem vég leges edényforma még, hátra van jó pár művelet, amíg mehet a zománcozóba. Az egyik masina leáll. Kezelője káromkodik. Az edény egyik oldala ráncos. — Pedig egy órával előbb állítottuk be — bosszankodik Fritchi Ádám csoportvezető. Hiába, öreg masina ez, és amióta generálozták, nem lehet pontos munkát végezni vele. Pár perces „kupaktanács”, majd előkerülnek a csavarkulcsok, igazítanak valamit a húzóbélyegen, meghúzzák a csavarokat, és újra indulhat a gép. Megint kifogástalan munkadarabok kerülnek ki belőle. Hogy meddig? Ha a kezelőjének szerencséje van, talán a műszak végéig. Ha pechje, akkor egy óra múlva megint le kell állni, igazítani. Esetleg úgy jár, mint pár éve az egyik sajtolómunkás, vagy még rosz- szabbul. A szomszédos cseh gépnél történt az eset. Tárcsáért nyúlt a gép mellett lévő kádszerű edénybe, és amint visszahajolt a géphez, hatalmas csattanás, és egy húszkilós öntvénydarab zúdult a gépről a kádba. Sok az olyan munkás a Bonyhádi Zománcgyárban, aki húsz, harminc, vagy negyven éve dolgozik itt. Olyan ember azonban nincs, aki újkorukban látta volna ezeket a masinákat, amelyek itt sorakoznak a sajtóiéban. Az öreg „Vulkán” mélyhúzóprésről mesélik, hogy ezzel még az első világháború idején rohamsisakokat sajtoltak. Persze, az elmúlt években jónéhány módosítást végeztek ezeken a gépeken. Korszerűsítették a kuplung szerkezetet, a transzmisz- szióról áttértek az egyedi meghajtásra, átalakították a lemezkidobót, a sima gépszíjakat ékszíjra cserélték ki. Azon azonban nem sokat változtathattak, hogy valamennyi, egytől-egyig elavult konstrukció. Korszerűvé varázsolni őket lehetetlen. Ha egy alkatrészük eltörik, néha hetekig kell szaladgálni. míg a szükséges Öntvényt elkészíttetik, esetleg hónapokba kerül, mire a forgácsoláshoz megfelelő vállalatot találnak. És már úgy sem működnek, mint újkorukban. Minden alkatrészük alaposan megkopott már, „eszik” a szerszámot. Fél-, vagy harmadannyi munkadarabot lehet sajtolni egy szerszámgarnitúrával, mint az új Schuler-présnél (bár már ez sem egészen új, közel tíz éves). A termelékenységet sem nagyon lehet növelni. Ezeknél kétszeri húzással lehet elvégezni azt, amit fiatalabb „társuknál” egy húzással. Egyenesen csodálatos, ahogyan a zománcgyáriak megbirkóznak ezekkel a bajokkal. Nehéz beszabályozni a gépeket, és ha egyszer beállították, nem biztos, hogy egy óra múlva is jól működnek. Akkor újra beállítják. Az edényeknek első osztályúnak kell lenniök, különben nem veszi át a kereskedelem. Még kevésbé a külföldi vevők. Persze így is sok, javíthatatlan selejtet okoznak ezek az öreg gépek. Elavultak — és ami ezzel együtt jár, veszélyesek. Felszerelték már mindegyiket pneumatikus biztonsági berendezéssel, ami leállítja a meghajtást, pillanatok alatt, de még ha jó is a fék, a „leállítás” után tíz-tizenöt centit megy a kosár. Négy évvel ezelőtt az egyik munkásnak a kezét lapította össze. Az új Schuler-nél ez nem fordulhat elő, a gép duplagombos, csak úgy indul meg, ha mindkét kapcsológombját megnyomja a kezelője, és a felső holtponton mindenképp megáll. (Van már másutt olyan húzóprés is, amelynek biztonsági berendezését fotocella vezérli, és ez még akkor is egy pillanat alatt leállítja, ha sűrűbb cigarettafüstöt fújnak a befogórész közé.) /AIcm szabadna már sokáig halasztani a jV zománcgyári sajtológéppark kicserélését. A simítógépekét, amelyek többsége a gépnyilvántartás szerint 1910-ben készült, legalább négy mélyhúzóprését, amelyek „bemondás szerint”, mert nincsenek pontos adatok, legalább negyven évesek (ténylegesen ennél jóval öregebbek). És ezt nemcsak a nehéz munka- körülmények és az állandó balesetveszély indokolják. Bizonyára végeztek már gazdaságos- sági számításokat is ezekkel a gépekkel kapcsolatban. Akkor pedig nyilvánvaló, hogy üzemeltetésük nem nagyon kifizetődő. Az alacsony termelékenység, a gyakori és költséges javítás biztosan többet visz el, mint amennyibe a korszerű, új gépek kerülnének. Jelenleg pedig az a helyzet, hogy semmiféle konkrét program nincs a vállalatnál kicserélésükre. Jó lenne tudni legalább azt, hogy mikorra kerülnek ezek az ósdi masinák beolvasztásra, vagy egyikük-másikuk a múzeumba. J.
