Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-08 / 236. szám
1964. október S. •PŰEtffS WEGTFf tfEPtTJSÁÖ 5 Aratják a kukoricát Megkezdték a dombóvári kesztyűüzem építését Hárman álltunk a végeláthatatlan kukoricatábla egyik, elenyészően kicsi sarkában. Tolnai István, a Fornádi Állami Gazdaság igazgatója, Széligmann Mátyás, a főagronómus, és e sorok írója.- Deres hajnalokra emlékez-' tünk, olyanokra, amikor előbb megfújtuk a körmünket, s utána nyúltunk a kukoricacsőhöz. ■— Kemény munka volt — vélekedett Tolnai István. — A parasztember egyik legnagyobb problémája; Ha lejött a cső, még mindig ott volt a szár, azt is le kellett takarítani. Tőlünk távolabb, felénk közeledve, egymás nyomában két SZK—3-as kombájn kúszott, mint valami óriási legelőgép. Adapterével aratta maga előtt a magasra nőtt, vastag szárú kukoricát. Az első megállt, mellé kanyarodott pótkocsijával a vontató, s abból a csőből, amiből a nyáron búza, vagy árpa ömlött, most aranyló kukoricaszemek tengere áramlott elő. — Aratják a kukoricát — jegyezte meg melleftupk egy tehenész, aki járatni hajtotta ki a gazdaság gyönyörű üszőit. Csakugyan. Megváltozott egy fogalom, s megváltozott vele egy munka is: nem törik, hanem aratják a kukoricát. Kombájnnal és csőtörő gépekkel. Itt helyben mindkét masinát megtaláltuk. Mellettünk ugyanis; a tábla másik oldalát két csőtörő fogyasztotta Egy egysoros és egy kétsoros. Röpke percre megállt az egyik. A traktoros a nagy zajban még a köszöntést sem hallotta, csak bólintott rá, s aztán egyetlen mozdulattal kiürítette a csötö- rő tartályát. Csak egy kétarasznyi kart húzott meg, s a pótkocsi platóján éktelen zörejjel táncoltak a kukoricacsövek. — Ezeket majd a szérűn, cséplővel morzsoljuk le — ismerteti a folyamatot Széligmann Mátyás. Bővebb magyarázatot is ad a gép dobjának beállításáról, méretekről, időről, ám ezek kissé nagyobb helyet igényelnének. Van azonban közöttük egy másik, ma még szokatlan fogalom, a szérű. Erről érdemes néhány szót szólni. Egy vasvázas gépszint és környékét értik alatta. A színben a képen is bemutatott MLH— 500-as hőlégfúvó helyezkedik el. S hogy teljes legyen az egyek sora, azt is elmondjuk: egy ember kezeli az egész mechanizmust. Amint a vontató a földről beérkezik, hidraulikus emelővel egyszerűen a ciszternába borítja rakományát, s az onnan, .a szárítón keresztül megy a magtárba, padlásra. Erre a sorsra jut az a termés is, amit a csőtörők takarítanak be, csak előbb átmegy a cséplőgépen, az megfosztja, lemorzsolja. Jóformán tehát emberi érintés nélkül kerül magtárba a kukorica. S ezen ajigha szomor- kodik valaki. Esetleg csak a gó- rék, amelyek a kukorica aratása miatt üresen maradnak. Azok vi-1 szont nem szoktak búslakodni... I Űj üzem építését kezdték meg a napokban a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói Dombóváron, a kenyérgyár mögött már ott a nagymennyiségű építőanyag, az alapokat ássák a kubikosok. Nemsokára kiemelkednek a falak a földből, egy év múlva átadják rendeltetésének a dombóvári kesztyűüzemet. Nem nagyon lehet találni a megyében községet, ahol olyan nagy lenne a foglalkoztatási probléma, mint Dombóváron. A helybeli üzemek — főként a vasúti üzemek — elsősorban férfiakat foglalkoztatnak és több száz asszony és leány helyezkedne el, ha volna erre lehetőség. Eddig is történtek jelentős beruházások a községben, a foglalkoztatási gondokon azonban ezek nem sokat enyhítettek. Az új kesztyűüzem azonban, annak ellenére, hogy nem nagyösszegű beruházás, mintegy háromszáz dolgozót foglalkoztat majd. Közel hárommillió forintot — a terv szerinti előirányzat pontosan kétmillió-kilencszázhetvenötezer forint — fordítanak az építkezésre. Az emeletes fejépületet, amelyben az irodák és a szociális létesítmények kapnak helyet egy nyaktag köti össze magával a földszintes termelőüzemmel. A tervek szerint az üzem két műszakban 277 munkást foglalkoztat, a műszaki, alkalmazott és egyéb állománycsoportokba tartozókkal együtt a létszám 317 fő lesz, melynek mintegy hetven százaléka nődolgozó. Az épületeket úgy tervezték, hogy később lehetőség nyíljék az üzem bővítésére. Például az üzemépület falai olyan erősek lesznek, hogy később emeletet lehessen ráépíteni. A kesztyűgyártás fejlesztésére ugyanis kedvezőek a lehetőségek, a magyar kesztyű keresett exportcikk. A községben — az üzem leendő munkásgárdájának kiképzésére — a jövő év első felében tanműhelyt létesítenek. Az év végére, mire átadják az új üzemet, így biztosítják a szükséges, szakképzett dolgozókat. Település es 1 Iki repülőgépen vagy Decs fölött, az az első pillanatban minden bizonnyal gyönyörködik a látványban. Alatta a házak, utcák, udvarok kiterjedt várrendszere. Minden ház mint valamiféle aprócska bástya. Ez a gondolat akaratlanul is az angolok „Az én házam, az én váram” elvét idézi, ha pedig földet érve tovább töpreng, idéz még sok minden mást is. Mindennapi dolog és nekünk már nem. legfeljebb a külföldről idevetődött látogatónak ötlik szemébe. a falvaink fel- és alvégeit legtöbb helyen kiegészítő új villák sora. Uj, szép, egészséges otthonok, aminek csak örülni lehet, hiszen fejlődést, haladást jelentenek a múlttal szemben. Ugyanakkor növelik falvaink kiterjedését anélkül, hogy mint lakóhelyeket, lényegesen vonzóbbakká tennék azokat. Elég egy pillantást vetni bármelyik közönséges autótérképre, különösen a dunántúli részen, máris látható, hogy milyen irgalmatlan nagy számú, kicsi határú és kicsi lélekszámú településben élünk. A statisztika számoszlopait vizsgálva könnyen megállapíthatjuk. hogy elsősorban a kis falvaknak csökken évtizedről évtizedre a lélekszáma. A „romantikus”. muskátlis ablakos, fehérre meszelt házas magyar falvaké. amelyekre gondolni nagyon kellemes, de amelyekben lakni egyáltalán nem mindig az. Némi szívfájdalmat a helybéli esetleg érezhet ezen a jelenségen, de tudomásul kell venni, mert gazdasági összefüggések eredményeként létrejött kortünet. Az elvándorlás azonban nemcsak a hosszú távon (évtizedek) halálra ítélt kis települések esetében tény, hanem nagyobbaknál is az. Olyanokban, amelyeknek létjogosultsága vitathatatlan. Nem túlságosan régen. Tolna- némediben hallottuk vitatkozás közben egy nagyon rokonszenves és nagyon okosan érvelő háziasszonytól: — Megépítik a fiataloknak a kultúrházat? Azt hiszi, hogy attól itt maradnak? Való igaz, hogy nemcsak' á jobb művelődési, szórakozási lehetőségek vonzzák a fiatalokat városba. Vonzza a városi életforma is. ami nem utolsó sorban vonatkozik a lakások típusára. Határainktól északabbra (Csehszlovákia. Lengyelország) és nyugatabbra a falvak kétségbevon- hatatlanul városiasabbak. Nem ritka, sőt mindennapos az emeletes ház, tehát a települések sokkal kevésbé szórtak, mint nálunk. lényegesen jobban kihasználják a helyet. A helyet, amelynek gazdasági haszna van. Szinte ezzel párhuzamosan és nem utolsó sorban ebből eredően is. az életforma is kevésbé szórt, mint fal- vainkban. Csak öcsényről és Decsről beszéltünk, de általános tény. hogy falvaink befelé fordultak. önmagukba zárkózottak. I Mindezekkel a !eViyeKkel 1-------------------------- a hozzáértő szakemberek, a távlati tervek kidolgozói már hosszú évek óta számolnak. A Valóság című folyóiratban nem túlságosan rég:n egyebek közt Major Máté hozzászólásával is vita folyt erről. Nem máról-holnapra bekövetkező változásról van szó, hanem — a falvak esetében — arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével egyre jobban elveszti majd létjogosultságát a lakóházak köré tömörülő ólak. színek, sőt zöld7 ségeskertek rendszere. Mindaz, ami a bevezetőben említett, repülőgépről látható, képnek tényezője. sőt okozója is. A tervezők részben már megálmodták, részben most álmodják a jövendő magyar kistelepüléseink képét, amelyeknek az emeletes ház, az áruház, a zenés étterem épp any- nyira természetes alkotórésze, mint amennyire ma még nem az. A magyar történelemben ez az ország még soha nem tervezhetett évtizedekre előre, csak most. közel húsz esztendő óta. Aligha kétséges. hogy a környezetet jelentő településforma fokozatos (és biztos) változtának. életforma- sőt életfelfogás-változtató szerepe is lesSi. (ordas) Munkában a kétsoros csőtörő. Furcsa alkalmatosság, alakja mosolyt csal az ember arcára, haszna azonban vitathatatlan. Szakemberek szerint lehetne olcsóbb, de mai formájában is sokat segít az egyik legnehezebb munkában, a kukorica betakarításában. Felvételünk csal egy kissé: csak félig mutatja a Fornádi Állami Gazdaság MLH—500-as hőlégfúvó berendezését. Hogy a hiányzókat pótoljuk, elmondjuk: naponta körülbelül 600—700 mázsa morzsolt kukoricát szárítanak vele májusi morzsolt minőségűre, s ezt a mennyiséget mindjárt rakták a is továbbítja csőhálózatán keresztül.
