Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
6 lig múlt negyven éves, amikor megA halt, de a kép, amit róla őrzünk, inkább egy öregembert idéz, megtört tekintettel, túl mindazon, amit az élet adhat. Vannak írók, akiknek az idő a szövetségese, az ő életében van valami esetlegesség, még szorgalma. írói becsvágya is alkalmi, mindig a kiváltó okhoz tapad. A diák roppant tragédiákban látja a világot, de ebből a német romantikán nevelődött szemléletből jobbára papiros-drámák fakadnak, még akkor is, ha egy- egy sorukban felvillan az igazi Madách, az, akit a Tragédia mutat. Arany, amikor bevezette a Kisfaludy Társaságba, azt mondta, „óhajtandó, hogy a költői lélek teljes harmóniában legyen a világgal, de ha nincs, ki tehet róla? A művészet harmóniája nem mindig az optimizmusé is egyben”. Madáchiból pedig épp a harmónia hiányzott; az a boldog egység, amely azért tud feloldódni a világban, mert egynek- érzi mag,át vele. Életét, s talán sorsát is, két asszony határozza meg, az anyja, s a legendává tisztult, hűtlen feleség. Fráter Erzsi, akit még házasságuk előtt oly találóan nevezett Lidérckének. Egyik diákköri levelében azt írja anyjának: „Bár hogyan iparkodom megelégedésedet kivívni, le mégis elégedetlen vagy velem” — s a sorok sok későbbihez is kulcsot adnak. A család életét a korán elhunyt apa helyett az energikus, ellentmondást nem ismerő anya, a büszke Majthényi Anna határozta meg. A fiatal Madáph passzivitásra nevelődik, s csak egyszer tör ki az anyai akarat gyűrűjéből, amikor nem törődve ellenállásával, megnősül. S ez a lázadás is bajt hoz rá. Az asszony hűtlensége kétszeresen sújtja Madáchot: nemcsak szerelmében csalódik, hanem önzetlenségében ég szolgálatában is; passzivitása szolgasággá változott. A tanulság már mit sem ér, s amit helyette kap, szerény pótszer, a szetregovai zsellérlányok alkalmi szerelme; Zsuzsi, Karolina, vagy a szép Borka, akinek kis házat is építtetett, próbálja feledtetni az egyetlen hűtlent. S a másik, ami mindennél többet ad, s bearanyozza rövid sztregovai éveit, a Mű, amelyben a teljességgel kárpótolja magát; a Tragédia. * Aki Madáchot meg, akarja érteni, Alsó-Sztre- x govára kell elmennie, ebbe a kis szlovákiai faluba, amely máig őrzi magányának emlékét. Innen származott az előkelő, bár nem éppen gazdag katolikus család (az udvarház mellé templo- ípot is emeltettek), s ide tért vissza anyjához a csalódott, s itt is halt meg. Vannak a szellemnek zarándokhelyei, melyek önmagukban mit sem mondanának: Weimar Goethe és Schiller emléke nélkül semmiben sem különbözne a hasonló német kisvárosoktól. Aisó- Sztregovát nem Madách tette emlékezetessé, hanem ez a hegyek közé ékelt falu formálta Madáchot; komorabb itt az ősz, s riasztóbb a hosszú esték magánya, mint másutt, s aki csalódott szívvel él ebben az örökös szélzúgásban, csak saját erejében bízhat, hogy megfogalmazhassa a végső dolgokat. A tágas udvarház egy kis' sarokszobáját választotta magának, itt állt biedermeiemasztála, s ha kinézett ablakán, csak a park nagyon öreg fáit látta. Mindenütt erdők és hegyek, melyek lezárják a láthatárt, aki itt él. az introverzióra kényszerül; önmagában kell megkeresnie a választ mindenre. Pedig hódítani szeretne, szándékait illetve extravertált, a goethei „teljes élet” JOBBÁGY KAROLY: Új naptár Időtlen élek két hete. Nem tudom: szombat van, vasárnap, csütörtök-e, vagy péntek-e? Csak lehullnak az esti árnyak s vége a napnak. Ünnepek? Nem azok, amik rőt betűkkel a naptár lapján fénylenek (a nagy élménynek más betű kell) nevük a mélységben remeg: Vasárnap — szürke utazás, de szombat — Rila új húsvétja, s kedd-délutáni szép varázs: Trnovo!... S az ottani néma majdnem, hogy énekelni kezd az ünnep meghatottságától, csupán a korzózó tömeg figyelő tekintete gátol. így kéne élni! Lenne bár karácsonyom a nap, amelyen megláttalak: s újév, amin kézenfogtál, hogy hinnem kelljen, s a tündöklő vasárnapok, miken mosolyod rámragyog. Á. c lebeg előtte. De mindenben csalódnia kellett, ami kívül esik az anyai birodalmon: a szabadságharc elbukott, s 1852-ben be is börtönzik, mert egy menekültet rejtegetett. Amire kiszabadul, feleségét is elveszti: Csesztve, ahol megpróbálta életét berendezni, szeme előtt hullik szét, s neki nem marad más hátra, mint visszamenekülni Sztregovára, az anyjához. A kör bezárul, s csak évek múltán, mikor képviselőnek választják, talál újra kapcsolatot a világgal, s később, a Tragédia megírása után, midőn egyszerre köszönt rá a felfedeztetés öröme, és Arany barátsága. De addig végig kell járnia a pokol köreit, s egyetlen műbe kellett sürítenie mindazt, amit tudás, érzelem, tapasztalat adhatott szűkreszabott életének. * Mert bármelyik oldalról közelítsünk is Madáchihoz, minden út a Tragédiához vezet: politikai törekvései, filozófiai felkészültsége, érzelmi élete. A politikában két dolog hat rá: a szabadságharc és az európai liberalizmus. A világosi katasztrófa, amit csak aláhúz saját raboskodása, félreérthetetlenül figyelmezteti, hogy olyan kornak kell jönnie, mely „Nem retten vissza a nagy eszközöktől. Nem fél a rejtett szót kimondani.” A forradalom, a francia forradalom ezért kap centrális helyet a Tragédiában, a két Kepler-jelenet közé iktatva, mintegy álom az álomban, s az ébredés már Londonban éri, hogy megméretvén, könnyűnek találja azt, amit a történelmi fejlődés a kapitalista szabad versenyben hozott. A kapitalizmus korlátáit senki nem látta nálunk ilyen tisztán, s Madách egyetlen kortársa sem tudott elmenni ilyen messzire. De mi jöhet még ezután? Madách Fourierből indul ki, s a falanszterben félreérti a jövőt, épp úgy, ahogy félreérti a természettudományt is, amikor átveszi a XIX. század elméletét a Nap fokozatos kihűléséről. Az álomképekben elbukik Ádám, el kell buknia, hogy eljusson a végső tanulsághoz, hogy mégis érdemes, mert az embernek lehet bukás a sorsa, a küzdésről azonban nem mondhat le. A bukás a külső tragédia, de a küzdés az, ami az ember lényéből fakad. S ez a végső tanulság különös nyomatékot kapott Világos után, a Bach-korszak esztendeiben; a jövő elrejtezik előlünk, de aki a harcról lemond, az a jövőről is lemond. Ha erre a fenntartás nélküli hitre figyelünk, érezzük, mennyire benne él korában Madách, mennyire azt fejezi ki, ami a szivek mélyén él, mint remény és sóvárgás. De a Tragédia úgyis a korban gyökerezik, mint egy sajátos, XIX. századi műfaj kiváló alkotása. A Faust foglalta' össze először a felszabadult ember teljességre törekvő vágyát, s ezzel hosszú sort nyitott meg. A Fausttal való rokonsága szembetűnő; Arany is először azért tette le kedvetlenül a kéziratot, mert gyenge Faust-utánzatot vélt benne. De ebbe a sorba tartoznak Byron drámai költeményei, Shelley Prometeusa, majd Victor Hugo Századok legendái, s végül, mint a műfaj sajátos, játékos terméke, a Peer Gynt. A Faust-rokonság szembetűnő, de nem jelent egyben utánzást is. Madách közelebb áll Hegelhez, legalábbis módszer tekintetében, de Madáchnál — s ennyivel modernebb Hegelnél — nem egyenes vonal vezet az Abszolutumhoz, hanem az egymás fölé rakódó történelmi korokból. kristályosodik ki az, ami az ember tragikuma, de egyben megtartója és fölemelője is, a hit. hogy érdemes élnünk és küzdenünk. * Amikor évekkel ezelőtt Alsó-Sztregován jártam. még élt az öreg Péter Zsuzsanna, az utolsó szemtanú, aki a Madách-család közelében élt. A kegyelet élethossziglan lakást adott neki a kastélyban, az iskola napközije pedig élelméről gondoskodott. Hét éves korától szolgálta a családot, s még ismerte a büszke Majthényi Annát. Szavait akkor így jegyeztem fel: — Kislány voltam még, s egyszer behívatott magához.- Ott ült a szobában, egyedül, széke mellett állott a botja, mert akkor már nehezen mozdult. A térdére vont, és cukrot adott. Madáchné halála után a költő Aladár fiát szolgálta, aki orvos volt, s mint apja, kyrán meghalt. Úgy látszik, az ő halálával bomlott fel a sztregovai ház patriarchális légköre is. mert Lol- lának, Aladár lányának első férje („valami Ku- hinka”, mondja Péter Zsuzsa), a századforduló éveiben igazi kapitalista nagybirtokká próbálta változtatni Sztregovát. Kuhinka a vad és félművelt felvidéki dzsentrik közül való volt, s Lolla nem is bírta ki mellette sokáig. Elvált tőle, s később egy Lázár nevű ügyvédnek lett a felesége, akivel Svájcba költöztek. Lázár ügyvéd innen írt 1956-ban Sztregovára, éiMeklődve, van-e valami remény, hogy visszakapja a birtokot. Sztregován ekkor már teljesen megváltozott a világ. A Ma- dách-csólád széthullott ugyan, de a Madách-ha- gyaték jó kezekbe került. A kastélyt, mely a háború alatt bombatalálatot kapott, renováltatták, itt rendezték be a község iskoláját, s közben visszaszerezték Madách bútorait, kisebb használati tárgyait. Iskola és múzeum lett a sztregovai ház. bizonyítva, hogy a szomszéd testvémép velünk együtt őrzi azt, ami mindnyájónknak, s az emberiségnek is közös kincse. CSÁNYl LÁSZLÓ KOPIÄS SÁNDOR: Az ember célja... (Madách Imre emlékezetére) Én is a célt keresem. A falevelek erezetében, az ágakban, a gyökerekben és a folyóparti kavicsok között. A jóslatokban és a történelemben, a világ kozmikus tájain, a piramissá zsugorodott ókori birodalmakban és a képzelet titkos térképén. Célok kilométerkövei mellett vezet az út. Nincs megállás új távlatok bimbói nyílnak, s türelmetlenség terem a lelkekben. Menni kell, egyre tovább, mert aki megtorpan, sohase pillantja meg a végtelent: az ember biro'dalmát. Megyünk, százféle alakban, ezerféle hittel, megszállottak és csüggedők, gyengék, gyávák és grániíkemények. Elmaradozunk és felzárkózunk, barlangfestményekre gondolunk és Picassora, a Guernicára, az emberiség absztrakt győzelmeire s az értelem rendjét megteremtjük önmagunk káoszában. Miénk a tanulság s az újrakezdés ezernyi lehetősége. Eléggé erősek vagyunk-e ahhoz, hogy naponta mindent újrakezdjünk' Eljutunk-e így valahová? Kérdések malomkövei között őrlődünk, s ez a búza-sors megtisztít bennünket bűneinktől. A töprengés máglyáján ég el életűn húsunkba marnak a percek sziszegő lángnyelvei. Ádámok vagyunk és Évák: megannyi egymásratalált elégedetlenség, akik egymás által szeretnénk beteljesíteni életnek s reménynek nevezett vágyainké Együtt haladunk a szeretetben, s a gyűlöletben is, egyre tovább, együtt a fényben, együtt az éjben, s Lucifer mutat új csúcsokat... Nem hallgatunk a Föld szellemére. Számunkra csak az értelem szabjon törvények elmékbe vésve, nem kőtáblákba, emberi törvényt, nem istenit. Tudjuk, nincs egyetlen cél. Millió részből kell összeraknunk a teljessé sohase váló egészet, s mint a hangyáknak, úgy kell összehordanunk morzsánként saját hatalmas, kicsi világunkat. iiiiiiiiiiiimiiimiimimmiiiiiiiiiiimiimmiiiiimiiiiiiimii ...........nnimiiii m ilanóba készülnek A MOSZKVAI nagyszínház MŰVÉSZEI Jelenleg a moszkvai Nagyszínházban vendégszerepei óriási sikerrel a híres milánói Scala, novemberben pedig a Nagyszínház operaegyüttese utazik viszontlá- togatásra Olaszországba. A két ország között ez lesz a legutóbbi évek egyik legnagyobb szabású kulturális cseréje. A Nagyszínház művészei, zenészei és színpadi dolgozói; négyszázan utaznak Milánóba. A díszleteket, ruhákat és egyéb kellékeket 15 vagon szállítja. A Nagyszínház milánói vendégszereplésének műsorán az alábbi operák szerepelnek: Borisz Godunov, Igor herceg, Szadko, Pique Dame, Háború és béke. WALT WHITMAN ÖSSZES MÜVEI A New York-i egyetem megkezdte Walt Whitman összes műveinek kritikai kiadását. Ebben benne foglaltatik levelezésének 3. kötete is (1876—1885 között kelt levelek), valamint 1892-ben keletkezett prózai műveinek két kötete. ARISZTOTELÉSZ NAGY SÁNDORHOZ Isztambulban megtalálták két kézirat arab nyelvű másolatát, amelyek részleteket tartalmaznak j Arisztotelésznek Nagy Sándorhoz ‘ intézett ismeretlen leveléből. A filozófus a levélben tanácsokat adott volt tanítványának, hogyan igazgassa a Perzsia legyőzése utáp meghódított területeket. MÜKINCSHAMISlTÄS A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN Manuel Chavez, a perui műemlékek szakérője közölte, hogy ' a náci Németországban annak idején Hitler engedélyt adott inka sírokból származó, páratlanul értékes műkincsek németországi hamisítására és e hamisítványok terjesztésére Peruban. A teljesen értéktelen hamisítványokat mesés összegekért bocsátották áruba, s az így kapott összegből a második világháború anyagi előkészületeit fedezték. MINIATŰR HEGEDŰ A prágai Népmúzeumban őrzik a világ legkisebb hegedűjét, amely elfér egy szilva nagyságú tokban. A miniatűr hangszert Jaroslav Vinter cseh mester három hónapig készítette nagyítólencse segítségével. ISMERETLEN GIORGIONE KÉP A svédországi Göteborgban eddig ismeretlen Giorgione képet találtak. Egy göteborgi képkereskedő egy régiségboltban régi festményt vásárolt, és a {első festékréteg alatt női portrét fedezett fel. A szakemberek megállapították, hogy a .festmény — Giorgione „Szent Magdolna” cí/
