Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
1364. október 4. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG s Adóznak a tőkék Szöveg: Pozsonyi Ignácné Foto: Túri Mária Jajj, de édes..,' A reggeli órákban még nem nehéz a hajladozás. szőlőbe, elkészüljön a reggelivel. A tanya előtt, a diófa alá színes abroszt terít le, foszlós kenyérrel, kövesztett sonkával, tejfölös túróval, zöldpaprikával kínálja a szüretelőket. Falatozás közben körbejár a bo- roskancsó. Bor nélkül nem képzelhető el a szüret. Akinek netán év közben elfogyott volna az óbora, „előleget szed”, és murcival kínálja a szüretelőket. Gyorsan végeznek a reggelivel, s utána hozzáfognak a szedéshez. A vödrök, sajtárok hamar megtelnek, s az asszonyok, lányok csúfolódva, tréfásan sürgetik a puttonyosokat. Kiabálnak ha úgy van, ha nem. jöjjenek mert tele a sajtár. A háziasszony a szedőket arra bíztatja, hogy a szép, egészséges szőlőfürtökből „rakjanak le”. Régi szokás, hogy este néhány szőlőfürtöt adnak a szedőknek kóstolóként — az otthon valók részére. Nem sajnálják máskor sem, de az idén különösen nem. Van miből adni, a szekszárdi borvidék bőkezűen fizet. Délben megpihennek a szedők, de csak addig, amíg megeszik a szüreti paprikást. Ez is elengedhetetlen és éppen úgy hozzátartozik a szürethez, mint a bor és a nóta. A puttonyosok délutánra kelve már fáradtan baktatnak á terméstől megfosztott tőkesorok között. Spkszor megtették az utat a hegyre föl és a telt puttonnyal le a présházig. Alkonyat tájt abbahagyják a szüretet. Az asszonyok a gyerekekkel haza igyekeznek. A gazda és a férfiak a tanyában folytatják a barátkozást. Előkerül a fokmérő, fokolják a mustot, s latolgatják, milyen erős bor lesz belőle. Sustorognak a kádak, forrásnak indult a hegy leve, a szekszárdi borvidék aranya, a kadarka. A présházak fölött erjedő must szaga terjeng. Szüretelnek a szekszárdi dombokon. Baktától Előhegyig, Parász- tától Baranya-vólgyig mozgalmas a határ. Szüretelnek a szekszárdi dombokon. Bőkezűen fizet a szekszárdi borvidék és a'21 cukorfokos mustból, ha borrá érik, nem hiányzik a nóta. A szekszárdi szőlősgazda igazán csak akkor nüszke a borára, ha három pohár bor elfogyasztása után nó- tás kedve támad a vendégnek. Talán innét kapta a szőlőtőke a „nótafa” nevet. A jó gazda jóval a szüret előtt elkészítette a boroshordókat, edényeket. Ahol a család nem győzi, szüretre összehívják a rokonokat, jószomszédokat, barátokat. A reggeli órákban mozgalmasak a szekszárdi utcák. Mint a régi vásárok alkalmával, úgy sorjáznak egymás után az üres hordókkal megrakott szekerek, a hordók körül és a hordókban a szedőkkel. A háziasszony korábban elindult, hogy mire a szedők kiérnek a Erről a tőkéről van mit szedni. Tele a puttony. Még egy vödörrel, és irány a présház.
