Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-08 / 236. szám
3 0 GERGELYEK A PART FELE MENEKÜLTEK, 5 SZERENCSÉJÜK'- RE TALÁLTAK OTT EGY KIS CSÓNAKOT is , —------ P ERIEKEN* D/NINI \SZ/KE/Mf^/ CSÓNAKOT TALALTAK! JÖNNEK/ v /r' CSAK f NADO JÖJJENEK, ÉKA, A ODA PUSKAPORT/. GYERTEK CSAK, GYERTEK/ ALLAN AKBÁR/ VIGYÁZZ, GERGELY, MOST NEM HIBÁZHATSZ/ TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG mii. öfftöTrerS. Majdnem goeMkizá gépek a KSH-ban Sxüta latrán: EGY ORSZÁG ÉLETE — SŰRŰN LYUGGATOTT KÁRTYÁKON — Dokumentumregény — CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkuax Lúaxló Rajzolta: Zórád Ernő Amikor Balás Jenő bányamérnök — 1918. kora őszén — az olasz frontról hazatérőben, lelé- a katonavonatról, egy visel- ruhájú, kócos hajú fiatalember papírost nyomott kezébe. Ol- gyűrte zsebébe és a kiskörúti „Seemann” ká- előtt, pénz után kotorászva bujtatta elő. A pársoros írást gyor- is; Vékony, sárga arcú civil állt san átfutotta: eléje. „Nem kell egyebet tennetek, — Szabadságon?... Honnan?.., mint saját elnyomóitok ellen for- Olasz front?... Maga zászlós?... dítani a fegyvert, s a büszke, Mit keresett itt?..; Na, tűnjön vállrojtos tiszt urak halálsápad- gyorsan el! tak lesznek a félelemtől...” Balás szédülten botorkált át a A röpcédula eszébe juttatta a Lánchídon. A Duna-parti lépcsővitát, amit — még a vonatban kön fűzetlen bakancsé, piszkos Pruzsanyikkal folytatott. Hevesi ruhájú emberek bámulták a vizet, másnap azt mondta — érvelt a Az alagút előtt, foszlott katonahadnagy, — aki egy hónappal köpenyben, karja alatt mankó- korábban már Pestre látogatott val, világtalan könyörgött kraj- —, hogy csak huszonöt százalék- cárért. A vár felől katonacsapat kai kell a haditermelést csökken- jött, százados vezette őket ki- teni, és miénk a biztos vereség... vont karddal. Nem énekeltek. És a termelés már ötven száza- Mit is ajánlott Pruzsanyik?.,. VaE5 ^VETKEZŐ PILLANATBAN.. Kevesen gondolták, amikor a népszámlálás idején a kérdőív rovatait kitöltötték, hogy a sok-sok feleletből ugyanannyi kis lyukasztás lesz a Központi Statisztikai Hivatal számítástechnikai főosztályának lyukkártyáin. ADATGYŰJTÉS, RENDEZÉS, SZÁMÍTÁS A rendszer alapja — természetesen a munkát elvégző gépeken kívül — a kis lyukkártya. Az egyik gépteremben fürge ujjakkal sajátos írógép-szerű. alkalmatosságokon kopognak a lyukasztók. Minden adatot „beütnek”, mindegyik egy pici kis lyukacska lesz a kártyán. Persze, ennek pontosan a helyén kell lennie. Ezért a kártyákat azonnal beteszik az ellenőrzőkbe, ezekbe újra beütik az ösz- szes adatot. Ez már nem lyukaszt, hanem „tapogat”. Ha minden lyukasztást pontosan a helyén talál, a kártya jó. Ezután dobozokba rakják, s megkezdődhet az adatgyűjtés, a rendezés, a számítás. A rendezők a beprogramozott igényeknek megfelelően csoportokba válogatják a kártyákat. Nézzük a példát: hány esztergályos van Magyarországon? A „foglalkozás” rovatot vizsgáló rendező sorra kidobja azokat a kártyákat, ahol a lyukasztás esztergályost jelez. Ezt a további gépek számlálják meg, s állapítanak meg minden adatot amire az érdeklődők kíváncsiak. A táblázó gépek — a lyukkártyák vezérletével — már írják is a kész statisztikai táblázatokat, program szerint. Ha kell, százalékot, átlagot számolnak, ezt is beütik a táblázatokba. VAGY IGEN — VAGY NEM A Központi Statisztikai Hivatal gépei még lyukkártyák vezérletével működnek, de berendezésük, számláló és táblázó egységük már elektronikus felépítésű, így átmenetet képeznek lyukkártyáról az elektronikához. A KSH-nál használatos lyukkártyás rendszer — bár 1949-ben néhány géppel még négy és fél esztendeig tartott az adatok feldolgozása, 1960-ban pedig, amikor sokkal több szempontból rendezték az anyagot, ilyen félelektronikus automatákon két és fél esztendő alatt elkészültek — még mindig nagyon lassú. Ha valamire kíváncsiak — értelemszerűen — a gépeknek végig kell válogatni az összes kartont. Ezért térnek át mindinkább az ilyen bonyolult műveleteknél a teljes elektronikára, amelyben nem lyukkártyák rögzítik, hanem a gép emlékező része tárolja az adatokat. SZÁZEZER művelet MÁSODPERCENKÉNT Ezek az elektronikus gépek — rövidesen kap a KSH is egy Minszk-2 típusú korszerű szovjet elektronikát — már bámulatos sebességgel dolgoznak. Nem ritka az olyan, amelyiknek műveleti' sebessége másodpercenként eléri a százezret is. Ha egy ilyen (elektronikus emlékező berendezéssel, tárolóval felszerelt) gutomatikától „kérdezzük meg”, hogy hány vasesztergályos van Magyarországon, száz másodperc — tehát alig másfél perc — alatt (!) „végignézi” a tízmillió magyar foglalkozásadatát és már. meg is adja az eredményt! Svédországban például húsz nagy számológépet szabadítottak fel a most tervezett népszámlálásra, s a tervek szerint egy esztendőn belül kinyomtatják az összes statisztikai kötetet. Mert ezek a gépek természetesen teljesen kész táblázatokat készítenek, íróegységük a programozott terv szerint foglalja rendszerbe a kért statisztikát. Csaknem „gondolkozik”, persze csak addig a határig, amíg „megtanították” rá, amire programot kapott. Másolja az emberi logikát, bámulatos gyorsasággal számol, ír, de mindig csak a programtáblán előírt határokon belül. Ha hibát követ el, megáll, jelzi, hogy valami baj van, s a kezelők „segítenek neki”, kiküszöbölik a hibát. Ma ■ már több gép — lyukkártyás is, lyukkártya — elektronika kombináció is, és teljesen elektronikus gép is — dolgozik Magyarországon. Mi csak egy munkafolyamatot, a statisztika készítését kísértük végig. De ma már a népgazdaság egyre több ágában használják az elektronikus gépeket, s a közeli tervek még több berendezés beszerzését irányozzák elő. Alkalmazásuk rendkívül meggyorsítja az elemző, számító munkát, hatalmas segítséget ad a gazdasági vezetőknek; belátható időn belül elvégzik majd a vállalatok vezetéséhez szükséges számítási-adminisztrációs munka nagy részét is. Faludi András EGRI A SZÖKÉS lókra csökkent... Balás egy pillanatra behúnyta a szemét, és a Kossuth-nóta dallamára dúdolt katonadalt idézték emlékei: „Az uraknak nagy hasuk van, sok földjük, meg sok gyáruk van. Tisza Pista szomorkodfR, Vázso- nyi meg búslakodik...’’ Az Országház felé Vette útját. Az oldalbejáró előtt fekete kocsi állt. Díszruhás szolgák várakoztak a magas kapu felé tekingetve, ahonnan a miniszterelnök közeledett. Fején cilinder volt, kezében lakkozott sétabot. Karján aprókat lépegetett egy molett hölgy. A kíséret tagjai egy kicsit elmaradtak tőlük. Tisza István még a kocsi hágcsójára sem tette a lábát, a kerekek mögül pisztolyt szegezve lépett elő egy fiatal férfi. — Meghalsz, kutya! *— Segítség! Rendőrt! Fogjátok a merénylőt! A fiatalember kezéből kicsavarták a pisztolyt, embergyűrű kígyózott köréje. Az épületből rendőrök rohantak elő, s mire Balás felocsúdott, a környező utcákból lamit nekik is tenni kellene. De mit? Otthon a megérkezés öröme, izgalma feledtette az utcán látottakat. A hazaérkezett felkapta a kisfiát, Bertikét és borostás állóhoz szorította. A szobában végigment a bútorok közötti kis folyosókon, mindent végigtapogatott, nézegette a képeket, leült, aztán kezébe temetett arccal a szőnyeg rojtjaira meredt. — Készítek ebédet, — kelt fel mellőle felesége, és kiment a konyhába. — Mosdjál meg addig! No... Csak nem szomorkodsz. amikor itthon lehetsz? Balás megrázta magát, felállt, az előszobába hajigálta szennyesét és közben át-átkiáltott az ajtón; — Szomorkodni?! Nem! Hiszen lehet, hogy nemsokára végleg hazajövök. A katonák szökdös- nek. Ha az ember belegondol, hogy a monarchiáért, a Habsburgokért... — De Jenő, hogy mondhatsz ilyet? (Folytatjuk) — Úristen! Csak nem hagytam nyitva a gázcsapot? — Rozi a konyha felé szaladt. A konyhában azonban rendben álltak a csapok, máshonnan kellett jönnie a gáznak. A gazdáék elutaztak két hétre a Mátrába, és ez megnövelte Rozika felelősségérzetét. — Itthagyják a lakást és máris baj van. — A konyhából a fürdőszoba felé rohant. Nagy lendületét a kád párkánya akasztotta meg, de ott aztán földbegyökerezett a lába. A fürdőkádban ugyanis oldalra billent fejjel, üveges szemekkel — holtan feküdt az albérlő, Balás Jenő. A gázkályha csapjaiból pedig halk nesszel ömlött a gáz. Posta Rozika arra ébredt, hogy ismeretlen markáns férfiarc hajol föléje. Parancsok pattogtak. — Keljen fel! Szedje össze magát! Jöjjön! Az előszobában egy másik sötétruhás férfi csatlakozott hozzá-" juk. A cselédlányt bekísérték a szalonba, leültették a kanapéra és a pohárszékről hozott palackból konyakkal itatták. — Nem látott semmit! Érti? ... Holnap délelőtt lemegy a házmesterhez, megmondja: albérlőjük öngyilkos lett. Értesítik a rendőrséget, maga pedig azt vallja, hogy délelőtt talált a halottra. Ha nem tartja a száját, börtönbe kerül. Ha tartja, nem lesz többé gondja az életben. Másnap valóban megjelentek a rendőrök, de a rendőrfelügyelő nagyon kedves volt, még a haját is megsimogatta. „Nem kell megijedni kislány, nem kell megijedni ..Aztán újságírók is jöttek, de nekik már a közben hazaérkezett doktorék nyilatkoztak. Roziké akkor fúdta meg — egy kövér, izgatott újságírótól, — hogy ez a csendes albérlő, ez a Balás Jenő a magyar bauxittelepek felfedezője volt. Rozika nem tudta, mi az a bauxit, és mit jelent ezt felfedezni. Nem tudhatta azt sem, hogy még azon az estén, tizenkét óra körül, megcsörrent Hugenberg berlini lakásának te— Budapest rendben — jelentett egy ismerős hang. A TÖRŐKÖK MÁR CSAKNEM UTOLÉRTÉK A A CSÓNAKOT... ^
