Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

1964. Oktober 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Leértékelés­haszonnal — EGY ÖLTÖNY ruhát kémék. A fiatal eladónő az állványhoz lép, leakaszt 2—3 ruhát, s a fiatalember elé tartja. A fiatal­ember jól megmustrálja őket, majd a kékre mutat: — Színre meg minőségre ta­lán ez felelne meg leginkább. — Tessék felpróbálni a kabá­tot, hogy megfelel-e a méret. Pillanatok alatt lebonyolódik a próba, a fiatalember elégedet­ten nézegeti magán a ruhát, s végkép kiköt mellette: — Legyen szíves becsomagol­ni, — Na, kérem, tessék megnézni, — fordul felém az üzletvezető, Kaltenbach Ferenc, aki maga is végignézte a próbát — hát nem éri meg? Kiváló szövetruha, s az ára hatszázégynéhány forint. Én, a laikus tulajdonképpen nem is tudom megállapítani, hogy miért is árazták le ezt a ru­hát: szemre valóban tetszetős, bárki nyugodtan felveheti. Hi­bája nincs. Talán a fazonnál van némi eltérés a legmodernebb­től, de ezt is csak a szakember szeme látja meg. s ezért került leárazásra. Az eladó a ruhát még be sem csomagolja, a férfi közbeszól: — Egy pár férficipőre is szük­ségem lenne. Szemével már kutatja is a ci­pőpultot, ahol ugyancsak jóné- hány leárazott cipő sorakozik. A férfi válogat, próbálgatja a cipő­ket, közben megismerkedünk ve­le. — Pár hónapig nem dolgoztam, csökkentett fizetést kaptam — egyébként a Gépjavító Vállalat­nál vagyok állományban — és most spórolni kell a pénzzel... Ráadásul mostanában építkeztünk is Júlia-majorban, mert ott la­kunk, így aztán örül az ember, ha olcsóbban jut ruhaneműhöz. A VÁSÁRLÓ NEVE, akivel a szekszárdi földművesszövetkezet leértékelt áruk boltjában ismer­kedtünk meg, Szakállas Gyula. A szekszárdi korzón most nincs olyan feltűnően nagy tolongás, mint az várható volt. Valaki ezt így magyarázta: — Nem csoda, annyi a leérté­kelés, hogy eltelnek már az em­berek. Ez bizonyosodott be a Népbolt Vállalat konfekció-üzletében is. Szebbnél-szebb leértékelt női ka­bátok (őszi, téli) sorakoznak az állványon, de nem tolonganak körülötte a vevők. — Pedig tessék nézni ezt — invitál Horváth Julianna vezető­Megniakult a tengeliei törpevíxmü-társulás Tengelicen évek óta tervezget­ték a törpevízmű építését. A terv egy jó ideig terv maradt. Egyik évben a szőlőhegyi művelődési ház építése, a másik évben a vil­lanyhálózat bővítése, majd a jár­daépítés emésztette fel a község­fejlesztési hozzájárulás jelentős részét. Az idén újból szóba került a törpevízmű építése, de már sok­kal komolyabb formában. Tenge­licen az ásott kutak vize, amel­lett, hogy az egészségre ártalmas, szeptemberre több helyütt kiapad. Az évről évre visszatérő vízhiány is sürgette a megoldást, és né­hány héttel ezelőtt megalakult a szervező bizottság. A szervezésben részt vevő társadalmi aktívák nemhiába agitáltak a vízvezeték megépítése mellett. Rövid idő le­forgása alatt a lakosság 57 szá­zaléka a törpevízmű megépítése mellett szavazott. Ezt követően Tengelicen megalakították a tör­pevízmű-társulást. Elnökének Te- mesi Mátyást, az általános iskola igazgatóhelyettesét választották meg. Úgy tervezik, hogy a több mint kétmillió forint költséggel épülő törpevízmű-építéséhez az induló költséget a községfejlesz­tésből fedezik. Ehhez jön a la­kosság társadalmi munkavállalá­sa és portánként — négy éven keresztül — a havi 40 forintos törlesztése. A tengeliei törpevízmű építését a jövő évben kezdik meg. Úgy tervezik, hogy a Kossuth Lajos és a Rákóczi Ferenc utcai szakaszt a jövő év közepén átadják ren­deltetésének. helyettes, egy feltűnően érdekes és szép kabáthoz. — Az anyag NDK-gyártmány, a kabát maga pedig itt készült Magyarorszá­gon. Még az igényesebb divathó­dolóknak is megfelel. Az ára ed­dig 853 forint volt, most 500 lett. Nem is tudnám megmondani, hogy miért nincs keletje ennek. Talán azért, mert kis szériában készült, és nincs belőle nagyobb választék. A bolt egyébként az úgyneve­zett finom ruházati cikkek boltja, ami azt jelenti, hogy ide első­sorban kiváló minőségű, értéke­sebb holmikat küldenek árusítás­ra. Ilyen bolt csak egy van a me­gyében. Ez azért érdekes, mert sokan hajlamosak arra gondolni, hogy a leértékelés főként az ér­téktelen holmikra vonatkozik. Szó sincs erről, ebben a boltban például szinte kivétel nélkül ér­tékes darabok várják az olcsó árura vadászó vásárlókat. — Tessék nézni ezt a 3 részes női kosztümöt: 1090 forintról 700- ra csökkent az ára. Kiváló anyag, szép, ízléses szabású. Ennél ta­lán az volt a probléma, hogy túl magasan állapították meg az árát, s eddig azért nem nagyon vásá­rolták. Annak, hogy eddig még nincs nagy kereslet a leértékelt holmik után, szerintem az az oka, hogy a közönség körében még ■nem terjedt el eléggé, hogy mit is lehet kapni leértékelt áron. NEM LEHET pontosan tudni, hogy a megyében hány forint ér­tékű árut árusítanak olcsóbban a mostani leértékelés során. Any- nyi azonban bizonyos, hogy csak­nem minden ruházati boltban volt egy csomó olyan áru, amit leáraztak. Horváth János, a MÉSZÖV elnökhelyettese közöl­te, hogy mintegy 150 földműves­szövetkezeti boltot érint a leér­tékelés. A leértékelt áruk listá­ján szereplő cikkeket összegyűj­tötték mintegy 40 nagyobb boltba, s ott árusítják. Schmidt Mihálytól, a MÉSZÖV kereskedelmi előadó­jától megtudtuk, hogy legnagyobb részt felső konfekció került le­árazásra, ezenkívül nagyon sok cipő és műanyagharisnya. A le­értékelt cikkek száma hozzávető­legesen 3000. B. ■ wrumi i i'Wtmw huh ■ if A cím fgy elég furcsának tűnik, bővebb magyarázatra szorul. Pedig mégis igaz: a szakályi Kaposvölgye Termelőszövetkezetben a főagro- nómusi tisztet most Móri István tölti be, aki az idén végezte el a nagykanizsai felsőfokú techni­kumot. Ez a meglehetősen ritka eset úgy állott elő, hogy a termelőszövetkezet ..valóságos” főagro- nómusát átképzésre behívta a honvédség, és így az ő teendőit a fiatal gyakornok látja el. A ter­melőszövetkezetben jól haladnak az őszi mun­kákkal. A földeken, amikor csak menni lehet, két nagyteljesítményű vetőgép dolgozik, 350 hol­don vetették el eddig a búzát. Nyolc gépük a talajmunkán nyújtott műszakban megy. Móri István jól ismeri a szakályi helyzetet. Sorolja fejből az adatokat, pontosan, hold sze­rint a vetés, a szántás mennyiségét. Ügy veszi észre az ember, hogy rajta van a szeme minde­nen, mert nem lehet olyat kérdezni, amire pon­tos választ ne tudna adni. Elmondja, hogy a bét közppén már itt az ideje a kukoricaszár silózásá­nak, négy gépp3l fogják végezni. Ügy tervezik, hogy az eddig betakarított 150 hold kukoricából 100 holdon lesilózzák a szárat, a többi helyem pe­dig azonnal megkezdik a szárvágást. A napraforgótáblán egy adapteres kombájn dolgozik, lassan halad a munka egyetlen géppel. A . főagronómus” mondja: — Volt itt még, egy gép, próbálkoztak ráhordással, de az meg renge­teg embert kötött le és bőven akad még beta- karítanivaló. mindenütt a határban. Nagyon sok kárt tesznek a földeken az ege­rek. Most a napokban kapták meg a dieldrint és azonnal megkezdik‘vele a védekezést. Méghozzá olyan módon, hogy az elvetett terület szélén fordulnak néhányat a vetőgéppel — amibe dield­rint töltenek — így mintegy védősávot létesíte­nek a vetések körül. A módszer eddig jól bevált a termelőszövetkezetben. Mindezeket a gyakornok „főagronómustól” tudtam meg, aki úgy végzi az irányítást, mintha már „igazi" lenne. Persze nincs egyedül, a ter­melőszövetkezet vezetői mindenben a segítségére vannak. Sokszor van szükség a tanácsukra, hi­szen az elméletben tanultakat legtöbbször nem is olyan egyszerű alkalmazni a gyakorlatban. Főleg a munkaszervezés megy még nehezen, de közösen megbeszélnek mindent, így nem lehet hiba. Néha előfordul kisebb összezördülés az emberekkel, ha valamit nem úgy csinálnak ahogy kellene. De ezek apró dolgok, másnapra elfelejti mindenki. Móri István szeret a falujában, a termelő­szövetkezetben dolgozni. Szülei ugyanitt tagok, a fiút a termelőszövetkezet taníttatta. Jelenlegi munkáját szakmai „továbbképzésnek” szánja, mert jövőre újból tanulni fog. az akadémiára jelentkezik. Hasznára válik ez a gyakorlat, és ha majd elvégezte az akadémiát, lehet, hogy úgy jön majd ide vissza, mint „igazi” főagronómus. (kánya) Ülést tart a megyei tanács vb A szokásos munkarend szerint pénteken, október 9-én ülést tart a megyei tanács vb. Az ülésen Szabópál Antal vb-elnök jelentést terjeszt elő a vb-feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű határozatok végrehaj­tásáról. Ezt követően Imre József osztályvezető beszámolója alap­ján megvitatják az építési, köz­lekedési és vízügyi osztály mun­káját. A következő napirendi pontban a családi események tár­sadalmi megrendezésének tapasz­talatait vitatják meg. E napiren­di pont előadója dr. Lencsés Gyula igazgatási és Mándi Gyufa művelődési osztályvezető. Végül bejelentések következnek. Kötény — alumíniumból Egy kis üzle.helyiségben dolgoznak Bátaszék főutcáján. Ti­zenhét asizony és le ny. Egy kivétellel — Lehelvári Ferencné részlegvezető már évek óta itt dolgozik —; valamennyien egy-két hónapja „kő ik" a kötényeket, alumíniumból, cluminiumdró bál. Elődeik, a korábbi köténykötők átkerültek a zsírzógambüzembe. Ok jöttek a he yükbe és napok alatt megtanulták a finom kezet és ügyességet igénylő mesterséget. Egyedülálló üzem az országban, sőt talán Európában is. Pár évvel ezelőtt hozták létre, amikor a SZOT Munkavédelmi Tu- dományos Kutatóinézete kikísérletsz.e a húsipari védőkötény vég­leges formáját. A húsiparban gyakran okozott balesetet a meg­szaladó kés. A csontozásnál ez könnyen előfordul és a kés a has- ha fúródik, rendszerint menthetetlen a sérült. Az ötletet, hogy így kell védekezni a baleset ellen, valószínűleg a ma már minden valamirevaló múzeumban Iá ható páncéling adta. A finom acél- karikákból „kötött" ing a kard ellen védett nyilván a hasonló „szövet” megakasztja a megszaladó kést is. És ha alumíniumból készítik, könnyű lesz és követi a test vonalát. Az új védőetzköz bevált, bizonyítja a kis bátaszéki üzem ré­szére adott megrendelések növekvő száma, tavaly már nemcsak a hazai húsipari üzemek igényeltek a kötényekből, hanem kül- fö'.dröl is érkezett megrendelés. Finnországba és Jugoszláviába szállítottak. Az idei megrendelők közt Svájc és Anglia szerepel. Az idén ezerkétszáz darabot készítenek, a jövő évi igény négy­ezer darab. Kétfajta méretű védpkötényt gyártanak. Az egyikhez nyolc­ezer alumíniumkarikát kell összefűzni, a másik tízezerből á l. Egy dolgozó két és fél. három napi munkája szükséges egy-egy kö­tény előállításához. A Munkában a kö­tény-kötők. ötle­tes kis szerszám­mal fűzik össze az alumíniumkariká­kat. > Lehelvári Ferenc- né részlegvezető a kész kötény mere* tét ellenőrzi. .

Next

/
Thumbnails
Contents